Szatmármegyei Közlöny, 1905 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1905-07-23 / 30. szám

Nagykároly, 1905. Julius 23. 30. szám. XXXI. évfolyam. Szatmarmeövei Közlöny twtttt íruirnTT. a "d TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ^ és MEGYEI ERDEKŰ HETILAP. A SZATMÁRVARMEGYE1 KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. ^ MEGJELE N MINDEN VASÁRNAP, SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : A agy kár olybán, Jókay-utcza 2. sz. Az alkotmány védbástyái. Régi nóta, de úgy látszik mindig uj marad ! így nevezték ugyanis a vármegyéket, a múlt század 30—40-es éveiben, a mikor a vármegyék hazafias ellenállásán megtört a bécsi kormány minden erőszakossága, Metternich minden furfangja. De hát akkor nem volt még parlamentáris élet hazánkban s mikor a íonák szervezetű, tanácskozásu diéták nem voltak kepesek meg­védeni az alkotmányt, a czentralisztikus törek­vések megtörtek mindig a vármegyék passiv rezistencziáján, ellenállásán. A dikasztériumok törvényellenes rendeletéit „tisztelettel félre­tették“, nem hajtották be az adót, nem állí­tottak katonaságot s végre is ismét Bécsnek kellett engedni," ismét összehívni az ország­gyűlést, az engedmények terére lépni. Mikor az újabb alkotmányos élet megnyílt, a parlament háborítatlanul végezte munkáját, a 70—80-as években sok idealista, köztük e sorok írója is azon nézetben volt, a mit br. Eötvóstnár a múlt század 40-es éveiben vallott, hogy most már megvédi az alkotmányt a parlament, tehát a modern közigazgatás követelte állami közigaz­gatást kell már behozni. E nézetet vallották Grünwald Béla és társai kiváltképen azért, mert a kinevezett közigazgatási tisztviselőkkel, az államosított adminisztráczióval jobban féken tartani vélték a nemzetiségi mozgalmakat, megteremteni akarták a sovinista magyar államot. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett egész évre 5 korona. Egyes szám ára 20 filler. *=­És lám, fordult egyet az idő kereke és azok, a kik a közigazgatás államosításának voltunk a hivei, őszülő fővel kénytelenek vagyunk bevallani azt, hogy tévedtünk, for­dított mukát akartunk csinálni. A mostani politikai helyzet meggyőzött bennünket is arról, hogy a közigazgatás centra- listikus államosítását, a vármegyéknek csak a helyi önkormányzatát hagyva fenn, csak akkor lehetne minden veszély nélkül keresztül vinni, ha Ausztriával nem kötne bennünket össze egyéb kapocs, csak a personál unió, sőt ha ez be is következnék, még akkor sem kellene vele nagyon sietni. Mert tényleg a parlamentet szétlehet ker­getni, a mikor tetszik, de a vármegyéket, azok autonomikus jogait nem lehet eltörölni, mert ez már a legszélsőbb absolutismus volna. És a vármegyék a törvényekre hivatkozva, törvényadta joguknál fogva mindég megtagad­ták a törvénytelen rendeletek végrehajtását, a meg nem szavazott adók tényleges behajtását, a meg nem ajánlott ujonczok tényleges elő­állítását. Szóval a parlament csak a rendelkező faktor, de a vármegyék ma is a végrehajtó közegek, a melyek ha felmondjak a törényre támaszkodva a végrehajtást, megakad a gépezet, megakad a parlamenten kívüli kormányzás gépezete. A mai politikai viszonyok juttatják min­dezt eszünkbe s a nélkül, hogy politizálnánk, a nélkül, hogy annak vitatásába bocsátkoz­Hirdetósek jrj1, is áron közöltéinek. a 40 fillér. Kéziratok nem bérmentetlen levelek csak ren f A*;j?Wadtatnak el. Nft nánk, hogy az önkéntes adózások elfogadását is meg lehet-e tagadni a vármegyéknek, csak azt akartuk konstatálni, megtagadva ezzel múltúnk erős meggyőződését, hogy a várme­gyék authonomikus jogára ma is szükség van. Isten mentsen meg azért bennünket attól, hogy modern theoritikus nézetektől vezérel­tetve, a mely a mi államszövetséges szeren­csétlen viszonyunkra úgy sem alkalmazható, valahogy megnyirbálni próbálják a vármegye önkormányzatát. Metternich, a nagy osztrák czentraliszta, hajdan azt mondta: A magyar alkotmánynyal könnyen végezhetnénk, csak az az átkozottul olcsó magyar közigazgatás ne volna. Ma jóval többe kerül a közigazgatás, de ha még egyszer annyiba is fog kerülni, ne merjünk botor kézzel hozzányúlni az alkotmány elavult, de azért ma is erős védbástyáihoz, a vármegyékhez. Alakítsák át ha kell, modernül, még fény­űzéssel is ha kell, hogy legyen elég, és arra való munka erő, de kerüljük, mint a tüzet, a közigazgatás államosítását, mert ez idővel borzasztóan megboszulná magát. Hisz az újabb alkotmányos élet megnyílta alkalmával úgy is megnyirbálták annyira a vármegyék jogait, a mennyit a felelős kor- mánynyai való összhangba hozása megkövetelt, de tovább menni valóságos öngyilkosság volna. Maradjanak meg továbbra is a vármegyék az egészséges, hamisítatlan nemzeti közvéle­mény, közhangulat tolmácsoló!, az önkormány­T A R C Z A. A Szentföldön. Forrón tűz az áprilisi napsugár a históriai em­lékektől hemzsegő magaslatra, a melynek legmagasabb pontján a hires Hebron fekszik. Kényelmes pányvával fedett kocsin robogunk előre a szent tájon, melyen Jézus Krisztus futotta végig világra szóló küzdelmes életét. Négyen ültünk a kocsiban, egy. világlátotc orosz mérnök, egy németországi lőporgyáros, egy amerikai lady és csekélységem. Szép volt a tájék és mi elmé­lyedve néztük a helyeket, amelyekhez évezredes szent emlékek fűződnek. Egy merész kanyarodó után Bethlehembe ért a kocsi. Gyermekek, szép lányok vártak bennünket. Kereszteket, rózsafüzéreket árultak és csodálatos kitartással üldöztek bennünket. — Havadasa Rachisz — vegyen kérem — zú­gott felénk 50—60 éles torokból. Ma Berid, — nem kell — feleltünk mi, de hasz­talan, a kis fekete népség nem engedett, társaságunk­nak mindegyik tagja két-három kereszttel és rózsa- füzérekkel gazdagabban lépte át az örök nevű Bethlehem küszöbét. Kocsink a szeplőtlen fogantatás gyönyörű templománál állott meg. A gyakorlott moszkovita al- konzulnak adott ki engemet s miután a török hatósá­gok előtt a konzuloknak nagy respektusa van, hama­rosan megnyílt előttünk a hely, ahol ,a mi urunk Jézus Krisztus meglátta a napvilágot. Ketten mentünk be a szentélybe, másik két utitársam kint maradt a templom előtt s mire visszatértem hozzájuk, száz és száz bethlehemi koldus állta körül őket, baksist köve­teltek. Valamennyinek természetesen nem adhattunk, mire vésztjósló mormogás támadt a rongyosok töme­gében. Nagy ravaszul utat törtünk magunknak kocsinkig s a gyakorlott kocsis szélsebességgel röpí­tett el bennünket a veszedelmes koldusok seregétől. Oly kínos benyomást tettek ránk a bethlehemi koldu­sok, hogy boldogok voltunk, amikor a városból kiértünk a szabadba. Gyönyörű a vidék. Termékeny és barátságos. Refaszu völgyében vagyunk, amelyet a Próféták termékenynek és szépnek mondottak. Itt játszódott le Boas és Ruth Idillje. Remek szépek az úgynevezett Salamon tavak, három hatalmas a sziklába vájt víz­müvének a gyöngye és ma is innen fedezi a szent város vízszükségletének egy jelentékeny részét. Rom­jaiban is impozáns és festői török váracs emelkedik a vizmedenczék fölött. Ifjú kapuczinus szemináristák jártak vidám ének, nevetgélés közben a romok között. Históriai nevezetességek mellett visz az ut romok, várak és városok, temetők mellett, melyekhez az emberiség nagy emlékei fűződnek. És ez az inponáló múlttal szemben a jelen, a nyomorgó kolduló rongyos benszülöttek, akik egy helyiségben laknak az állat­jaikkal és koldulásnál s lopásnál egyebet soha nem tanultak. így múlik el a világ dicsősége. Egy kutnál két arab leány állott. Csinosak és erősek voltak. — Leányok adjatok egy ital vizet — szólította meg az egyiket — vezetőnk. A moslin nő becses mozdulattal nyújtotta át a hűsítő italt. Önkénytelenül eszembe ötlött a bibliai jelenet a kutnál, Rebeka és Eleazár között. De az idők megváltoztak azóta, Rebekán nem lógott annyi ékszer mint ezen a vízmérő arab leányon. Egy Mária Terézia tallér ezüst zsinóron lógott le a nyakáról és bennem nyomban feldobbant a magyar szív. — Add el nekem gyermekem ezt a pénzdarabot. — Nem pénz ez uram, hanem ékszer, felelte a barna bőrű hajadon. — Mindegy feleltem én, én pénzt adok neked érte s azon vehetsz két ilyen ékszert és magadnak. — Hát mennyit ad, uram? Némi habozás után igy szól a barna szemű leány : — Öt frank. — Egy Mária Terézia tallérnak valóban öt frank az értéke. Ez a török nő valóságos kis pénz­becsülő. Zsebembe nyúltam, hogy kivegyem az öt frankot. Erre azonban a leány vérszemet kapott és nevetve kiáltotta : — Most már csak tiz frankért adom. Ez a kapzsiság felboszantott, nem vettem meg a tallért. Ugyanezen kapzsisággal találkoztam Hebron- ban is, ahol régi kéziratokat akartam vásárolni. Megczirógattuk az arab leányok arczát és aztán tovább mentünk. Meredek köves utón vitt lefelé a kocsi. Egyszerre meghorkantak a lovak, mindannyian leugrottunk a kocsiról. Vészes jajgatás ütötte meg fülünket. Néhány méternyire tőlünk felborulva, törött kerékkel feküdt a kocsi s körülötte négy-öt alak sirán­kozott. Egy öreg nagyszakállu zsidó térdelt egy fiatal férfi előtt, akinek véres horzsolások voltak az arczán. A kocsi felborult útközben és a fiatal ember megsérült. Az öreg rimánkodva fordult felénk : — Urak segitsenek fiamon ő lelkemnek jobbik fele. Megvizsgáltuk a fiatal ember sérülését, jelen­téktelen karczolások voltak, a legénynek inkább a kocsiból való kizuhanás ártott meg. Megvigasztaltuk a vén zsidót, egy kis pénzt is adtunk neki, mire nyom ban megszűnt jajgatni. Nemsokára Rachel sírjához értünk, ahol nyilnak most is a szebbnél szebb rózsák, s a hívők, a ki­váncsi európaiak és a száz meg száz koldus zsibon- gása bizonyára csak zavarja örök álmát annak a híres nevezetes zsidó nagy asszonynak. K A. Legutolsó diva tu nyári férfi és fiú kalapok nyúlszőr, gyapjú és szalmából a következő gyártmányokban: Habik, Halban és Damaszk, Borsalino, Pichler, Pless és Ita, nemkülönben nyakkendők, sétabotok, fiú és férfi sapkák bőr és gyapjúból; pécsi női és férfi keztyük, nyári ingek, tennis ingek, játékszerek, kerti székek és hinták, mindennemű vonós és fúvó hangszerek és hangszerkellékek, flóbertok, fegyverek és revolverek utazó kosarak és kézi-bőröndök, gyermekkocsik és gyermek biczikiik, valódi Tax és Sollingeni zsebkések és ollók, madárkalitkáK, -fenyképkeretek, .Jupiter borotváló erem 1 kor. 26 fillér orvosi mü- és kötszerek, női és férfi nap- és esőernyők, angol fapipák Petersohn 7 korona 20 fillér. Imhoff 5, 6 és 7 korona, ebeknek szájkosár s mindenféle sportczikkek a legnagyobb választékban JACOBOVICS JÓSEF uri-divat és müipar-árucsarnokában Nagykárolyban. Illatszerek, Hubigán illatszer 1 üveg 16 korona. Yalódi Yeloten púder 3 kor. 60 fii. Mindennemű haj- és bajuszfestő szerek, valódi — - tiszaujlaki bajuszpedrő 36 fillér. Szivarka-hüvelyek Sabu, Cing 22 fillér, patafás íö fillér. --------­Sp ithezés folytán üzletem volt helyiségemmel szemßen levő fahódé€a lett áthelyezve. ===== Mindkét oldalon bejárat =—-------------in^ritt kát tannlá

Next

/
Oldalképek
Tartalom