Szatmármegyei Közlöny, 1905 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1905-01-15 / 3. szám
Melléklet a Szatmármegyei Közlöny 1905. évi 3-ik számához. A Károlyi István grófot jelölő értekezlet. A nagykárolyi függetlenségi párt, helyesebben most már egyesült ellenzék párhivei f. hó 12-én tartották meg jelölő értekezletüket, a melyen gr. Károlyi Istvánt, az országos hirü jeles főurat kiáltották ki nagy lelkesedéssel a kerület ellenzéki képviselő- jelöltjének. Az értekezletet d. u. 2 órakor tartották meg a városháza nagytermében, a mely ezúttal szűknek bizonyult be a verestollas párthivek befogadására. Mert nemcsak a város választó közönsége volt ott teljes számban képviselve, de a kerület községei is képviselőket küldöttek az értekezletre. Különösen a szomszédos községek, p. o. Genes volt erősen képviselve. A nagykárolyi függetlenségi pártiakat töltötte el különösen a büszkeség és öröm érzete a felett, hogy elérték azt, hogy gr. Károlyi István is pártjuknak tagja. De úgy látszik olyan választók is voltak ott, a kik a szabadelvű pártnak hívei, de a nemes gróf megválasztásában a város és kerület specziális érdekeinek hódolnak. Az értekezletet Papp Béla ügyvéd, mint elnök nyitotta meg. Pár szóval üdvözölte a választókat és ecsetelte a legutóbbi politikai eseményeket, a melyek szükségessé tették a különböző ellenzéki pártok egyesülését, hogy a politikai harezot annál nagyobb erővel és kitartással vívhassák meg. Felhívta ezután a nagykárolyi kerületbeli ellenzéki pártok híveit, hogy itt is alakítsák meg a koalicziót. Szavait lelkes, egyhangú éljenzés követte, minek folytán határozatilag kimondta az elnök, hogy a nagykárolyi választó-kerületbeli ellenzéki pártok egyesültek. Második tárgya volt az értekezletnek a képviselő jelölés. Papp Béla elnök erről szólva, azon nézetének adott kifejezést, hogy talán az ellenzéki koaliczió egyhangú óhaját tolmácsolja akkor, a mikor jelöltül gr. Károlyi Istvánt ajánlja, 1848—49-es függetlenségi programmal. Az értekezlet falrengető éljenzéssel és tapssal fogadta el az indítványt. Ezután 17 tagú bizottságot küldtek ki dr. Adler Adolf elnöklete alatt, hogy a képviselőjelöltet hívja meg programbeszéde megtartására. Mig a kocsik elhajtottak a grófi kastély felé, a melyeknek bakján jól festett a nemzetiszinü vállszalagos zászlótartó, nagy nemzetiszinü zászlóval a bakon, — az alatt az értekezlet megválasztotta az egyesült ellenzék tisztikarát. A függetlenségi párt eddigi két elnökén, dr. Adler Adolf és Papp Bélán kívül, megválasztotta elnök és alelnököknek a következőket: Elnökök : Dr. Aaron Sándor, Dr. Adler Adolf, Asztalos György, Balázsy József (Er-Körtvélyes,) Báthory István, Boer Endre (Mezopetri), Boros János, Brázay János (Mezőpetri), Csipkés András, _ Csutorás Albert (Érendréd), Dr. Falussy Árpád (Erendréd), Garzó Imre (Szaniszló), Kalmár Ferencz (Genes), Kosztra Ignácz (Csomaköz), Dr. Kovács Dezső, Nagy Károly (Dengeleg), Palczer Ernő, Papp Béla, Reök Gyula, Soltészlmre (Kálmánd),Solymossy István (Csomaköz), Dr. N. Szabó Albert, Vetzák Ede, Dr. Vetzák Ede. Alelnökök Nagykárolyból: Dr. Gózner Elek, Irsik Ferencz, Janitzky Albert, Kiszely Géza, Khon Márkusz, Kubinyi Bertalan, Lukács Mihály, Pallay Péter, Sámi Zsigmond, Schuszterits Ferencz, Serly Ferencz, Somossy Miklós, Sternberg Sándor, Stroh - májer Ferencz, Dr. Váczi Lajos. — Béréből: Bartha Lajos, Veres Sándor. — Börvelyből: Tordai Károly, Veres János. — Csanálosról: Czimmermann Mihály, Szauermann Antal, Szepauer Ferencz.— Csomaközről: Buttyán János, Prmczinger András. — Dengelegről: Danka László, Kira Illés. — Esztróról: Dr. Léhman Pál, Rácz János. — Er-Endrédről: Nagy Lajos, Veres Lajos. — Ér-Körtvélyesről: Biró Sándor, Kovács Antal, Varga Ferencz, — Fényről: Brém György, Princzinger József, Sterk Pál. — Gencsről: Csomay Mózes, Elekes Menyhért, Tóth Endre, Tóth Gusztáv. — Irinyből: Id. Farkas András, Hajnal József. — Kap- lonyból: Egeli Mihály, Gózner Antal, Kind Pál, Lin- zenbold József, Szabó Menyhért. — Kálmándrol: Antal Miklós, Egeli Pál, Schlachter Antal. — Mező- Teremről: Holczli János, Felts Kornél, Volsiter Pál. — Mezőpetriből: Haller Mihály, Merli János, Rimili Antal, Vonház István tanító, Rökk István. — Penészlekről: Almási László, Szilágyi Mihály. — Portelekről: Boros Aurél, Kővári Demeter. — Részegéről: ifj. Lang Demeter. — Szaniszlóról: Bonya Sándor, Borbély György, Bereczky Zsigmond, Csőkör Antal, Gnandt János, Szilágyi György. — Szentmiklósról: id. Kiss György, Veres Antal. — Vezendről: Sikolya József, Szilágyi János lelkész. Ezenkívül megfelelő számú jegyzőt választottak, valamint egy 400 tagból álló végrehajtó-bizottságot. Mikor gr. Károlyi István a meghívás folytán megjelent a teremben, olyan zajos éljenzés fogadta, a minő még nem hangzott el annak falai közölt. Végre szóhoz jutva Papp Béla, értekezleti elnök, a következő beszéddel üdvözölte a nemes grófot: Tisztelt választó polgárok 1 Válságos időket elünk. Ezeréves alkotmányunk ellen bűnös merényletet intézett az uralmon lévő kormány. Megak'arja semmisíteni alkotmányunkat, hogy védtelenül ki legyünk szolgáltatva az osztrák érdekeknek. Azt akarja, hogy a nemzeti tricolor helyét a kétfejű sas foglalja el. Ez a merénylet csatasorba állította hazánk legjobbjait. A legjobbak között is legelső volt gróf Károlyi István, a ki a történtek után kimondta, hogy meggyőződése szerint az önálló magyar nemzeti államot kiépíteni a magyar nemzetet a boldogulás útjára vezetni 67 es alapon nem lehet. A 67-es alapon ma már építeni nem, hanem csak rombolni lehet. Kimondta a nemes gróf azt is, hogy ha a magyar nemzeti ideálokat megvalósítani akarjuk, arra az útra kell térnünk, a melyet Kossuth Lajos mutatott ki; azt a zászlót kell követnünk, a melyre az 1848. van felírva. Es a mint gróf Károlyi István ezt a kijelentést megtette, nekünk abban a perezben természetes vezérünkké vált. Vezérünkké nemcsnk nagy nevével, múltjával, de különösen kiváló egyéni tulajdonainál, lángoló hazaszereteténél fogva. Midőn tehát azt a kibontott kuruez zászlót, a melyre jelszóként Magyarország önállósága és függetlensége van felírva, vezérünk gróf Károlyi István kezeihez letesszük, tegyünk ígéretet, hogy ezt a zászlót híven követni fogjuk, soha el nem hagyjuk s ha kell önfeláldozással, ha kell életünk árán is diadalra juttatjuk. Most pedig felkérem gróf Károlyi István képviselőjelölt urat, hogy programbeszédét elmondani szíveskedjék. Ezután gr. Károlyi István mondta el nagy figyelemmel meghallgatott programbeszédét, de a melyet azért a kitörő lelkesedés több ízben félbeszakított. A gróf, mint uj függetlenségi párti, nagy mérséklettel beszélt, röviden, de azért határozottan körvonalozva politikai uj hitvallását. Körülbelül a következőket mondta : Tisztelt Polgártársak ! Fogadják hálás köszönetemet azon megtisztelő szavakért, melyeket szónokuk, mint a nagykárolyi választó-kerület érzelmének tolmácsa az imént előttem elmondanni szives volt. Kétszeresen megtisztelők voltak ezek reám nézve, mert nemcsak, hogy tudtomra adták önöknek — polgártársaimnak irántami bizalmát — felajánlva nekem a nagykárolyi választó-kerület képviselői mandátumát, de egyúttal abbeli elismerésüknek is kifejezést adnak, hogy velem — ki már több ízben képviseltem e kerületet az országgyűlésen — meg voltak önök elégedve. Mindenek előtt, annak politikai hitvallását kötelességem megmondani, akire önök tisztelt polgártársak a f. évi január hó 26-án megejtendő választáskor szavatukat leadni óhajták. Ünnepélyesen kijelentem tehát, hogy én mától kezdve a 48-as függetlenségi párthoz tartozom szívvel és lélekkel! Hogy mi indított annak elhatározására, hogy eddigi vezéremmel Apponyi Albert gróffal belépjek a Kossuth pártba, bátor leszek pár szóval elmondani. Egyes egyedül annak beismerése, hogy a nov. 18-án elkövetett merénylet folytatása, az országgyűlés törvénytelen feloszlatása által a 67-nek erkölcsi és politikai bázisa összedőlt. Mi tehát, kik eddig a nemzeti párt tagjai voltunk az 1867. évi kiegyezés további védelméről lemondtunk. Hűségben a királyhoz és a pramatica sanctiohoz, de tiszta personál unióban ! „Indokaink ezek: (Olvassa) 1. Az 1867. I. t. ez. mely szerint a király feloszlatási joga az 1848 iki törvénytől eltérőleg rendeztetett a király és nemzet közti kibékülésnek 1867-ben egyik sarkalatos föltétele volt. Ha a király ezt félre teszi, az egész 67-nek erkölcsi és politikai bázissá összedőlt. 2. Az egész mostani erőszakos felforgatás csupán a csonka nemzeti életet eltűrő status quo és annak terjesztésére szerződött szabadelvű párturalom fenntartása végett történik.“ A 67-es alapon való békés továbbfejlődés eszméjének szól a hadüzenet és az eltökélt visszautasító akarat. Elveszvén tehát az a remény, a mely miatt mi 67-esek voltunk, nem ragaszkodhatunk tovább ehhez az alaphoz, minthogy a teljes personál unió keresztülvitele alakjában még könnyebbnek mutatkozik a nemzeti élet helyességének elérése, mint a 67-ből való fejlesztés utján, melybe az osztrák tényezők a király által támogatva beleszólnak. 3. Az alkotmány mentésére folyik a küzdelem a jogfolytonosságért. Ebben a harezban a győzelem esélyeit magunknak biztosítani kell. Ezt pedig csak úgy érhetjük el, ha mélyen belemarkolunk a magyar nép szivébe úgy, hogy olyan tüzet gyújtunk, mely ellentáll protectiónak, csábításnak, ezt meg ismét csak a függetlenségi eszmékkel tudjuk elérni. A szent harcz következményei jelölik meg most a kötelesség útját. Tisztelt polgártársak! Ezen alkalommal nem szándékozom pártunknak tudniillik a 48-as pártnak programját fejtegetni, de csakis az összes ellenzéki pártok és a dissidensek szövetkezetének két okát és kitűzött czélját fogom önökkel megismertetni: Azok egy erősnek hirdetett, de szerintem egy csakis tapintatlan és elbizakodottnak bizonyult kéz sértése volt alkotmányunkon. A czél egy teljes elégtétel megszerzése e sérelemért, megmentése az alkotmánynak és biztosítása a' jogfolytonosságnak, s eltávolítása a jelenlegi kormányelnöknek és kormánytársainak. E czélból szövetkezett Magyarország mindegyik ellenzéki pártja a dissidensekkel egyetemben és e szent czél elérése után ki-ki ismét harczolni fog a pártja keretében, pártja programjában felállított elvek alapján. E különféle pártok összesége bátran elnevezhető „Az alkotmány védegyletének“. Ma tehát csakis két párt van az országban: Az alkotmányt, törvényt tipró semmibe sem vevő de azért magát „szabadelvű“ kormánypártnak nevező és az alkotmányt, törvényeket védő és a jogfolytonosságot fenntartani akaró egyesült ellenzék. Kövessünk el mindent tisztelt polgártársak a mi erőnkből kitelik, hogy biztosítsuk azt az alapot, mely ha egyszer megingott, hazánk elvész és rabigába dűl nemzetünk. „Ezredéves alkotmányunkat“. Ez a feketeföld tisztelt polgártársaim, mely itt alattunk, velünk együtt forog a nap körül édesanyja mindnyájunknak, ő szült, táplált és éltet ma is; nem osztalysorsjegygyel jutott Árpád kezébe, ezt vére árán szerzé meg a magyar, ez tulajdonunk, jogot formálunk reá ; törvényeket hozunk, _ melyek e jogunkat biztosítják Isten és király előtt. És ime ma egy magyar honfiakból összetákolt kormány a nemzet királyát arra serkenti, hogy e szent földet jogaink, szentesített törvényeink semmibe sem vételével átjátszhassa az osztrák kezébe. Nem mondok Ítéletet ez eljárásuk felett, ítélni fog a részrehajlatlan meg nem vesztegethető történet Írója, csakis szégyenlem magam, hogy honfi társaim ily cselekedet elkövetésére képesek valának. Boldogult Szilágyi Dezső magyarország volt igazságügyi minisztere egy alkalommal igy szólott hozzám: „Tudod édes barátom, hogy minden magyar embernek e feketeföldből, mely itt alattunk van, — kell magába szívni érzelmeit; első sorban a „tántoríthatatlan önérdeket nem ismerő honszerelmet“. Kövessük tanácsát tisztelt polgártársaim e fájdalom, túl korán elhunyt magyarnak ! S e honszerelem adjon erőt, bátorságot, kitartást a szövetkezett ellenzéknek és minden egyes honpolgárnak, de a honleányoknak is! Mert ezeknek is ki kell venni részüket e létért való küzdelmükben, serkentve férjeiket, gyermekeiket, rokonaikat a velünk tartásra, hisz Isten után a nő a legnagyobb hatalom a földön ! Igenis adjon erőt mindnyájunknak a honszerelem e döntő ütközetben, melyet hazánk függetlensége, szabadsága kivívása és a nemzeti önérzeten gyáva módon ejtett sérelmek megtorlása czéljá- ból vívnunk kell! Most pedig búcsút veszek önöktől tisztelt polgártársak! Ha reám fogják adni szavazatukat január 26-án, köszönettel veendem azt és nem fogok szégyent hozni a 48-as pártra, melynek tagja lettem, de ha egy harmadikra óhajtják ráruházni bizalmukat, tegyék meg azt, de az esetben arra kérem önöket tisztelt polgártársak, hogy szavazatuk leadásánál jusson eszükbe a haza, gyermekeik és unokáik s ne ajándékozzák meg bizalmukkal a jelenlegi kormánypárt valamelyik tagját is, mert ezen emberek tőrt döftek a nemzet szivébe és alkalmat adunk nekik arra, hogy ismételhessék ez undok cselekedetet, akkor elmondhatják nemsokára „Magyarország volt de már nem létezik többé!“ Végül Papp Béla értekezleti elnök pár szóban megköszönve a nagy érdeklődést és lelkesedést, berekesztette az értekezletet. A választó polgárság szűnni nem akaró éljenzése között tért vissza a gróf kastélyába, elkísérve ismét a kiküldött bizottság által. így folyt le a szövetkezett ellenzék képviselő jelölő értekezlete városunkban. Talán felesleges is felemlítenünk azt, hogy gróf Károlyi István megválasztása kétségesen felül áll ebben a különben is erős ellenzéki kerületben, amelyet a gróf személyéhez a kerület parcziális érdekei is fűznek. A jelekből Ítélve, ellenjelöltje nem lesz, ha csak az országos szocziális párt nem állít a zászló becsületéért itt is jelöltet, bár ennek itt semmi talaja nincs. Nyílt levél a krassói kerület választóihoz! Szeretve tisztelt Választó polgártársaim ! Egy éve, hogy kiléptem a közélet rögös útjára, hogy teljes erővel, teljes odaadással, a legszentebb ügynek, a hazának szolgálatába álljak; férfias elhatározással, megalkuvást, sem meghátrálást nem ismerve, tettre szánt lépéssel indultam meg, lelkiismeretem iránytűje csak egy czél felé egyesítvén az agy, szív, törekvés, szándék s meggyőződésem összes rugóit, a min- denekfölött imádott hazámnak boldogitása felé! S e kitűzött czélomnak elérésére, mily jogos reményt táplálhattam, midőn politikai pályafutásom elején, az isteni gondviselés megengedte nekünk, hogy az engesztelés angyala áthidaljon egy évszázados örvényt s békét közvetítsen egy holt fejedelem közt, a ki nemzetünknek reménysége volt, s egy élő király közt, ki e hazának büszkesége. Mert a nemzet és király együttérzése minden országban forrása a közhatalom erejének és a nép boldogulásának. Magyarországban a legbővebb forrása, mivel általa közjogunk nagy történeti mysteriuma: a szent koronába foglalt nemzeti és királyi hatalom egysége válik igaz valósággá i Királyhoz illő nagylelkűség, a legmélyebb bölcsesség s a legtisztább nemeslelküság sugallta gondolat volt Ő Felségétől, kinél valóban alkotmányosabb s magyarabb fejedelme évszázadok óta nem volt nemzetünknek, megcsinálni a második szatmári békekötést, mely elismeréssel s kegyelettel adóz Rákóczi szent emlékének. Ferencz József királyra várt ez a feladat, mert ő volt az, a kit mi soha félre nem értettünk, s tehát neki kellett azzá válnia, aki minket teljesen megért. A Habsburg-ház, a mely babérral koszoruzza Rákóczi Ferencz koporsóját, legyen áldott, jogarából áradjon boldogság szerteszét, örök dicsőséget szerezve a trónnak s nemzetünknek !!! De, hogy necsak a jelennek, hanem A közelmúltnak is teljesen hü képét
