Szatmármegyei Közlöny, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1907-10-27 / 43. szám

I

SZATMARMEGYEI KÖZLÖN

Az első pont Dr. Halász Jenő fehérgyarmati járásorvos szabadság iránti kérvénye volt, melyet kedvezőleg intéztek el.

Megállapították a legtöbb adót fizető vármegyei törvényhatósági bizottsági tagokról az 1908. évre összeállított névjegyzéket és az erre vonatkozólag beadott mintegy 50 felebbezést.

A vármegyei alispán előterjesztése folytán intézkedés tétetett az 1907. évi deczember hé 31-én üresedésbe jövő választott törvényhatósági bizottsági tagsági helyeknek betöltése iránti választó közgyűlések kitűzése és arra választási elnökök kiküldése, továbbá azon választó közgyűlésig bármi okból megüresedett vármegyei bizottsági tagsági helyeknek betöltése iránt.

A választások határideje és a választási elnökök a következőkben lettek megállapítva, illetve kiküldve.

November hó 4-én.

Hely: Elnök :

Nagybánya: Farkas Sándor, nagybányai lakos; Mátészalka: Szálkái Sándor, mátészalkai lakos; Nagyecsed : Berey József, nagyecsedi lakos ;

Yitka: Budaházi Sándor, mátészalkai lakos;

Csenger : Szuhányi Ferencz, csengeri lakos ;

Tyúkod : Uray Lajos,,tyu-mdi lakos ;

Vetés : Szerdahelyi Ágoston, vetési lakos; Fehérgyarmat: Luby Géza, fehérgyarmati lakos ; Cseke : Kende Béla, csekei lakos;

Matolcs : Jékey Zsigmond, géberjéni lakos; Tiszabecs: Sántha Kálmán, tiszakóródi lakos; Fülesd : Bortnyik György, kölesei lakos;

Czégény: Gulácsi Gyula, ezégénydányádi lakos; Zsarolyán : Kormány Lajos, fehérgyarmati lakos; Lázári: Nagy Béla, lázárii lakos;

Gacsály: Dr. Izsák Elemér, rozsályi lakos; Nagypalád : Szolnoki Imre, szatmári lakos ; Kispalád: Bélteki Albert, botpaládi lakos;

Erdőd: Rébay Dezső, erdődi lakos;

Krasznabéltek: Mélán György, szakaszi lakos; Ombód: Helmeczy József, szatmári lakos ; Felsőboldád: Schwegler Alajos, sándorfalúsi lakos; Madarász : Szarka Andor, szatmárzsadányi lakos ; Réztelek : Világossy Oszkár hiripi lakos ; Nagyszokond: Kölcsey Rudolf, nagyszokondi lakos ; Királydarócz: Csighy István, szentmiklósi lakos ; Géres: Gerzon Kázmér, nagykárolyi lakos:

Krassó: Cs. Mayer Sándor, krassói lakos; Középhomorád: Szafkulics Gyula, erdődi lakos ; Erdőszáda : Domokos Fer.ncz, nagybányai lakos; Barlafalu : Szimon Béla, nagysikárlói lakos ; Nagykolcs: Dr. Böszörményi Emil, szatmári lakos ; Farkasaszó: Torday Imre, nagybányai lakos; Szinérváralja: Mándy Zoltán, szinérváraljai lakos; Alsófernezely: Molcsányi Gábor, nagybányai lakos ; Misztótfalu: Makray Mihály, nagybányai lakos; Feketefalu: Kovács Sándor; nagybányai lakos; Aranyosmegyes: Böszörményi Zsigmond aranyos- megyesi lakos;

Udvari: Szeőke Sándor, udvarii lakos;

Batiz: Kovásznay Zsigmond, batizi lakos;

Sárköz: Beszedics Vilmos, sárközi lakos; Avasujváros: Jakó Kálmán, aranyosmegyesi lakos; Hagymáslápos: Syllaba Ernő, hosszufalusi lakos; Remete : Veszprémi Sándor, nagysomkuti lakos; Jóháza : Baross Ernő, nagysomkuti lakos ; Nagynyires: Brunner Károly, pribékfalusi lakos.

November hó 5-én.

Hely: Elnök:

Nagykároly I : Roóz Samu, nagykárolyi lakos; Nagykároly II.: Balogh Kálmán, nagykárolyi lakos; Nagykároly III.: Csipkés András, nagykárolyi lakos ; Nagykároly IV. Dr. Kovács Dezső, nagykárolyi lakos;

Felsőbánya: Dr. Vass Gyula, nagybányai lakos; Fábiánháza: Budaházi István, csaholyi lakos ; Nyirmegyes: Takacs Lajos, nyirmegyesi lakos; Ivocsord : Luby Lajos, tunyogi lakos ;

Gebe: Fuchs Jenő, mátészalkai lakos;

Szamosszeg: Szabó Gusztáv, szamosszegi lakos;

I Olcsva: Jármi András, keéri lakos;1 Nagydobos: Dienes Lajos, nagydobosi lakos; Kántorjánosi: Tauszig Gyula, mátészalkai lakos; Porcsalma : Madarassy Dezső, pátyodi lakos; Nagyar: Nagy László, nagyari lakos;

Atya: Luby Béla, nagygéczi lakos ;

Dobra: Dr. Székely István, erdődi lakos; Remetemező : Ujfalussy Miklós, remetemezői lakos; Kőszegremete: Helmeczy Pál, szatmári lakos; Nagysomkut: Gr. Teleky Sándor, nagysomkuti lakos;

Berkesz : Papp István, sárosmagyarberkeszi lakos.

November hó 6-án.

Hely: Elnök:

Börvely : Bodoky Gyula, börvelyi lakos ;

Genes: Tóth Endre, gencsi lakos;

K.-Majtény:Domahidy István, domahidai lakos; Szaniszló : Gorzó Imre, szaniszlói lakos ; i Érendréd: Stróbencz Péter, érendrédi lakos;

Vállaj: Hrabovszky István, mérki lakos;

Dióshalom: Dr. Vass Gyula, nagybányai lakos;

1 Ivomorzán: Uray Boldizsár, szinérváraljai lakos; A.-Ujfalu: Tóth Móritz, patóházai lakos.

Nagykároly rendezett tanácsú város módosított szervezeti szabályrendelete oly meghatározással, hagyatott jóvá, hogy a változtatás visszaható erővel ne birjon. Eltekintve attól, hogy ez a módosítás Nagykároly város autonómiájának flagrans sértését képezi, ez az u idorodásig dicsőített uj aera oly szemérmetlen egyéni érdek 3t szolgáló cselekedete, amilyenre a múlt idők szabadelvű uralma soha még gondolni sem mert volna. Azoknak, akik az ügyben familiáris okból érdekelve nincsenek — felháborodását dr. N. Szabó Albert, bizottsági tag tolmácsolta. Persze, hogy lehurrogták, B. Kovács Jenő pedig igyekezett dr. N. Szabó Albertet szónoklatában megakadályozni, holott B. Kovács Jenő, aki midőn a tárgysorozat következő pontját, Szoboszlai Sándor és társainak kérelmét Tisztaberek községnek a nagypeleskei körjegyzőséghez leendő csatolása iránt tárgyalták, ennek ellenzésében felszólalt, egy közbeszólásra dühösen tiltakozott az ellen, hogy Szatmárvármegye gyüléstermében a szólásszabadságot korlátozzák. Ha nem volna felháborító az egész dolog, úgy kaczagni lehetne rajta. A városi szabályrende^ letnek a jelzett értelemben leendő elfogadására irányuló tendencziózus javaslatot dr. Kovács Dezső és dr. Adler Adolf támogatták felszólalásaikkal.

Szoboszlai Sándor és társai említett kérelmét különben a bizottság teljesítette.

Felsőbánya rendezett tanácsú városnak a korcsmákról, sorházakról és pálinkamérésekről hozott szabályrendelete jóváhagyatott.

vinne a sírba, minő Dénes bátyámat eltemette . . . vájjon e bizonyosság nem ró-e reám olyan férfias kötelességet, melynek teljesítése végzetes . . .

Matild: Ne folytassa. Én tudom, mire czéloz . . Felelek nyomban. Áz öngyilkosság minden, körülmények között megvetendő és elitélendő.

Andor: 0, kedvesem . . . Csak lassan! Talán igaza lehet . . De az adott esetben . . • Lássuk csak ! A halál csiramagvával e rossz organizmusban csak nem szabad megnősülni . . . Ugy-e, hogy ez semmi kétséget nem szenved? Nyomorult ember volna képes pillanatnyi gyönyörökért egy egész életre szóló szenvedésbe taszítani nőt s talán gyermekeket is ... De ha valaki hét évig küzdött . . várt . . ■ sóvárgott a boldogság után s végre elérte.. csak kezét kell kinyújtania ... Jó ! Nem nyújtja ki ... De hát mi történjék a másik féllel ... A hü . . . az odaadó menyasszonynyal ... a szerelem és hűség e nemes mártírjává! . . . Szabad-e azt a tövis koronát, melyet oly soká viselt homloka körül, újból s most már talán örökre feje köré fonni.. Megmondani neki a valót ... a mi egyértelmű ránézve a megsemmisüléssel . . . Vagy titkolni mindent s elodázni hazug okokból a házasságot . . E közben arra kényszeríteni, hogy a nő, aki szent odaadással csüngött szerelmi tárgyán, most üljön le kórágya mellé s várja be a kimondhatatlan véget.

Matild: (borzongva) Amit ön itt elmondott . . az borzasztó ... s én igazán nem is tudom . . .

Andor: Bocsáson meg, kedvesem . . . Igaza van . . Miután a vihar elvonult fejünk felől . . . már most ostobaság azt fejtegetnünk, hogy mi lett volna: ha csakugyan külön ... De látja . . . En bevallom . . . mikor még nem láttam helyzetemet annyira megnyugtatónak . . . örvény szélén jártam . . . Igán, Matild ... Ha az orvos szavai arról győztek volna meg . . .

Matild: Ne folytassa.

Andor: (Gyengéden átkarolja Matild derekáts magához vonja, aztán mélyen szeme közzé tekint.) Megvetett voina . . . Kárhoztatott volna ? Azzal az

érzéssel kisért volna ki örök nyugvóhelyemre, hogy nem helyesen cselekedtem, mikor kettévágtam a gordiusi csomót ?

Matild : (Reszketve, fázva simul Andor keblére) Ne képzeljen ilyeneket tőlem!

Andor: Ali kedvesem . . . gyáván ki akar bújni a felelet elől ... Én pedig nem tudok a lelkiismeretemmel megbékülni, amíg az ön ajkáról nem hallom, hogy az a halálos ítélet, mely már többé nem fenyeget . . . igazságos lett volna . . .

Matild: Ah, ilyenek maguk filozófusok . . . Töprengenek . . . Kutatnak akkor is, ha arra semmi szükség ... De mi közöm van nekem a szomszédhoz, akinek a háza ég . . . Mért gyötörjön az a borzasztó probléma, hogy nem kötelessége-e megmenteni a szunnyadó családot, alvó hitvest és gyermeket . . . habár ezalatt rászakad is a tető . . .

Andor: Igen . . . Igen . . . de a nő és a gyermekek megvolnának mentve . . . S azonkívül a te ! képbeszéded nem is talál . . . Mert hisz a férfi is j megmenekülhet . . . Holott itt . . .

Matild: Nos — igazad van ... Ez az eset I súlyosabb . . . Úgy állítottad fii önkényüleg — hogy ne maradjon ut a menekülésre . . . Kizártál minden lehetőséget arra nézve, hogy valami jobbra forduljon . . . Problémád . . . Szerencsére probléma ... A megoldás, . . . nos igen! Borzasztó . . Nem tudok ellene mondani ... De engedd, hogy fátyolt borítsak reá ... és soha ... ne beszéljünk többé róla.

II. jelenet.

(Mérey Andornál.) A falak körül könyvszekrények vastag foliansokkal telerakva. Asz,tál, szék és kereveten könyvek hevernek szanaszét. Éjfél van. Andor lámpa mellett Íróasztalnál ül és ir. Majd befejezi a levelet s bepecsételve asztalára helyezni. Aztán kinyitja asztalfiókját, melyből töltött revolvert vesz elő. Lelki nyugalommal áll a tükör elé s a fegyver csövét halántékának irányozza. Egy dör- dülés s Andor holtan terül el a padozaton.

A közgyűlést megelőzőleg az udvarii és nagyari tüzkárosultak javára gyűjtés rendeztetett. Az igy összegyűlt 350 korona még aznap el lett küldve kiosztás végett az dletékes főszolgabíróknak.

A színészet.

Az idő kérlelhetetlenül gyors szárnyain ismét elmúlt, elrepült egy hét; egy röpke hét,mely azonban épen elegendő volt arra, hogy színészeink szorgalma felmutassa első gyümölcsét, mert már is be kell ismernünk, hogy színészeink haladtak. Haladtak és reméljük, hogy ez a szép fejlődés a jövőben sem fog szünetelni. Á jó pap holtig tanul — mondja a közmondás — és mi tapasztaljuk, hogy Thália papjai is ezt a jelszót tűzték ki szerepléseik elé Észre lehet ezt különösen venni a kettős előadásoknál, a mikor az első est ferdeségeit a másodikon reperálják ki a szereplők.

Es habár nem mondja senki, nem találja meg a kellő kifejezését annak a kimondására egyikünk sem, sem a közönség sem a színészek és mégis érzi mindenki, benne van mintegy a levegőben az a rokonszenv, az az együttérzés, ami a közönség és a színtársulat között kifejlődött. A közönség kiválasztotta kedvenczeit és amint a világot jelentő deszkákon megjclonnek, szóhoz sem hagyja jutni őket, niiGlőtt zajos tapssal qg qct~yöy.<vLn Qgpii őket anélkül azonban, hogy az eddig isnierHttcn, <le törekvő szorgalommal figyelemre méltó haladót észre nem venné és ennek kifejezést ne adna. Viszont a színészek tapintatosan kikeresték közönségünk gyöngéit és alkalmazkodnak hozzá, tehetségüket folyton csiszolják és haladásuk szemmelláthatólag a művészet felé irányul. Iparkodnak a közönséggel minél jobban megbarátkozni.

A még vasárnap délután is kitartó közönség Székelyfinek „Bukov a székelyek hóhéra, vagy a mádéfalvi veszedelem“ czimü történelmi énekes népszínművét látta. Balázsi, ki különben is elismert tehetség, remekelt a czimszerepben ; Úti Gizellának a játékát mindenki előnyösen ismeri és ezt ebben a szerepében sem czáfolta meg. Vidor, kinek szerepléséhez egyikét kötjük legnagyobb reményeinknek, kitűnően játszott, ami — tekintve, hogy még csak kezdő színész — a legnagyobb elismerést érdemli. Takács Mariskát is előnyösen ismerjük és szerepét is rokonszenvesen tudta adni. Tihanyi pompás gazda volt. Radványi is jóképű béresgazdát varázsolt magából a színpadra. Barna Andor is minden legaprólékosabb dologba lelket iparkodik önteni.

Vasárnap este és szerdán a „Milliárdos kisasszony“ czimü operettet adták, mindkét alkalommal gyönyörűen, csupán azzal a különbséggel, hogy vasárnap telt ház előtt, mig szerdán meglehetősen megcsapant érdeklődés mellett. Pedig ez baj. Baj a közönség részéről, amely — hiszen mást nem következtethetünk mindig csak uj dolgokra 1 vágyik, ami talán természetes is. Az egyes darabok második, vagy harmadik előadásánál ugyanis már nemcsak magát a darabot figyeli a közönség, hanem kritikus szemmel nézheti a szereplők haladását, alakításait és tapsainak méltó kritikájával jutalmazhatja azokat, kiknek nem a darab maga, hanem tehetségük szerzi meg a közönség sympathiáját.

A két estét egy kalap alá foglalva a kritika a következő. Szabadkai József szerepe egyike volt azon hálátlan szerepeknek, melyben a szereplőnek minduntalan ott kell lennie, általa és vele történik meg a darabban a legtöbb mozzanat és még sem szerepel úgy, hogy sokat számitana. Szóval sokat szerepel és mégis alig szerepel valamit. Reméljük, hogy még lesz alkalma magát a közönségnek előnyösebben és hálásabb szerepben bemutatni. Andai Terka, mint Betty, a czimszerepben és Komáromi Gizella Évi szerepében remekeltek ; őket a nélkül is kitűnőknek ismerjük, most pedig mind a ketten elragadták a közönséget. Az Andai Terka és Komáromi Gizella tapsolásában elfáradt tenyerek már sokkal szükkeblüeknek (azaz, hogy szüktenyerüek- nek) bizonyultak Rátkai és Tihanyi számára, akik pedig remekül játszottak és egymásnak kitűnő partnerei voltak. Győri Emil egyike azoknak, akik soha meg nem állanak, mindig haladnak, szerepét rendkívül érdekesen, kitűnő alakítással adta Pompás huszárhadnagy volt a szintén jól ismert és kedvelt hősszinész, Radványi. Barna Andor is jól játszott.

Ezek után, mielőtt a következő est bírálatára áttérnénk, nem tehetjük, hogy a szerda esti megcsappant érdeklődést színészeink szempotjából ne konstatáljuk. Elképzelhető és nem is hibáztathatok a színészek ebben, hogy tátongó padsorok előtt bizony önkénytelenül is, talán anélkül, hogy maguk is észre vennék, rosszabb kedvben és igy kisebb eredménynyel játszanak. Ez egyáltalán rovásukra nem irható, és épen ezért nem akarunk a két est konkrét eredményei között párhuzamot vonni.

Hétfőn vígjátékot láttunk: „A lovag ur“-at. Hogy magán a darabon kezdjük — bár nem tudjuk, mi czimen vígjáték az — jobban megérdemelte volna az érdeklődést, mint azt a közönség kifejtette. Az „Ipám uram“-tól eltekintve, azt hisszük, még nem volt oly sivár az érdeklődés, mint ezen az estén. Balázsi Sándort kell legelőször megemlítenünk, ki Kázmér lovag szerepében mutatta meg tehetségének sok oldaluságát. Az öreg Balázsi bácsi, már az ifjúságtól kiforrott, megért, komoly színész, nagy tehetséggel és annak megfelelő ambitióval. Tihanyi és Rátkai is kitünően játszották és kedves partnerük Verő Janka remekelt szerepében; őt már ismerjük és tudjuk, hogy művésznő. Iliász Giza kis szerepében csinosan alakított és kedvesen játszott. Győri Emil nagyszerűen adta a Vidorprokurista pökhendi szerepét.