Szatmármegyei Közlöny, 1905 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1905-04-16 / 16. szám
Nagykároly, 1905. április 16 1G. szám. XXXI. évfolyam A SZATMÁRVARMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL : hot» a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : Nagykárolyban, Jókay-utcza 2. sz. Az élet intöszava. Uraim, álljanak meg egy pillanatra! A társadalom hatalmi zsarnokainak kiáltja ezt oda a nagy álmodó, az oroszok hatalmas zsenije és Tolstoj szavával mi is odakiálthatjuk most a magyar politikusoknak: — Uraim, álljanak meg egy pillanatra! Mert torkig vagyunk már a politikával. A közjog gyékényén hónapok óta folyik a nagy vásár, veszik — adják a legnehezebb nemzeti árut a 67-et. Elég volt. Politikus nemzet vagyunk, s ez egyik legnagyobb nemzeti szerencsétlenségünk. Politikus szemmel nézzük a jövendőket s horoskopusunkon keresztül csak a politikai Magyarországot látjuk. Pedig nagy hiba ez. Ezer esztendőn át mást se csináltunk, csak politizáltunk. Pogány, tatár, török, olasz, cseh, német politikát Űztünk, hadakoztunk jobbra-balra, voltunk faltörő kos, kereszténységnek végvára, Isten ostora, kurucz és labancz, voltunk a világon minden, csak egy nem. Az az egyetlenegy, amely a nemzetek, népek, országok jólétének alapja: munkás polgár. A munka is politika volt nálunk. Politikából vetettek jobágysorsra és politikából szabadítottak fel. A politika hivatása szent és nagy. De van valahol egy pont, amelyen túl háttérbe kell szorulnia, el kell némulnia a politikának. Mikor összedül a házunk, ugy-enem uj zsindelyekkel javítjuk a tetejét, hanem a falát erősítjük, a fundamentumát építjük újra. Mi mást se csinálunk, mint a házunk homlokzatát, fedelét díszítjük nemzeti stilü ornamentikával. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Zgész évre 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Megyei községek, egyházak és iskolák részére «gésa évi előfizetés beküldése mellett egéss évre 5 korona.-=* Egyes szám ára 20 fillér, mPedig erősen düledezik a házunk. Álljunk meg hát egy pillanatra. Ma nehéz időket elünk. Amiért küzd a nemzet, az nagy, jogos, szent követelés. Hát küzdjenek érte a nemzet vezérei. Ez a küldetésük és kötelességük. De aztán ne tovább. A maguk politikai harczába ne vonják be a társadalmat. A politika vezetőinek szerepe az államszervezetben a szívé, a társadalom szerepe pedig a gyomoré. A szív ég, lángol, lobog, a gyomor az életerőt adja hozzá, a tüzet, amely kicsiholja a szív lángját. A társadalomnak a munka a hivatása. A társadalom ne politizáljon. A nemzet elvégzi a maga hivatását minden öt, vagy nem tudom hány évben egyszer, a mikor a maga szavazatával az ország törvényhozásába küldi képviselőit. Azontúl a nemzetre, a népre hétköznapi, nehéz, verejtékes munka vár A politizálás eddig még csak vérrel öntözte ezt a drága hazai földet, de kalászt nem fakasztott. Ne politizáljunk! Most, mikor körülöttünk zöldbe borul a természet és az újjászületés zsongó hangjai áradnak felénk a pattogó rügyek zajából, mikor a termeszét munkára hívja a föld rabszolgáját, az embert, szűnjék meg a vakság, a mely a politikával megverte' e nemzetei. Lássuk meg igazi küldetését a népnek, lássuk, hogy nagygyá, hatalmassá, boldoggá csak a munka teheti igazán a nemzeteket. Tele van hintve a föld a tavasz virágaival, a levegő napsugártól fényes s a tavasz ígérettől teljes. Munkára emberek! Hagyjunk békét a politikának. Végezzék azt a nemzet vezérei, Hirdetések jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek csak rendes levelezőktől fogadtatnak el. az arra /r€ntiéltetett bölcsek; a jogért küzdjenek ők, mi a kenyér harczosai vagyunk. A kenyéré. Az áldott kenyéré, a mely most érik a zsendülő vetésben s a melyet nem fog kalászba érlelni a politika. A munka a népek imádsága. Ez az imádság tartja fönn a vénhedt földet, ez biztosítja a jövőt és szerez örökkévaló boldogságot. Ez a sokat szenvedett ország sohasem lesz boldog, ha meg nem érti az élet intő szavát. Csak dolgozzunk mi, erősödjünk anyagiakban, gazdaságunkat, kereskedelmünket gya- rapitsuk s akkor magától fog következni az erkölcsi gazdagodás. Akkor nem kell nehéz harczokat vívnunk elemi jogainkért, nem lesz olyan vakmerő, aki megtagadná azt a követelést, amelylyel egy gazdag ország, egy gazdag nemzet áll elő. Ez az élet! A gazdagoké, a hatalmasoké a világ. Dolgozzunk tehát, hogy hatalmasok, gazdagok s azután szabadok lehessünk. Fel a munkára! A vármegye selyemtenyésztése a múlt évben. Az országos selvenntenyésztési felügyelőség, mint minden évben, az idén is kiadta jelentését a múlt év selyemtenyésztésének állapotáról. Hogy milyen könnyedén juthat a nép a selyemtenyésztés utján pénzhez és pedig ép akkor a midőn arra a legnagyobb szükség van, tavasszal, fölösleges bizonyítani. Daczára ennek hazánkban és vármegyénkben lassú előhaladást tesz a selyemtenyésztés, bár tény az is, hogy népünk már megszerette a selyemtenyésztést. Mert mig 1879. évben alig pár szász család foglalkozott selyemtenyésztéssel, addig a múlt évben már 113000 család termelt selyemgubót és ez utón több mint T A IN C Z A. Nagy károlyi tiszti-estély. Irta : baji Jékey László. Lezajlott a farsang, elmúlt a hideg tél, a vidám társaságoknak a hosszú esték alatt eltöltött kedélyes mulatságai letűntek, elhangzott az utolsó accord is — de elkésett a rügyfakasztó tavasz s a melegedő nap sugaraira, mintegy kis pihenő álomból ismét eszmél a fiatalság kedélye — s megkezdődik a vidéki második nyári nagy farsang? Mig a fővárosban a nagy farsang után egész nyáron tart a pihenő, addig vidéken talán még inkább a nyár a mulatságok fő saisonja. Előkerülnek a tudományszomjas ifjak az egyetemekről, megkezdődik a nyári visitelés, persze miről beszélnének, terveznének az ifjak, mint mikor s hol lehetne egy kicsit mulatni. így van ez máshol is, s épen igy van Szatmármegyében is. Szállingózik tavasszal lassan, haza az ifjúság, s kezdődik elsősorban bevezetésül a nyári farsang egy pár kis tavaszi estélylyel. Júniusban már holt saison van. A „Gyarmati bál* a fiatalság álma, elsőrendű mulatságok voltak ezek, mind a régebbi időkből maradtak még reánk, s a jó renoméjokat pedig megtartották. Régebbi idők! — hol vannak az egykor oly annyira hires, s fölkapott győrteleki bálok — csűrben, ha pedig fölnedvesedett a földje, köleskásán tán- czoltak apáink — de volt ám akkor jó kedély, animo, össze is tánczoltak egy szép templomot, paplakot — hja az egykoron vidám, tüzes tánczu fiatal rendezőség azóta haladt sokat a korral. Ez a mulatság ma már nincsen a programmban. Hanem helyette ősszel a nagy Lóverseny bál okoz nagy készülődést, s sok fiatal leány vágyakozó félő örömmel gondol e napra, a rendes bemutató bálra. Szüretek ideje következik, kedétyes vidám napok, mulatnak házról házra, elkezdik a szomszédjárást, a szőlő egyik oldalán s szüret végére végig tánczolnak minden éjszakát, minden portát. Agarászat Mátészalkán, fényes tüneményes napok — szép emlékek színhelye. Három napig vigad a compánia a nyíri dombok között, s még a buczkakon is kirakják a csárdást. (Csak photografus ne lenne a világon). Megifjodik az idősebb generatio a gyönyörű társaságtól, a szebbnél szebb fiatal asszonyoktól, s a friss szakadatlan jó kedélytől, mig az ifjúság letörik a három napi mulatság után. Hallani emlegetni a nagy hires megyebálokat! — De csak a marnak arczán jelenik meg egy mosoly, s csillámlik föl gondolataikban egy-egy kedves emlék. A nagy hires megyebálok ideje letűnt. A szarvasfogadó nagyterme üresen pihen, komor a hajdani vidámság színhelye; régen öt vármegyének fiatalsága gyűlt itten össze Szabolcs, Bihar, Bereg, Ugocsa és Szilágy, szine-java mulatott itt — de ma — most már nem megfelelő. Pedig egy bálhoz nem kell csak tánczosnő, jó kedély s czigány ! A nagy, hires megyebálok idejében, soha sem elégedett meg a fiatalság az egv éjszakai szakadatlan mulatsággal, elmaradhatatlan volt mindig, másnap este a morzsabál. — Az idén azonban már az ifjúság is kezd érdeklődni a megyebál hallatára! Nagy házszentelo lészen Károlyban, megifjitották a megyeházát, s ez ünnepélyes alkalomra akarják fölébreszteni a hires régi megyebált. Csak a terminust halasztják mindig, nem csoda, mert a rendezőit nem lelkesíti már az ifjú kedély. No de majd csak mulatunk talán; mulattunk a napokban is Károlyban s a mulatság megmutatta, hogy pezseg még az ifjú kedély ma is ugyancsak, lehet még remény a hires megyebálok, még híresebb renoméjának föltámasztásához. Sokat gondolunk most vissza a szombaton tartott tiszti-estélyre. Szép szemek varázsa — bájos kis arczocskák — édes mosolygása. Hálás is a compánia a nagykárolyi tisztikarnak, sneidlig fiuk remek mulatságot hoztak össze, pedig csak épen egy-két helyen emlegettek valamit egy kis böjti mulatságról, s pár napra reá húzta Fátyol Józsi kivirradt-virradtig, még az atyáknak is volt része a zeneszóban reggelibe, de a vármegyeház öreg falairól is különösen hangzott vissza a reggeli „nacht-musik,“ de csoda-é, mikor a komoly falak között egy bájos fejecske pihent, s egy bóditó szempár álmodozott, tudja Isten miről. — Serly Gusztáv nagy zöld kapuján is belopódzottá banda,itt is valakinek az álmaiba akarta valaki az emlékét fölidézni. Mintha a régi vidám idők elevenedtek volna Károlyban föl vasárnapra virradolag. Megérkeztek a tavaszi férfi és fiú KALAPOK nyúlszőr, gyapjú és szalmából a következő gyártmányokban: Habik, Halban és Damaszk, Borsalino, Pichler, Pless és Ha; nemkülönben nyakkendők, sétabotok, flu és férfi, sapkák bőr és gyapjúból; pécsi női és férfi keztyilk, nyári ingek, tennis ingek, játékszerek és mindenféle sportczikkek a legnagyobb választékban JACOBOVICS JÓSEF uri-divat és műipar-árucsarnokában Nagykárolyban. ..............: Illatszerek és húsvéti fecskendők, Hubigán illatszer 1 üteg 16 korona. Szivarka-hüvelyek Sabu, Clng 22 fillér, parafás 40 fillér. —
