Szatmármegyei Közlöny, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1904-12-18 / 51. szám

SZATMARMEGYEi KÖZLÖNY

aztán akarjuk, annyira igénybe lesz véve az állam költségvetése e czimen, hogy évtizedekig nem jutunk hozzá.

Ajánljuk azért e kérdés mielőbbi megfontolását a városi képviselő-testület és a polgármester figyelmébe.

Egyesületi életünk.

Budapest, 1904. deczember 12-én.

Klubok, kaszinók, körök és egyletek tekintélyes számban vannak már nálunk is, de ez a szám még mindig kicsiny arra, hogy jelentékeny szerepet játszón a mi társadalmi életünkben. Pedig a kor tanulságai azt követelik, hogy ezek a társadalmi egyesületek minél nagyobb számban legyenek s környezetükre minél nagyobb befolyást gyakoroljanak.

A mai kor jelszava: a közös czélokért való tömörülés. Minden városban és minden faluban néprétegek élnek, amelyeknek hasznára válik, ha egyesült erővel törekednek a közös czélt elérni. Az már régi dolog, hogy az egyes, a magára utalt ember manapság hasztalan küzd olyan áramlatok és törekvések ellen, amelyek akár a megszokás, akár a tömeg által befogadtattak. Az egyes ember hasztalan próbálkozik anyagi ekzisztencziáját biztosítani olyan utón, amelyen a gazdagabbak, az erősebbek járnak. Angliában s később Németországban már régóta felismerték az egyesült erővel való törekvések szükségességét s a törzsasztaltól kezdve egész a mágnások klubjáig számlálhatatlan egyesületben, körben, szövetkezetben tömörülnek az egyes néprétegek, hogy közös anyagi és erkölcsi czélokat érjenek el.

Nálunk Magyarországon még messze vagyunk attól, hogy a polgárság az egyesülés révén tényleges eredményeket tudjon elérni. Ebben a tekintetben hatalmasan megelőzte a „burgoiset“ a proletáriátus, amely az egyesülése révén számottevő faktora lett a főváros társadalmi és gazdasági életének s máris annyi előnyt és kedvezményt vívott ki a munkás- osztály javára, hogy az jelentékeny eredmény, sőt siker számba jöhet.

Tanuljunk tőlük és fejlesszük minden erőnkből kaszinóinkat, klubjainkat, olvasó köreinket és egyleteinket, mert manapság csakis ezek a helyes és megfelelő bázisai annak, hogy egyesült erővel közös czélokat érhessünk el. S miután hasonló intézmény ez idő szerint még felette kevés van nálunk, alapítsunk újakat, minél többet.

A mi már meglevő hasonló intézményeink két nagy alap hibában szenvednek. Az egyik az, hogy egy nagy részük politikai czélokat szolgál. Vannak liberális kaszinóink és katholikus köreink, ifjúsági önképző köreink és katholikus legényegyleteink, zsidó nőegyleteink és keresztény hölgyek egyesületei, szocziálista, néppárti és kormánypárti, földmives köreink stb. stb. Természetes, kogy ezekben az egyesületekben s körökben nem fejlődhetik ki az a szellem, amely a tagokat közös anyagi és erkölcsi czélok elérésére ösztönzi. Az ilyeknek vezetői legnagyobbrészt szereplő, vagy szerepelni akaró politikusok, akiknek vagy a mandátum a végczélja, vagy a szerepelni akarás. S ez az oka annak, hogy ezek a körök a helyett, hogy

retne bújni az uniformisból. Azt mondja, nem neki való a katonáskodás. Azt az egy évet sem bírja ki. Kért, hogy protezsáljam nálad. Valahogy dobasd ki. Hát nem egy mamlasz mi?

A kapitány állát erősen csiklandozták azok az apró ujjacskák. Nevetett és jókedvűen mondta :

— Ne félj, kis lány, úgy kidobatom, hogy a lába se éri a földet.

Másnap a szokásos időben széles jó kedvvel, mint egy ütközetet nyert diadalmas hadvezér rontott be a kapitány a lányhoz:

— Kis lány! — dörmögte öntelten — azt a mamlaszt nagyszerűen kidobattam !

A kis lány hunczutul nevetett és édeskésen mondta:

— Okos gyerek vagy! De most bocsáss meg, nem tartóztatlak. Vendégem van.

— Ki . . . kicsoda?

— Az unokabátyám.

— Melyik?

— A czivil.

— Hát olyan is él ? Merre van, azonnal szétlövetem 1

A kapitány már be is rontott a mellékterembe, ahol a diván karfáján ott lovagolt hetykén, jókedvűen az önkéntes. Az arczát felfújta és szemtelenül pöfékelte a füstöt a kapitány felé.

Skerlitz kapitány úgy érezte, hogy ő bomba, amely azonnal szét fog robbanni. Ráorditott a vigyorgó alakra:

— önkéntes 1

— Ah!

A cousin előkelő hanyagsággal állott fel és kissé megbiczczentette a fejét.

— Parrdon, kapitány! — rácsolta kimérten. Én nem vagyok önkéntes, Csak voltam. És Bothos vagyok, Bothos, a botháziák közül. H-val! A kis lány az én barátnőm ! Az ösztöndíjat a szinitanodában én fizetem érte. A lakásbért is! . . .

Bothos a botháziak közül monoklit csapott a szemére és mosolygott.

A kapitány dühösen fordult sarkon. Amikor az ajtót becsapta maga után, a köpenyegének balszárnya beszorult az ajtóba.

A cousin utána kiáltott:

— Kapitány ur, ön be van csípve . . .

P. J I

egymással karöltve dolgoznának, egymással inkább rivalizálnak, s inkább a forma kedvéért, mint szükségből hébe hóba a jótékonyság gyér fügefalevelével takargatják tartalmatlan voltukat. Az ilyen társadalmi egyesületek csakis úgy tudnak a társadalomnak hasznára válni, ha első sorban nem politizálnak, ha egymással karöltve dolgoznak s a tagok anyagi jólétének emelését tartják szemelőtt. A békés együttműködésnek megölő betűje a politika, mert szenvedelmek, egyéni hiúságok lesznek úrrá a kedélyek felett s egyes emberek a vezetők érdekét, hiúságát szolgálják s emellett a felekezeti és társadalmi békét ássák alá.

A másik főhibája a mi társadalmi egyesületeinknek, klubjainknak, köreinknek stb. az, hogy a politikán kivül kizárólag mulatságok rendezésével foglalkoznak. A legtöbb ilyen körhelyiség egész esztendőn keresztül — nehány vasárnap kivételével — kong az ürességtől, élet csak farsang idején van bennük, amikor rohamos egymásutánban követik egymást a tánczmulatságok és ,,műkedvelői előadások“, amely utóbbi egyike a legizléstelenebb és leghaszontalanabb dolgoknak. A bál még csak hagyján, mert a mulatság, a táncz szép és kellemes dolog. De a sok mulatság mellett nem lehetne-e népszerű, művelő hatású felolvasásokat tartani ? A müveit külföld minden olyan egyesületében, melynek kevéssé iskolázott tagjai vannak, első sorban arra helyezik a fősulyt, hogy a tagok műveltségét előadások és felolvasások révén emeljék. S értelme valóban csak ennek van. Hasznát a tag csak igy veheti az egyesületnek. Nálunk azonban ezt a fontos czélt teljesen szem elől tévesztik s a tagok műveltségét hébe-hóba „élőképek“ és „színi előadások“ révén igyekeznek emelni.

Az intelligensebb körök egyesületeiben pedig egész esztendőn át kártyáznak !

Czélszerütlen és erkölcsi tartalom nélkül való a mi egyesületi életünk — nagy hátránya társadalmunk fejlődési képességének.

HÍREK.

— Személyi hir. Gr. Károlyi István f. hó 11-én az esteli gyorsvonattal Budapestre utazott. — Nagy László vármegyénk alispánja f. hó 11-én Budapestre utazott, ahonnét f. hó 13-án visszaérkezett székhelyére. — Barkóczy Ferencz őrnagy, a helybeli honvédzászlóalj parancsnoka, szabadságideje letelvén, a napokban visszaérkezett körünkbe. -— Ktistóffy József vármegyénk főispánja f. hó 19-én Budapestre utazik.

— Kinevezés. Varga Kornél ahelybeli kir. pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőségnél működő számtisztet a pénzügyminiszter állomáshelyén való meghagyással pénzügyi számellenőrré végleges minőségben kinevezte.

— A nőegylet sikörbít thea-estélyét tegnap tartották meg, a melynek lefolyásáról azonban lapunk zárta miatt csak jövő számunkban emlékezhetünk meg.

— Áthelyezett albiró. Ő Felsége a király Deme Kálmán Csáktornyái kir. járásbirósági albirónak a saját kérelmére magengedte azt, hogy a mátészalkai kir. járásbírósághoz helyeztessék át.

— Behívás a minisztériumba. Tudvalevőleg az év végén az anyakönyvi felügyelők állása megszűnik. Ennek folytán Majos Károlyt, Szatmár és Szilágy vármegyék anyakönyvi felügyelőjét a belügyminiszteri umba hívták be szolgálattételre és már el is búcsúzott Szatmártól. Erről egyik szatmári laptársunk a következőket írja : „E hó 10-én este gyűltek össze szükebb körben barátai és tisztelői a Sörcsarnok külön éttermében, hogy Istenhozzádot mondjanak ama férfiúnak, kit képzettsége, lekötelező modora és önzetlen baráti érzelmei méltán jogosítottak arra, hogy a legszélesebb körben tiszteletnek és szeretetnek örvendjen. Kár, hogy az a bucsuestély nagyon szűk körre volt szabva, és kevesen tudtak róla. Majos Károlyt itt széliében szerették, s megérdemelte volna, hogy távozásakor impo2ánsabb módón nyilatkozzék meg mellette a köz- becsülés. Dehát ezt mar megreparálni nem lehet. Városunk társadalma egy nagy műveltségű, lényére és jellemére nézve kifogástalan férfiút vesztett el benne, s csak az enyhítheti a távozása nyomán fakadt szomorúságot, hogy ezzel a ténynyel egy nagyon megérdemelt szebb jövő kapui tárultak fel előtte.“ Mi a magunk részéről a búcsúztatáshoz csak annyit tesszünk hozzá, hogy örvendhetünk annak, hogy ismét vármegyénk egy fia jut be a belügyminisztériumba s igy a vármegye ügyei körüli érdeklődés és figyelem ott csak erősbödni fog.

— Katholikus kör. Mint lapunk múlt számában már jeleztük is városunk kath. polgárai mozgalmat indítottak az iránt, hogy egy katholikus kört, egyesületet létesítsenek. E tárgyban az értekezletet a múlt vasárnap tartották meg a városházán. Szép számú intelligens közönség gyűlt ez alkalommal össze, a mely kimondta, hogy a kör megalakítását szükségesnek tartja és egy bizottságot küldött ki az alapszabályok kidolgozására. A kör czéljai közül ki van zárva a politikai irányzatésszinezet,akezdeményezök czélja csak az, hogy a kör fejlessze, erősbitse a katholikusok együttérzését, hitéleti összetartozandóságát és katholikus alapokon a műveltséget terjessze. És mikor a katholikus híveknek nincs semmiféle authonomiája, mint p. o. a protestánsoknak, az ilyen törekvéseket épp a közszabadságból kiindulva szükségesnek, megengedhetőnek és jogosnak tartjuk. Mert az igazi liberális felfogás az, hogy mindenki úgy imádja istenét, a mint hite tartja, egyházi és hitéleti czéljai elérésére egyesülhessen, tevékenységet fejthessen ki, szóval mindenki lelkes hive legyen vallásának. Mindezt azért hoztuk fel most, mert már hallottunk egy néhány ócsárló megjegyzést az alakítandó katholikus körre vonatkozólag és azért eszünkbe jut néhai Kákái Aranyos éleseszü és találó észlelete e téren. Ugyanis Kákái (Kecskeméthy)

azt tapasztalta hazánkban, hogy ha a közélet kimagasló alakja, a ki protestáns, buzgólkodik egyháza érdekében, lelkes hive egyházának, eljár hóna alatt a zsoltárral a templomba, azt mondják rá, hogy mint egyháza hü fia, mint hitbuzgó, polgári erényeihez egy újabb érdemet csatolt. De ha kath. főur p. o. egy templomi kör menetben vesz részt, rákiáltják, hogy ultramontán, bigót! Ismételj ük mindezt csak azért hoztuk fel, hogy ne tessék az alakuló kath. körben valami vallási türelmetlenség iránti törekvést felfedezni. Hisz a haza minden polgára állíthat egyesületeket s igy a kath. hívek is.

— Eljegyzés. Pucser István helybeli jónevü festő iparos a napokban váltott jegyet Szabados Pál polgártársunk kedves leányával Etelkával.

— A helybeli népkonyhát f. hó 10-én d. e. 9 órakor nyitotta meg nagyszámú közönség jelenlétében az izr. nőegylet elnöksége. A megnyitásnál Fürth Ferencz főrabbi szép beszédet tartott. Az áldásos intézmény azóta mindennap meleg ételhez és kenyérhez juttatja a szegényeket. Mindjárt első napon 70 adag ételt szolgáltattak ki, a mely napról-napra növekszik és ezenkívül sok beteg szükölködőnek a lakására viszik a jó meleg ételt.

— Szatmár város bizalmat szavazott a kormánynak. A bizalmi kérdés f. hó 12-én tartott városi közgyűlésen került tárgyalás alá. Az ez iránti indítványt dr. Keresztszeghy Lajos ügyvéd tette meg s indokolta. Kováts Leó annak a napirendről való levétele mellett érvelt. Ellene beszéltek az indítványnak dr. Farkas Antal, Csomay Imre, Uray Géza és dr. Kelemen Samu, mellette pedig Mátray Lajos. Végül a városi törvény- hatóság 48 szavazattal, 25 ellenében elfogadta az indítványt és igy bizalmat szavazott a kormánynak.

— Uj jogtudor. Tóth Zoltán ügyvédjelölt, helybeli lakos a múlt héten tette le Kolozsvárt a harmadik szigorlatot és ugyanakkor jogtudorrá avatták. Gratulálunk !

— Szeretet vendégséget rendez Szatmáron f. hó 24-én vagyis karácsony szombatján a szatmári Lorántffy Zsuzsánna egyesület, a melyen a szegények között ruhákat és pénzadományokat fognak kiosztani.

— Eljegyzés. Papp Dezső m. kir. pénzügyőri fővigyázó, vizsgázott szemlész, f. hó 6-án eljegyzete Lajos Gábor vasúti kalauz leányát Irmát, Debreczenben.

— A restaurálás alatt volt szatmári székesegyházat a napokban ismét megnyitották. Ekkor vitték át fényes egyházi szertartással az Oltáriszentséget a teljesen elkészült székesegyházba. A megnyitó ünne- pies hagy mise pedig másnap délelőtt 9 órakor ment végbe, melyet nagy papi segédlettel maga a betegségből felépült agg főpásztor, Meszlényi Gyula megyés püspök czelebrált. — A sok költséggel átalakított templom, mely a püspök ur bőkezűségét dicséri, — nagy pompával van díszítve és berendezve. Teljesen uj alapfestés, a falfestmények és oltárképek részben át lettek festve, részben pedig egészen újakkal pótolva. Az egész székesegyházat pedig beragyogja az a rengeteg sok villamos lámpa, mely igazán pazar világítással látja el a hatalmas templomot. — A felavató istenitiszteleten az összes hivatalok tisztviselői, a honvéd és közös hadsereg tisztikara s a kath. intézetek növendékei is részt vettek.

— Gyermek előadás. Villanyfényben úszó, szép leányokkal és asszonyokkal pompásan ékesített teremben tartotta meg a nagykárolyi izr. hitközség iskolaszéke az újonnan felépítendő elemi iskola felszerelése javára gyem ek szinielőadással egybekötött tánczesté- lyét. Jóval az előadás megkezdése előtt a szép számú intelligens közönség zsuffolva megtöltötte a páholyokat és székeket. A buzgó rendezőség fáradságot nem kiméivé vitte keresztül, hogy három éjjel szakadatlanul folytatott megfeszített munka után a villanyt bevezették polgári kaszinónk dísztermébe s az előadást fővárosi színházakhoz illő fényes illuminátióval tartották meg. Pontban fél 8 órakor érkezett meg a nemes grófnő, Gróf Károlyi Istvánná Öméltósága, kinek megérkezése után az előadást nyomban megkezdték. Baján Nándornak Adler Ernő által lelkesen szavalt prológja után az est fénypontja, Hófehérke, az angyalok és törpék kedves története kezdődött. Görög tüzfényben, csengő énekszóval jelent meg Stengel Szeréna tündérkirálynő, hogy a nagyoknál is ritkaságba menő biztos énekével frenetikus tapsra ragadja a szép közönséget. Lichtsein Ernő mint tündérkirály értelmes hangsúlyozásával, bátor megjelenésével és bámulatosan ügyes mozdulataival nyerte meg tetszésünket. Schiff Elza játszotta Hófehérke nehéz szerepét. Feladatát oly értelmesen és kedvesen oldotta meg, hogy bámultunk volna e kis gyermek ily ügyességén, ha nem motoszkál agyunkban egy gondolat, hogy az ő játékát is, a törpék kedves tömegét és a piczi angyalok ennivaló sokaságát egy olyan nő varázsolta elibénk, aki önzetlenül, gondot, fáradtságot nem kiméivé, megfeszített erővel munkálkodott azon, hogy a pajkos gyermekek nagy sokaságát oly fegyelmezett hadsereggé alakítsa át, mely rövid pár perez alatt meghódította és mindvégig fogva tartotta a szép számú közönség lelkét. Ez a nő Baján Irén tanítónő, ki müveit leikével és szivjóságával igyekszik tanítványai leikébe azt az ideált, mely működésében mindég vezette, — az önzetlenség eszményét beoltani. Ha minden egyes szereplőről érdeméhez méltóan megemlékezni akarnék, tanulmányt kellene írnom. Ezt pedig már csak helyszűke miatt sem teszem. Csak annyit jelentek még ki, hogy az előadás annyira összevágó, kicsiszolt és értelmes volt, hogy érdemben egyik szereplő sem multa felül a másikat. A méltó- ságos grófnő az előadás végéig nagy figyelemmel hallgatta a piczi gyermeksereg kedves előadását. Az előadás után táncz következett. Katz Leonkával az élükön a helybeli és vidéki leányok gyönyörű koszorúja nyitotta meg a tánezot, kik között futólag a következők neveit sikerült feljegyeznem: Sternberg Anikó, Sternberg Annuska, Adler Margit, Leichtmann Sári, Rosenberg

Folytatása a mellékleten