Szatmármegyei Közlöny, 1905 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1905-07-16 / 29. szám

szatmArmegyei közlöny

A nemzet képviselői a vármegyéket hivták fel az ellenállásra és ezzel a társadalmat szólították fel a küzdelemre. Az önálló vámterülettel kapcsolatosan actualis ma iparunk fejlesztésének kérdése is és ez a kérdés az, melyhez mi, irók és művészek a magunk hivatása és hazafisága révén hozzászólhatunk.

És ez a tér az, a melyen a magyar társadalom is leginkább küzdhet, ipari küzdelmünk kérdése.

E téren támadhatjuk meg ellenfeleinket legérzékenyebb oldalán, *z ipari harcz mezején. Ezen a téren küzdhet minden egyes, ezen a téren, a törvény keretén belül küzdjön a társadalom, ezen a téren biztos, mert csak a mi akaratunktól függ a győzelem.

Ha a vármegyék megtagadják az adófizetést, tagadjuk meg mi is azt az adót, a melyet ipari téren fizettünk eddig az idegeneknek, mert hiszen mindaddig, a mig egy nemzet földjének termékeit és azoknak értékét ipari szükségletei fejében kénytelen átengedni másnak, addig csak adófizető rabszolgája a nálánál ügyesebb idegennek. Ezen megalázó rabszolgaság alól fel kell szabadulnunk.

Szövetkezzünk hát az ellenállásra, zárjuk el az utat az idegen ipargyárak elől.

Czélunkat azonban csak ugyérhetjük el, ha egyszersmind versenyképessé tesszük velük szemben hazai iparunkat.

A magyar társadalom, a mely már nem egyszer kelt a magyar ipar védelmére még áldozatok árán is, ma is kész lenne az áldozat útjára lépni, és megelégednék egyelőre hazai iparunk mai voltával addig, a mig egy ilyen védőszövetkezés védelme alatt iparunk kifejlődik.

Ennénk cseréptányérról ha kell, és ha kell, járnánk daróczruhában, hogy az a pénz, a melyet mi itt szerzünk, itt keresünk ebben az országban, az maradjon is meg ebben az országban és ne gazdagítsa ellenségeinket.

És ezt a mozgalmat meg is kell indítanunk. De ez csak az első lépés legyen, a melyet nyomban kövessen ipari fejlesztésünknek komoly munkája, hogy a közönség hazafias hevét le ne hütse a csalódás. — Nehogy a kapzsiság és önző speculatio a közönség felbuzdulásával és áldozatkészségével visszaélve, haza- fiság czimén és „hazai ipar“ jelszó alatt értéktelen rossz portékát octroyálhasson reá, olyan országos védő szervezetet, ellenőrző bizottságot kell alakítani, a mely szervezetével kiterjedve a vármegyékre, a járásokra, a községekre, ráütve bélyegét a jóra és megbélyegezve a rosszat, vezetője legyen a közönségnek, hogy ugyan akkor, a mikor a magyar társadalom hazafisága védi a becsületes magyar munkát és a becsületes vállalkozásokat, ugyanakkor a magyar közönség is meg legyen védve a visszaélések ellen. — Összekötő kapcsot kell létesíteni a fogyasztók és a termelők között egy olyan szervezetben, a mely tanulmányozva a közönség igényeit és kívánalmait, azokra irányítsa a gyárosok és iparosok figyelmét, viszont ráterelje a közönség figyelmét a jó magyar munkára.

— És persze ráismert az unokaöcscsére . . .

— Úgy látszik. Valamit beszéltek aztán. A rendőrnek, már mint Pál urnák az arczán egy köny pergett le lassan. Jól láttam. Megfogta az unokaöcscse kezét és szomorúan, hosszasan nézett a szemébe. Iván ur végül lesütötte a fejét és hallgatott. Mint egy bűnös úgy állott ott. Pál ur pedig fölsóhajtott és aztán rámutatott a mellére, arra a réztáblára, melyen a száma volt. Talán azt mondta ezzel:

— Látod, idejutottam ! . . .

Az a szegény fiú motyogott valamit. Olyan keserves volt nézni, nagyságos ur, hogyan szepegett. Én úgy megsajnáltam. De Pál ur arczán egyszerre megkeményültek a vonások, a szemében valami hideg, kegyetlen láng gyűlt ki s durván ragadta meg az Iván ur karját. Igen, megragadta és eltaszitotta magától. Aztán érczesen csengett meg a hangja, amint rádör- gött Iván urra :

— Most pedig takarodj haza! Egy-kettő I Ha még egyszer az utczán éjszaka talállak részegen, bekísérlek ! Érted ? Nincs kivétel! Egy-kettő !

Iván ur egészen összezsugorodott és alattomosan, sunyin támolygott végig a falak mellett. Pál ur elkísérte a sarokig. Még ott is utána kiáltott a szerencsétlennek, hogy csendesen viselkedjék. Aztán visszaindult. Úgy bánt az unokaöcscsével, mintha idegen volna.

Hanem, ahogy visszajött, megint megváltozott Pál ur. Lassan, roskadozva, lépkedett, mintha nagy, szöges csizmái mázsányi sulylyal nehezednének a lábára s ott, a túlsó oldalon neki támaszkodott a hirdetési oszlopnak. Az arcza olyan szomorú, levert volt s a fejét nekifektette a hideg oszlopnak. Sokáig nézett igy mereven maga elé s végül jól láttam, a szeméből egy köny omlott ki, mely lassan pergett végig a mellén levő réztábla számozott sárga lapján . . .

Ferencz elhallgatott itt és kérdő tekintettel, várakozóan nézett rám. Nem értette egészen Nyárády Pál viselkedését és mintha magyarázatot várt volna tőlem.

— Vájjon utoljára mért volt olyan kegyetlen az Iván úrhoz? — kérdezte aztán elgondolkozva.

Ezen tűnődtem én is és aztán elvonultak előttem a Nyárádyak komor, rideg, legendás alakjai, amint átdorbézolt éjszakák után rendezik aktáikat és ime magam előtt láttam a Nyárády-familia hagyományos kötelesség érzetének szomorú, gyászos — utolsó legendáját.

r. j.

Együttesen és egy időben törekedjünk arra, hogy közönséget teremtsünk az iparnak és ipart a közönségnek.

E kettős irányban küzdjünk tehát. Szervezzük a védelmet, e védelem alatt pedig fejlesszük ki iparunkat arra a fokra, a melyen állva versenyre kelhessen más nemzetek iparával és a mely méltó legyen a magyar fajnak határozottan nagy és előkelő tehetségéhez.

Teljes művészi meggyőződésem, hogy Japánt kivéve, nincs egy második nép a föld hátán, a mely annyi formaérzékkel, veleszületett művészi hajlammal bírna és ennek folytán úgy ipari, mint minden másnemű kifejlődésre alkalmas volna, mint a mi népünk, a magyar.

Ha az úgynevezett művelt osztály meg tudná látni azt, ha ennek értékét megtudná becsülni, akkor ez az ország gazdag és boldog ország lenne.

A magyar népnek művészi és ipari hajlamát, munkásainak tehetségét, ezt a meglevő, de szunyadó erőt felhasználva készüljünk arra a harezra, a melyre készülődik körülöttünk Európa minden nemzete. Arra a harezra, a mely kegyetlenebb lesz minden töröknél, tatárnál, az ipari küzdelmek harczára.

Készüljünk hát e küzdelemre és egyesítsük az összes erőket.

Tegyük meg mi az első lépést, irók, művészek!

Alakítsunk egy olyan testületet, a melynek fórumán meghallgatásra találjon minden komoly szó, bárhonnan jöjjön is.

A hol az ipari kérdések kapcsán éppen olyan fontos megvitatás tárgya legyen a gyárosok ügye, mint a művészek törekvése, vagy a magyar munkásnép érdeke, mert mindezek kiegészítő kérdései a nagy egésznek, az ipari fejlődés kérdésének.

Ha nincs vámsorompó, állítsuk fel e sorompókat lelkeinkben és legyünk mi azok önkéntes őrei.

Iparkodjunk lehetővé tenni, hogy ezután ne kelljen idegen tárgyakért pénzünket idegennek adni. — Zárjuk el a csatornákat, a melyeken a magyar közvagyon idegenbe folyik.

Teljesítse minden ember az ő kötelességét a maga hivatása szerint.

Az iró hivatása, hogy ez ügynek prédikátora, apostola legyen. A művész hivatása, hogy formaösme- retével, szinérzékével irányítsa az ipar fejlődését, Ízlésével segítségére legyen úgy a gyárosnak, mint az iparosnak, a szabónak úgy, mint a fazekasmesternek.

Olvasszuk be iparunkba a művészetet, — más oldalról olvasszuk bele a magyar érzést és egy közös tőből fakadó ízléssel neveljük az iparost úgy, mint a közönséget.

Törekedjünk arra, hogy egy jó irányban kialakult közvélemény kívánsága folytán általános nevelési rendszerünkben is ezentúl ne, a tudálékosság erőszakolása, hanem a gyakorlati élethez szükséges tudás, az ipari művelődés, a vele járó szép érzék és a mi pénzértékben is mérhetetlen sokat ér, a jó Ízlés fejlesztése legyen első sorban irányadó.

Ne várjunk mindent a kormányoktól. Ott van és csak ott lehet egészséges nemzeti élet, a hol a társadalom közfelfogása irányítja és segíti egyszersmind a vezetők működését.

Rá kell bírnunk a társadalmat arra, hogy amikor hosszas tespedéséből felébredt, ne elégedjék meg a passiv resistentiával, hanem a tett mezejére lépve, vesse meg alapját a gyakorlati magyar művelődésnek, ipari kifejlődésünknek, az ország meggazdagodásának ps gazdaságból kifolyó nemzeti hatalomnak. Ezért van szükségünk egy olyan szövetségre, a mely e törekvéseket hirdesse, e törekvéseknek a társadalom kebeléből katonát toborozzon és neveljen, a mely az önálló vámterület kérdésének megoldását elősegítse és az önálló vámterület életbeléptetésére az országot előkészítse.

Alakítsuk meg hát ezt a szövetséget!

Kezdjük meg mi, irók és művészek!

Mikor a nagy forradalom idejében Párisban a convent nem tudott boldogulni, akkor Marseilleben összeállóit négyszáz egyszerű ember és elindult Párisba azzal a szóval: „Menjünk —■ mentsük meg a hazát!“ Azt sem tudták hogyan, mégis elindultak. Gúnyolták, kaczagták őket, mégis elindultak. A harmadik falunál megszűnt a gúnyos kaczagás. Párisba már 20.000 ember vonult a nyomukban a Marseillaise dallama mellett. És ez a 20.000 ember vetette meg alapját a nemzeti hadseregnek. Mi se törődjünk hát a kislelküek gúnyos kaczajával. Törjünk előre bátran, követni fognak. Először egyesek, aztán százak és ezrek.

Jöjjünk össze, vessük meg alapját e szövetségnek és hívjuk el gyülekezetünkbe a gyárosokat, az iparosokat, stb. s velők együtt oldjuk meg törekvéseink gyakorlati kivitelének módjait.

Kezdjük meg ezzel ipari függetlenségünk harczát, — követni fog a társadalom, velünk lesz a nemzet.

HÍREK.

— Személyi hir. Károlyi Istvánná szül. Cseko- nits Margit grófné a napokban nyári tartózkodásra hazaérkezett. — Dr. Jászi Viktor a debreczeni jogakadémia tanára szünideje egy részét városunkban tölti a szülei háznál. — Dr. Képessy Árpád, osztály- tanácsos a kereskedelemügyi minisztériumban a napokban városunkban időzött testvére dr. Képessy László árvaszéki ülnök látogatása czéljából. — Dr. Blum Ödön egészségügyi felügyelő pár napot városunkban töltött rokonai házánál.

— Megbízás. A főispáni szék üresedésében annak betöltéséig a belügyminiszter Pap Géza polgármestert bízta meg Szatmár város területére a főispáni teendők végzésével.

— Eljegyzés. Bay Miklós szinérváraljai szolga- bíró a napokban váltott jegyet Papolczy Béla ottani nagybirtokos leányával Mariska kisasszonynyal.

— Gróf Károlyi György a krassói kerület országgyűlési képviselője választóihoz nyílt levelet intézett.

— A „Nagykárolyi Kör“ szokásos nyári táncz- mulatságára annyira előre haladtak az előkészületek, hogy a rendezőség előbb csinálja meg a mulatságot, mint a mikorára hirdette. A múlt héten még úgy tudtuk, hogy augusztus 5-én lesz, most a rendezőség buzgólkodása miatt már julius 29-én fogják megtartani a Polgári Kaszinóban.

— Kérelem közgyűlés összehívására. A szatmár- vármegyei ellenzék e tárgyban a következő kérvényt adta be az alispánhoz: Nagyságos Alispán Ur! Válságos időket élünk! Az ország kormányzata egy oly újonnan kinevezett ministerium kezében van, melynek a törvényhozás mindkét háza bizalmatlanságot szavazott. A kormánynak nemcsak hogy a parlamentben többsége nincs, de nincs egy politikai párt sem, mely nyíltan a kormány politikájával azonositaná magát, sőt az egész ország alkotmányunknak meg nem felelőnek tartja a jelenlegi kormányzást. Ily körülmények közt kormányunk törvényes parlamenti kormányformáknak meg nem felel s azt mi sem ismerhetjük el törvényesnek. Az ország törvényhatóságai egymással vetekedve nyilatkoznak meg, hogy felemeljék a ministerium s ennek kormányzása ellen tiltakozó szavaikat; a köztörvényhatóságok egymásután nap-nap mellett hozzák a bizalmatlansági határozatokat és ritka egyértelműséggel helyezkednek törvényeink álláspontjára, hogyt. i. az országgyűléstől meg nem szavazott adókat be nem hajták és meg nem szavazott ujonezozást nem foganatosítják. A köztörvényhatóságok tehát újólag megmutatták, hogy ők alkotmányunk, ezeréves, erős alkotmányunk megdönthetetlen, bevehetetlen védbástyái. Ezen nemzeti küzdelemből Szatmárvármegyének is ki kell venni részét, alkotmányunk védelmére vármegyénknek is határozottan, nyíltan és férfiasán síkra kell szál- lania. Volt idő, többször, midőn a nemzeti jogok küzdelmében Szatmárvármegye előljárt, vezérszerepet játszott. Nem maradhat el most sem ! Szatmárvármegye törvényhatósági közgyűlése e czélból mindezideig össze- hiva nem lett. E gyűlés összehívására Nagyságod van hivatva. Ezért mi Szatmárvármegye alantirott bizottsági tagjai tisztelettel kérjük Nagyságodat: Méltóztassék vármegyénk törvényhatóságát rendkívüli közgyűlésre sürgősen összehívni a melyen alábbi indítványunkat kérjük tárgyalásra kitűzni: Indítvány: „Mondja ki Szatmárvármegye törvényhatósági közgyűlése, hogy a jelenlegi kormány iránt bizalmatlansággal viseltetik, azt alkotmányellenesnek tekinti és ezért: L, A törvényhatóság az országgyűléstől meg nem szavazott adót be nem hajtatja, önkéntes fizetőktől befolyt adót az államnak be nem szolgáltat; 2., fogyasztási adót és egyéb illetéket a kincstárhoz nem juttat; 3., a kir. adóhivataltól kibocsátott fizetési meghagyást nem kézbesittet; 4., meg nem szavazott ujonezozást nem foganatosíttat, póttartalékosok behívásáról szóló rendeleteket végre nem hajtat; végül 5., a közgyűlés vállalja a felelősséget, hogy bármiféle jogtalan és törvénytelen hatalom túlkapása ellen tisztviselőit megvédi és őket kártalanítja.“ Nagyságos Alispán Ur! Szatmárvármegye törvényhatósági bizottsági tagjainak nagy többsége óhajtja a rendkívüli közgyűlés összehívását és azonosítja magát indítványunkkal! Reméljük és hisszük, hogy tiszteletteljes kérésünk elől Nagyságod mint a megye első választott tisztviselője el nem zárkózik és e reményben terjesztjük elő kérvényünket és indítványunkat. Hazafias tisztelettel maradván Nagyságodnak alázatos szolgái: Luby Géza és társai.

— Az ifjúsági tennisztársaság. Mint lapunk múlt számában jeleztük, a nagykárolyi ifjúság tennisztársa- ságot alakított. A rendezőség a múlt héten minden előkészületet megtett a társaság sikeres működése érdekében, a hölgy résztvevők nagyrészét felkérte, úgy hogy hétfőn az állami polgári leányiskola teniszpályáján már megkezdik a játékot.

— Az ipari hitelszövetkezet megalakulása. Folyó hó 9-én az ipartestület helyiségében az Országos Központi Hitelszövetkezet kiküldöttének Dr. Horváth Jánosnak jelenlétében megalakult városunkban az ipari hitelszövetkezet 25 esztendőre. A központ Schnébli Károlyt igazgatósági tagnak és Dr. Adler Adolfot felügyelő-bizottsági tagnak kérte fel, akik azt készséggel elfogadták. Ezután a nyomban megtartott igazgatósági és felügyelő-bizottsági gyűlésen az igazgatóság elnökévé Schnébli Károlyt, alelnökké Lukácsovics Jánost, felügyelő-bizottsági elnökké Dr. Adler Adolfot, pénztárnokká Kinczel Jánost, könyvvezetővé Zieh er Jánost választották meg. A szövetkezet szeptember hó 1-én kezdi meg működését.

— A mátészalkai kir. adóhivatalnál a nagykárolyi kir. pénzügyigazgatóság egy rendelete értelmében a hivatalos órák folyó év julius hó 10-től augusztus hó végéig reggeli 7 órától délutáni 1 óráig lesznek meg-