Szatmármegyei Közlöny, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1904-11-20 / 47. szám
Nagykároly, 1904. november 20, szám. XXX. évfolyam. A SZATMÁRVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. *=______________________________ ) SZ ERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL : hova a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : ■Nagykárolyban, Jókay-utcza 2. sz. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : ógész évié 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett egész évre 5 korona. Egyes szám ára 20.filier, *sHirdetósek jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek csak rendes levelezőktől fogadtatnak el. Nők a diplomás pályán. Lassan, lassan észrevesszük, hogy kezd kialakulni az uj helyzet, mely a nőknek a tudományos, illetve diplomás pályára való bocsájtása által keletkezik. Immár van néhány női orvosunk, tanárunk s a legközelebbi jövőben szoknyás ügyvédeink, sőt mérnökeink is lesznek. Konstatáljuk mindenekelőtt azt, hogy nyolczvan százaléka azon magyar hölgyeknek, akik elvégezték az egyetemet s a diploma birtokába jutottak, annak nem veszi anyagi hasznát, miután nem praktizál, akik pedig tényleg praktizálnak, azok sokkal kevesebb keresletnek örvendenek, mint azok a férfiak, akik a diplomával a birtokukban megkezdik a kenyérkereső pályát. Ez a prognostika nem valami kedvező a női diplomákra nézve. Ok elvégre éppen annyi esztendőn keresztül tanultak, mint íérfi kollegáik, ugyanannyi, sőt több pénzbe kerültek tanulmányaik, mert a hölgyek, mint egyetemi hallgatók — a férfiak módjára nem tehetnek szert mellekkeresetre, szóval éveken át nagy áldozatokat hoztak s az eredmény az, hogy a diplomájuk után — a pedagógiai pálya kivételével — megélni nem tudnak és az irodát vagy kórtermet szívesen cserélnék fel egy kis polgári lakással, melynek ők az asszonyai. A nehezen és drágán szerzett diplomával a kezükben azt konstatálják, hogy a diplománál többet ér a házassági levél, amelyhez pedig nem kell sem gimnázium, sem egyetem, holott a diploma drágább — nem egy esetben — a hozománynál. Örömtelen magolásban múlik el a hölgyek ifjúsága és az egyetemből kikerülve nemcsak a szerelmet nem ismerik, hanem a kenyérkereső mesterségüket sem bírják teljesen. Ez a melankóliát keltő eredmény — akármit mondjanak is felháborodott nőemanczipá- torok, a boncztan eredménye, amely rideg számokkal állapítja meg, hogy a szép nem agyveleje hány grammal könnyebb, mint az erős nemé. A közönség, úgy a jusát, mint az egészségét kereső egyén nem firtatja a boncztan indiskrét leleplezéseit, de a maga érdekét tartja szem előtt és a maga bajával a férfi diplomásokat keresi fel. Amikor az egészségünkről, a vagyonúnkról, a becsületünkről van szó, ügyünket férfiak kezében inkább biztosítottnak látjuk, mint a női kacsokban, melyeket elragadtatással csókolgatunk, melyeket szívesen látunk a házi tűzhely körül munkálkodni, de azon ügyeinkben, melyeknél tudás, biztos látás, határozottság és ötletesség döntik el az élet harczait a mi javunkra — bizony nem a hölgyeknél keresünk segedelmet. Ennek az udvariatlan alapigazságnak érvényesülését látjuk most, a midőn tapasztaljuk, hogy diplomás nők a diplomájukkal nem tudnak mit kezdeni. Természetesen a pedagógiai pálya kivételével, amely olyan természetű, hogy egy bizonyos fokig hölgyek által is a közszükségletet kielégítően gyako- roltathatik. Ez a tapasztalat indította tanügyi kormányunkat a közelmúltban azon intézkedésre, hogy egy rendeletet bocsájtolt ki, amely szerint az egyetemre csak elsőrendű képzettséggel bíró leányok bocsájtassanak; azok, akik csak jó, vagy elégséges eredménynyel maturáltak, a tanulmányaik folytatása czéljából az egyetemre fel ne vétessenek. Ki kell jelentenünk, hogy az intézkedés igazságtalan és inlogikus volt; mert a hölgyeknek néhány esztendő előtt engedélyezték a matúrára való bocsájtást és a diploma megszerzését s immár sok száz urileány készül a diplomás pályára; ezektől az adott kedvezményt megvonni már nem lehet. -— ^ Aki A-t mond, annak B-t is kell mondania, a leányokat már nem lehet megakadályozni abban, hogy az egyetemre menjenek. Ez azonban mit sem változtat azon a körülményen, hogy a nőknek az egyetemre való bocsájtása nem bizonyult jó reformnak s a helytelen eredmény évről-évre mindinkább érezhetőbbé fog válni és elfognak szaporodni a női diplomás proletárok. A vármegyei közigazgatási ellenzék. Több vármegyei bizottsági tag már a múlt évben elhatározta, hogy a közigazgatás fokozottabb ellenőrzése czéljából minden politikai pártszinezet nélkül egyesülni fog, hogy megalakítják az úgynevezett köz- igazgatási ellenzéket. A napokban az történt, hogy dr. Böszörményi Emil, dr. Falussy Árpád, dr. Komoróczy Iván, Kossuth Jenő, dr. Kovács D^^ső, Madarassy Dezső, dr. N. Szabó Albert, Szeőke Sándor és dr, Vetzák Ede biz. tagok összehívták az érdektársakat oly czélból, hogy megalakítsák a közigazgatási programtervezetet és szervezeti szabályzatot. Az értekezlet a dr. Komoróczy Iván által szerkesztett programtervezetet és az N. Szabó Albert által előterjesztett szervezeti szabályzatot Szálkái Sándor, dr. Kovács Dezső és Mártha József felszólalása után általánosságban elfogadta és a részletekben szükséges változtatások inegtételét a dr. Böszörményi Emil, dr. Komoróczy Iván és dr. Kovács Dezső tagokból T A K C Z A. Tanúskodás. — Jelenet a törvényszék előtt. — (A törvényszék csalási bünpört tárgyal. A vádlott kétségbeesetten védekezik a vád ellen. A vádhatóság a vádlott nejét is beidézteti tanúnak. A csinos, fiatal asszony elegáns szürke ruhában jelenik meg a sorompó előtt. Idegesen húzta le szürke selyem keztyüjét.) Az elnök: Ön tanúnak van beidézve. A tanú: Tudom. Az elnök: Tudatnom kell önnel, hogy nem tartozik vallomást ténni.-■ A tanu:: Ezt is tudom. Az elnök: A törvény, minthogy ön a vádlott felesége, jogot ad önnek, hogy a vallomást megtagadja. De ha vallani akar, akkor az igazat kell mondania, mert vallomására esetleg esküt kell tennie. A tanú : Bocsánat, én már egyszer esküdtem. Az elnök : Hol ? ; A; tanú; Az oltár előtt. Örök hűséget esküdtem a vádlottnak, férjemnek. Esküvel fogadtam, hogy semmi bajában nem hagyom el. Az elnök': Bocsánat, az nem ebben az ügyben volt. A tanú: Talán mégis ... A törvényszék arra kényszerit, hogy ehhez az eskühöz hütelen legyek. Az elnök: Miért? Hisz ön megtagadhatja a vallomást. A tanú: Megtagadjam ? Bocsánat elnök ur,> ha megtagadom a vallomást, azt a gyanút ébresztem, tudok a férjemre valami terhelőt, de nem akarom megmondani. Az elnök: Tehát szíveskedjék vallomást tenni. A tanú: Mit érek vele? Ha ártatlannak mondom a férjemet, a bíróság nem fog súlyt helyezni a vallomásomra. Valószínűleg esküre sem bocsát. Hisz oly természetes, erkölcsileg annyira kényszerű dolog, ha az asszony védi, menti az urát. A mentő vallomásnak nem lenne semmi értéke. Egész más lenne, ha terhelném a férjemet. Akkor a bíróság azt mondaná : gonosz asszony, de igazat mond. Letétetné velem az esküt s megszegetné velem a korábbi esküt, mit az oltár előtt tettem. Szóval, a bíróság hinne a gonosznak, a hitszegőnek, a nőiességéből kivetkezettnek. De nem hinne a tisztességes, kötelességtudó asszonynak. Ez a helyzetem, elnök ur. Tessék kérdezni, felelek. Az elnök; Férje csalással van vádolva. Mit tud erről a dologról ? A tanú (szenvedélyesen): Tudom, hogy a férjem csalt. Megcsalt engem. Gyáván, nyomorultul. Három év óta van kedvese. Silány, hitvány teremtés. Nem is az utczára, hanem a szemétre való. És ezért a nőért hanyagolt el. engem és családját. Nyomorba, szégyenbe taszított. Most is vad gyűlölet lobog bennem, ha rá gondolok. Képes lennék tőrt ragadni és ledöfni a nyomorultat. , . , . , , ... , Az elnök: És ami a szóban forgó csalást, illeti. A tanú (nyugodtan).: Abban ártatlan. Teljesen ártatlan. Az elnök: Kész ön erre az esküt letenni?, A tanú: A legnagyobb készséggel. (Szivére teszi jobbkezét). A törvényszék megesketi a tanút, ki a vád- és védőbeszéd alatt sötét, gyülöletteljes pillantásokkal sújtja a vádlottak padján ülő férjét. A törvényszék fölmenti a vádlottat, A folyosón a védő gratulál az asszonynak : , — Remekül csinálta. Micsoda hév, micsoda pátosz! . — Ja ügyvéd, ne feledje, hogy drámai színésznőnek készültem. Három évig tanultam. Az ügyvéd megszorítja a kezét: — Nagy talentum . . . Becsület szavamra 1 S ha egy kis protekcziója lett volna . , . Z. M. Krónika. A felpofozott miniszter a közéleti nyerstermények legújabb specziálitása. André franczia hadügyminiszter elteheti a Syveton pofonját memoirjai közé, amelyekből a jövő politikusa okulást nyerhet. A Syveton pofonja, mint elmélet is csattant akkorát, hogy gyakorlati kelendőségre tarthat igényt. Syveton ur kétségtelenül helytelenséget követett el, amiért számolni fog az igazságszolgáltatás előtt, de bizonyos, hogy nem ez az első helytelenség amely divatot csinált. Nálunk is szorongatják már ökleiket a politika nagymesterei. Egy-két nap s talán a magyar parlamentben is botrányos jeleneteket fog rögtönözni a politikai szenvedély: És talán — horribili dictu! — akadnak majd Syvetonok is, akik ököllel fogják vitatni a-.maguk igazát. Hogy ez ne történjék, ezt őszinte szívből óhajtja minden igaz magyar ember, csakhogy mit ér. a jámbor óhajtás ott, ahol az izzó szenvedély, az elkeseredett gyülölség az ur. A házszabályrevizió réme már az emberek sar- kábán kisért.' A "képviselő urak ellenzéki része már öklözi is ' télj es hévvel ezt a sötét árnyékot, amelyben -az1-1 álkötrfiány ' ördögét a parlamenti'1 szólásszabadság lidérczét látják. EzZel a rémlátássaí szemben azt mondja a kormány és a'többség, hogy fiem olyan fekete az ördög, mint a milyennek a falra festik. Mindezen ellenkező felfogásokkal és kijelentésekkel szemben leghelyesebb a közvélemény tartózkodása, a mely azt látszik mohdani — Várjuk be a három órai vonatot ! . . . Ez a vonat hozzá, haza Bécsbe a rablógyilkos Klein házaspárt is, akinek kiadatása már megtörtént. Az igazságszolgáltatásnak mostanában nálunk sok teendője akadt. Az esküdtszéki intézmény a humanitárius felfogásnak újabb érvényt szerzett a törvény hideg és merev paragrafusainak bonyadalmas útvesztőjében. A budapesti esküdtszék fölmentette ifjú Ehrhardt József volt műegyetemi hallgatót, aki apja ellenségére fegyvert fogott. A fiúi önfeláldozás nemes felindulásának minősítette ez az Ítélet az ifjú Ehrhardt
