Szatmármegyei Közlöny, 1905 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1905-08-27 / 35. szám
A SZATMÁRVARMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. ■=* MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP, mSZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : Nagykárolyban, Jókay-utcza 2. sz. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés bekülcUse mellett egösz évre 5 korona.->.<* ügyes szám ára 20 fillér. *s=Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek csak rendes levelezőktől fogadtatnak el. A régi kaszinó sorsa. A régi kaszinó e hó 19-én tartott választmányi ülésén szóba jött a kaszinó sorsa. Az elnöki jelentésből megtudtuk ugyanis, hogy a kaszinó ismét anyagi zavarokkal küzd. Oka ennek első sóiban az, hogy a kaszinó anyagi erejét meghaladó építkezést teljesített s ezáltal adósságokba merült. S bárha ama pénzintézetek, melyek annakidején czéljait kölcsönökkel elősegítették, a kaszinó fennállása érdekében jelentékeny áldozatot hoztak s bárha első perezben úgy látszott, hogy a kaszinó most már az anyagi zavaroktól megmenthető lesz, ma már ismét odajutott, hogy ezen választmányi ülésen a feloszlás, illetve liquidátió kérdése is szóba jött. Oka eme szomorú helyzetnek másodsorban ama részvétlenség, a melylyel városunk közönsége ezen legrégibb kulturális intézményével szemben viseltetik. Mert a tagok száma nemhogy növekednék, hanem naponként fogy. Ha szorosan egyéni szempontból bíráljuk a dolgot, ez a csökkenés nem is nagyon fel tűnő, mert kétségtelen, hogy a magas tagsági dijak mellett a kaszinó nem nyújt tagjainak oly kényelmet, a minőt méltán elvárhatnának. Ennek oka pedig a czélszerütlen építkezésben keresendő. Mert kétségtelen, hogy a vendéglővel egybekötött kaszinó nem a czélszerüségnek meglelelőleg, hanem akként lett építve, hogy ma a kaszinó feszélyezi a vendéglő közönségét, a vendéglő közönsége feszélyezi a kaszinó közönségét. Különösen tapasztalható ez a nyári időszakban. Mert mig a régibb időkben, midőn a kerthelyiség létezett, a vendéglői közönség ide vonult, ma a kert megfelelő nyári helyiség, sőt ezt némileg pótló árnyas fák hiányában teljesen üresen áll, és úgy a kaszinói, mint a vendéglői közönség kizárólag az épület- előtti csekély kiterjedésű tért veheti csak igénybe. S hogy ez az állapot a kényelem fogalmának éppen nem felel meg, az kétségtelen. Nem is csodálkozunk tehát azon, hogy a kaszinó ma nem örvend ama látogatottságnak, a melylyel régen birt. Csakhogy a kaszinó sorsát nem egyéni szempontból kell felfognunk. A kaszinó egyike az ország legrégibb kaszinóinak. Még a nagy Kölcsey idejében alakult s működése már több mint félszázados. Könyvtárában — művelődés és irodalomtörténeti szempontból — valóságos kincsesei bir. Feltalálhatok abban az 50-es évek német irodalmi termékeitől kezdve, a zsenge magyar irodalom első termékeitől a megizmosodott magyar irodalom utolsó termékéig az összes megjelent művek. Hangya szorgalommal gyűjtötték azt az elődök, s mi az utódok ma ott állunk, hogy ez az összehalmozott kincs maholnap gazdátlan lesz. De eltekintve ettől kétségtelen, miszerint minden város ititsLligencziájának kell hogy egy oly gyülhelye legyen, minő a kaszinó. S ha feloszlik a kaszinó, akkor fogjuk ama pótolhatatlan űrt érezni, melyet feloszlása fog előidézni. Még nem késő. Ha városunk intelligens közönsége nagyobb érdeklődéssel viseltetik a kaszinó sorsa iránt, ha a tagok számában csak némi növekedés áll elő, a kaszinó képes lesz magát fentartani mindaddig, mig a viszonyok jobbra fordulnak. De ha a részvétlenség, a közöny továbbra is kiséri a kaszinó működését, akkor nem marad részére más hátra, mint a feloszlás, a bukás. A kaszinó bukása pedig szégyenfoltja lenne városunk történetének, mert azt bizonyítaná, hogy városunk intelligencziája, melynek kezébe a múlt idők dicső hagyományain alapuló, az ország eme egyik legrégibb kaszinójának sorsa letéve volt, nem felelt meg kötelezettségének s a kulturális haladás és áldozatkészség terén nem áll ott ma, a hol elődei félszázaddal ezelőtt állottak. _ p _ T A R C Z A. akinél ügyesebb, szebb, sikkesebb, formásabb, édesebb, aranyosabb tánezosnő nincs a világon . . . — Oh én szerencsétlen ! sóhajtottam fel. A feleségem még mindig sirt, a midőn meghallotta kétségbeesett sóhajomat, egyszerre megszáradtak a könnyek a szemében s kínos kérdőalakban mondta : — Tessék ? Egy pillanat alatt átláttam a helyzetet, ami kü- lömben szokás ily esetben. Ebben a „tessék ?“-ben minden volt: báj és keserűség, szemrehányás és gyönyör, naivitás és józanság. Mindegyikből valami. — Mit mondott az előbb ? — Én ? — Igen, maga! — Nem szóltam ! — Azt mondta : Oh én szerencsétlen ! — Oh ön szerencsétlen, ön halluczinál! Hogy lehetnék én szerencsétlen, mikor a világ legédesebb assszonykája az én feleségem. Nincs nálam most boldogabb ember széles e világon és aki az ellenkezőjét állítja, az . . . az . . . — Az ? — Az még nem csókolta meg a maga, a te eperajkaidat, mert különben dicshimnuszokat zengne a boldogságról és négy kötet verset lantolna a csókod mézédességéről! ■ Megcsókoltam. Ő kontrát adott, én meg rekontráztam. Izzadtam, selyemzsebkendőm olyan vizes volt, mint mikor a mosónő hempergette a teknőben. A fő, hogy átestem az első összeütközésen. Hazudtam. Éreztem, hogy a hazugság a feleségemmel együtt vonul be bútornak újonnan berendezett lakásomba. Ez megvigasztalt kissé. Hazugsággal majd csak módját ejtem az éjjelezésnek s a házasság barri kádjait a hazugság ágyúival fogom romba dönteni, örültem, hogy önmagam találtam meg helyzetem szatíráját, megelőzve ezzel minden gúnyolódó barátom éleze faragását. Hazaértünk — uj otthonunkba. Terka nagyon izgatott volt s roppantul figyelt minden kézmozdulatomra. Arczán kétségbeesettsége ránczai fodrozóttak össze. Félt, s úgy tűnt fel nekem, mintha minden pillanatban várná, hogy torkon ragadom és megverem. Hallgatott. Én sem beszéltem. Szabad folyást engedtem a helyzet alakulásának. Szobalányom, akit jó előre betanítottam, rövid mondókával üdvözölte az asszonyt, akit a parasztfruska természetesnek hitt naivitása idillikusán lepett meg. Az ajtó előtt hirtelen megállt Tera. De csak egy pillanatig, mély sóhaj tört elő kebléből és vakmerő elszántsággal átlépte a küszöböt. Mindenre elvoltam készülve, csak arra nem, hogy az anyósomat a lakásomon találjam. A mikor az ember agyát sötét gondolatok népesítik be, olyankor még a friss puha kenyeret is a pesszimista szemével nézi. így voltam én is. Az anyósom, aki külömben vőle- génységem alatt nagyon kedves uriasszonynak mutatkozott, most úgy hatott rám, mint az a bizonyos fekete bácsi a dedós gyerekekre ... Ha nem teljes a hasonlatom, az csak az esetnek tulajdonítható. A kapkodásig ideges vagyok, ha e jelenetre vissza gondolok s a legszebb konczepczióm is rendszertelen fantázia — fosz- lánynyá változik. Az anyósom leolvasta arczunkról, hogy készületlen a kedélyállapotunk a vele való hosszabb diskurzusra. — Édes, kis csibéim, szólt hozzánk. Csak azért jöttem, hogy leolvassam a leányom hozományát az ura kezébe. Aztán rögtön elpárolgók, édes csibéim ! — De kérem, kérem, szóltam én a kedves csengő szavak hallatára, a mama mindig szivesen látott vendégünk sőt állandóan tartózkodjék nálunk. Maradjon is rögtön itt, nem ereszszük el többé, nem bizony . . . — Átvillant eszemen, hogy jó az öreg asszonyt a háznál tartani: a kontraszt, amely feleségem és anyósom között külsőleg keletkezik, jó hatással lesz (feleségem szavára) belső érzelmeim kifakadására. Az anyósom azonban tapintatoskodva, nem is válaszolt meghívásomra, olvasni kezdte az ezres bankókat. Az asszony. Az esküvő után olyasvalamit éreztem, mint aki a szabadságát elvesztette. A formalitások és czeremóniák sohasem voltak rám hatással és a házasság megkötésének naiv aktusa se befolyásolta idegeimet. Mig vőlegény voltam, eszembe sem jutott arra gondolni, hogy Terka éltem végéig mindig mellettem lesz, mindig látni fogom arczát, mely progressive hervadni fog, hallani fogom hangját, mely az idő forgásával elveszti ezüstös csengését és rikácsoló sipitozássá változik. De most egyszerre e gondolatok foglalkoztatták agyamat s szivem is összeszorult, midőn konstatáltam szerencsétlenségemet. Feleségem sirt a kocsiban. Ez csak jobban megerósitette bennem rabságom hitét. Őt is ugyanazon dolgok foglalkoztatták . . . Igen, egymáshoz voltunk kötve. Szétválhatatlanul. Egymás rabjaivá lettünk csak azért, mert ez a szerelem tisztességes kielégítésének a formája. Hogy is nősülhettem meg ? kérdém hirtelen önmagámtól. Három hét előtt még csak nem is tudtam, hogy Terka létezik a világon és ma már hites ura vagyok. Oly gyorsan történt minden, oly kinematogra- fikusan peregtek az események, hogy nem is értem rá gondolkodni. Három hét óta most érzem először, hogy agyvelőm gépezete működik. Mit szólnak majd a barátaim, akik azóta nem láttak ? Azt hiszik bizonyosan, hogy külföldön vagyok. Micsoda kaczagás fogad, ha köztudomásra jut a házasságom. No ez borzasztó állapot! A csúfolódásnak se vége, se hossza. Minden este kapuzárás előtt kell majd hazajárnom. Meg kell ennem a feleségem főztjét! Sámánokba nem járhatok ezentúl s nem láthatom többé a kis Ninettet, Legutolsó divatu őszi és téli férfi és fiú kalapok nyúlszőr és gyapjúból a következő gyártmányokban: Habik, Halban és Damaszk, Borsalino, Pichler, Pless és Ita, nemkülönben nyakkendők, sétabotok, fiú és férfi sapkák bőr és gyapjúból; pécsi női és férfi keztyiik, játékszerek, mindennemű vonós és fúvó hangszerek és hangszerkellékek, flóbertok, fegyverek, revolverek és töltények, vadásztáskák és székek s mindenféle vadászati felszerelések, utazó kosarak és kézi-böröndök, gyermekkocsik és gyermek bicziklik, valódi Tax és Sollingeni zsebkések és ollók, madárkalitkáK, fényképkeretek, Jupiter borotváló erem 1 K 26 fillér, angol fapipák Petersohn 7 korona 20 fillér. Imhoff 5, 6 és 7 korona kókus és futószőnyegek, úgyszintén pokróczok, lábtörlők, linóleum és börpadlóvásznak, orvosi mü- és kötszerek, női és férfi nap- és esöernyök, valódi angol kocsi és lótakarók, ebeknek szájkosár és mindenféle sportezikkek a legnagyobb választékban JACOBOVICS JÓSEF uri-divat és műipar-árucsarnokában Nagykárolyban. Illatszerek, Hubigán Illatszer 1 üveg 16 korona. Valódi Veloten púder 3 kor. 60 fii. Mindennemű haj- és bajuszfestő szerek, valódi ... - tiszaujlaki bajuszpedrő 36 fillér. Szivarka-hüvelyek Satui, Cing 22 fillér, parafás 40 fillér. -----■— SM S’ Üzletem a régi helyiségbe már beköltözött. 'Bi A nálam vásárolt kalapok és fehérnemüek gyári tisztítását elvállalom.
