Szatmármegyei Közlöny, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-02-14 / 11. szám
Nagykároly, 1906. február 14. szerda. száiaso.- XXXII. évfolyam. FÜGGETLEN POLITIKAI LAP. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények &L v / küldendendők: i - *3jv. ur i“ ‘i\ ff Nagykárolyban, Jókai-utcza 2. sz. löilű _________ Ne ttül ELŐFIZETÉSI ARAK : Egész évre 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Megyei községek, egyház k és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett egész évre 5 korona. ügyes szám ára 20 tiller, mHirdetések jutányos áron közöltetnek. »Nyilttér“ sora 40 fillér. Kéziratok nem, küldetnek vissza. Hirdetések és előfizetési dijak a kiadóhivatalba (Nagykároly, Jókai-utcza 2. sz.) küldendők. A népakarat. Nagykanizsán, gróf Zichy Aladár választó- kerületében békét akarnak. Nyíltan vallják ezt és hangosan követelik, hogy a béke akadályai elhárittassanak, mert a mostani állapotoknak kárát vallja a magyar nemzet minden rétege. Különösen megsínyli ezt a helyzetet a gazdasági élet, mert megrendülnek azok az alapok, melyekre a nemzeti vagyonosodás épült. így mondják ezt a nagykanizsai ellenzéki polgárok abban a kiáltványban, melyet a gyűlés összehívására kibocsátottak. Mi bámuljuk a nagykanizsai ellenzéki polgárok bátorságát, merészségét Mert aki ma nyíltan meri hirdetni, hogy az ország gazdasági élete belepusztul ezekbe a harczokba, azt ma közönséges hazaárulónak bélyegzik azok, akiket semmiféle gazdasági érdek nem szőrit a béke megkötésére. A nagybirtok még a legválságosabb napokban is megtermi a búzát, árpát és rozsot. És akármilyenek a politikai zivatarok, csak az ég legyen derűs, néha meg felhős és lesz termés, mert a politikai zivatar még soha se tett tönkre egyetlen tábla búzát se. És nem sokat törődnek az ország válságos állapotával azok se, kik pénzüket angol meg franczia értékpapírokban helyezték el külföldi bankokban. Ezek az értékpapírok szépen jövedelmeznek, akármi történik az országban. Csak künn, Angol-, meg Francziaországban legyen béke. Őket az idegen országok békéje vagy békétlensége aggasztja, idegen országokra építették a maguk vagyoni gyarapodását, igy hát könnyű szívvel nézhetik, ha Magyarországon tótágast állanak a gazdasági állapotok. Azonban a nép jóléte, megélhetése összeforrott Magyarország gazdasági viszonyaival. A gazdasági pangás, a csökkenő vállalkozási kedv, a gyárak leszállított munkaüzeme a legérzékenyebben támadja a nép zsebét es gyomrát. S hiába tagadjak, a vállalkozási kedv megbénult, az ipari üzemek pedig a vállalkozók meghátrálása folytán félerővel se dolgoznak. A jövedelmi források lassan-lassan elapadnak, bedugulnak s maholnap bekövetkezhetik, hogy a nép millióinak eltartására kell majd ellent- állási alapot gyűjteni, hogy kibírja a politikai harezok viszontagságait. De hát vállalkoznak, vállalkozhatnak-e ilyen alap szervezésére a politikai vezérek ? Ők tudják legjobban, hogy még a megyei tisztviselők jövőjének biztosítására se tudtak alapot teremteni s ezért be is következett, hogy több megye beadta a derekát és megszüntette az ellenállást. Hazaárulórak mondották ezeket a megyéket s hazaárulók iák bélyegzik majd a nagykanizsaiakat is. Pedig ezeknek minden bűnük, hogy békét akarnak, mert nincs vagyonuk, amelyből ráfizessenek a politikára. Akarják azt a békét, melyet Kossuth Ferencz, Apponyi Albert, gróf Andtássy Gyula és velük az egész vezérlőbizottság akart. S amit ezek az. urak akartak, azt szabad a polgárságnak is akarni. Mert végre is, a nép, a polgárság alkotja az országot s ahol az ország sorsáról van szó, ott a nép az egyetlen hivatott tényező arra, hogy a béke, vagy a hat ez mellett foglaljon állást. Minden igazi népállamban a nép akarata nyilatkozik meg elsőbben is s a politikusok a nép akarata szerint cselekszenek. Magyarországon azonban, mely nem a nép állama, de a kiváltságosok országa, a kiváltságosok nyilatkoznak elsőnek s a maguk akaratai rákényszerítik a népre. Idáig a nép csak akkor mert valamit akarni, ha az urak már kijelentettek, hogy mi is hát az akaratuk. S hazafias ez az akarat, már mint a nép akarata csak akkor volt, ha egyezett az urak akaratával. A helyzet mintha megfordult volna. A nép tud is, mer is akarni. Nagykanizsa ellenzéki polgárai kimondották, hogy mit akarnak s ez az első szó talán bátorságot önt azokba a millókba, akiket eddig csak a félelmük tartott vissza attól, hogy érdekeik védelmére ki ne mondják a megváltó szót. De ha a félők egytől-egyig megszólalnak Nagykanizsa példájára, meglapul majd a nagyúri politika s megy a nép akarata után, mivelhogy akkor már nem ők, de a nép határozza meg, hogy mi a hazaárulás. — A képviselöház feloszlatása. Fejérváry Géza miniszterelnök szombati audiencziájából kiszivárgott hírek szerint a király hozzájárult a képviselőház feloszlatásához. Vannak ugyan bizonyos körök, amelyek — nem tudni, milyen szándékból — még mindig leplezgetni igyekeznek a valóságot, de a föl-fölbukkanó czáfolatok daczára teljes bizonyossággal állíthatjuk, hogy két héten belül megtörténik a képviselőháznak királyi kézirattal leendő feloszlatása. A királyi kézirat — úgy értesülünk — már báió Fejérváry Géza miniszterelnök birtokában van. A szombati kihallgatáson bocsájtotta rendelkezésére a király. A kézirat csak a képviselöház föloszlatását rendeli el, de az U] választások iránt nem intézkedik. Még a föloszlatás időpontját is megközelítő pontossággal tudni lehet. Bécsen keresztül kapjuk azt a hirt, hogy 15-én vagy 17-én jelenik meg a hivatalos lapban a házföloszlató királyi kézirat. Budapesti értesülések szerint maga Éejérváry miniszter- elnök azt a kijelentést tette, hogy február 20-ika előtt következik be a Ház föloszlatása. A legközelebbi nagy, végzetes eseménynek, a képviselőház föloszlatásának az időpontját tehát február 16 és 19 között kell keresnünk. — Apponyi példája. A pozsonyi föld rossz talaj a koaliczionak. A pozsonyi „hősök“ felültek. Azt jelentik ugyanis, hogy Pozsonyme- gyében, Apponyi hazájában, 60 százaléka a hadköteleseknek sorozásra jelentkezett, Pozsony városában pedig a sorozandók 94 százaléka jelentkezett. Talán azért történt meg ez a T A IN C Z A. Forradalom előtt. Még szét se’ foszlik — ott rezeg a köd A vak sötétbe burkolt föld fölött, S már rajt’ nyüzsög az óriás tömeg, Mely ezerkaru, vészes szörnyeteg, Ha feltüzelve megremeg a teste ! . . . Ez a test a millióknak teste, Nem szétzúzható szobrászalkotás, Ez a test a hatalomnak teste, . . . S ha tőle ér a szörnyű nagy csapás, Úgy megremeg az őszszakálu föld, Beléremeg az égi boltozat, S ha iettegően, gyáván futsz előle; Feléd üvölt csudás nagy titkokat : — Remegsz ügyé ? . . , Látom, hogy meglepett Az öntudatra ébredt vad tömeg! . . . Féled talán az izmos öklöket, Hogy lecsapódnak higvelős agyadra ? . . . Pedig nemrégen volt még oly idő, Mikor hatalmas volt a szószegő, Mikor szavára ezrek teste görnyedt, S lehajoltak a szennyes föld sarába . . . Odaálltak a tüzkohók sorába, Hol dübörögve omlott szerteszét A bibortestü, izzó, tüzes láva .. . Az volt a harcz!.. A mezítelen testre Kidagadtak a duzzadó erek .. És vérben úszva, vad lángot czikkázva Bámultak bé a tü2be a szemek ! Lesték a vasnak sistergő csudáit, Amint felforrva lángokat lövel, . . S látták, amint a vergődő kolosszal Vad fájdalmában forró gőzt lehel. .. Viruló lányok, hogy fonnyadtak el, Mint a virág a forró nap tüzén ? !.. Pedig kaczagva mentek el a gyárba Az első napnak ködös reggelén !.. A te álmodat nem zavarta meg A hazajáró lelkek sóhaja,.. A te szivedet nem vérezte meg A sápadt lángok szivtépő dala !, . De most ugye, — hogy itt üvölt a vég; Remegve futsz a földön szerteszét, Keresve egy kis zugot, egy helyet, Hogy nyugvóra hajtsad a fejed! . . És nincs patak, mely szomjadat eloltsa, . . Forró a lég, mely tüdődbe hatol . . . Bojongsz hazátlan, — hazádból kivetve És nincsen hely, ahol megnyughatol ! . . . Még szét se’ foszlik, — ott rezeg a kód A vak sötétbe burkolt föld fölött, . . S már rajt’ nyüzsög az óriás tömeg, Mely ezerkaru, vészes szörnyeteg, Ha feltüzelve megremeg a teste ! . . Advena novus. Tragédia. A vonat dübörögve száguldott a sötét éjszakába, kegyetlenül megrázva a kis őrház falait, amint őrült sebessegel elrohant mellette. Jégvirágos ablakai megremegtek és a gyalulatlan, zsufoltos asztalon álló bögrékben csörömpöltek a pléh kanalak Az asztal mellett egy sápadt, vézna ur ült, ölében csikós, piros vánkosba kötött csecsemőt tartva. Halvány arczából lázasan elő csillogó szemeit végtelen szeretet csüggeszté a gyermekre. Az asztai túlsó oldalán egy durva arczvonásu, férfi zsíros papirosról szalonnát evett, közbe hangos hörpintéssel itta a rummal túl telitett theát. A fülledt levegőn s a komisz dohány füstjén alig tudott áthatolni a kormos, petroleum lámpa gyér világítása. Az asszony önfeledten bámult a pislogó lámpába, majd mint egy gondolattól megkapatva, szenvedélyes szeretettel csókolni kezdte az alvó gyermeket, mire az fölriadva sírásra fakadt. Anyja beczéző szavakkal csititgatta, de a csöpp emberke teljesen érzéketlen maradt a szavak iránt, s csak midőn anyja megkínálta duzzadt emlőivel csöndesült el, s mohón kapott jogos tulajdona felé. Az asszony pár pillanatig az anyak boldog nézésével kisérte a gyermeket figyelemmel majd arcza mind jobban elborult. Egy nagy könycsepp ült ki szemébe és lassan végig csordulva halvány arczári ráhullott a gyermek kopasz fejecskéjére, rnig egyszerre oly elementáris erővel tört ki belőle a zokogás, hogy az eddig némán ülő férfi meglepetve tekintett töl. Az iszákos emberek rekedt hangján mordult rá a siró nőre: — Mit bőgsz most!? Én mondom neked, hallod, én Lator András, hogy feleségül fog venni az a gazember, mert ha nem ... — hirtelen elhallgatott, amint az ajtót nyilni látta.
