Szatmármegyei Közlöny, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1907-11-17 / 46. szám
Nagykároly, 1907. november 17. ^0_ szám. XXXIII. évfolyam. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. MEGJELENIK MINDEN VASARNAP. SZERKESZTŐSÉG: KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi részét érdeklő II a hová a lap anyagi részét érdeklő közlemények küldendők || közlemények küldendők Széchenyi-u. 4. sz. NAGYKÁROLYBAN Jókai-utcza 2. sz. Telephon 59. szám. Telephon 56. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ : Dr. ANTAL ISTVÁN. LAPTULAJDONOSOK : MANYÁK es TOTH. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 korona, -5^1 ügyes szám ára 20 fillér. *=- Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Évforduló. Nagykároly, 1907. november 17. — ő. — A holnapi napon lesz a nemzeti uralom megszületésének második évfordulója. November 18-ik napja az a históriai nevezetességű dátum, a mikor Perczel Dezső zsebkendőjének lobogtatása megvetette a nemzeti uralom alapját. 1905. november 18-án kezdett recsegni az az épület, a mely 1906. január hó 26-án végleg romba is dőlt, hogy helyén felépüljön a nemzeti közóhaj büszke palotája. Az akkor rombadőlt kolossusnak a pusztulást követő porfellege is nyomtalanul tűnt már el a semmiségbe, azon kor történelmének lapjait már lezárta Klió. Uj idők következtek, uj emberek kerültek a letűntek helyére és természetszerűleg a viszonyoknak is meg kellett volna változniok. És a történelem munkásainak épen az a feladatuk konstatálni az esetleges változást és kritikai szemmel vizsgálni az események chaosát. És ha elmerengünk a múlt eseményein és nézzük a jelen állapotokat, lehetetlen meg nem vonnunk a párhuzamot a múlt és jelen között, lehetetlen kifejezést nem adnunk abbeli meggyőződésünknek, hogy a mint legtöbbször történni szokott, csak a személyek változtak, a viszonyok azonban megmaradtak a régi helyzetben. Házszabály megszorítási kísérlet, erőszakos szavaztatás okozta vesztét a régi szabadelvű pártnak, mely igy akart védekezni a folyton erősebb és elementárisabb erővel kitörő obstructio ellen, házszabály szigorítás jelenleg is az a vitás pont, a mely körül a legelkese- redettebb harezok dúlnak. El kell ismernünk mások az egymással harezoló felek a jelenben, mint voltak a közel múltban. Be kell azt ismernünk, hogy mig nem régen két oly tábor között dúlt a küzdelem, a melyeknek mindegyike e haza boldogitását tűzte ki czélul maga elé, addig a jelenben a magyar T Á R C Z A. A gyopár. A béreztetőn a hófehér gyopárka Vágyódva néz a termő völgybe le, Hol lágy szellőben ért kalász hullámzik S a rét ezer virággal van tele. Alatta zug a fenyves koronája, — Tekintete a lombokon pihen, És kis szivéből égre száll a sóhaj: Mi szép lehet az erdő mélyiben ! . . . Kicsiny virág, te halvány szép gyopárka, Miként a sas, oly biztos, oly szabad, Ne vágyj a völgybe dús kalászok közé, Se fenyves-árnyba ne kívánd magad! Aranykalász, az embereknek rabja, Hosszú életre mindhiába vár, S a lombok alján elsatnyul a rózsa, Mert nem jut hozzá fénylő napsugár. Maradj meg ótt fent, büszkén a magasban, — A völgy csupán egy órjás sirgödör — Emeld fejed a felhőkön keresztül — Csak az fenséges, ami égbe tör! Bállá Miklós. nemzet hegemóniája lett a harezban kérdésessé téve. Ezzel akarják a jelen fonákságait megmagyarázni. Nem is szólanank ez ellen egy szót sem, ha biztosítva volnánk az iránt, hogy ez a most kovácsolt fegyve , csak azok ellen lesz felhasználva, a kik ellen .kimondva készíttetik. Nem tudunk azonban szabadulni attól a gondolattól, hogy ez a tér 'be vett házszabály revízió és leszavaztatási trükk akkor is használatba fog vétetni, mikor nem a horvát ellen fog a magyar küzdeni, hánem akkor is, a mikor a magyar lesz kénytelen harezba szállani a magyar ellen, a mire sajnos jelenben ok és kilátás van. Nem tudjuk elűzni magunktól azt a rémet, hogy ez a fegyver, a melyet most a nemzeti kormánynyal kovácsoltalak lesz az a fegyver, a melylyel az igazi magyar ellenzéket fogják talán nem is olyan sokára megakasztani abban, hogy véleményének szabadon és sikerrel kifejezést adjon. Az elégületlenség a függetlenségi táborban napról-napra növekszik. Az egész országban visszhangzik a kilépettek proklamátiója és a választókerületek és pártok egyre sűrűbben gyülekeznek a dissidensei: zászlója alá. Félő, hogy mire ez az alakuló árt megkezdi ma már nagyon is rokonszenves aktióját, akkorra a norvat obstructio letörhetese czéljáből meg lesz hozva az a házszabály módosítás, a melynek segítségével mi leszünk megakadályozva annak kimondásában, a mi a szivünkön fekszik. Félünk, hogy a horvát obstruktió letörése csak egy ürügy lesz arra, hogy a megváltoztatott házszabályok leple alatt oda lophassák a magyar önállóságot, a magyar gazdasági íüg- getlenséget, a magasabb quotát és a magyar jegybankot. Mert a kilátások nagyon is roszak. Hiába az országos felzúdulás a nemzeti kormány, a hű szállító buzgón tör czélja felé és akadályt nem ismerve jobb ügyhöz méltó buzgalommal Audienezián. Irta: Fehér Jenő. — A „Szatmármegyei Közlöny“ eredeti tárczája. — A. miniszter várótermében mintegy harminczan lesték a perczet, hogy ő Exczellencziája legmagasabb színe elé kerülhessenek. Többnyire tanárok, tanítónők, akik személyes bemutatkozás révén gyorsabb előmenetelt, legroszabb esetben áthelyezést reméltek, itt-ott egy pap, aki lilaszinü czingulusán babrált és leghőbb vágya az volt, hogy olvasó vagy éneklő kanonokká lehessen. Az egyik közülük most felkelt a puhára párnázott bőrpainlagról és kissé tánezoló léptekkel odalejtett a titkár asztalához. — Sokáig késik őnagyméltósága — mondotta panaszos hangon — már fej egy re jár az idő, holott az audienczia tizenkét órára vau kitűzve. — A kegyelmes ur valószínűleg a parlamentben van elfoglalva — felelte a titkár, miközben szemeivel átfutott a kihallgatásra jelentkezettek névsorán. E pillantatban megszólalt a villamos csengő, melynek hangjára a Titkár felugrott a székéről. Pardon. — mondá — az államtitkár ur hivat. Azzal ki rohant. Pár perez múlva újra megjelent a teremben és fennhangon mondá:--■A kegyelmes ur, parlamenti elfoglaltsága miatt ma nem tarthatja meg személyesen az audien- cziát. Helyette az államtitkár ur fogja önöket fogadni. A kijelentésre sokan ajkbigyeszíéssel feleltek. — Akik a kegyelmes ur személyéhez bármi okból ragaszkodnának, folytatta á titkár — szives- kedjenek a legközelebbi audiencziához jelentkezni és a mai listáról magukat töröltetni. törekszik a kiegyezési pontozatok realisátiója felé. A dissidensek csapata napról-napra nő, azonban sajnos nagyon kicsi, elenyésző kicsi erőt képviselnek a megszeliditett oroszlánnal, a nagy függetlenségi táborral szemben. És még ez áldatlan küzdelemben erejüket szét kellfor- gálcsolniok, hogy a horvátok elhallgattatásának ürügye alatt ne veszítsék el egyedüli hatalmas fegyverüket, a szólásszabadságot. Az események fő rendeltetése az, hogy belőlük a jövőre következtetéseket vonjunk le. És ezt a következtetést abban találjuk, hogy minden időben és minden pártban a czél szentesíti az eszközt. És ezt állítjuk ma, a szomorú emlékezetű november 18. évfordulójának előestéjén, a mikor be kell látnunk, hogy a mi egyik időben rendszerváltozást idéz elő és örökre gyüleletessé tesz pártokat, ugyanaz a fegyver később mások kezében a legerősebb fegyver lesz a népszerűség elérhetéséhez. Ezt a tanulságot vonjuk mi le a legutóbbi két esztendő tapasztalatai alapján és kimondhatjuk azt az igazságot, a mi már nálunk annyi igazságtalanságra vezetett, hogy nálunk Magyarországon még mindig ott tartunk, hogy minden józan és logikus politika helyett jelene és jövője csak a hangulatpolitikának van. Ez teremtette november 18-kát, ez véste be a történelem lapjaira örökre emlékezetesen a január 26-iki dátumot és e hangulatpojitikának fogja köszönhetni létét a közel jövő kormánya és politikai irányzata is. — Számonkérö szók. Dr. Falussy Árpád főispán e hó 11-én Szatmárnémeti sz. kir. város törvényhatóságánál számonkérö széket tartott, mely alkalommal a tapasztalt rend és az egyes hivatali szervek munkássága felett megelégedését fejezte ki. Az összforgalom, — bele nem értve a közpénztári és gyámpénztári ügy- és pénzforgalmat, — 62,723 ügydarabra ment január hó 1-től november hó 1-ig. Ebből végleges elintézést nyert 62,104 ügy, tárgyalás alatt van 612 ügy, s igy a tulaj dónk épeni hátralék nov. hó 1-én 7 ügydarab volt. Mint ezen A listáról több mint a fele a jelentkezetteknek tpröltette a nevét és távozott. Alighogy elmentek, megnyílt az ajtó és az államtitkár lépett be rajta. A nélkül, hogy ügyet vetett volna a hajlongásokra, keresztül sietett a várótermen és benyitott a fogadószobába, melynek ajtaját behúzta maga után. A titkár még egyet-mást javítgatott a listán, azután felkelt, hogy bevigye az Írást az államtitkárnak. — Bocsánat, titkár ur, egy szóra! Egy fiatal nő ajkáról hangzottak e szavak. A titkár megállt és szemügyre vette a nőt. Körülbelül harmincz éves lehetett. Kissé elvirult, de még mindig szép volt. Valamivel magasabb a közepesnél. Karcsú termetén egyszerű fekete rulia feszült meg. A kalapjáról áttetsző lila fátyol hullott az arczára, amely zavarodottnak látszott amiatt, hogy a figyelmet magára irányította. A titkár kérdőleg nézett rá. A nő közelebb lépett hozzá és halkabb hangon mondá: — Szeretnék utolsónak maradni! — Amint parancsolja! Szabad kérnem a nevét ? — Kardos Béláné. Megkezdődött a kihallgatás. Alig egy-két per- czig tartott mindenik. Egyik a másik kezébe adta a kilincset. Félkettő tájban a titkár végre Kardos Béláné nevét hivta fel. Kardosné fölkelt, a nagytükörben még igazgatott valamit a kalapján, aztán benyitott a fogadószobába. Az államtitkár a nagy Íróasztal mellett állott és a belépőnek könnyed meghajlását fáradt fejbicz- ezentéssel viszonozta. Mivel lehetek szolgálatára, asszonyom? — A férjem dolgában bátorkodtam méltóságod elé járulni . . .
