Szatmármegyei Közlöny, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1904-02-21 / 8. szám

Nagykároly, 1904. február 21

G- szám.

XXX. évfolyam.

A SZATMÁRVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA.

MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. *s=SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL :

hova a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők :

JV agy kár olybán, Jókay-utcza 2. sz.

Városi színkör

Korunk jelszava a haladás. A tökéletesedés, a haladás minden téren.

Az a lázas törekvés, mely a haladást nem csupán ideális czélból, hanem egyéni érdekek előmozdítása czéljából is mielőbb megvalósítani kívánja, létrehozza minden téren a versenyt.

Versenyt láthatunk ma mindenütt s e versenynek alá vannak vetve a városok is.

Ha tehát valamely város nem akar stagnálni, hanem iparkodik az őt megillető pozicziót elfoglalni, a haladás elől el nem zárkózhatik.

Ez a haladás pedig egyoldalú nem lehet. Ha egy város halad a külső csin tekintetében, halad a kereskedelmi, forgalmi téren, haladnia kell a kultúrintézmények fejlesztésében is.

Ilyen kulturális szükséglet ma a színészet Alig van valamire való város, melynek állandó csarnoka ne volna a színészet czéljaira.

A kaszinói színkör elégése aktuálissá tette most már nálunk is e kérdés felvetését.

Nem hiszem, hogy lenne bárki is, a ki el nem ismerné, hogy városunk, — mely utóbbi időkben nagy lépést tett a haladás utján, — a további haladás elől elzárkózhatnék s elzárkózhatnék különösen egy oly kulturális szükséglet terén, mint a minő ma a színészet kérdése.

A két szomszéd város, Debreczen és Szatmárnémeti évek óta állandó színházzal bir; s hónapokon át ád helyet a magyar színészetnek

Mi gazdaságilag, vagyonosság tekinteteben, de a fejlődés terén is hátrább vagyunk e városoknál, s igy az állandó színház kérdése nálunk meg nem valósítható, de ha városunk városi jellegét, — legalább anyagi erőnkhöz képest, — megőrizni akarjuk; módot kell találnunk arra, hogy eme kulturális szükséglet, a színészet czéljaira mi is megfelelő csarnokot állítsunk.

T A C Z A.

Az elvarázsolt királyfi.

Lili és Licza comtesse-ek együtt ültek a kastély verandáján, ahol természetesen nagyon elegáns, angol kerti bútorok voltak, sok virág, s ahonnan remek kilátás nyilt a park pázsitjára és dísznövényeire. Lili szőke volt és nagyon szép, de Licza még szőkébb és még szebb. Mert a Licza haja olyan aranyos, göndör fürtökben omlott le vallaira, amilyen angyalfrizurat csak gyermekek hordhatnak; kék szeme oly nagy naiv és csodálkozó volt, amilyen a földön csakis a gyermekszem lehet, és piros szájacskaja még amikor duzzogva összehúzta is, egy mosolygo cherubéboz hasonlított, mig a Lili rozsabimbó ajkai közül mar otthagyott egy finom, öntudatlanul gúnyos vonást az élet.

Licza mesét olvasott fel Lilinek, aki az ő nagynénje és keresztmamája volt. Olyan áhitatos komolysággal húzta végig ujjacskáját a könyv betűin, amilyen csak egy hét éves, olvasni mar tudó kis lánytól ki - telhetik. Lili pedig valami finom, aranyszálas kézimunkán dolgozgatott és nem vette észre, hogy az ő lelkét szövi ezalatt át ezer apró aranyfonállal ezer apró emlék az ő Licza korából, amikor még neki is fogva tartották kis szivét a mesevilág tündérei, amikor még hitt az elvarázsolt királyfiakban, aranyszőrü paripákon járó álomherczegekben!

De szép is volt akkor ! A park minden virágában, madár énekében, szellő zúgásában, mindenben titkos és mégis oly jó ismerős tényeket látott és hallott, akik eljöttek hozzá álmaiban, játszottak vele, szépek voltak, jók voltak és oly jó volt hinni bennük, szeretni őket!

ELŐFIZETÉSI ÁRAK:

Egész évre 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona.

Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett egész évre 5 korona.-s^i Egyes szám ára 20 fillér. i^=Lili comtesse ! — honnan a maga szép szürke szemeiben az a könnycsepp ? — Hiszen azok a szemek inkább arra valóknak látszanak lenni, hogy pajkos tűz ragyogjon fel bennük mikor a finom, okos ajkak egy- egy szellemes visszavágással főzik le Niki és Múki grófok tu! non-chalance-os, divatos szubrettek iskoláját eláruló, legmodernebb izü udvarlásait és kötekedéseit.

— Ejnye keresztmamuczi, te nem is hallgatsz ide, pedig most jön az érdekes, most jön az elvarázsolt királyfi ! . . .

De nem az jött, csak a Lili comtesse vőlegénye, akit a méltóságos papa és a még méltóságosabb mama választottak ki neki. Pál gróf, a Karolák hajdani „aranyos Paliká*-ja, egy elegáns, korrekt, sáppadt, hideg és gúnyos úriember, akinek két hitbizománya és angol herczegnő mamája van. Akit mindazonáltal Lili nem szeret valami nagyon, Licza meg épp ki nem állhat, Már pityergésre is huzza szájacskáját és haragosan néz a meseolvasás megzavarójára. De nem használ semmit! Sőt mikor a „csúf bácsi“ a legkifo- gástalanabb gyöngéd vőlegényi elegáncziával végzett kézcsókkal üdvözölte Lilit, Liczának is túl kell esnie néhány chypre-illatu csókon. Legfeljebb úgy állhat bosszút, hogy végigtörli száját jó parasztosan utánna kis kacsójaval. Hej de kikapna ezért a misstől, ha ez nem feküdne most szerencsésen szobájában migrainnel s a hütelen Harry levelével fejében !

De a „csúf bácsi“ azután sem hagy Liczának békét. Kezébe veszi a meséskönyvet és unott szórakozottsággal kezd lapozni benne, közben odaveti gúnyosan menyasszonyának. — „Micsoda hülyeségekkel tömik tele még mindig a gyermekek fejét“ ! Aztán elkezd kötekedni a kis lánynyal, csufolodva letagadni tündéreit, királykisasszonyait. Mire a gyermek eleinte értetlenül bámul az ő világának vakmerő megszentség- telenitőjére, de aztán a dolog rosszabbra fordul. No de ott a jó Lili, aki mikor észreveszi keresztlánya előtörni

Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 40 fillér.

Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek csak rendes levelezőktől fogadtatnak el.

készülő könyeit, tréfásnak látszó, de egy kicsit tán komoly haraggal kapja ki a könyvet vőlegénye kezéből.

— Hallgasson már maga istentelen, ne bántsa

azt a gyermeket! — jöjjön sétálni! — Licza baba

édes ne hallgass rá, csak tréfál veled, ne higyj neki, vannak tündérek, én tudom biztosan, mert láttam őket !

— Vannak bizony fekete mumusok is, akik elviszik a pityergő kis lányokat 1 — kiáltja oda még

elmenőbben Liczának a csúf bácsi nevetve.

De ő már nem sir, azért sem, sőt szamárfület mutat Pál gróf után. Egészen olyat, mint a milyet Jancsi béresgyerek produkált egyszer a miss háta mögött, mikor ez kilökte a parkból, hová azért lopód- zott, hogy a kis comtesse-nek, átadja az Ígért madártojásokat, Jaj de jó is hogy a miss migrainjével és csalódott szerelmével elaludt, mert különben most kapna ki Licza !

Mig igy boldog elégültséggel a szamárfül sikerülte felett, s méginkább azon tudatban, hogy tündérek mégis csak vannak a világon, magához szorítja meséskönyvét és összecsókoljá.

De hogy is ne volnának tündérek, ha kereszt- anyuczi látta őket! Hát vájjon elvarázsolt királyfit látott-e, — az volna csak az érdekes ! Ezt Licza okvetlen megfogja tőle kérdezni!

Majd este, mert most nem lehet! Jön a tisztelendő ur és fel kell mondani a bibliából a leczkét. Délután meg mikor a „csúf bácsi“ elmegy, kilovagol keresztanyuczi a Licza papájával és mamájával, mert szép idő van.

Délután lett és igazán szép idő, tán nagyon is meleg ! De nini milyen esőcsepp hullik hirtelen a Licza orrára ! És utánna sűrűn a többi, mig egész hatalmas zápor kerekedik. — „Jaj megáznak, megáznak !“ aggódik a kis lány.

És nem hiába, mert a zivatar csakugyan utolérte a társaságot, épp mikor visszaakartak fordulni. No de

A kezdeményezés városunk vezetősége részéről már megtörtént, s a kérdés nemsokára a képviselőtestület elhatározása elé kerül.

Anyagi erőnkhöz képest egy megfelelő nyári színkör építése fog a yezetőség részéről a képviselő-testületnek ajánltatni.

Hogy és minő építkezés eszköltessék, e tekintetben talán még korai; lenne nyilatkoznunk, hanem első sorban foglalkoznunk kell azzal, hol legyen ejjie jriyáci, színkör íelépitve.

E kérdőben két irányban nyilatkozik meg a közhangulat.

Egyik a régi helyen a kaszinói telken, másik a Strósz-féle telken kívánja a színkört elhelyezni.

Azok, akik a színkört a Strósz-féle telken óhajtják elhelyezni, azzal érvelnek, hogy az építendő színkör egy oly középület lesz, mellyel a város csinosodni fog, városszépitési érdek kívánja tehát, hogy az egyik főutczán s ne mellékutczán helyeztessék el, hol a közlekedés sem akadálytalan.

A Kaszinó telek pártolói elsősorban azzal érvelnek, hogy ezen telek 16000 koronával olcsóbb, mint a Strósz-féle, — a mi városunk kedvezőtlen anyagi helyzetében igen nagy összeg, — a közönség már hosszú évtizedeken át oda szokott s vendéglővel áll összeköttetésben, a mi kényelmi s^ftPfFp^itbol szintén figyelembe veendő.

Nem lesz tehát időszerűtlen, ha a kérdéshez az eszmék tisztázása czéljából mi is hozzászólunk.

A Strósz-féle telket magunk részéről színkör epités czéljaira alkalmasnak nem tartjuk.

Téves ugyanis az a nézet, hogy az építendő színkör által a város csinosodni fog s igy szépészeti érdek kívánja annak e helyen leendő felépítését. Igaz ugyan, hogy az első években midőn a színkör főalkatreszei még teljes épségükben fennállanak, az építendő

színkör szemre nézve elég tetszetős külsejű lesz, de tessék bármely' ahhoz értő szakértőt megkérdezni, az úgy fog nyilatkozni, hogy ez a tetszetős külső alig tart 5—6 évig s ezidőn túl a faalkatrészek avulnak s a színkör nemcsak nem szépíti ama helyet, hol állani fog, hanem ellenkezőleg diszteleniteni fogja.

Nem tartjuk alkalmasnak tűzbiztonsági szempontból sem ; mert bárha a színkörnek oldalfalai téglából épülnek is, főalkatrészeit mégis fa anyag kepezi, a belső berendezés, szuffiták, díszletek gyúlékonyak s tűzveszélyesek. Már pedig ha a Kölcsey-utczán építendő színkör kigyul, nemcsak a Kölcsey-utcza házai, de több középület, mint a városháza, a főgymnasium, a vármegyeháza stb. van a tűzveszélynek kitéve.

Végre nem tartjuk alkalmasnak, mert drága. A Strósz-féle telek vételára 20000 kor., s Kaszinó teleké 4000 korona. Á különbség tehát 16000 korona. Ez oly tekintélyes összeg, melyet városunk szűk anyagi viszonyai mellett még a szépitési érdekek fennforgása esetén sem tartunk indokoltnak akkor, midőn a czél nem szépészeti, hanem közszükségleti s midőn a Kaszinó telken, hol a közönség már hosszú évtizedek óta járt színházba, a közszükségleti czél 16000 koronával olcsóbban megvalósítható.

A kaszinói telek mellett harczol tehát elsősorban annak olcsósága, másodsorban a régi gyakorlat, s az a körülmény, hogy a közönség már hosszú évtizedek óta oda szokott, végre a tűzbiztonsági szempont is, mert e telken a színkör épületektől távol, s oly szabad téren állíttatnék fel, hol a tüzveszé- lyesség a legcsekélyebbre redukálódnék.

A mi a közlekedési akadályokat illeti, erről szó sem lehet; mert hiszen a színkör a Cukor-féle telekhez lenne háttal épitendő s a színkör bejárásához magán a telken át vezetne kocsiút, a mint minden nagyobb város-