Szatmármegyei Közlöny, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1904-01-10 / 2. szám

Nagykároly, 1904. január 10.

2. szám.

XXX. évfolyam.

ff*? .

A SZATMÁRVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA.

MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. «=SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL:

hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők :

Nagykárolyban, Jókay-utcza 2. sz.

ELŐFIZETÉSI ARAK:

Egész évié 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona.

Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett egész évre 5 korona.

•=# Egyes szám ára 20 fillér. #=Hirdetések jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér“ sora 40 fillér.

Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek csak rendes levelezőktől fogadtatnak el.

A köztisztviselők fizetése

A magyar állam tisztviselőknek az idén nem volt rósz karácsonyuk. A magas helyen, ahol olyan sok munkát kívántak tőlünk s ahol annyi esztendőn keresztül tartották igeretekkel őket, végre tettek váltották fel a szavakat. A tisztviselők fizetésrendezéséről szóló törvényt egyelőre ad akta tették ugyan, de ennek helyében egy pótlékkal kedveskedtek nekik az 1904-ik esztendőre, ami — legalább egy évre — felér a fizetésrendezéssel. De nemcsak egy évről van szó, a pótlék meg fog maradni a jövő s azután következő esztendőkben is, amig a fizetésrendezésből törvény válik. Tizenhat milliós karácsonyi ajándékot kaptak az állami tisztviselők, amely összegből még a legkisebb írnokra is fizetésének megfelelő tekintélyes ösz- szeg esik. Fölösleges mondanunk, milyen nagy örömet keltett az állami tisztviselőknek ez a meglepetésszerűen jött karácsonyi ajándék, — helyesebben mondva, jól megszolgált munkabér.

Ezzel a reformmal az ország értelmiségének legnagyobb s a kultúrának s nemzeti állameszmének legtöbb^ áldozatot hozó osztálya szabadult meg a megélhetési nehézségek egy részétől s ezzel maga az osztály vált erősebbé és megbízhatóbbá. Nem kidobott pénz a magyar államnak a 16 millió, amelyet egyébként az eredetileg tervezett 22 millió korona helyett adtak. Megtérül ez a pénz, ha nem is közvetlenül. A megnagyobbodott fizetést a tisztviselő ezután sem viszi el a takarékba, hanem elkölti magára meg a családra és jut belőle a szabónak, egyébb iparosnak, fűszeresnek és gazdának egyaránt. Minél jobban tud megélni a a hivatalnok, annál több pénzt juttat az ipari czikkekért, élelmi szerekért és kulturális czé- lokért.

Hogy ez csak hasznára van a köznek, az nem szorul bizonyításra. — A magyar állam az ő kis hivatalnokait, az írnokokat, a segéd- személyzetet már-már odadobta a szocziál demokráczia karjaiba. A szó szoros értelmében nyomorgott az a kishivatalnok, a kinek a fizetésén kívül mellékesen nem cseppent valami kereset — és a gyakori sikkasztások az állam pénztárában szoros összefüggésben voltak a lehetetlenül csekély fizetéssel. Nem becsüljük túl a pótlék s a jövendő fizetésrendezés fontosságát, de azt máris nyugodt lélekkel állíthatjuk, hogy az uj fizetéssel nyomorogni egy államhivatalnoknak sem kell, hacsak — nem nyújtózkodik tovább, mint ameddig a takaró ér. Persze, az igazság az lenne, hogy mindannyian jólétben éljenek, de amig ebben az országban olyan veszedelmesen nagy lesz az alsó osztályok nyomora, addig a többi néposztály sem várhatja helyzetének jóra fordulását. Dolgozni, küzködni kell bizony ezután is a magyar állam hivatalnokainak, de a legszükségesebb mindig meg lesz annak, aki nem prédái.

A méltányosság, és a közérdek egyaránt megkövetelik, hogy ez alkalomból is felemeljük szavunkat a törvényhatósági tisztviselők érdekében. Eléggé nem kárhoztatható, szerénység és lustaság okából a vármegyei emberek alig hallatnak magukról, amikor minden népréteg s minden társadalmi osztály mozgolódik, hogy a maga helyzetén javítson. Egy-két vármegye — ez igaz — inicziátivájából javította a tisztviselőinek fizetését, de legtöbb helyütt a szol- gabirónak annyi fizetése van, mint egy tiz éves állami segédhivatalnoknak, azonban esetleg még kevesebb is. Mikor inditnak már mozgalmat a vármegyei tisztviselők ?

Az igaz, hogy illetékes helyen, anélkül, hogy alulról erre nézve megadták volna az irányítást, elhangzott már a kijelentés, hogy a vármegyei tisztviselők fizetését az államiakéhoz hasonló módon fogják rendezni. Ezt a fontos kijelentést nagy köszönettel vették tudomásul.

De azért mégse várják a czifra nyomorúságban élő vármegyei urak, hogy a sült galamb magától repüljön a szájukba.

Vármegyei közigazgatási bizottsági

ülés.

A vármegyei közigazgatási bizottság január hó 8-án tartotta meg gróf Hugonnai Béla főispán elnöklete alatt szokásos havi ülését. Jelen voltak : Nagy László, Domahidy Sándor, Kende Zsigmond, N. Szabó Antal, Böszörményi Sándor, ilosvay Aladár, Kemény Alajos, Kacsó Károly, Ilosvay Ferencz, Dr. Serly Gusztáv, Kováts Béla, Dénes Lajos. Almássy Ignácz.

Az alispáni jelentés szerint az alispáni hivatal deczember havi ügyforgalma következő volt: November hó 30-án elintézetlenül átjött 896 ügvdarab, deczember hóban beérkezett 2360 ügydarab ; ebből elintéztetett 2288 ügydarab, deczember hó 31-én elintézetlenül maradt 968 ügydarab.

Az állategészségügy deczember hó folyamán kedvezőre fordult, a mennyiben a ragadós száj és körömfájás a vármegye területén csaknem teljesen megszűnt, csakis Fülpösdaróczon 1 udvarban és Sza- mosszegeu 1 tanyán merült fel újabb fertőzés.Szórványosan lépett fel a takonykor Jozsefháza, Udvari, Sárköz- újlak és Szinérváralja községekben, a lépfene Gyűrtelek, Sárközujlak, Koltókatalin, Botpalád, Kisnamény,Oköritó, Garbolcz és Fehérgyarmat községekben, veszettség merült fel Nagybányán, Homokon és Genesen, rühkór Udvariban és Nagy-Nyiresen, sertésvész észleltetett Avasujvárosban, Zajtában, Hodászon és Sárközujlakon.

Elénk vitára adott alkalmat az alispánnak két rendbeli bejelentése. Bejelentette ugyanis, hogy a pénzügyigazgatóság melle rendelt számvevőség és az alispáni hivatal közt két kérdésben is elvi eltérés merült fel, t. i. a rövid utas ügydarabok kezelése és az úti számlákban előforduló távolságok igazolása körül; az első kérdés már megoldatott, a mennyiben a pénzügyminiszter utasítása folytán fertartatott az eddigi gyakorlat, hogy a rövid utas ügydarabok a számvevőség által az illetékes előadókhoz kézbesittet- nek vissza. Az úti számlák távolságainak igazolása iránti kérdés azonban megoldást még eddig nem nyervén s minden egyes esetben vita merülvén fel a miatt, váljon az állemépitészeti hivatal vagy a számvevőség köteles-e az úti számlákon a távolságokat igazolni, a közigazgatási bizottság felkérte az illetékes hatóságokat, hogy felmerülő vitás hatósági összeütkö- zési esetekben mindaddig ragaszkodjanak a régi gyakorlathoz, mig a kérdésben az illetékes miniszter nem nyilatkozik.

A közigazgatási bizottság albizottságai titkos szavazás utján következőleg alakíttattak meg u. m. :

1. A fegyelmi választmány tagjai : rendes tagok Nagy Béla, Nemestóthi Szabó Antal, Kemény Alajos és Kacsó Károly, póttagok Böszörményi Sándor és Kováts Béla.

2. Az árvaügyi felebbezési választmány tagjai: rendes tagok N. Szabó Antal, Böszörményi Sándor, Domahidy Sándor és Nagy Béla, póttagok Jékey Zsigmond és Rökk Gyula.

3. Az erdészeti albizottság tagjai: elnök Nagy László, alelnök N. Szabó Antal, Domahidy Sándor.

4. Az erdészeti másodfokú kihágást bíróság tagjai : rendes tagok N. Szabó Antal, Nagy Béla, Böszörményi Sándor és Jékey Zsigmond, póttagok Szuhányi Ödön, Szent-Iványi Gyula, Luby Béla és Kende Zsigmond.

5. A pótadó elleni felszólamlási bizottság tagjai: Reökk Gyula, N. Szabó Antal, Kacsó Károly és Kemény Alajos.

6. A munkásiigyi bizottság tagjai : rendes tagok N. Szabó Antal, Domahidy Sándor, Kende Zsigmond, Böszörményi Sándor, póttagok Szentiványi Gyula, Jékey Zsigmond, Reökk Gyula, Luby Béla.

7. A börtönvizsgaló bizottság tagjaiul a főispán kinevezte Kacsó Károly, Kemény Alajos, Szuhányi Ödön és N. Szabó Antal közig. biz. tagokat.

A vármegyei főorvos jelentése szerint a kanyaró Nagygéczen, a vörheny Istvándi, Kapnikbánya, Pusz- tadarocz, Amacz és Avasfelsőfalu községekben, a difteritis Felsőbánya városban uralgott járványszerüen. El • .1 eset 7 esetben fordult elő és pedig Nagybányán, Homokon, Nagysikárlón és Csengerben s a megmart egyének a budapesti Pasteur intézetbe szállíttattak. Orvostörvényszéki és orvos rendőri bonczolás 6—6 esetben foganatosíttatott.

A nagyváradi posta és távirdaigazgatóság Uj- Hután posta ügynökséget állított fel. Javasolta a közigazgatási bizottság, hogy Fény községben posta ügynökség állittassék fel.

Károlyi György gr. programmbeszéde.

Károlyi György gróf, a nagykárolyi választókerület pártonkivüli képviselőjelöltje folyó hó 3-án délután 2 órakor mondotta el rogramm- beszédjét a Polgári Olvasókör nagytermében. A rendivüli nagyszámmal egybegyült polgárság lelkesedéssel hallgatta a gróf hazafias programm- beszédjét.

A programmbeszédet egész terjedelmében a következőkben közöljük:

„Szeretve tisztelt Polgártársaim !

Bevallom, kissé elfogultan állok itt önök előtt, nemcsak mert megtisztelő bizalmuknak e reám nézve fölötte hízelgő megnyilatkozása szivemnek mélyen, gyökerező szálait rezgésbe hozza, de azért is, mert nagy kötelesség száll reám, ha a bizodalomnak azon legbecsesebb nemével ajándékoznak meg, mely szabad alkotmányos országban minden alkotmányosan érző polgárra nézve a legszebb megbecsültetés. Családi fészkem, melyben életem legnagyobb részét töltöttem s fogom tölteni, melyhez a legszentebb lánczok kapcsolnak, mondom, családi fészkem s én közöttem a kegyeletnek azon érzelme, mely gyermekkorom óta szakadatlanul edződött, csak még szorosabb baráti s rokoni kapcsot képezhet, ha megtisztelő bizalmuknál fogva e kerületet képviselhetem. — Elmondhatnám programmként azon ingatlan meggyőződésemet, hogy az ország törvényes önállása, függetlensége, az alkotmányos szabadság alapföltételei nemzeti létünknek, melyet semmi árért, semmi nyomásért fel nem áldozhatunk, a legkisebb csorba mit ezeken önmagunk ejtenénk, halálos seb volna a nemzet életén; de ez rendületlen hitvallása nemzetünknek, mit szivünkből ki nem irthatnak, s a mely magyarnak kebeléből kihalt ezen érzelem, az már búcsút vett a hazaszeretet magasztos fogalmától s a becsülettől.

De áttérek a jelenlegi kormány programm- jára, melyet bár szabadelvűnek, nemzetinek s becsületesnek tartok, mely három tulajdonság megérlelhetné bennem azon elhatározást, hogy e kormányt tehetségemhez képest támogassam különösen azon kijelentések után, melyeket gr. Tisza István miniszterelnök ur tett, hogy pénzügyi bajainkat rendezni, a kiadásokat szükebb mederbe szorítani s a vármegyei tisztviselők fizetését javítani szándékozik; s főleg e pontnál, kikeli emelnem, hogy ebben egy általam rég óhajtott s több mint méltányosnak s jogosnak tartott intézkedést látok megvalósulni, mert valóban igazságtalanság volt, hogy tisztán az a körülmény, hogy az ország közszolgálatát teljesítő tisztviselők egy részét nem az állam nevezi ki, hanem a vármegye vagy község, oly nagjToku külömbséget tegyen a tisztviselői ágazat anyagi helyzetében ; viszont azonban, nem lehet minden tekintet nélkül hagyni azon körülményt sem, hogy miután az állami tisztviselők még a múlt kormány által preliminált fizetésjavitást be-