Szatmármegyei Közlöny, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1907-11-17 / 46. szám
SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY eredmény mutatja, a városi hatóság munkássága kielégítő és a munkaerők kellőképen ki vannak használva. — Tisztujitás. Szatmárvármegye főispánja a nov. 7-iki vármegyei hivatalos lapban hirdette meg az általános tisztujitásra vonatkozólag a pályázatot. Választás alá kerül az alispáni, a főjegyzői, a hat aljegyzői, tisztifőügyészi, alügyészi, az árvaszéki elnöki, a hat árvaszéki ülnöki, a kilencz főszolgabírói és tizenhárom szolgabirói állás. Javadalmazások: alispánnak 6400 K fizetés, lakás, 1400 K utiáltalány, 360 K szolgatartás, 240 K lótartás, a főjegyzőnek 4800 K fizetés, 720 K lakpénz, 240 K szolgatartás, az aljegyzőknek 3600, 2600, 2000 K a fizetésük, "600, 480 és 420 K a lakpénzük, a főügyésznek 4800 K a fizetése, 720 K lakpénze, alügyész 2600 K fizetés, 480 K lakpénz, árvaszéki elnök 4800 K fizetés, 720 K lakpénz, ülnökök 3600 K fizetés, 500 K irodai átalány, lakpénz vagy természetbeni lakás, irodahelység; a szolgabiráknak 2600 Ka fizetésük és lakpénz. A pályázati kérvények a főispánhoz czimezve decz. 6-ig nyújtandók be. A vármegyei függetlenségi párt gyűlése, A vármegyei függetlenségi párt szerdán délelőtt Szatmáron gyűlést tartott, melyen mintegy 80 tag jelent meg. Lapunkban már jó előre jeleztük a párt gyűlését, melyet azonban más irányból csak a jövő hó 14-re hirdettek, valószínűleg azért, hogy legyen idejük a párttagoknak elkészülni a gyűlésre, vagy pedig amint rósz nyelvek beszélik, azért, hogy a gyűlésen minél kevesebben jelenjenek meg. A végeredmény azonban a fő és ez az, hogy a gyűlés egyhangúlag elfogadta Biky Károly szatmárnémeti-iev. ref. lelkész kerületi esperes határozati javaslatát, mely szerint: .Mondja ki a Szatmárvármegyei függetlenségi és 48-as párt, hogy bár elismeri Kossuth Ferencz- nek és az Országos függetlenségi párt többségének önzetlen hazafiságát: a párt eddig hirdetett elvei útjáról le nem tér és a 2 százalékos kvótaemelést perhorreskálja s ezt tudomására hozza a vármegye függetlenségi és 48-ás párti képviselőinek azzal a kérelemmel, hogy vegyék figyelembe a párt ilyetén hangulatát és a kvótát ne szavazzák meg.“ Rendes viszonyok között természetesnek azt találnék, hogy ezt a határozatot a gyűlés egyhangúlag elfogadta. Sajnos azonban nem igy történt, mert még a mostani szomorú viszonyok között is akadt elleninditvány. A fenti határozati javaslattal szemben ugyanis Szunyogh Mihály és Papp Béla országgyűlési képviselők a következő határozati javaslatot ajánlották elfogadásra: „Mondja ki a Szatmárvármegyei függetlenségi és 48-as párt, hogy bár nem helyesli és sérelmesnek tartja a kvóta felemelését, de mivel megvan győződve arról, hogy a jelen viszonyok között jobb kiegyezést kötni nem lehetett, a kormány iránt bizalommal viseltetik, reméli, hogy a kormány azon hazafias működését, amelyet a magyar nép jólétének előmozdítása érdekében kormányra jutásának idejében megkezdett, a nyugodt és békés idő beállta után fokozott mértékben és fokozott energiával fogja folytatni és hogy a párt az önálló nemzeti bank létesítését mellőzhetetlennek tartja.* Biky határozati javaslata mellett Thury Zsig- mond, Góts Antal és Farkas Sándor nagybányai pártelnök foglaltak állást. Dr. Adler Adolf pártelnök a nagykárolyi végrehajtó bizottság álláspontját indokolta meg. Luby Béla kijelentette, hogy biza— A férje tanár ? — Az alsószomolnoki gimnáziumban a magyar nyelv tanára és a legfőbb óhajtásom az, hogy a fővárosba kerüljön. — Bajos, nagyon bajos ... — mormogta az államtitkár. Kardosné visszahajtotta a fátyolát. Az államtitkár arczán a megdöbbenés árnyéka suhant át. Fürkésző tekintettel nézte a szép vonásokat, amelyek mintha régi emlékeket ébresztettek volna fel benne. — Régóta férjnél van? — Tizenkét éve. — Az vagyok, akinek méltóságod gondol: Vermes Ilona. — Lám, lám ... — mondá halk hangon az államtitkár, — nem akart feleségül jönni hozzám. Tgaz, hogy akkor egészen kis hivatalnok voltam a tanfelügyelőségnél . . . — Nagyon sokszor gondoltam azóta méltóságodra, De a jóságát nem akartam igénybe venni . . . Ma is abban a hiszemben voltam, hogy a miniszter ur elé kerülök és csak a véletlen . . . — A véletlen hunczutkodott, ugy-e bár ? Kardosné mosolygott. Ez a mosoly éles vonalban kirajzolta azt a ránczot, amely a szeme szögletében addig rejtve maradt. Az államtitkár észrevette. — A mi a kérését illeti, biztos ígéretet nem tehetek. Két-három óv múlva . . . talán. A kérvényét minden esetre hagyja itt . . . Azzal biczczentett a fejével. Kardosné meghajtotta magát. Zavarában alig találta meg a kilincset. Mikor a lépcsőházba ért, a karmantyújából kivette a kis tükrét és belenézett. A szeme könnybe- lábadt és az egyik könnycsepp ráhullott a kis tükörre . . . lommal van a kormány iránt, de a kvótát nem szavazza meg. Dr. Kovács Dezső, Böszörményi Zsig- mond és Fehér István a Szunyogh-féle határozati javaslat mellett szólaltak fel. Mint már fenn említettük, a többség a Biky- féle javaslatot emelte határozat erejére. Ezekben vázoltuk a tényeket. Hogy ki informálta azonban a fővárosi sajtót oly értelemben, hogy a Szunyogh-féle javaslat fogadtatott el és hogy kinek állhatott érdekében a gyűlésen megjelentek közül a való tényeknek eíhallgatása, sőt elferdítése, azt mély titok fedi. A gyűlésnek egyéb tárgya nem is volt. De elismerjük, feladatának minden intrika és minden ellenactió daczára megfelelt. Ez ügyben, mint értesülünk, Falussy Árpád főispán, Kelemen Samu, Luby Béla és Földes Béla tegnap értekeztek Kossuth Ferenczczel és abban állapodtak meg, hogy Biky esperes nem lévén bizottsági tag, az indítványt meg sem tehette s igy azt határozatként kimondani nem is lehetett. Ez ügyben Luby Géza képviselő a következő nyilatkozatot tette: — Aljas hazugság, hogy Szatmármegye függetlenségi pártjai a fölemelt kvótát megszavazták. Hiábavaló minden hamisítás és hazudozás, amelynek az a czélja, hogy a közvéleményt félrevezesse. Épp oly czéltalan és hasztalan a kormánynak az a törekvése, hogy uj pártgyülést hiv össze, uj szervezetet teremt, mert a megyei függetlenségi párt híven kitart eredeti programmja mellett. Csőcseléket, am el y az abszolutizmus szolgálatában is állt, elvégre kaphat a kormány. Az igaziak megmaradnak rendületlenül Kossuth Lajos lobogója alatt. Arra a kifogásra, mit keresett Biky esperes a nagygyűlésen, ezt felelem: Biky Károly esperes a szatmármegyei függetlenségi pártnak bölcsőjétől fogva tagja. Őt tehát, ki minden ülésünkön jelen volt eddig is, kifogásolni nem lehet, különben pedig a tizenharmadikán megtartott pártgyülésen Farkas Sándor nyugalmazott honvédezredes, a nagybányai kerület függetlenségi párt elnöke, pártjának Írásban kiadott felhatalmazésa alapján szintén a kvótaemelés ellen szavazott. Buday Zsigmond a krassói kerület függetlenségi párt elnöke pártja nevében kijelentette, hogy Pilisy István képviselőjükkel egy állásponton van. A nagykároiyi megyeháza átalakítása és kibővítése.*) Tervezte; Schoditsch Lajos oki. építész. Szatmárvármegye közönsége a múlt század harminczas éveiből való megyeháza épületét ezelőtt 25—30 évvel javíttatta ki; azóta semmiféle nagyobb átalakítást, a legszükségesebbet kivéve, nem végeztetett rajta; ezzel oly elhanyagolt Állapotba került, hogy vagy alaposan át kellett alakítani, vagy pedig egy teljesen új megyeházat építeni. Miután az utóbbi sok mindenféle nehézségbe ütközött volna s megvalósítására a közel jövőben nem is lehetett számítani; a megye közönsége az 1903. deczemberi közgyűlésén a középső rész és baloldali szárny átalakítását határozta el 150 000 korona erejéig. Időközben, tekintettel arra, hogy a megye a főispánnak természetben nagy terjedelmű lakást ád, másrészt a hivatalok egy része már zsúfolva volt, s a könnyebb administratio végett újabb hivatalok felállítása, illetőleg a régiek kibővítése vált szükségessé, a jobboldali körülbelül 66 m. hosszú és 11 m. széles földszinti szárnynak emeletre való kiépítése is elhatároztatptt; erre a belügyi kormány 100.000 koronát adott. Az építés megkezdésekor Nagykároly városa villamvilágitást nyert, úgy hogy az átalakítás folyama alatt ez is bevezettetett és pedig a fő- és alispán lakásaiba, a representatiós helyiségekbe, Bergmann- csővezetékkel. A villamvilágitás, a felszerelés díszes csillárokkal, kandeláberekkel, fali karokkal a termekben, valamint a lakások díszes lusterei és menye- zetvilágitásai, a hivatalok egyszerűbb függőivel kereken 25.000 koronába kerültek. A bútorozások, a nagyterem kivételével, a fogadó-helyiségekben, valamint a vendégszobákban s az építészeti tiszteletdijjal együtt szintén kerek 25.000 koronára rúgtak, úgy hogy az egész átalakítás kereken 300.000 koronába került. Ebből a bútorozást és építészeti tiszteletdijat leszámítva, a nagyobbitott emeletes jobb szárny 700 ni2 területtel, 2200 m3 köbtartalommal kerek 50.000 koronába került, azaz 1 m3 közel 16 koronába. Á nagyterem, az előcsarnok, a lépcsőház kiképzése, mely egészen gipszhabarcs-vakolással készült műmárványnyal stb., kereken 30.000 koronába került; mert a nagyterem egyszerűen felfüggesztett Rabitz-menyezete helyett felsőbb helyen compact, szilárd födém kivántatott, ami magában 10 000 koronát emésztett fel; a hátralevő kerek 28.000 m3 átalakítására m3-enkint 7 korona esik; megjegyzendő, hogy az átalakításkor egyetlenegy ablak, egyetlenegy ajtó nem maradt meg, minden új lett; csakis a falak, födémek és födélszék régiek. Ha ezzel a terjedelemmel és dimensiókkal kellett volna egy új megyeházát építeni, az körülbelül 40.000 —50.000 m3 köbtartalommal 16 koronát számítva 650 000—800.000 koronába került volna; azért ez alkalommal az átalakítás volt kellő vigyázattal s külső architectonicus áldozattal financziali- ter kedvezőbb. A feladat mogoldását nehézzé tette egyrészt az, hogy az alaprendezést meg kellett tartani, hogy a menyezeteket ne kelljen lehordani. Az ablaknyilá- sokat nem volt szabad bántani, mert a falban levő *) Az „Építő Ipar“ 1907. évi 34 számából. kötők az ablaknyilások felett a belső oldalon alig 15 cm-re voltak; másrészt az I. emeleti padlónak a főponton a bal saroktól a jobb sarokig 40 cm. lejtése volt, azért nem lehetett falnyilásokat törni. Az egész külső architectonicus kiképzés csak a sarok rysalitoknak felmagasitására, a középrész kiemelésére szorítkozhatott, valamint az elé épített kocsifeljárás terassa, amely ismét, tekintettel az utcza szűk voltára, szélesebbre nem volt vehető. Nehézségeket okozott még a homokkőből készült vakolt főpárkány, valamint a középrésznek konzolos párkánya, mely a különben jó anyagból készült s igy fentartható födélszékkel volt leszorítva. A régi bádogtető helyett palafödés alkalmaztatott kátránylemezzel. A régi épületben az oszlopos előcsarnok teljesen össze vissza van falazva s csak a középső bejárás volt meg; azt az építkezés alatt bocsátottuk ki s miután felette van a nagy, 19 m. hosszú és 13 m. széles közgyűlési terem, az oszlopok a régi tagozattal tartattak meg, nehogy a lefaragás esetleg nagyobb kicsorbulásokat okozhasson, melyek az állékonyságot veszélyeztetnék. Az egész átalakításnak legnehezebb s technikailag legérdekesebb része a nagyterem s ennek födémszerkezete volt. A terem hossza, szélessége, magassága, ablak-, ajtó-tengelyek és dimensiók meg voltak adva, egyoldali széles galériával, majdnem 13 m. fesztávolsággal, 3 oldalt 48, hangsúlyozom 48 cm-es fallal, melyek egyrészt régi, vegyes* falazatok, másrészt kétoldalt menyezet- és födélterhe- lésü falak; és erre compact födémet kellett készíteni „Rabitz“ helyett és a gallériát beállítani alátámasztás nélkül. Erre a szőkébb versenytárgyalás alkalmával az architectonicus megoldásnak megfelelően legkedvezőbb s legelőnyösebb ajánlatot Schustler József mérnök tette, aki az egészet „Visintini*-rend~ szerű fő- és kereszttartókkal, valamint hasonló menyezet tartókkal készítette, mely azután Rabitz-háló- val, gipszvakolással vonatott be. A főtartók a 48 cm. falak vasbeton-tömbökön nyugosznak, melyek sulyátvitele a régi falra oly módon dimensionáltatott, hogy cm2-enkint 3 kg-nál nagyobb ne legyen. Hasonlóképpen a galleria tartója is és az ala ta levő oszlopok csak decoratió-jellegüek s nem szerkezeti tartók. A régi lépcsőházban meglehetős gyér világosság volt, mert csak felül volt 3 drb 1 ‘10—2 m. méretű ablakja, melyek a középpihenő felett 3 m. magasságba kezdődtek; ezek helyett 2 80 m. széles és 3*20—4*50 m magas ablakok készültek. Az összes épitőmunkákat, mint fővállalkozók, Müller Miksa és Antal építészek, lőcsei vállalkozók hajtották végre, kik a diszvakoló- és műmárvány- munkát Neuhauser János budapesti czéggel végeztették. A „Visintini“-rendszerü menyezetet Schustler József, a tölgyfa-épületmunkát Csepreghy János, a bútorok egy részét Malomsoky József szállította A többi munkákat mind helybeli iparosok végezték, kik közül a kovácsolt vasrácsok készítője Bálintffy József emelendő ki, kinek munkája bármely budapesti elsőrangú czégével vetekedik. A munkálatok 1904. május 10-én kezdődtek; az összes munkák, kivéve a középső representatio- nális részt, 1904. november 1-re elkészültek, tehát nem egészen 6 hónap alatt, ámbár közben 3 nagyobb és 5 kisebb sztrájk is volt. A betonmenyezet, a fűtés és villamos világítással deczember hóban lett kész. A belső díszvakoló munkálat megkezdetett 1905. év első napjaiban s márczius 7-én, majd egy hóval a befejezés előtt kiütött a diszvakolók sztrájkja, mely a munkálatok befejezését, kapcsolatban a többi munkákkal, 1907. szeptember 1-éig elodázta. A villanyvilágítást a Ganz-czég rendezte be, a lakás-csillárokat és menyezetvilágitást részben Ganz és a Giergl czég, részben a Magyar fém- és lámpa- árugyár szállította. A termek, a lépcsőház csillárjait, kandelábereit és falikarjait terveim szerint a Zellerin- féle r.-t. készítette. A nagytermeket és több közös jellegű hivatalokat, ahol a körülmények és viszonyok megengedik, Hauffel-féle kályhákkal fűtik, melynek burkolatai sárgarézből és Zsolnay-féle csempékkel szintén rajz szerint készültek. Az építkezés ellenőrzésével Lichtschein Lajos akkori kir. mérnök volt megbízva. A városi független párt. A nemzeti ellenállás idején a nagy reform- munkálatból Nagykároly városa is ki akarta venni a maga részét és a városi képviselő-testület tagjaiból megalakult a „Városi független párt.“ A párt működött is derekasan, azonban a nemzeti ellenállás korának lepihentével működését felfüggesztette. Nyolcz hónapi pihenő után azonban uj életre akar ébredni és e hó 9-én este Dr. Vetzák Ede elnöklete alatt kimondotta újjáalakulását. A párt programmját a gyűlésen Dr. Vetzák Ede ismertette: „A nemzeti küzdelem alatt, mondotta, a párt teljes lelkesedéssel működött és hogy a város a nemzeti küzdelemből móltóképen kivette a részét, abban a pártnak nem kis érdeme van. A nemzeti küzdelem után a tagok érdeklődése nagyon megcsappant, s úgy látszott egy kis időre, hogy a párt hivatását betöltötte és szerepe megszűnik. Ismerve a helyi viszonyokat és embereket, nem tartotta czélszerünek az érdeklődés mesterséges felkeltését, hanem várta, mig maga a közönség érzi meg a párt működésének hiányát és fogja sürgetni működésének megkezdését. Ez az időpont elérkezett. Minden vonalon sürgették a pártgyülés összehívását.
