Szatmármegyei Közlöny, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-09-16 / 52. szám
SZATMARMEGY El KÖZLÖNY és testvériséget, — azt hisszük szebb formában, mint Laszalle és Marx, az „általános jognélküliség“ elvére helyezkedvén, mikor azt kiáltja: „jogot a népnek“!“ Követeljük az utasítás jogának visszaállítását! Állami, szocziális, gazdasági és erkölcsi érzetünk követeli azt. Ez lesz az igazi biztosítéka a magyar alkotmánynak, — amelynek most ura, parancsolja, mert nyakára hágott --az idegen hatalom és idegen tőke. Vájjon melyik lesz az a vármegye, a mely úttörő, első lesz a megyék leikéből ellopott isteni szikrát, — prometheusi tüzet; a lelket, az utasítás jogát visszaszerezni? Társadalmi iparpártolás. Irta: Szterényi József. Aki méltányolni tudja azt a haladást, melyet ipari téren tapasztalunk, kell, hogy bizalommal viseltessék a jövő iránt. A múlt nyomai átvezetnek a jelenbe és irányt mutatnak a jőbe. A múlt század egyik legnagyobb államférfia a nemzeti lelkesedésről azt mondotta: „Merítsen a jelen nemzedékről — nemzedékre lelkesedést a múltak emlékeiből“, — azonképpen mondhatnék ipari életünkre is, hogy a múlt tanulságai szolgáljanak Útmutatóul a jövőre. Iparunk fejlődése a legfontosabb állami és nemzeti érdekek egyike. Ezzel ma már tisztában vagyunk valamennyien és azért kell felkarolnunk az ipari érdekeket valameny- nyiünknek, de nem szóval, hanem tettel, nem hazafias felbuzdulásokkal, hanem komoly munkával! A komoly és czéltudatos munka egyik legfontosabb része, a fogyasztás rendszeres, tervszerű irányítása. Amikor ezt mondom, nem harczi tendencziára gondolok, melyben csak erőnk java merülne ki minden gyakorlati haszon nélkül, hanem produktiv, czélszerü munkára, amelyből áldás fakad a magyar iparra. Szükség van erre a munkára annál inkább, mivel meggyőződésem szerint, a hivatalos iparfejlesztés csonka marad mindaddig, amig a társadalom szenvedettsége azt ki nem egészíti, hatásossá nem teszi. Mert ipart fejleszteni, ipart teremteni, Magyarországon csak idő és pénz kérdése. A magyar ipar megerősödésének minden feltétele bőven meg van és ha rendelkezésre fog állani a szükséges anyagi erő, meg zavartalan időnk lesz hozzá: semmi kétség az iránt, hogy belátható időn belül képesek leszünk kézműiparunk pusztulását megállítani és fejlődésképes ágazataiban uj életre kelteni, gyáriparunkatc^ógerősiteni és termelésünket munkáskezek százezreinek lekötésével sokszorozni. Ám nem oly könnyű a megerősödött ipar fentar- tása és termelésének biztosítása. Erre a hivatalos ipar- fejlesztésnek nem lehet befolyása ; ehhez kell a társadalom, a szervezett iparpártolás. Iparunk sok ágában feltétlenül versenyképes ma is, csak hiányzik ami éltesse, hiányzik éltető eleme — a biztos, az állandó fogyasztás, mely a versenyképességben előnyt ad annak, ami hazai; mely nem jelszavakat követ, — hanem tudatosan cselekszik; mely a magyar ipartól megköveteli, hogy versenyképes legyen, hogy támogathassa. Ez utóbbi igazán hathatós eszköze, mert megszerzi a támogatás alapfeltételét, nevelőleg hat nemcsak a fogyasztásra, hanem a termelésre is. E kettős czélt látom kidomuorodni a szervezkedésben, amely szükséges kiegészítése az állam iparfejlesztési munkásságának. Nemzeti és közművelődési érdekek követelik pafancsolóan az ipari erők érvényre- jutását és ezen érdekek győzelmét csak úgy segíthetjük elő, ha az állami ténykedés mellett, a fogyasztó társadalom és kereskedelem összefognak a magyar ipar érdekében Mindegyik tényezőnek megvan a maga kiszabott feladata és ha mindegyik czéltudatosan, tervszerűen teljesiti a maga hivatását, úgy nincs kétségem abban, hogy a hazai iparfejlesztés ügye az eddigi nyomokon haladva, mind nagyobb és nagyobb eredményekkel fogja megörvendeztetni a hazafias Magyarországot. Hervad a tulipán! Hervad a tulipán, bizony hervad! Az őszi rózsának nem járt még el az ideje. Fehér rózsa, piros rózsa, kankatin, jázmin, tubarózsa, minden-minden virág nyíl még; csak egyedül a tulipán hervad, mintha dér ütötte volna meg. Úgy látszik, itt az ősz. — hervad a tulipán ! Pedig a mikor fakadt, kezdetén a rügynyitó tavasznak, nagy bizalommal voltunk szerény, szép magyar virág iránt. Azt hittük, hogy nem lesz soha hetvadása! Azt hittük, hogy nem érheti az elmúlás rideg szele; ellensúlyozza ennek hatását az a nagy magyar tűz, a mely De gazda nélkül csináltunk számadást! Elfeledkeztünk egy dologról; arról, hogy sziveinkben fellobbanó tűz csak szalmaláng, se ereje, se melege nincsen. így hát csak természetes, hogy hervad a tulipán ! * * * Egy bécsi sportlapot olvastam nemrég, szomorú leczkét ád a magyar tulipán-mozgalom vezetőinek a lóversenyek alkalmából. A királyné dij tiszteletdija ugyanis ismét — mint meg annyiszor — értéktelen osztrák lim-lom volt. A magyar lovaregyletnek — a melynek vezetőségében a tulipán-mozgalom legelőkelőbb megindítói benne vannak — egyáltalán nem fekszik a szivén a magyar ipar pártolása. Vagy más az ember, a mikor a lovaregyletben ül és más, amikor a tulipán-mozgalom élén áll? Nem! Egy és ugyanaz, mindkét alkalommal: magya r. Tudják-e mit jelent ez a szó? Jelenti a tunyaságot, a megbízhatatlanságot, a kapkodást, az akarathiányt, a munkakerülést és szalmalángot. Ilyen elemekből vagyunk mi összegyúrva; — hogyne hervadna hát idő előtt a tulipán. * * * Szent fogadalmat tettünk ezelőtt néhány hónappal, hogy ha politikailag nem megy; megcsináljuk társadalmi utón az önálló magyar vámterületet. Százezreket dobtunk ki a magyar ipar pártolását szimbolizáló jelvényre, a tulipánra, hogy száz milliókat itthon tarthassunk. Ezek a száz milliók évente nagyrészt Ausztriába vándoroltak ki az úgynevezett osztrák vaczakért, bécsi rongyért s a nemzeti felbuzdulás nagy pillanatában esküvel, néma becsületszóval fogadtuk meg, hogy ezeket a milliókat itthon tartjuk ; ezekkel a milliókkal teremtünk nagy, versenyképes és tisztességes magyar ipart, a mely nemcsak ezt a szerencsétlen országot látja majd el ipar termékekkel, hanem külföldről, különösen keletről megszámlálhatatlan milliókat fog halmozni ez országba. Megfogadtuk, hogy csak olyan kereskedőktől vásárolunk, aki magyar ipar termékeket árul, megfogadtuk, hogy csak olyan ipart pártolunk, táfhogatunk keserves keresményünkkel, a ki magyar termékből, magyar munkásokkal állíttatja elő iparczikkeit. Eskünket, szent fogadalmunkat meg is tartottuk épen két hétig. A harmadikon újra erőt vett rajtunk a bécsi láz, ez a veszedelmes epidémia és három hónappal később szomorúan konstatálta a csalhatatlan statisztika, hogy ez alatt az idő alatt kerek 70 millió koronával több pénz ment ki Ausztriába, silány, hitvány árukert, mint a múlt év hasonló időszakában, a mikor még a tulipán csak a régi udvarhazak kertjeiben virított csöndben, elhagyatottan és-nem a magyar közönség mellén, — gomblyukában. Eleinfén magunk sem hittük el ezt a dolgot és mindenképen azon igyekeztünk, hogy a statisztika csalhatatlansága ellen bizonyíthassunk. Hiszen a statisztikát is emberek csinálják; a magyar statisztikai pláne magyar emberek s azt hittük, hogy ezt a szomorú képet csak azért állítják élénk ilyen mgdöbbentő kontúrokban, hogy annál inkább serkentsenek bennünket a magyar ipar pártolására. Ezt a kis pia Franst megbocsátottuk volna még a statisztikának is, hiszen ha valahol; ezen a téren bizonyosodik be annak a régi jezsuita elvnek az igazsága, hogy: „a czél szentesíti az eszközt.“ De az almok világából a rideg valóságra kell ébrednünk. A külföld és különösen Ausztria mosolyogják már szemérmetlen módon a mi nagyra hivatott tulipán mozgalmunkat. Addig, a mig mosolyogták és lekicsinyelték ; még mindig azt hihettük, hogy a düh, a fájdalom beszél belőlük, de most szomorúan tapasztaljuk, hogy eljutottak az igazság álláspontjához. Eljutottak pedig a saját hasznunkra, a mi áldozataink árán. Semmit sem kell tartania az osztrák iparnak a mi magyar iparpártoló felbuzdulásunktól, a mikor a a bécsi sajtó ád leczkét Magyarországnak, a Magyar Lovar-egvesületnek abban a tekintetben, hogy m i- képen kellene pártolni a magyar ipart és mi volna a tulipán-mozgalom' kezdeményezőinek a kötelessége. A szégyen pírja önti el arczunkat, látjuk, hogy legádázabb ellenségeink miként paczkáznak velünk s mi még csak nem is védekezhetünk, mert hiszen önmagunk előtt is be kell vallanunk, hogy az igazBág az ő részükön van. És igazsága van a bécsi sportlapnak, hogy leczkét ád a magyaroknak, a magyar iparpártolásból. Ez a leczke ránk fér és még csak nem is haragudhatunk érte. De ez a leczke hasznunkra lehetne, ha letudnók vonni a konzekvencziáit. Ha ez a jóakaratu köntösbe bujtatott maró gúny áthatná lelkünket és végre vala- hára bünbánólag beismernénk, hogy eddig semmit sem tettünk a magyar ipar pártolása érdekében, sőt egyenest ellenkező álláspontra helyezkedtünk. A magyar ipart nem hangzatos szavakkal kell pártolnunk, hanem cselekedetekkel. A szegény ember filléreit a gazdag, a Lovaregyesület tagja, a tulipánmozgalom vezetője ezreit, százezreit adja oda a magyar iparosnak s a milliomos mágnás építsen gyárakat mindenfelé az országban s legyen büszke reá, hogy évszázados neve ott szerepel az egyszerűségben is tisztes — firmatáblán. * * * Hervad a tulipán, hervad! Még csak a virágját csapta meg a dér, még csak a levelei, a szirmai vannak pusztulóban, a gyökeréhez még r.em jutott el a dér, a fagy. A nemes szép virág, a mely egy esztendőre született, még kivirulhat, ha nem is az idén, de a jövő esztendőben. De ehez nem szalmaláng kell, hanem erős, mindent melengető, minden fagyat felolvasztó hazafias tűz, lélek, a mely minden gátat lerombol. Ha ez a két tényező még nem halt ki belőlünk ; úgy új életre éledhet a tulipán ! A nagykárolyi Kossuth-asztaltársaság zászlószentelése. Az az izzó hazaszeretet, melynek Nagykároly város közönsége mindég oly igaz tanujelét adta, elragadóan nyilatkozott meg a folyó hó 9-én tartott ünnepélyen. Gazdag, szegény — vagyon és rangkülönbség nélkül, egy közös szent eszmétől lelkesülten gyűlt egybe, azon nagyjelentőségű nevet viselő zászló megszentelésére, mely alatt megtörhetetlen, fáradhatatlan akaraterővel küzdve, a rajtunk századok óta élősködő és minket a leggyalázatosabb eszközökkel rabbilincsbe hajtani akaró ellenségtől, teljes szabadságunkat kivívni törekszünk. Zeneszóval, Kun István elnök vezetése mellett indultak el d. u. 3 órakor a „Kossuth-asztaltársaság“ tagjai, a törzsasztal helyiségéből, a felszentelendő zászló alatt a vármegyeház elé. Á pazarul kiállított nemzeti szinü zászlót a magyar korona és e felírás díszíti: „Kossuth-asztaltársaság alakult 1905.julius 21.“ A mellette levő fehér szelyemszalagon e felírás látható: „Kossuth-asztaltársaság — Nagykároly, 1905. julius 21.“ A vármegyeházában — a melynek nagytermében a nyoszolyó leányok és vőfélyek gyülekeztek — hozzáillesztették a zászlóhoz a — sajnos betegsége miatt meg nem jelent és igy Debreczeni Istvánná által képviselt — Főispánná, zászlóanyai ajándékát, egy remek, szép moire szalagot, e felírassál hímezve: „Falussy Árpádné — Kossuth nevével előre!“ Azután megindult a menet a róm. kath. templomba. Elől ment a zászlóval Kabelik Gyula asztaltál- sasági tag, mellette Künn István elnök. Utanok haladt Debreczeni Istvánná, Kovács Dezső dr. rendezőbizottsági elnökkel. A zászlóanya kísérete a következő sorrendben vonult: Kacsó Mariska — Dr. N. Szabó Albert, Tátorján Anna — Du-tai László, Keszi Emma — Varga Imre, Grieszhaber Anna — Ifj. Czeh Károly, Hajéit Mariska — Frits Bela, Varga Erzsiké — Schannen Árpád, Filep Margit — Mercs László, Fáff Teréz —- Weiszer Dezső, Boleman Margit — Ifj. Grieszháher Albert, Torna Mariska — Tivadar János, Lőrincz Mariska — Akkermann János, Sándor Erzsi — Lőrincz József, Papai Anna — Törzsök Károly, Széchényi Mariska — Nagy Gusztáv, Faff Teréz —- Kricsfalusi Károly, Weiszer Irén — Sipos István, Patay Etelka — Ifj. Kirilla Adolf, Friedli Anna — Szabó György, Nagy Juliska — Bántó Balint, Vida Irma — Tóth József, Samrák Etel — Kern János, Orosz Erzsiké —■ Dipold Ferencz, Görög Mariska — Nagele Lajos, Csipkés Jolán — Bódy László, Sikolya Erzsi — Reich Dezső, Govrik Anna — Makay Lajos, Karaszka Margit — Sikolya- Bálint, Kurtyán Erzsi —- Vida Imre, Szabó Mariska — Grünwald Győző, Serly Margit — Risko József, Feifer Erzsi — Dr. Egeli Imre, Janitzky Irma — Lang Gusztáv dr., Janitzky Margit — Balázsy Miklós. A zászlóanya kísérete után a helybeli „Kossuth- asztaltársaság“ tagjai, a debreczeni és érmihályfalvai hasonló asztaltársaságok küldöttei és a szatmári „Jó- sziv-asztaltársaság* 20 tagja zárta be az impozáns menetet. A templomban dr. Tietz Antal kegyesrendi házfőnök, plébános megáldva a zászlót, lelkesítő szép beszédet mondott. A templomból a menet a városházára vonult, a hol a diszgyülést tartották. Ott voltak, Károlyi István gróf kerületünk országgyűlési képviselője, Károlyi Istvánná grófnő, Károly Gyuláné grófnő, Szatmári Mór országgyűlési képviselő, Ilosvay Aladár Szatmármegye alispánja, dr. Róth Ferencz törvényszéki elnök, Plachy Gyula kir. tanácsos pénzügyigazgató stb. A diszgyülés a dalárda énekével vette kezdetét. A megnyitó beszédet dr. Kovács Dezső mondotta, Vetzák Ede dr. indítványára a diszgyülés gróf Károlyi Istvánt az asztaltársaság diszelnökévé választotta, mely tisztséget a Gróf el is fogadott. Majd Ilosvay Aladárnak hazafias ihlettől áthatott, tartalomdus beszéde után a zászlószögek beverése vette kezdetét. Zászlószöget 153-at vertek be, köztük Kossuth Ferencz helyett Károlyi István gróf e jelmondattal: „Kossuth nevében fiáért verem e szeget.* sziveinkben lobog. Az őszi idény beálltával megérkeztek a legújabb divatu női kabátok, palettók, havellok, boák, kis leánykabát és köpenyek, úgyszintén férfi- és fiuöltönyök, köpeny, rövid mikádó-kabát, felöltők, bőrkabátok, városi és utazó bundák. Elegáns férfiruhák a legújabb divat szerint, papi és tiszti egyenruhák elegáns kivitelben készíttetnek. Utazó bunda és lábzsák használatra kapható. Raktáron vannak: angol és hazai gyártmányú szövetek, s minden hozzávaló bélés, vászon, gomb, stb., melyek igen jutányos áron beszerezhetők Szaőó Xáimán férfiszaőónői- és férfirufía-üzietéűen. raktár szomszédságában.'
