Szatmármegyei Közlöny, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-09-16 / 52. szám
Nagykároly, 1906. szeptember 16. 2. számXXXII, évfolyam. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. MEGJELENIK INDEN VASARNAP. SZERKESZTOSEG és KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendendők: yagykárolyban, Jókai-utcza 2. sz. ELŐFIZETÉSI ARAK : Egész évre 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett egész évre 5 korona.-5# Egyes szám ára 20 /lllér. «=Hirdetések jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér“ sora 40 fillér:; Kéziratok nem küldetnek vissza. . V ■ '■-» W:&« Hirdetések és előfizetési dijak a kiadóhivatalba 2. sz.] küldeidők. Az alkotmány biztosítéka. Nagykároly, 1906. szeptember 15. A jelenlegi kormány a fegyver szünet alatt a saját és a nemzet érdekéből határozta el magát, hogy feláldozza népszerűségét s átveszi a kormányt, azzal a feltétellel, miszerint igyekezni fog az alkotmánynak biztosítékokat szeí^ rezni addig is, a mig lesz igazi biztosítéka, a fegyveres haderő, az önálló magyar hadsereg. Deák Ferenczről mondotta a jósleikü Széchenyi István, hogy „nagy jogász, kiváló szónok, de az európai állam viszonyokkal, a diplomaták terveivel annyira ismeretlen, hogy ha az ő kezeibe lesz letéve egyszer az ország sorsa : olyan vegzetes hibákat fog elkövetni, hogy évtizedekig, talán évszázadokig fogja annak súlyos következményeit viselni a nemzet“. Beigazolták Széchenyi szavait Deák Ferencz alkotásai,—a mellek alkoimányunkat kiszolgáltatták Ausztria diplomatáinak, a hor- váthősöknek, a nemzetisegeknek és az idegen osztrák tőkének; — a szabad iparral, szabad uzsorával. Egy állam biztosítéka, egy állam alkotmányának legfőbb garancziája a, fegyveres haderő. A fegyveres haderőnek az értéké az, ami a jó feleségé, — a hűség Deák Ferencz szerint elég nekünk, ha van hadseregünk, — van feleségünk, a kinek más parancsol; — a ki másnak süt, főz, szüli gyermekeit. Nekünk csak annyi a feladatunk, hogy feleségnek szólítsuk és ellássuk konyha pénzzel, meg költekezéseit fizessük, miután a nevünket viseli. Hogy ez a hadsereg, ez a hű feleség a gólyától ajándékba kapta Boszniát és Herczegovinát, most szörnyen megvannak ijedve a bécsi- diplomaták, — a tudós bába asszonyok, hogy kié legyenek hát a gyermekek. Ha Hollós M á tjy á s nemzeti politikája lenne most divatban;, ha Werbőcziék ki nem töröltek volna meg a nevét is a magyar alkotmányból a legnagyobb magyar törvényhozónak, — királynak, úgy mint a Rákóczy Ferenczét, —akkor minden iskolás fiú tudná s minden magyar vármegye törvényhatóságának bizottmánya egymásután ima fel a képviselőházhoz, hogy „valamint D a 1 m á c z i a, G a 1 i c z i a és Lodomeria, meg Bukovina magyar szent korona jogán illetik ni eg felséges uralkodónkat, azon képen Bosnyák ország és a herczegoveczok területe is, melyeket katonáink vére árán szereztünk meg k ülőmben is;— a magyar szent korona területéhez csatoltassanak immáron, a mint azt a koronázási hitlevél esküje is kívánj a“. Hogy ha mi foglalkoznánk a legnagyobb magyar király hagyományaival, akkor az ország legostobább kis diákja is tudná mi az a nagy politika, a mit Bécsber, kitervelnek es Budapesten csinálnak s a melyet Deák Ferencz bölcsessége a közös feleség mintájára ajánlott a nemzetnek közös hadsereg név alatt. Ilyen hülyeséget csak Bécsben lehetett kitervelni, a hol született az osztrák állam eszméje ezelőtt 100 évvel a Napoleon súgások, ütlegelések hatása alatt. Azonban épen az a baj, hogy a mi kis diákjaink épen úgy nem ismerik Hollós Mátyás nemzeti politikáját, mint a magyar törvényhozók, magyar publiczisták, a kik a Zrínyi Miklós, Martinuzzi eszméiről alig vesznek tudomást, a legmagyarabb államférfiak hagyományait szóra sem érdemesítik az egyetemi tanszékeken, iskolai könyvekben, hanem beszélnek az alkotmányról, a melyről most lett nyilvánvaló, hogy a mióta nincs hadserege a nemzetnek, ép annyit ér, mint parlamentje, a melynek nincs lelke. Hogy a parlamentárizmus az egész világon ahol efogadtatott, csődöt mondott, az tagadhatatlan. A íranczia forradalom legnagyobb poli tikusának jóslata, Mirabeaunak szavai beteljesedtek, a mikor figyelmeztette a nemzet gyűlést, hogy ne tépjek ki a törvényhozás életfájának a gyökereit : az utasítást, a néptől ne vegyék el az utasítás jogát, mert akkor egy élettelen gépezet lesz a parlamentárizmus, a melyet a hatalom és a tőke fog szolgai állapotba süllyeszteni. Épen igy tiltakozott Széchenyi István is az ellen, hogy a vármegyéktől elvegyék az utasítás jogát és ezért hirdetjük mi, hogy a míg vissza nem adják az ősi vármegyéknek a lelkét: az utasítás jogát, addig nem lesz élet sem az ^alkotmányban, sem a magyar nemzet állami,-életében Hanem úgy fogunk élni, mint most, Éurópa bámulatára, világ csodájára; közös felesége'' tartva alkotmány, illetve papiroson levő törvényünk szerint, mint parlamentáris állam, mely nemsokára teljesen német mintára fog szerveződni, bejönnek majd a nemet szoczializmus utánzói, követői. A magyar alkotmánynak első kötelessége tehát visszaállítani ősi formájába (legalább polgári és katonai téren) a törvényhozó testület Ősrégi magyar formáját, a melylyel megelőztük Európa összes nemzeteit, mikor már Pusztaszeren kimondották őseink a jog egyenlőséget T Á R C Z Jönnek a templomból. Selyemruhás hölgyek, finom úri népek, Déli harangszóra, templomból kijönnek. Éhes koldussereg az ajtóban állva, Kényes asszonyságok adományát várja. Ne nyújtsd ki te koldus kiaszott karodat, Könyörgő szavakra ne nyisd ki a szádat. E nagy uraságok szavadat nem hallják, Nyomort nem ismernek, igy hát meg sem látják. Elment az úri nép, most jön a szegényje, Már ezeknek bizony nem telik selyemre. Az ünneplő ruha mindegyik szegényen Nem olyan szint mutat, amilyen volt régen. Selyemruhás hölgyek, finom úri népek Gazdagabbak mint ti, e kopott szegények Szívok van ezeknek, ami nektek nincsen. Örömmel segitnek náluk szegényebben. Házi. Séta közben. Este van. — Gondolataimba merülten bolyongok a szabadban. Oly szép, oly nyugodt itt minden. Az esti szellő gyöngéden simogatja arczomat. A fák halkan zizegtetik leveleiket. — A teli hold higgadt méltósággal emelkedik, a csillagokkal borított égboltozaton. Önkénytelenül összehasonlítom e — bájos nyugalmát a természetnek a zajos, ledér, undorító küzdelmekkel teli élettel. Miért nincs meg e kedves öszhang az emberek között ? Aliért nem élik le napjaikat egymás hántása nélkül, mint az erdő fái ? — Miért nem haladnak útjaikon — embertársaikat nem zavarva — mint a csillagok milliárdjai ? Egy furcsa kis szellem szegődött hozzám, az felelt meg kérdéseimre. Tudd meg te idealista, addig mig én létezem — én pedig az emberrel egyszerre lettem és vele egyszerre szünök meg — az emberek irigyelni, gyűlölni, bántani, ölni fogják egymást. Az én nevem „Érdek.“ Beférkőzöm a legapróbb gyermeki szívtől kezdve, mindenhová. Az a gyermek aki uzsonáját anyjától átvéve, sírva fakad, mert testvérének többet adtak, az én súgásomra hallgat. Akarsz egy jó tanácsot tőlem ? Nehigyj senkinek, nebizzál senkiben; mert minden ember az én hatalmam alatt áll. Az örök, sírig tartó barátságokat én alkotom mé; Miért nézel oly kétkedőn ? — Nem hiszel talán ?, Ám nehigyj, tégy próbát. .0 Ha egyszer — bár öntudatlanul is — útját; állód barátodnak czélja megvalósításában, meglásd feledi a barátság szent fogadalmát és félrelök, ha kell megsemmisít, mint holmi hitvány férget. Láttál-e szerelmeseket, kik forró ölelésben egyesülve, szűnni nem akaró lázas csókok közepette, esküsznek egymásnak halálig tartó hűséget? — Engem ott is megtalálhatsz. Szegénynek, gazdagnak, pórnak, királynak tetteit én vezérlem. Hadakat egymás ellen én ingerlek. Hősöket harczra én buzdítok. A politikát egyéni czélok elérésére, a politikai elvet álarczul használni én tanítom meg az embereket. Ott vagyok a büntanyákban, de nem hiányzóm a templomokból sem. Az én sugallatomra lop a tolvaj, gyilkol a rabló. Én vagyok az ki alkot’ és rombol. Te könyezel ? — Borzasztókat mondok talán ? — Vigasztalódj. — Egy valami van mégis a hová beférkőznöm még nem sikerült és ez az anyai szeretet. Kaján kaczagással hagyott el a kis szellem, én pedig szomorúan tépelődtem azon, miért származnak a legnemtelenebb tettek a legnemesebb állattól — az embertől. Kazi. Huszthy Zoltán fényképésznek Kossuth-utcza 5-ik számú saját házánál kizárólag e czélra épített gyönyörű szép műterme öltőzó'S20bával s az állandóan nyitott remekszép képcsarnokkal, teljesen elkészült s úgy a helyi, mint a vidéki n. é. közönség rendelkezésére áll.
