Szatmármegyei Közlöny, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-01-28 / 6. szám
Nagykároly, 1906. január 28. vasárnap. 0- SIZáta^Q.. XXXII. évfolyam. FÜGGETLEN POLITIKAI LAP. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett egész évre 5 korona. Egyes szám ára 20 fillér. \mFŐSZERKESZTŐ: Berenczei KOYÁTS BÉLA. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL. hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendendők : Nagykárolyban, Jókai-utcza 2. sz. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza. Az ütközőpont. Nagykároly, 1906. január 27. A válság ütközőpontját kétségtelenül a katonai kérdések képezik. Ebben a kérdésben a koaliczió olyan erős agitácziót fejtett ki és úgy fölcsigázta a közvélemény várakozását, ehhez az ügyhöz úgy hozzá kötötte magát, hogy most, mikor érvényesülni kezd már a jobb belátás, úgy van vele, mint a Geothe varázsló inasa, aki nem tudott megszabadulni a fölidézett szellemektől. Szeretnék elhárítani ezt az ütköző pontot, tisztában vannak vele, hogy ennek végül is meg kell történnie, de nem tudják és nem is merik megtenni, mert hiszen hónapok óta a hazaárulás vádját vagdossák azoknak a fejéhez, akik azt merték hangoztatni, hogy a katonai kérdések kikapcsolásával kell a békét megteremteni. Az ország népe, a dolgos emberek milliói azonban nem igy gondolkoznak. Ezek azt kívánják s akarják, hogy helyreálljon az országban a rend és hogy a féktelenül tomboló anarkia helyébe lépjen már valahára a komoly munka. Bizonyos, hogy a közvélemény túlnyomóan nagy része éppenséggel nem Ítélné el azokat, akik arra az álláspontra helyezkednének, hogy a katonai kérdések félretételével az általános titkos választói jog alapján kell megcsinálni a békét, hogy azután megteremtsük az uj Magyarországot és fokozatosan valósítsuk meg a nemzeti követelésekből azt, amit lehet. E helyzetben a további habozásnak igazán nincs helye. A király a maga felségjogaiból, amelyeket 1867-ben kikötött magának és a melyeket a nemzet elismert, nem fog engedni, ez kétségtelen. Meddő dolog azon vitatkozni, hogy a felségjogokhoz fér-e magyarázat vagy sem. Mikor egyszer a Kúria egyik tanácsában, melyben Csemegi Károly a nagy büntető-jogász, a magyar büntetőcodex megteremtője, elnökölt, azon vitatkoztak Csemegivel szemben, hogy a büntető törvénykönyv egyik pontja mikép értelmezendő, a nagy jogtudós igy fakadt ki: — Hallatlan ! Hát Csemeginek akarják az urak megmagyarázni, hogy Csemegi ezt hogyan gondolta ? íme, az analogia a felségjogok kérdésével. Hát a királylyal szemben akarják az urak vitatni, hogy a király hogyan gondolta a felségjogokat, mikor 1867-ben Deák Ferenczczel együtt megállapította a felségjogokat? Egy kis áldozatkész akarat, egy kis férfias bátorság kell tehát csak ahhoz, hogy a koaliczió megteremthesse az áldott, üdvös békét. Főleg pedig kell hozzá az, hogy a nagy külügyminiszternek, Andrássy Gyula grófnak szavaival élvén: „a népszerűséget is föl tudja áldozni az ember, ha a haza érdeke úgy kívánja“. A haza érdeke pedig most mindenek fölött azt kivánja, hogy legyen már meg a régóta áhitva várt béke. Nem elég a békés hajlandóságokat szóval, hangzatos beszédekben emlegetni, cselekvéssel kell bizonyítani. Csakis igy lesz alkalmas a helyzet a béke megteremtésére. Az Andrássy tegnapi audienciájának is csak akkor lehet valamelyes kedvező eredménye, ha előterjesztésében ki van küszöbölve a vezényszó kérdésében eddig elfoglalt merev álláspont, mely mindeddig legsúlyosabb akadálya volt a kibontakozásnak. A mi értesülésünk szerint az Andrássy előterjesztései fedik a koaliczió vezéreinek nézetét, a király előtt tett nyilatkozatai tehát a vezérek tudtával és előzetes hozzájárulásával történtek. Az Andrássy előterjesztéséről határozottan állíthatjuk, hogy abban a katonai felségjogok kérdése úgy van tárgyalva, hogy azok a király álláspontjához nagyban közelednek, ellenben más téren követelnek úgynevezett nemzeti vívmányokat. A király és a koaliczió vezérei között tehát van alapja a béke fölötti tárgyalásoknak. A koalicziós képviselők egy nagy része azonban hallani sem akar a magyar vezényszóról való lemondásról és semmiképen se hajlandó hozzájárulni Andrássy ebbeli előterjesztéseihez, hanem arra az álláspontra helyezkedik, hogy tovább is folytatja a küzdelmet a magyar vezényszóért, ha kell, még a jelenlegi vezérek ellenére is. Magyarán szólva: egy sereg ember, ellenzéki számítás szerint legalább száz. rögtön külön ellenzéki párttá tömörülne, hogy a leszerelés esetén, még egy koalicziós kabinet ellenére is folytassa az obstrukciót a képviselőházban. Akkor pedig ott vagyunk, a hol a mádi italmérő. Mert merőben mindegy, hogy az egész ellenzék akasztja-e meg az állami gépezet működését, avagy csak egy töredéke-e? Békéről komolyan beszélni tehát csak akkor lehet, ha a király elfogadja a koaliczió újabb követeléseit és ha a kormányzással esetleg megbízandó Andrássy-kabinet garancziát vállalhat arra nézve, hogy a harcz teljesen és egeszen véget ér. Ma tehát még csak remélni lehet. Bízni még nem. donítanak, mert a hírlapok a coaliczió kezében lévén, hatalmunkban áll a leszerelést úgy tüntetni fel, úgy magyarázni ki, mintha minden nemzeti követelést kivívtak volna. A mi magát a politikai életet illeti, itt nagyon kis hullámokat ver, úgy látszik megunták, legfeljebb a kereskedők panaszkodnak a vármegyékre, hogy egyiktől sem kapnak pénzt. A vármegyék tisztikarának ellenállása mindinkább ingadozik s ha néhol még a külszint fenntartják is, — állítólag — az nehány hét alatt megszűnik mert a pénzadományok nehezen folynak be, mióta mindinkább hinni kezdik, hogy az nem előleg lesz s a felfüggesztett vagy elmozdított tisztviselők fizetésének pótlásara fordittatván, elveszett pénz. Azt is hallottam, hogy az ellenzék vezérférfiai elégedetlenek a befolyt adományokkal, mert a lelkesedés első hevétől nagyobb eredményt vártak s tudják, hogy a későbbi befizetések gyérebbek és kisebbek lesznek. — Január 26. Ez a dátum jelenti a nagy koalicziós hadjárat diadalát ! Tavaly e napon győzött hármas jelszó alatt. A jogfolytonsság helyreállítása, az általános titkos szavazati jog és a magyar vezényszó : ezek voltak a jelszavak. A jogfolytonosság helyreállítására a lefolyt év alatt a győzedelmes koaliczió oly jól törekedett, hogy ma — az abszolitizmus veszedelme előtt állunk. Az általános titkos szavazati jogot olyan becsületesen akarta a koaliczió, hogy még az osztrákokkal is szövetkezett ellene és orgyilokkal tör mindenkire, aki csak emlegeti. Ami pedig a magyar vezényszót illeti, hát most folynak Becsben épen a tanácskozások a fölött, hogy ennek a követelésnek az abszolút leszerelését miként tudná a kormányra jutott koaliczió a nemzet előtt eltitkolni, letagadni. — Ezek a tavalyi választás eredményei. Vájjon mikor ébred föl miatta a nemzetben az önvád s a lelkifurdalás ? — Kijózanodás! proczeszszus. Szeged, Szabadka, Huszt, Sopron s vele együtt egész Sopronmegye, azonkívül egész Nyitramegye, s maga Budapest székes főváros törvényhatósági bizottsági tagjai legújabban hozott határozataikban a paszsziv rezisztencziát illetőleg szabad kezet engednek tisztviselőiknek. Vagyis nem kényszerítik őket többé arra, hogy jobb meggyőződésük és a józan ész ellenére reni- tenskedjenek a törvény és a kormány rendeletéivel szemben. A kijózanodási proczeszszus tehát, amint a felsorolt példákból kitűnik, folyamatban van, s remélhetőleg mihamar kifog terjeszkedni az úgynevezett nemzeti ellenállás egész harezvonalára. Ez helyes és kívánatos dolog, csupán az a baj, hogy még csak most kezdődött meg. „Debuisset pridem,“ — hamarább kellett volna erre a józanabb álláspontra helyezkedniük a koalicziós törvényhatóságoknak, s az ellenszegülés miatt felfüggesztett Huszthy Zoltán fényképésznek: Kossuth-utcza 5-ilí számú saját házánál kizárólag e czélra épitett gyönyörű szép öltözőszobával s az álandóan nyitott remekszép képcsarnokkal, teljesen elkészült s úgy a helyi, mint a vidéki n. é. közönség rendelkezésére áll. — A béke. Budapesti tudósitónk Írja a következőket: A politikai életben teljes bizonytalanság uralkodik — a mit a lapok Írnak, az mind tapogatózás s a kibontakozás vagy béke lehetősége biyonytalan. Érdekes, hogy óránként mint változnak a jól értesültek hírei, s ez is bizonzitja, hogy mily lassan halad előre a béke műve, mely, ha bekövetkezik is, hónapok munkája leend s nem oly rögtönos, mint a vidék képzeli. De erősen tartja magát a hir még ma is, mikor Andrássy Bécsbe van, hogy minden marad a régiben, mert semmi engedményre kilátás nincs. Némelyek azonban nem tartják oly nagy bajnak a leszerelést, mert ennek visszahatást, legalább nagyot, nem tulaj
