Szatmármegyei Közlöny, 1905 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1905-07-16 / 29. szám
2©. szám. XXXI. évfolyam. Nagykároly, 1905. julius 16. A SZATMÁRVARMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP, SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : ti agykár olybán, Jókay-utcza 2. sz. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Megyei községek, egyházak éáfliskolák részére egész évi előfizetés beküldése melletti egész évre 5 korona. Egyes szám ára 2Ó fillér, mHirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek csak rendes levelezőktől fogadtatnak el. Aratás. Peng a kasza, aranyos kalászok dűlnek rendre, szerte Magyarországon réteken és rónákon diadalát üli az élet. Bármit mondjanak is a politika és társadalom bölcsei, történjenek bármilyen szenzá- cziós, nagyhorderejű események, az aratás nálunk a legfontosabb esemény, e körül forog a nemzet élete és ereje. Mint nagy ünnepet, az élet komolyságának és 'küzdelmeinek ünnepét üdvözöljük az aratást és nincs jobb óhajunk, minthogy az élet betakarításának munkája békésen és gyorsan érjen véget. Az aratás hangulatát az idén egyes vidékeken kinos események zavarták meg. Eddig csak a Dunántúlról jöttek ugyan hírek az aratási sztrájkokról, pusztításról, csendőrség, katonaság közbelépéséről, de az sem lehetetlen, hogy a mozgalom ki log terjedni. Élénk emlékezetünkben vannak még a békés és csongrádi aratási sztrájkok, a mikor ostromállapotot kellett kihirdetni egész járásokra, s folyt a munkás vére, pusztult a birtokos jószága. Ezek a szomorú emlékek kelnek életre bennünk most, a mikor megint csak folyik a munkásvér és pusztul a jószág, Csalódik azonban az, a ki azt hiszi, hogy ez a mozgalom az aratás küszöbén a szocziá- lista izgatásnak eredménye. Nem! Az a nép, a mely Tolna, Baranya és Veszprémmegyékben sztrájkolni próbált, nem hive semmiféle szocziál- demokrata pártnak, sőt még fogalmuk sincsen a felforgató elméletekről. Egyszerűen a szükség érlelte meg bennük az ellenállás akaratát. — A tavalyi rossz termést követő télen át ez a munkásnép teljesen kipusztult minden vagyonából, koplalt, lerongyosodott s mert munkája eddig elegendő nem akadt, az aratástól várja azt, hogy annyi keresetre tehessen szert, hogy télire biztosítsa magát a koplalás ellen. Ez azonban nem megy olyan könnyen. Mert a birtokosok, a gazdák, a kikre évről- évre nagyobb teher hárul, nem tudnak s nem akarnak beletörődni a gondolatba, hogy nagyobb aratási részt és bért fizessenek, mint annak előtte, mindenképen azon vannak, hogy takarékoskodhassanak, s ép a munkások kívánságának nem tehetnek eleget. A főbaj azonban még sem az, hanem abban keresendő, hogy nincs megfelelő, külön e czélra alkotott törvényünk, mely az aratási munkát s az aratási bért szabályozná. Van ugyan egy törvény, a mezei munkásokról szóló, melyet még Darányi minisztersége alatt hoztak, s a melyet a munkások rabszolgatörvénynek csúfolnak. Ez a törvény azonban nemcsak hogy a munkásoknak nem tetszik, de még a munkaadók érdekeit sem védelmezi kellőképen és csak fölösleges nyűg a gazdálkodó közönség nyakán. A törvény, mint az eredmények igazolják, a helyzeten abszolúte semmit sem változtatott, mert mindent a régiben hagyott, csak a sztrájkoló s szerződést szegő aratókat sújtja drákói szigorral. Holott ez a szigorúság embertelenséggé fajul akkor, a mikor 'aTörvény arról nem intézkedik, hogy munkás és munkaadó emberséges munkafeltételekbe és aratási részekbe állapodjanak meg. — Munkásügyeket manapság már nem a munkaadók, hanem igenis a munkások szempontjából kell megítélni, mert hiszen a munkaadónak amúgy is száz és száz módja van ahoz, hogy a maga jussát megvédje. Amig egy megfelelő, a munkások meghallgatásával emberséges és korrekt aratási szerződésünk nem lesz, addig évről-évre ellehetünk készülve az ilyen zavargásokra aratás idején, sőt a zavargások még fokozódni fognak. i E bajok ellenére is azonban hála a Mindenhatónak, meglehetős termést adott az Ég kegye. A nehéz, válságos helyzetben, a melyben jelenleg a magyar nemzet van, bátorító támasz ez a jó termés, a mely lehetővé teszi, hogy hitelünk a külföldön meg ne rendüljön a válságos helyzet ellenére. Iparvédelem és fejlesztés. Feszty Árpád érdekes felhívást bocsátott ki az írókhoz és művészekhez. De szól ez a nagy közönségnek is. Ebben az iparvédő egylet esz- méjéi fejtegeti az iparfejlesztéssel, szóval az idegen iparczikkekkel szemben az ipari rezisztencziát kívánja életbe léptetni. Alábbiakban adjuk a felhívás lényegét: A nemzet képviselőit hazaküldötték. A nemzeti hadsereg és az önálló vámterület kérdése megoldatlan maradt. T Á C Z A. ügyes bajos dolgait. Ritka megye is volt a mienk, valamelyes restáncziát még fehér holló gyanánt sem lehetett fogni. Hanem hát valahogyan változtak az idők. Mintha már az igazság istenasszonya kezében is máskép billenne a mérleg mint hajdanán ... Az igazi tehetségek elzüllenek vagy tudja Isten, megbénítják őket. A Nyárády-familia, mely gyökereit oly szilárdul belevágta a megyénk talajába, mintha pusztulna. A stréberek odatolakodnak mindenhová, belefurakodnak még a közigazgatásba is. Ott fenn a központban mintha elvesztették volna az emberek a tisztánlátásukat. Mindenféle pity-poty emberek ülnek bele a hivatalokba. A Nyárády-familiának már csak az emléke él még. Nem is igen beszélnek mifelénk már róluk. Talán fáj az embereknek a halottakról emlékezni. .. Én nem ismertem senkit sem a Nyárádyak közül. Mondják, hogy a legfiatalabb hajtása a tekintélyes famíliának Pesten jogászkodik. Ez az Iván. De él még Pál is. Ó, ez hires gavallér volt, az utolsó gavallér példány a famíliából. Hanem hát ez meg elzüllött valamerre. II. — Látja nagyságos ur azt a fiatal embert ? — Igen. Hát aztán ? — Az, tetszik tudni, Nyárády Iván. — A csudába! Az a kopott, ványadt alak ? Maga téved Ferencz. A Sas-kávéház fópinezére tiltakozott. — Nem, nem, nagyságos ur, ismerem, földim. Tűnődve néztem a körúton tova czamogó elárvult alak után. Hát ez volna a hires familia utolsó hajtása? Ez a sápadt, öreges arczu, beesett mellű, roskadozva járó gyerek ? Ez a húsz esztendős öreg ember ? Bizony-bizony csenevész egy hajtás! . . . Ferencz megrázta a gondolataimat. — Úgy van nagyságos ur, — sokat éjszakázik a szerencsétlen . . . Egyre iszik és koplal. Aztán kölcsönökből él. Nekem is tartozik már sokkal, hanem én nem bánnom. Hiszen úgy sem viszi sokáig . . , — Szegény nyomorult 1 — A múlt héten itt volt, kérem nálunk. Reggel botorkált csak haza. Sokat ivott és odáig volt szegény. Ahogy kilépett tőlünk az utczára, valami bolond nótát kezdett dünnyögni. Ó, alig is lehetett hallani a nótázását a szerencsétlennek, hiszen már hangja sincs. De egy rendőr meghallotta. Uj_ rendőr volt, kérem, én még addig nem láttam erre. Éppen kiakartam menni, hogy megkérjem, ne bántsa a szegényt, de nem tudtam mozdulni. Mintha lekötöttek volna egy álló helyembe. Csak álltam és kibámultam ... De hát furcsa is volt ! — Na, na! Mi ? — kérdeztem türelmetlenül, Ferencz megállóit, mintha tanakodnék, hogy vájjon folytassa-e tovább.-- Bolond dolog. Ha nem én látom, el se hittem volna. Iván ur, már mint ez a sápadt, fiatal ember, aki az imént erre ment, odaborult a rendőr nyakába. Az meg vissza ölelte. Nekem az egész olyan furcsának tetszett! — Talán mind a ketten részegek voltak. — Dehogy ! A rendőr, tetszik tudni, Pál ur volt. Az a hires gavallér. Az alispánnak a fia. Az utolsó Nyárádyak. Nagy volt a tekintélye a Nyárády-familiának a vármegyénkben. Az igaz, hogy belőle is került ki minden valamire való hivatalos embere a megyének. A familia eszétől, az alispántól kezdve, le a familia poétájáig, az aljegyzőig, minden Nyárády a megye szolgálatában állott. Valamikor, labanczverő időkben a fringiát forgathatták úgy a kurucz Nyárádyak, miként az unokák most a pennájukat. Igazi, vérbeli urak voltak ezek a Nyárády iva- dékok, mulatós, vidám férfiak, kik örökös dinom- dánomban élték le az életüket. Az ambituson ősi Nyá- rády-kuriák három megye füstös képű czigányának adtak néha szállást és bizony-bizony a szomszéd vármegyék gavallér urainak is csak a Nyárádyakhoz kellett be- kopogtatniok, ha néha napján úgy Isten igazában kiakarták magukat vigadni. Nagy is volt a népszerűsége a mulatós famíliának. A megyénket már csak úgy hitták fönt a központban is, hogy: a Nyárádyak megyéje. De hát a kuruczvérü familia rá is szolgált az elismerésre. Valóságos legendák keringtek a Nyárádyak hivatalbeli pontosságáról, szigorú rendszeretetéről. Virtust tudtak abból csinálni, hogy átdorbézolt éjszakák, hajnalba nyúló vigságok után rideg, merev arczczal rendezzék az aktáikat és intézzék a vármegye Legutolsó divatu nyári férfi és fin kalapok nyúlszőr, gyapjú és szalmából a következő gyártmányokban; Habik, Halban és Damaszk, Borsalino, Pichler, Pless és Ita, nemkülönben nyakkendők, sétabotok, fiú és férfi sapkák bőr és gyapjúból; pécsi női és férfi keztyük, nyári ingek, tennis ingek, játékszerek, kerti székek, flóbertok, fegyverek és revolverek, utazó kosarak és kézi-bőröndök, gyermekkocsik és gyermek bicziklik, — női és férfi nap- és esöernyök, angol fapipák Petersohn 7 korona 20 fillér. Imhoff Jő, 6 és 7 korona, ebeknek szájkosár s mindenféle sportezikkek a legnagyobb választékban. JACOBOVICS JÓSEF uri-divat és műipar-árucsarnokában Nagykárolyban. Illatszerek, Hubigán illatszer 1 üveg 16 korona. Valódi Yeloten púder 3 kor. 60 fii. Szivarka-hüvelyek Sába, Cing 22 fillér, parafáé 40 fillér. Építkezés folytán üzletem volt Helyiségemmel szeméten levő faőődéőa lett álAelyezve.-------------------- Mindkét oldalon bejárat —--------- ugyanitt két tanuló felvétetik.
