Szatmármegyei Közlöny, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1904-10-02 / 40. szám
Nagykároly, 1904. október 2 4=0- szám XXX. évfolyam A SZATMÁRVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. "5* EGJELEN MINDEN VASÁRNAP. *sSZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL : hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : A ayy kár olybán, Jókay-utcza 2. sz. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: igész évié 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett egész évre 5 korona.-e* J£yycs szám ára 20 filler. *s=Hirdetések jutányos ároi at lteiu£$> „Nyilttér“ sora 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek csak rendes levelezőktől fogadtatnak el. A vármegyei szabadelvű párt ujra- alakulása. Mint lapunk egyik barátja már múlt számunkban jelezte, eddig a vármegyei szabadelvű párt, kivéve a képviselő választások idejét, kevés életjelt adott magáról. Nem volt eléggé mozgékony, akczióképes, sőt mint az ország legtöbb vidéki szabadelvű pártja, a dolog kényelmesebb oldalát vette, mindent rábízott a központi pártra és igy legfeljebb csak formális akcziót fejtett ki. Most úgy látszik országszerte mozgalom indult meg oly irányban, hogy a szabadelvű pártokat újjászervezzék, hogy készen találja őket a választási hadjárat. E mellett észrevehető az is, hogy mig eddig a szabadelvű pártok, a támadó fellépésű ellenzéki pártokkal szemben csak védelemre szorítkoztak, most az aggressziv irányzat felé kezdenek hajlani, mintha azt mondanák, hogy a mi nektek, ellenzékieknek szabad, az nekünk is szabad, így szokott az történni mindenütt, a hol a kormánypártok erőskezü kormányt éreznek a hátuk mögött. Tehát a megindult országos szervezkedésben és helyi okokban keresendő annak indoka, hogy a vármegyei szabadelvű párt is elérkezettnek látta az időt arra, hogy ujjászervez- kedjék. A közgyűlés, a melyre a meghívók csak a hírlapok utján adattak ki, szept. 28-ik napjának d. e. 11 órájára volt összehiva Szatíráira. Mindenki kíváncsian tekintett e közgyűlés elé:, mert még sejteni sem lehetett azt, hogy mint fog az sikerülni, amennyiben eddig a párt Az ősbálna. Az élet és a mozgás egymást fedő fogalmak, s meit a világon minden mozog, él is minden. Nem szólva az égi testek örökös és szakadatlan mozgásáról, a földön sincs olyan test, legyen bár látszólag a leg- mereVebb nyugalomban, a melynek legkisebb részecskéi, tömecsei nem mozognának, nem rezegnének szünet nélkül. A megtapintolt nyugvó kőtömeg sajátságos érzést szül bennünk, a mit melegnek, vagy hidegnek nevezünk. Melegnek akkor, ha az melegebb saját testünknél ; és hidegnek, ha annál hidegebb. De a melegség és hidegség között határt vonni, érzékünk utján nem lehet. A hőmérő zéró foka, a fagypont sem alsó határa a melegségnek. Annál a pontnál csak a viz fagy meg, s innét a név. De a zéró alatt tiz fokú jég még is csak meleg, a zéró alatt harmincz fokúhoz képest. Az eszkimók s más legészakibb népek télére jégből épitnek maguknak kunyhót, s abban aránylag kényelmesen megvannak, daczára a külső 40-50 foknyi hidegnek. Rumford, Davy, Mayer és Joule óta feltétlen bizonyossággal tudjuk, hogy az a mit mi hőnek nevezünk, a testek tömecseinek rezgő mozgása, s nem ös- merünk olyan testet, a melynek tömecsei teljes nyugalomban lennének; a mely tehát abszolút hideg lenne. Azt ugyan kiszámították, hogy a gázok tömecsei a zéró alatt 273 foknál többé nem rezegnének ; ámde ilyen gázat még senki sem látott. Különben ugyan gondolja e valaki, akár azt is, hogy az a kőtömeg, melyet valamely hegységben megbámulunk és megtapintunk, egész tömegében is mindig ugyanazon a helyen állott ? A kövek, a sziklák, a hegyek is mozognak, csakhogy hosszú életükhöz aránylag, nekünk nagyon lassan. Magas hegyek tetején sokszor tengeri állatok maradványait találják. Az a tető sok sok ezer év előtt tengerfenék volt. Norvégia, a Svájcz olyan lethargiában szenvedett, hogy p. o. a vármegyei középosztály, a birtokos osztály tekintetében még hozzávetőleges számítást sem tudtak csinálni arra nézve, hogy hányán tartoznak a szabadelvű párt zászlaja alá. És most az ujraalakuló közgyűlés után mindenki elmondhatja azt, hogy az várakozáson telül népes, intelligens volt és olyan öntudatos, saját erejében bizó, hogy itt is megnyilatkozott az a bizonyos aggressziv irányzat. Ugyanis a miniszterelnökhöz intézett üdvözlő táviratban azon reményének adott kifejezést, hogy a miniszterelnök jövőben ha kell még intézményes biztosítékot is fog tudni szerezni arra nézve, hogy az alkotmányos és parlamenti rend meg ne zavartassák. Hogy ez alatt csak valami házszabály szigorítást lehet érteni, az mindenki előtt nyilvánváló. Annyi bizonyos, hogy még eddig nálunk soha annyira össze nem kovácsolták a szabadelvű pártot, mint jelenleg. És ebből azt is lehet következtetni, hogy a választások alkalmával a szabadelvű párt erős akczióra készül és hogy talán még a cziklus lejárta előtt alkalma lesz az ország közvéleményének nyilatkozni. Azért a jövő választásokra esetleg oly nagy kihatással biró alakuló közgyűlés lefolyását, egész tárgyilagosan és egész terjedelmében az alábbiakban közöljük. * * -XA közgyűlés megnyitása. A vármegyei szabadelvű párt közgyűlése d. e. 11 órakor vette kezdetéi a Vigadó nagytermében. Mindenkit, a legoptimis2tikusabb szabadelvűeket is meglepte az a nagyérdeklődés, amely a közgyűlés iránt mutatkozott. és a Tatra morénái a kövek mozgása mellett tanúskodnak. Pétervárott Nagy Péter emlékoszlopa svédgránit alapon áll, a berlini lustgarten nevezetes óriási meden- czéjét egy darab svédgránitból faragták és vésték. Nem emberek szállították egyik helyre sem a roppant sziklákat. Valamikor a jégárak hozták el azokat Svédországból, s lerakták ott, a hol később felhasználták. Egyébként az úgynevezett vándorkövek éppen nem tartoznak a ritkaságok közé. Hogy a növények is változtatják helyöket, s ha nem is mindig az egyes példányok, de a fajok régi hazájukból messze eltávoznak, — köztudomású. A gabonanemüek keletről kerültek hozzánk. Messzeföld- ről a burgonya és dohány. A szerbtövis már nem olyan messziről. Némely növényeknek valóságos szárnyas magvok van, s ez aztán mint a madár repül szét a levegőben és az anyanövénytől néha száz meg száz mértföldnyire települ le, s kezd uj életet. Állatot pedig mozgás nélkül, — elevent, — képzelni sem szoktunk. Az állatot főleg a mozgás jellemzi, így tehát az embert is. Elzárva lenni, kis téren mozoghatni, a legnagyobb szerencsétlenség; börtönre ítéltetni, igen nagy bünhödés. Szabadság, egészség, mozgás, kiegészítő képzetek. Hiszen még az egyszeri orvos is azt ajánlotta a hozzá tanácsért forduló levélhordónak, a kitől azonban foglalkozását meg nem tudakolta, hogy többet mozogjon. Igaz, hogy a szegény levélhordó, a kinek lábai a sok járástól majd elkoptak, nagy csodálkozással is fogadta ezt a tanácsot. Az ember mindig azon törte a fejét, hogy miképen mozoghatna könnyebben, miképen haladhatna minél messzebbre. A régi gyermekmesék, a hipp hopp, ott legyek a hol akarok, az operencziás tenger, az Ezeregyéjszaka gyönyörű regéi, mind ennek az emberbe mélyen beoltott vágynak a kifejezői. És azaz élénk vágy nagy részben teljesült is. Bámulatos, mennyire meg van ma könnyítve a közlekedés. Az oczeánokat minden irányban gyors járatú hajók szelik át, s földünkön több a vasúti sin, mint hordón az abroncs; azt a villámosságot vezető sodronyok jobban behálózzák, mint a drótostót a tört fazékon Veloczipédek, automobilek száguldnak mindenfelé. Képviselve volt ott a vármegye nyolcz választó- kerülete körülbelül 500—600 választó polgárral, úgy hogy a tágas terem egészen megtelt és még a karzaton is érdeklődők szorongtak, különösen tekintélyes számmal voltak képviselve a mátészalkai, fehérgyarmati, nagykárolyi és nagybányai választó kerületek. Szatmárnémeti sz. kit. város előkelősége és polgárai közül is számosán jelentek meg, élükön Papp Géza polgármesterrel. Ezenkívül a mi az alakuló gyűlésnek súlyt kölcsönzött, a vármegyei középosztály, intelligenczia az az érdeklődése volt, aminőt eddig a szabadelvűek közgyűlésén alig tapasztaltunk. Sőt közéletünk vezérfér- fiai között olyanokat is láttunk ott, akik eddig más párthoz tartoztak, úgy hogy szükségesnek tartották indokolni is a szabadelvű párthozi csatlakozásukat. Tudósítónk a jelen voltak közül a következők neveit jegyezte fel: Kristóffy József főispán, gróf Teleki Géza, gróf Teleki Sándor, gróf Berchtold Arthur, Kende Zsigmond, Nagy László, Dr. Róth Ferencz, Nagy Béla, Jékey Mór, N. Szabó Antal, Kölcsey Antal, Szerdahelyi Ágoston, Domahidy István, gróf Teleki Jenő, Domahidy Viktor. Szent lványi Gyula, Bay Lajos, Papp József és Böszörményi Sándor országgyűlési képviselők. Damokos László, N. Szabó Pál, Szent-Ivá- nyi István, Stróbencz Péter, Kacsó Károly, Gőnyei István, Ilosvay Endre, Jékey Sándor, Damokos Ferencz, Ilosvay Gusztáv, Kováts Sándor, Böszörményi Endre, Dr. Péchy Péter és Csaba Adorján főszolgabirák, Nagy számmal jelent még az ev. reif, és gör. kath. papság s a vármegyei községi körjegyzők. Debreczeni István, Gellert Endre és Farkas Jenő polgármesterek, Neaubauer Ferencz, Oblatek Béla, Dr. Fekete Sámuel, Dr. Serly Gusztáv, Jakó Endre, Dr. Kádár Antal, Süsz- ner Ferencz, Sántha Kálmán, Szőke Barna, Madarassy László, Nagy Lajos, Münich Sándor,Dr. Csausz Károly, Stéger Arthur, Staudinger József, Bónis Károly, Chol- noky Imre, Csighy István, Kálmán Sándor, Kölcsey Zoltán, Maróthy Sándor, Kováts Jenő, Roóz Samu, Dr. Vetzák Ede, Kaufmann Jenő, Szálkái Zoltán, Gönczy Antal, Szoboszlay Sándor, Barkász Albert, Marosán László, Szerbák János, Brunner Károly, Kormány Bertalan, Ács Lajos, Kleiszner Károly, ifj. Péchy László, Gulácsy Tibor, Dr. Galgóczy Árpád, Neupauer János, I . -■ " --Ls a levegőben léghajók szállnak. És hová fog még mindez fejlődni, mennyire fog még tökéletesedni az ember mozgási képessége. A gyermek a mint kikerül a pólyából már menni szeretne. Ha megerősödik még inkább; s az esztelenek boszankodnak rajta, hogy az nincs nyugton. Lehet-e az össztön ellen rugdalózni > Hajdanta egész népek kerekedtek fel, s keserves fáradsággal sok száz, meg ezer mértföldekre mentek el ősi hazájoktól. Nem is mindig a szükség kényszeritette azokat a vándorlásra, a mint hogy ma sem egyedül a szükség űzi a kivándorlókat Amerikába, hanem a vágy az ismeretlen után, a mozgás össztöne. Régen is volt nyomorúság és nélkülözés; ínség több mint ma. S bizony nálunk nagyon keveseknek jutott eszébe, az elől a föld túlsó felére menekülni. Igen, mert nehéz volt oda jutni; mig ma aránylag könnyebb elérni Amerikát, mint ezelőtt alig ötven évvel Budapestet. A szegény parasztasszonyokat gúnyolják, hogy szeretnek Máriapócsra vagy más bucsujáró helyekre zarándokolni, az úri nőket is, hogy fürdőbe vágyakoznak. Csak ne legyünk tulszigoruak, s gondolkozzunk kissé természettudományiason. Ki ne tapasztalta volna már önmagán is, hogy néha úgy meglepi a vágy valahová menni; bár hová is, csak menni. Ilyenkor aztán valami okot keresünk a távozásra, s rendesen találunk is. Az össztönt nem valljuk be, csaknem szégyenük. Induljon az állat ösztöne után. Pedig bizony még az is kár, hogy a czivilizáczió az ösztönt az emberben annyira meggyengítette; mert az egészséges ösztön sokszor több jóra vezet, mint a gyenge logika. Magam is igy jartam a tavaszon. Mikor csendes estenként meghallottam a magasban repülő költöző madarak zaját, hangját, egyszerre cs;:k meglepett az az úgynevezett „mehetnék“. De hová ? Miért ? Vagy két napra Budapestre ; több időm nincs. Ám mit lehet tenni két nap alatt Budapesten? Alaposan tanulmányozni semmit, futólag meg már mindent láttam. Csakhogy még nem láttam a Földtani Intézet múzeumának egyik nevezetességét, a mit a lapok T A R C Z A.
