Szatmármegyei Közlöny, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1904-09-18 / 38. szám

Melléklet a Szatmármegyei Közlöny 1904. évi 38-ik számához. Folytatás a főlapról. testvérei: özv. Báró Perényi Péterné szül. Újhelyi Ilona gyermekeivel, Újhelyi Tamás családjával, özv. Bánóczi Véges Gyuláné szül. Újhelyi Gizella leányával, vala­mint néhai Újhelyi Antal családja s számos rokonainak nevében fájdalomtól vérző szívvel jelentik a leggyöngé- debb s legjobb férjnek, legkedvesebb s leggondosabb atyának, szerető hű testvérnek s rokonnak. Tiszauj helyi Újhelyi Mihály nagybirtokos, szatmárvármegyei bizottsági tagnak élete 53-ik, legboldogabb házassága 2l-ik évében, hosszas és példás türelemmel viselt szen­vedés után 1904. szeptember hó 13-án esteli 7 órakor történt gyászos elhunytét. A szeretett halott drága földi maradványai f. évi szeptember hó 15-én d. u. 2 órakor a róm. kath. egyház szertartása szerint fognak a vitkai családi sírboltba örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szt. mise áldozatok a felejthetetlen elköltözött lelki üdvéért f. hó 16-án d. e. 10 órakor Vitkán és a kegyúri templomban Kopócs-Apátiban fognak az Egek Urának bemutattatni. Legyen csendes és boldog nyu­galma 1 Áldott emléke örökre él szivünkben! — Az Oláh Gotterhalte. A hazai románok abban akarják hagyni a passivitást s váltig erősitgetik, hogy ha bejutnak a parlamentbe, látni fogják a magyarok, hogy még sem olyan magyarfalók ők, mint a milyen­nek hiresztelték. Sőt akadt már olyan optimista magyar is, a ki hitelt adott az ámításnak és keresi a románok kedvét, keresi azokat az utakat, a melyen haladva létrejöhet a nagytestvériség. Hát ezek a hiszékeny magyarok szomorú tanulságot meríthetnek egy temp­lomi ünnepélyen történtekből. Ugyanis a közelmúlt napokban szentelték fel vármegyénkben Apában az újonnan épített templom tornyára feltett keresztet, nagy ünnepségek között. Szép és lélekemelő ünnepélye lehet az ilyen nap a község lakosságának, a mely keservesen szerzett filléreiből uj házat emelt az Urnák s elérte azt is, hogy a befejezett kegyeletes mü tetejére feltehetik a szeretet tanának győzelmes jelvényét : a keresztet is. Csakhogy mire való az oláh pap a faluban ? Nem arra, hogy szeretetet hirdessen, testvériségre oktassa a népet, hanem fajgyűlöletre, a magyarok elleni gyűlöletre és ha erre nincs alkalom, legalább megmutassa a népnek, hogy 5 paczkázik a magya­rokkal. Kieszelte tehát azt, — mert ki más eszelhetett volna ki ilyesmit — hogy a kereszt feltevésénél a hivek a ro­mán szövegű Gotterhaltét énekeljék. Ép ilyen joggal énekelhették volna a japán indulót is, ennek is ép annyi köze lett volna a kereszt feltevéséhez, de hát nekik a Gotterhalte csak azért kellett, mert mi magyarok nem szeretjük azt minduntalan hallani. Csakhogy a jólkieszelt csíny ezúttal nem sikerült, nem számítottak a magasban levő mesteremberekkel. Mikor ezek a szatmári mesterlegények meghallották a Gotterhaltét, kijelentették, hogy addig fel nem teszik a gömböt, rnig az uj román nemzeti dal el nem hallgat. A gömb csak fele útját érte el, tehát a legények kívánságának eleget kellett tenni. No de mikor helyen volt a torony gömbje, annál nagyobb erővel zenditettek rá a pópa etnberei a Gotterhaltéra. De a magasságbeliek, érsd alatta a magasban levő bádogos mestert Wéber János uramat, ismét lefőzték az okvetetlenkedő dáko­románokat, mert a hazafias mester a szokásos pohár­köszöntőt magyar nyelven mondta el ott a magasban, a kereszt tövében „Imádott magyar hazánkra, annak honszerető népére s egyedül azokra, a kik az igaz magyar hazafiakat szeretik.“ így főzték le a bádogos mester és legényei a bőrökben nem férő oláhokat. így lett a gyermekes csiny köznevetség tárgya. De azért szomorú jele ez az időknek, annak a vak gyűlöletnek, a melylyel egyes oláh papok minden iránt viseltetnek, a mi kedves, a magyarnak, s minden kedves előttük, még ha a Gotterhalte is az, a mi nekünk nem tetszik. De a legsajnosabb az egészben az, hogy az ilyen békességrontókkal senki sem bánik el amúgy magyar- miskásan csak . . . a bádogosok! — Halálozás. Meinig Arthur műépités —• kinek tervei szerint a Károlyi István gróf palotája épült — f. hó 13-án délután fél három órakor rövid szenve­dés után Budapesten elhunyt s ma délután fog örök nyugalomra tétetni. Béke poraira ! — Tűz Nagymajtónyban. Folyó hó 13-án d. e. V2 11 órakor a helybeli rendőrség telefon értesítést kapott, hogy Nagymajtényban tűz ütött ki s egyben a tűzol­tóság segélyét kérték. A tűzoltóság azonnal kivonult s az egybesereglett lakosság segélyével sikerült a tüzet annyira lokalizálni, hogy csak egy ház és csiir esett a tiiz martalékául. A tűz a szomszédos házba is beleka­pott, de azt sikerült eloltani. Tűzoltóságunk csak d. u. öt órakor tért vissza. — Vizsgálati fogság. Reiter Lajos helybeli keres­kedő csődbe jutott s hamis bukás miatt vádat is emelt ellene az ügyészség. Minthogy pedig a vizsgáló­bíró idéző végzését nem lehetett neki kézbesíteni, mert megszökött s a hírlapi idézésre sem jelentkezett, a vád­tanács kiadta ellene az elfogatási parancsot. Ennek folytán a szatmári rendőrség Reitert a napokban el­fogta s a bíróság elrendelte ellene a vizsgálati fogságot. — JÖVŐheti műsor. Vasárnap; Asszonyregiment, Operette. Hétfőn: Obrenovics Sándor Szerbia királya, zóna előadás. Kedden: Katalin, operette, Kőszeghy Aranka jutalomjátéka. Szerdán : Pillangó csata, vígjáték. Csütörtökön : Lotti ezredesei, Komái Margit a társulat primadonnájának jutalomjátéka. Pénteken: Tavasz, operette, zóna előadás. Szombaton : újdonság „Görbe nap“, énekes bohózat. — Tenyészbaromfivásárlás a földmivelésügyi kor­mány részére. Tallián Béla fölmivelésügyi miniszter értesítette a „Baromfitenyésztők Országos Egyesületiét, hogy a baromfitenyésztés továbbfejlesztésénél a f. évben cserekiosztásra szükséges tenyészbaromfiak be­vásárlására 70.000 K.-át engedélyezett és a tenyésza- nyag bevásárlásával ezen egyesületet bízta meg. A „Baromfitenyésztők Országos Egyesülete“ ezen tenyész- anyagot első sorban a f. évi október hó 1—3-áig Miskolczon rendezendő országos baromfikiállitás és te- nyészbaromfivásáron a szükséghez képest egyesületi 3—4 tagból alakított s ezen közreműködésre felkért bizottságok által fogja eszközöltetni, ennélfogva a kiál­lításon kiállított tenyészbaromfiak a tényleges érték szeiint fognak megvétetni, a kinek tehát eladni való baromfia van, leghelyesebben cselekszik, ha azt a mis- kolczi országos baromfikiállitásra küldi el. — Uj vasáru-üzlet. Róth Lipót helybeli vaskeres­kedő (Hadnagy Ignácz újonnan épült házában) lapunk mai számában foglalt hirdetésére felhívjuk a t. közön­ség figyelmét. — Ellopott ló. Bak István hadadi gazda a múlt vasárnap négy lóval hajtott be városunkba, de csak hárommal távozott. Ugyanis kissé bele talált nézni az üveg fenekére s ily állapotban négy lovát kifogva, a kiskárolyi hid mellett tanyát ütött. A négy lovat a szekeréhez kötötte, ő maga pedig lefeküdt a szekérbe s mig a berugottak nehéz, de boldogálmát aludta, vala­mi lókötő megsokalta, hogy a boldog álmodónak négy lova van, neki pedig égy Sincs, a négy közül egyet ellopott. A felébredt gazda azután keservesen látta, hogy ló volt, ló nincs. Az ismeretlen tettes ellen a ren­dőrségnél panaszt emelt. — A gencsi tüzkárosultak javára az országban vagy a megyében való könyöradomány gyűjtést — te­kintettel arra, hogy a f. évben igen sok tűzeset volt az országban — a belügyminiszter nem engedte meg. — Hirdetmény. Értesittetik a város közönsége, hogy Nagykároly város I., II., III., IV és V kerületbeli választóinak névjegyzéke a képviselőtestület által kikül­dött választmány által kerületenként külö-külön össze- állittatván, a névjegyzékek 1904. év szeptember 17., 18., 19., 20., és 21-ik napjain a városházánál a köz- igazgatási kiadóhivatalban közszemlére ki lesznek téve s azok a hivatalos órák alatt bárki által megtekinthetők s azokra vonatkozó észrevételek 1904. év szeptember 22., 23.,24., 25. és 26. napjain polgármesternél terjeszt­hetők elő. Nagykároly, 1904. szeptember hó 14-én. Debreczeni István, polgármester. — A legolcsóbb lap. Nemcsak a legolcsóbb, de egyben a legjobb szépirodalmi, képes hetilap a „Képes Családi Lapok“, mely már 26 éve fennáll. A „Képes Családi Lapok“-nak most uj szerkesztője és tulajdo­nosa van, Gárdonyi Ignác vette át, ki hatalmasan megjavította a lapot. A „Képes Családi Lapok“ most szebb, jobb mint volt, de ára most is negyedévenkint csak 3 korona. Minden uj előfizető egy szép regényt kap ajándékba. A lap felelős szerkesztője tovább is -Csillag Máté maradt. Kérjen mindenki mutatványszá-. mot a kiadóhivataltól, Budapest, VI., Ó-utcza 12. — A ragadós állati betegségek állása a f. hó 6-án kiadott állategészségügyi kimutatás szerint várme­gyénkben a következő : Lépfene : fehérgyarmati Kérsem- jén, mátészalkai Mátészalka, Nagyecsed. Veszettség: szatmári Lippó. Ragadós száj- és körömfájás: erdődi Oroszfalu 2 u. ; szinyérváraljai Válaszút 3 u., Veresmart 3 u. Juhhimlő : fehérgyarmati Kisnamény 1 t. Rühkór. csenged Porcsalma ló ; fehérgyarmati Fülesd ló; máté­szalkai Parasznya ló; szatmári Kispalád ló Udvari ló; szinyérváraljai Avasfelsőfalu ló; Bulyánháza ló,- Tartolc ló, Felsőbánya ló. Sertésorbáncz : Fehérgyarmati Czé- génydányád 10 u., Kisar 5 u., Majtis 1 t. Sertésvész: csenged Szamosbecs; erdődi Hirip, Rákosterebes 11 u., Szinfalu 4 u., Tőketerebes ; mátészalkai Ópályi; nagykárolyi Csanálos, Csomaköz 1 t. Domahida 2 u., Kaplony 1 t. ; szatmári Adorján, Batizvasvárl 1 t., Egri 4 u., Kishódos 6 u., Kiskolcs, Mikola 2 u., Nagy­peleske 5 u., Ombód 5 u., Pálfalva, Sárköz, Szárazbe­rek 10 u., szinyérváraljai Avasujfalu 2 u. Avasfelső­falu 3 u., Iloba 5 u., Mózesfalu 2 u., Ráksa 7 u., Remetemező, Vámfalu; Nagykároly 3 u. 1 t. — Üvegnemüek szállítása Az érdekeltek figyel­mét a debreczeni kereskedelmi és iparkamara ezennel felhívja a Magyar Királyi Alamvasutak igazgatósága által közzétett árlejtésre. Verseny tárgyát képezi: az 1905 évben szükséges üvegnemüek szállítása. Az ajánlatok 1904. év szeptember hó 29. napján déli 12 órájára benyújtandó a Magyar Allamvasut anyag és leltár beszerzési osztályánál Budapest. Andrássy ut 75 sz. Bánatpénz 5%: Elhelyezendő : A m. á. v. Budapesti főpénztáránál Andrássy ut 75 sz. Bővebb felvilágosítást az érdeklődők a kamaránál vagy az árlejtést kiíró hatóságnál nyerhetnek. — Tűzálló-anyag szállítása 9092—1904. Az ér­dekeltek figyelmét a debreczeni kereskedelmi és ipar­kamara ezennel felhívja a Magyar Kir. Állami vas­gyárak közp. Igazgatósága által közzétett árlejtésre. Verseny tárgyát képezi: az állami vasgyárak 1905 évi. tűzálló-anyag szükségletének szállítása. Az aján­latok 1904. év szeptember hó 21. nap déli 12 órájáig benyújtandó nevezett igazgatóságnál, Budapest, Kő­bányai ut 21. sz. A bánatpénz összege : 5 %. Elhelye­zendő: ugyanott. Bővebb felvillágositást az érdeklő­dőknek a kamara hivatala, vagy az árlejtést kiíró hatóság ad. CSARNOK. Vázlat. Az éjjeli kávéház egy kerek márványasztalánál hárman ülnek együtt. A három szereplő a következő: 1. A nagy iró. Negyven esztendős férfi. Túl van már mindenen. Ambicziok nem izgatják, a dicsőség vágya nem hevíti. Nem akar egyebet, mint eleget ke- keresni ahhoz, hogy egy jó szivarra és néha napján egy pohár pezsgőre fussa; és ez tűrhető mértékben sikerül neki. Tapasztalataiból természetesen a cziniz- mus életfilozófiáját szűrte le; a nőkről különösen meg­van a véleménye. Népszerű sohasem volt, hanem van a „gourmeth“ között bámulóinak egy köre, amely őt a legkiválóbbak közé sorozza. Mi sem természetesebb, minthogy ő maga is a „gourmeth“ e csoportjába tar­tozik. Világ megvetésének egyik szimptómiája, hogy akárhányszor megfordul az esemény színhelyéül szol­gáló éjjeli kávéházban és a hasonló helyeken. Kül­sején, semmi művészi: tetőtől talpig angolos, angol szakkó, czipő és kalap, tövig nyírt haj, angolos ba­jusz. Az irót csak az arczának érdekes halványsága és szelíd világfájdalmat tükröző szemei árulják el. Egyébiránt kitünően van konzerválva. Még nem hízik, a fekete bajuszával, hibátlan fogsorával még mindig szép legény. 2. A dekadens filozófus. Majdnem innen van a nagykő ruság mesgyéjén. Az, mit virágnyelven zöld­nek szokás nevezni, de már volt ideje a saját filozó­fiai rendszerének a kiépítésére, amelyet csodálatos bőbeszédűséggel sőt elokvencziáival tud hirdetni és védelmezni. Sokat tanult és majdnem ugyanannyit tud is; csakhogy mindezt zavarosan rendszertelenül. Néhány czikke bizonyos feltűnést keltett. Irodalmi kö­rökben eleinte kinevették, de addig agitált, lármázott, vitatkozott, amig rezignáltan belenyugodtak, hogy komolyan kell venni. A szerelemről és különösen a szabad szerelemről egész külön elmélete van. A nő­ket persze lenézi és azt hiszi, hogy egész objektiv szemmel szemléli őket, ennek azonban élénken ellent­mond az, hogy éjszakái javarészét az orfeumkávéház- ban tölti, sőt a filozófiából is legjobban érdekli az, ami a kis nőkkel van összefüggésben. Megjelenése keresetlen elhanyagolt. Lili. Egy egyszerű kis leány. Hivatalos czime: bufféhölgy. Éjfél rég elmúlt, de az asszonyos, máfványfalu helyiségében még élénk élet pezseg. A közönség ugyan már megritkult és csak azok ülnek a szomszéd asztaloknál, akik meggyőződésből mulatnak; ám a czi- gány fáradhatlanul huzza az édes érzékiségben ful­dokló angol nótákat, a pezsgős palaczkok durrognak és rövidkabátos pinczérek izgatottan futkosnak. Az iró és a filozófus nyugalmasan kavarják a teájukat, amikor Lili uszályos selyemben odalép hozzá­juk. Megkezdődik a csevegés. Lili: Szervusztok fiuk 1 Mit isztok ? Az iró : (hideg fölénnyel): Szervusz pipi 1 Amint látod teát! Lili: (miután letelepedett): Teát? Hát az a lan­gyos viz is ital ? Mindenesetre én is iszom egy teát. Az iró csönget és előkelőén megrendeli a teát. Lili (miközben a teát szürcsöli): Enni akarok valamit! Újabb csöngetés. Lili rendel egy hideg rosz- böföt, egy zsardinettót és egy csomó kuglert és csak­hamar belemerül az étkezés gyönyöreibe. A filozófus (a gúny egy árnyalatával): Mindig ilyen jó étvágya van kisasszony!

Next

/
Oldalképek
Tartalom