Szatmármegyei Közlöny, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-04-04 / 25. szám
FÜGGETLEN POLITIKAI LAP. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza. Hirdetések és előQzetési dijait a kiadóhivatalba (Nagykároly, Jókai-utcza 2. sz.) küldendőit. SZERKESZTOSEG és KIADÓHIVATAL. hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendendők: 2V agykár olybán, Jókai-utcza 2. sz. ELŐFIZETÉSI ARAK : Egész évre 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett egész évre 5 korona.-5^ ügyes szám ára 20 fillér. ^=1747—1906. sz. M. kir. minisztérium. Szatmárvármegye A vármegye törvényhatóságának a felelős kormány törvényes intézkedéseivel szemben tanúsított magatartása és ellenállása folytán Ő Császári és Apostoli Királyi Felsége a minisztérium előterjesztésére az 180-?. évi V. t. czikkben gyökerező joga alapján a vármegyére nézve teljes hatalmú királyi biztos kiküldetését szükségesnek találván, teljes hatalommal felruházott királyi biztossá Nagy László Szatmár- vármegye főispánját legkegyelmesebben kinevezni és e részben a vármegye közönségéhez legfelsőbb leiratot intézni méltóztatott, Erről a vármegye közönségét tudomás végett azzal értesítem, hogy az említett királyi leirat a királyi biztos rendelkezésére összehívandó rendkívüli törvényhatósági bizottsági közgyűlésen fog bemu- tattatni és felolvasás utján kibirdettetni. Budapest, 1906. április 2. közönségéhez! Nagy László — királyi biztos. rr Király O Felsége szeretett főispánunkat Nagy Lászlót Szatmár vármegye területere királyi biztossá nevezte ki, és erről a megye közönségét miniszterelnöke utján értesítette. Mi, a kik Nagy Lászlót egész közéleti szereplésében csak szeretni és tisztelni tanultuk, nem örvendünk ennek a kinevezésnek. Nem pedig azért, mert a királyi kegy és bizalom eme újabb megnyilatkozása mind súlyosabb terheket és felelősséget rak Nagy László vállára. Rendkívüli időket élünk, s a rendkívüli idők ugyanolyan intézkedéseket is követelnek. Hiszen a törvény is, melyben a királyi biztosi intézmény, le van fektetve, a főispánokra bizza a megyék kormányzását, de kimondja egyszersmind, hogy „rendkívüli esetekben“ joga van a királynak a megzavart közállapotok helyreállítása czéljából királyi biztost kinevezni. Hogy pedig Szatmár vármegyében ezidő- szerint rendkívüli állapotok vannak, ezt bővebben igazolni felesleges. A vármegye lakosságának legsürgetőbb érdeke megköveteli, hogy végre-valahára rend legyen itt. Elég volt a komédiából. Azért, mert egyeseknek tetszik hazaffyasdit játszani, nem lehet tűrni, hogy egy ily nagyterjedelmü vármegye közigazgatása teljesen megbénit- tassék. Szatmár vármegye főszolgabirái napról- napra elintézetlenül küldik vissza a részükre kiadott rendeleteket, tekintet nélkül arra, hogy ezáltal úgy az összlakosságnak, mint egyeseknek kiszámithatlan anyagi károkat okoznak. Vége annak az időnek, midőn a főszolga- birák a vármegye korlátlan kiskirályai lehettek. Vagy elvégzik a törvény által rájuk rótt hivatalos kötelességeiket, mint az állam bármely más hivatalnoka, vagy pedig oly elbánásban fognak részesülni, mint minden más, vállalt kötelességét nem teljesítő alkalmazott. Fejérváry, s. k. A kiváltságok ma már minden vonalon megszűntek, nincs tehát indokolva, hogy ez éppen a vármegyei közigazgatásban továbbra is fenn- tartassek. A megye közönsége útban van már a kijózanodás felé. Eszmélni kezd, és azért a suJ lyos kötelezettségekért, mit az állam tőle megkíván, azokért a terhekért, melyekre az állammal szemben kötelezve van, ellenértéket követel. Megköveteli, hogy az ő véres verejtékén szerzett filléreiből fizetett köztisztviselők, — ha vállalták — igazítsák is el az ő ügyes-bajos dolgaikat! De vármegyénk közéletében hosszú ideig nem ez a felfogás uralkodott. Mert a tisztvise löket nem azért fizette a megye, hogy dolgoz-- zanak, hanem azért, hogy ne dolgozzanak. Nem azt parancsolta nekik, hogy a felsőbb utasításoknak engedelmeskedjenek, hanem azt, hogy azt megtagadják. — És ma a mikor az idő felvilágositó ereje és a koaliczió kishitű .játékainak napfényre kerülése következtében az ellenállás soraiban a józanabb felfogás kerülne érvényesülésre, ma amikor már mindenki óhajtja e megyében, hogy a rezisztáló, és eddig még el nem mozdított tisztviselők terjenek vissza Íróasztalaikhoz: akkor előállanak a megye apró rémei —- az ifjú mitugrászok — és lázitó nyomtatványokon, forradalmi szónoklatokban fordulnak a közönséghez „ne hagyjatok bennünket cserben, mert — elvész a haza.“ A publikum pedig, mely még mindég felül ezeknek a nevetséges figuráknak, nem veszi észre azt, hogy a selyem ágyban alvó kocza- forradalmárok nem attól félnek, hogy a haza vesz el, hanem — igenis — attól, hogy elvész —- az ő maguk képzelte tekintélyük, és vissza- sülyednek a homályba, a hol csak a kegyetlenül megnyuzott alperesek tudnak létezésükről . . A törvény éle mely a királyi biztosi intézményt megállapítja, a rágalmazókat és a rosszhiszemű bujtogatókat akarja ez által sújtani. Hát nem szomorúan időszerü-e ennek a törvénynek alkalmazása épen Szatmárvármegyében, ott, a hol a rágalom, a terrorizmus és a lelketlen rosszhiszeműséggel folytatott bujtogatás hónapok óta valóságos orgiákat ül.? Nagy László nem akarván átlépni a főispáni jogkör határait, nem járhatott el „a nemzeti ellenállás“ ellen oly mértékben, mint a hogyan azt a vármegye érdeke megkívánta volna. Az eddigi állapotok azonban tarthatatlanokká váltak. Amit gondos kézzel — mindiga közönség érdekét szeme előtt tartva — egyik napon épített, azt gonosz ellenfelei a sötétség leple alatt rútul lerombolták. És annak, aki hatalmi jogkörét még a siker árán sem akarta áthágni, most uj, korlátlan és teljes jogokat ad kezébe a Legfelsőbb kegy. Szatmárvármegye közönsége azonban nyugodt lehet, mert az az ember, aki teljes életében maga volt a megtestesült nemesség és igazságosság, ezen erényeit a mai szomorú időben még fokozottabb erővel fogja a vármegye javára, de egyszersmint „a rosszhiszemű bujtogatók“ lesujtására gyakorolni. Ferencz 1805. évi V. törvényczikke. A k iráíyi biztosi kinevezés alaptörvényczikkét kivonatolva a maga száz év előtti-régiességében az alábbiakban közöljük: 3. §. . . . Ha bizonyos rendkívüli esetekben Ő szent felsége biztosok kiküldését elkerülhetetlennek vélné : 4. §. A biztosok, kiket, — úgy kivánván a tisztük méltóságára való tekintet, — melylyel a törvényes alárendeltség föntartása van összekapcsolva, nem kisebb tekintélyű férfiak közül méltóztatik O felsége kinevezni, mint milyenek maguk a beárultak, stb. . . . 5. §. Hogy azokat, a kik büntetést maga után vonó vétség mjatt vannak vádolva, büntetésük elnyerése végett (hová a hivatalra való alkalmatlanság is számittatik) a tiszti ügyész, mint fölperes fogja pörbe és Ítéletet a törvény rendes utján kapjanak; épségben maradván a
