Szatmármegyei Közlöny, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1904-01-24 / 4. szám
Nagykároly, 1904. január 24. XXX. évfolyam •4_ szám. A SZATMÁRVÁRMEGYEi KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA.-sw MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. 1*=SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL : hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : Nagykárolyban, Jókay-utcza 2. sz. Uj áramlat. Látom a franciák sovinizmusát. Az angolok erős nemzeti érzésének megnyilatkozásait is látom. Epugy a nagy német propaganda diadalmas előnyomulását. Észlelem, amint képességeim engedik, hogy az újabb államalakulások, a legmodernebb alapon épültek is, bizonyos sajátos szint öltenek fel s bizonyos célok és életviszonyok szerint elütő jelleggel bírnak. Nem szeretem az önfejűséget és vad izoláltságot az eszmék és haladás terén. De az önállóságot föl nem áldozom a gondolkozásban. Jogomat sem áldozom föl, amely az emberi haladás áldásainak arányos osztályosává tesz. Sem szelíd béketüréssel nem nézem azt, hogy idegenek minden forma nélkül a saját házamba betolakodjanak és ott szemte- lenkedjenek, még ha oly okosak is, még ha oly n y u g a l i a k is. Mert látom, hogy a francia ilyen elveket vall a maga portáján. Az angol is. Szóval, mert mindenütt, a hol öntudat és önérzet él, igy látom. E gondolatokat politikai, társadalmi, köz- művelődési tekintetekből alkalmazhatom. Alkalmazom pedig őket a közművelődés és haladás egyik hatalmas előmozdítójára, a színházra. Ez a házak közt a legérdekesebb. Középület a színház, a hol pár órán át ezer és ezer gondolat nyer megvitatást, alakot törvényes formában. Tarka piacz, hol olcsón nagy értéket vásárolhatunk; avagy elég sajnos pénzünkön felül lelkünk ékességeit csalják el sokszor erkölcstelen kufárok. Pantheon lehet a színház, még ha oly egyszerű külsejű is, mint egy alföldi paraszt lak, hol koszorút fonnak méltó nagyok homlokara. Műhely, ahol eszmék elszakíthatatlan lánczát kovácsolják és kardjait az igaz ügy harcosainak, hogy a sürü ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett egész évre 5 korona.-=* Egyes szám ára 20 fillér. >■=Hirdetósek jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérinentetlen levelek csak rendes levelezőktől fogadtatnak el. ___________ köd ön utat hasítsanak a boldogító hajnal elptt. S mi mindenhez hasonlíthatnám. Színházaink nekünk is vannak. Színházaink jelentősek életünkben. És mert jelentősek, — a nemzeti előhaladás tekintetében fontos tényezőt képeznek. Azonban a nemzeti előhaladás akadályai is lehetnek. Miért ? Mert az idegen kultúra termékei között, a melyek elárasztották a szin padjainkat, túlsúlyban vannak a selejtesek. Ezek silányságukon felül többnyire érzéseinkkel, gondolkozásunkkal, vágyainkkal ellenkező érzés- és gondolat-világot, vágyakat képviselnek. Könnnyüségükkel leszorították a térről még a jelesebb külföldi termékeket is, nemcsak a magyar Írók műveit. A színházak tehát romboló hatással is lehetnek. De nem szabad ezt szó nélkül nézni. Nemzetünk ethikai élete fölött őrködni kötelességünk. íróink és irodalmunk érdekét védenünk, istápolnunk kell. Magunkra vagyunk hagyatva. Idegen szerzőknek a hazai szerzőénél több jogot nem enged hetünk, bár elég szégyen, hogy ez igy van, mert a törvény több védelmet nyújt nekik. Mi sem élvezünk több jogot másutt az övéik fölött, ha ugyan élvezünk valami jogot. Nem akar egy komoly gondolkozásu magyar ember sem elzárkózni a külföld kultúrájától. így örömmel tan Íjuk az előhaladott nemzetek alkotásaiból mindazt, ami a mi javunkra lehet. Örömmel adunk tért azoknak közművelődésünk oszlopcsarnokában. Erősíteni sietünk irodalmunkat, művészetünket, tudományos ismereteinket a külföld fejlettebb irodalmából, művészetéből, tudományából. De ami hasznos, a mi kárral nem jár, azt fogadjuk el. Hiszen ilyen elveket vallanak másutt is ; mi kis nemzet vagyunk, extra álláspontra nem helyezkedhetünk, eppen mikor az veszedelmes, mikor azt látjuk, hogy szervezkednünk kell különösen társadalmi utakon, konszolidálni kell nemzetünket különösen társadalmi, köz- művelődési utakon. Nagv jelentőségű tehát az a mozgalom, a melyet legutóbb a fővárosban az irók egy előkelő csoportja indított s a melynek a célja a magyar nemzeti előhaladás, ebben a magyar szinirodalom érdekeinek megvédése. Érdekes azért, mert ezek az irók ilyen célt tűztek ki és annak megvalósítására egy uj utat választanak. Ugyanis a magyar szerzők műveinek kizárólagos előadó helyéül egy külön színházat akarnak létesíteni. Úgy látszik tehát, hogy a többi színházak áramlatával igy akarnak szembe szállni. Ez a körülmény a mily örvendetes, ép oly szomorú. Hogy miért szomorú, nem kell mondanom. Lelkesedéssel üdvözöljük az uj áramlatot. Az a gondolat, amely életre hívta e mozgalmat, szétterjed és alakot ölt az életviszonyok szerint ; a nemzeti közművelődés gondolata alkatelemévé lesz a nemzettest vérkeringésének. Modern korunk áldásos eszméi közvetittefnek. Fejletlen színi irodalmunk lábra kap, termékei megbecsülteinek. Ami pedig különösen a hazafias dolgokat illeti, egy hatalmas fórummá lesz Magyarországon a színház, ahol a történelmi múlt képeivel, igazságaival lépnek szószékre a nemzeti közművelődés orátorai. Ismerősök lesznek a berkek, magaslatok és akadémiák' és azok mesterei a magyar színház termékeiben. Teret találnak a magyar zeneszerzők alkotásai. Itt bizonyára nemes becsvágy virágai teremnek íróinknak. Nem szeretem az önfejűséget és vad izoláltságot az eszmék, a haladás terén. De szeretem nemzetemet és óhajtom annak üdvét. A magyar irók szinházát pedig a nemzetre nézve Üdvösnek tartom. Csomag Győző. T A R C Z A. A szoeziálizmus fejlődése. A szocziálizmussal itt nálunk sokan még úgy vannak, mint a gyermekek a kisértettel. Az egyik fél tőle ; a másik nem akar szemébe nézni; a félelemnek meg egyik oka az, hogy a mi szocziális mozgalmaink nem egyszer a zavargások képét öltik magukra. Pedig a szoeziálizmus nem kisértet, nem agyrém, hanem valóság, a meglátásra meg teljesen érdemes és jogosult. Ha ugyanis kétségtelen, hogy a XX. századot a társadalmi kérdések fogják uralni, az is bizonyos, hogy ezen kérdések között a szoeziálizmus áll első helyen. Ha feltétlenül igazat adhatnánk azoknak, a kik Marxszal minden emberi mozgalom és küzdelem végokait gazdaságiaknak hiszik, s igy a világtörténelemben sem látnak egyebet, mint az elnyomók és elnyomottak örökös harczát: azt kellene mondanunk, hogy a szocziá- lizmus olyan régi mint maga a történeL-m, sőt meg- kellett annak lennie már a történelem előtti időkben is. De bár elismerjük, hogy gazdasági okok mar nem egyszer teremtettek társadalmi forradalmakat, s hogy csak a saját történelmünkből vegyünk peld it, a Dózsa- féle vérbe fojtott parasztlázadást is az elnyomatás h >zta letre, mégis a nem egymástól elkülönzött, de általános és százötven ev óta nem szünetelő modern szoeziálizmus keletkezésének oka oly szembeötlő, hogy azt fel nem ismerni lehetetlenseg. Ez az ok pedig a teknikai tudományok óriási fellendülése a gépek feltalálása és azoknak széles körű alkalmazása. Az előtt az ipari munka s az ebből származó jövedelem egyenletesebben volt előszóivá. A melyik iparos szakában jártasabb, ügyesebb volt, vagy a melyik több segéddel dolgozhatott, mindig jobban boldogult ugyan, de azért ez utóbbit sem lehetett a mai értelemben nagy iparosnak mondani; a többiek fölé sokkal ez sem emelkedett. Hanem aztan jöttek a gépek, s aki azokat magának megszerezhette, ha tálán még eredetileg nem is volt iparos, csak tőkével birt, a többieknél aránytalanul jobb helyzetbe jutott. Nem kellett a drága munkásokat fizetni és sokkal többet termelhetett. Az ipari munkás pedig elvesztette egyéni értékét, s lett belőle egyszerű, gépforgató kéz. Ugyan mi csoda benne, hogy a gépekkel dolgoztató s gazdagodó most már nagy iparosok, meg a kézi munkájokra utalt, keveset kereső és elszegényedő kis iparosok érdekei összeütközésbe kerültek, s ez utóbbiak a megváltozott viszonyok között állást próbáltak foglalni ? Az első állásfoglalás Angliában következett be, s már a XVlII-ik század második felében. Ott született a mai szoeziálizmus. Abban a nagy iparos államban, a hol a gépek az említett század hetvenes, nyolcz- vanas éveiben már széliében működtek. Angolok voltak a szoeziálizmus első szervezői és vezérei; mig aztán a vezetés 1820 körül a francziák, s 1850 körül a németek kezébe került s ott meg is maradt. A szocziá- lizmus kiváltságos hazája ma is Németország, s onnét jutott hozzánk is. Az első állásfoglalás erőszakos és romboló volt. A munkascsapatok betörtek a sehéffieldi és leedsi műhelyekbe és elpusztították a gépeket. Elkeseredésükben dühökben azt hitték, hogy ha nem lesznek gépek, állapotuk jobbra fordul. Nagyon csalódtak. Leverettek és más gépek készültek. Néhány év múlva aztán maguk is belátták, hogy ily módon czélt nem erhetnek. Mikor pedig a gépek már más országokba is eljutottak, hasznosságuk annyira el volt ismerve, hogy az ottani munkásoknak eszökbe sem jutott az angolokat utánozni. S ezzel letűnt a szoeziálizmus első korszaka ott ahol megszületett, s következett reá ugyancsak Angliában veve kezdetét, a második, az eszményi; de mar más államoknak is részesedésével. Angliában keletkeztek és szinte akkor a szocziálizmusnak első tudományos elméletei is, azóta sokfeleképen alakulva, fejlődve, s ma már a tudomány teljes készültségével tárgyalva. Az angol munkásokat a harcz kimerítette. Beláttak, hogy erejök gyenge megváltoztatni azt, a mi vaskövetkezetességgel halad előre. De még csak a közel jövőben sem derengett semmi remény. A mesze jövőre kezdték tehát építeni, de csakis légvárakat. More Tamásnak még 1516-ban megjelent fantasztikus és re- gényszerü „Utópiá“-ja nyomán száz meg száz képét rajzolták meg a majdan bekövetkező boldogulásnak. Az egész mozgalom inkább eszményi, inkább elméleti volt, de azért nem hiányzottak elvétve gyakorlati kísérletek sem a regényes tervek megvalósítására. így Owen ritka becsületességü, de miszticziz- musra hajló gazdag gyáros nagyon szivére vette a munkások sanyarú helyzetét, s vagyonát a gazdasági rend gyógyítására akarta fordítani. — Mint általa felfedezett tiikot hirdette, hogy mindennek, a mit termelünk, igazi értékét a reáforditott munka képezi. Ám ezt előtte már Smith Ádám is vallotta, később pedig Marx Károly ugyanazon alapon dolgozta ki a maga gazdasági törvényeit. Az evangéliomi testvériség elve mellett gyárakat is alapított. Csakhogy a gyárak sorra buktak, s Owen fantasztikus álmai szétfoszoltak. Ez az utópiai gondolkozás franczia földön még kedvezőbb talajra talált, mert a franczia szellemmel inkább is megegyezett. Gyakorlati eredménye azonban ott sem volt. St.-Simon követői egymás között külöm- böztek össze, a Founder rendszerén alapuló „nemzeti műhelyek“ pedig 1848-ban teljes kudarezot vallottak, s a kudarezot a munkások ezrei életökkel nagyon is drágán fizették meg. A szocziálizmusnak ez a rendszere végelgyengülésben halt el, s ma már ltgfölebb regények kísérlik meg azt uj életre ébreszteni. Uj korszak következett ismét, a harmadik, a forradalmi. Forradalmi azért, mert mig az előbbi a létező társadalmi formákat és kereteket figyelemre sem méltatta s csak a messze jövőre spekulált, az uj szerint ezeket a fennálló kereteket kell lerombolni, a romokat elhordani s csak úgy fogni az uj társadalmi rend felépítéséhez. Az uj tan is Angliában látott napvilágot, s az uj tanító Marx Károly volt. Egyike Európa s közelebbről Németország azon forradalmi harezosainak, akiket a 48:as évek üldözései kényszeritettek Angliában menedéket keresni. Marx neve a szocziálizmustól elválaszthatatlan. Munkássága úgyszólván alapvetőleg hatott. A világnak ma talán legnagyobb szocziális pártja őt