Szatmármegyei Közlöny, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1904-01-24 / 4. szám
SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY Föispánváltozás. Amig Szatmárnémeti város sajtója még gr. Hu- gonnai Béla főispánnak állásától való felmentése előtt foglalkozott a főispánváltozás kérdésével s a vármegye közérdekének hangoztatása mellett nagjmn is önző czélból igyekezett hangulatot kelteni, addig Nagykároly város sajtója e kérdéshez hozzá sem szólt, mintha bizony városunkra nézve közönyös lenne, hogy bárki legyen Szatmár vármegye főispánja. Pedig városunkra, mint a vármegye székhelyére nézve sokkal fontosabb mint Szatmárnémetire nézve, hogy ki lesz a főispán és ennek daczára mélységesen hallgatunk. Igaz, hogy a közmondás szerint hallgatni arany, — no de nem mindig. Mint Szatmár vármegye székhelyének, nekünk is lehetett volna szavunk s ha nem is lett volna döntő a kinevezendő főispán személyének megválasztása tekintetében, a közvéleménynek helyesebb irányba való tereléséhez mégis hozzá járulhatott volna. Ma a főispán személyét illetőleg — mint a lapok írják — befejezett ténynyel állunk szemben s ha mégis hozzászólunk a főispánváltozás kérdéséhez, dokumentálni akarjuk, hogy nem egyoldalú, pártiku- láris érdek vezet bennünket, hanem egész Szatmár vármegye közérdeke. S minthogy vármegyénk egyik legnagyobb vármegyéje az országnak és nemzetiségi szempontból is exponált hely : országos érdek, hogy oly férfiút nyerjen az uj főispán személyében, ki bir mindazon tulajdonokkal, melyek szükségesek ahhoz, hogy egy ily nem könnyen kormányozható vármegye élén megállja helyét. Amint halljuk, az uj főispán magas műveltségű, képzett szakember, kinek ambicziója nem abban merül ki, hogy csak főispán legyen, aki több hivatást ét ez magában, mint egyszerűen reprezentálni. Nem csak hűséges végrehajtó közege akar lenni a kormánynak, hanem erőt érez magában a cselekvésre s részt kivan az aktiv kormányzatból. Ennek csak örvendünk, mert ezen tulajdonok a kicsinyes partikuláris érdekek fölé emelik őt és amig egy részről vezérlő egyénisége lesz a vármegyének, megérdemelt figyelemben fogja részesiteni e vármegye városait, köztük első sorban Nagykároly városát, mely valljuk meg őszintén, kevés figyelemben részesült az eddigi főispánok részéről. Az egy Ujfalussy Sándort kivéve, nem igen adták jelét e városhoz való vonzalmuknak, holott e város nemcsak megérdemelné ezt, de a vármegye első emberének állásából folyó kötelessége is lenne ez. Hogy csak többet ne említsünk, társadalmi téren igen sokat tehet egy főispán. Lehet különben, hogy ez nem volt főispánunkon múlt s utódja leküzd! azon akadályokat, melyeket ő leküzdeni képes nem volt. Nem fogja magát feszélyeztetni hagyni semmi oldalról, sem befolyásolni. Úgy kormányzati, mint társadalmi téren teljesíteni fogja nemes hivatását a köz- és városunk javára. Ebben a reményben üdvözöljük a leendő főispánt. Schn K. A járási jegyzői értekezletek érdekében. A nagysomkuti járás jegyzői kara által tartott tiszti értekezleten Rácz Dezső pusztahidegkuti körjegyző az alábbi előadói beszédei mondta el, melyet egész terjedelmében azért közlünk, hogy ezzel az öszszes vármegyei körjegyzők figyelmét felhívjuk ezen praktikus intézkedésnek a vármegye egész területén való megvalósítására. A beszéd igy hangzik : „Tekintetes Főszolgabíró Ur, tisztelt Kartársaim ! A nagyméltoságu m. kir. belügyminiszter ur által 126000—1902. szám alatt kiadott ügyviteli szabályzat 27. § ában említés van téve arról, hogy a jegyzők a mintalapokra vonatkozó véleményüket, — javaslataikat a járási tiszti értekezleten adják elő. A járási tiszti értekezlet eszméjét felveti tehát a hivatott rendelet, de csak annyiban emlékszik meg róla, hogy azon a jegyzők csupán a mintalapokra vonatkozólag adják elő véleményeiket. Megvallom, hogy a szabályzat ezen szakasza homályos volt előttem és kerestem az összefüggést a mintalapok és a járási tiszti értekezlet között. A közigazgatás egész vonalán, — daczára az egyszerűsítési rendeletnek — máig is meglevő és egyöntetű végrehajtást igénylő kérdések egész tömegében csupán a legutolsó rendű, — a mintalapok kérdése volna az, a melyre vonatkozólag a végrehajtásra hivatott jegyzői kar véleménye meghallgattassék és csupán a mintalapok kérdése tenné a járási tiszti értekezlet megtartását szükségessé ? Nem, tisztelt uraim! Mi úgy értelmezzük a tiszti értekezlet intentióját, hogy azon véleményeinket és javaslatainkat nemcsak a mitalapokra, hanem a bennünket érdeklő egyéb kérdésekre vonatkozólag is előadhatjuk. Az uj ügyviteli szabályzat czélja a közigazgatás egész vonalán az egyszerűsítés és egyöntetűség. Hogy ezen czéljának a szabályzat korrekt és minden félreértést kizáró rendelkezéseiben mennyiben felel meg, — annak bírálatába nem bocsátkozhatom, — de mert úgy ezen szabályzat, mint a teendőinket megállapító törvények, rendeletek, szabályrendeletek stb., a végrehajtásra nézve sok helyütt hiányosak és mert ezen rendelkezések végrehajtására és annak módjára nézve minden végrehajtó közegnek a felfogása sok esetben másmás, azért a szabályzat által czélbavett egyöntetűség csak ott lesz elérhető, a hol a végrehajtó közegek a kétes ügyek mikénti és egyenlő elintézésére nézve egymás között előre megállapodnak. így lesz hivatva a tiszti értekezlet az egyöntetűség czéljának szolgálatába állni és ez volt többek között egyik oka annak, hogy főszolgabíró úrral a tiszti értekezlet szükségessége és rendszeres megtartására nézve megállapodhattunk. Hogy az értekezlet jellege külsőleg is kidombo- rittassék, szükségesnek tartottam, habár csak általánosságban is javaslatba hozni egy értekezletet, a melybe leendő munkálkodásunk tartalma beleillesztessék, és elkészítettem a tiszti értekezlet ügyrendjét. Az általam javasolt ügyrendnek szakaszonkinti indokolását fölöslegesnek tartom, csupán általánosságban leszek bátor előadni az indokokat, melyek engem a tiszti értekezlet kezderriényezésére és ezen ügyrend szerinti megtartásának indítványozására késztettek : Beszédem elején szerencsém volt említeni, hogy az ügyviteli szabályzat intentiójából kifolyólag is a tiszti értekezlet czélja az egyöntetű eljárás megteremtése. Egyöntetűséget pedig szövevényes közigazgatási rendszerünk utvesztőjéoen csak úgy teremthetünk, ha minden kétségtelen értelmében meg nem állapított kérdés végrehajtására nézve egymás között megállapodunk. És minthogy a tiszti értekezleten az ellenőrzésre hivatok fölöttes hatóságunkkal egyértelműen állapítjuk meg az irányt, a melyen haladnunk kell, nyugodtak lehetünk abban, hogy munkánkat jól teljesítettük. Hogy pedig ránk jegyzőkre, exponált helyzetünk folytán is, mily hatással van a jól teljesített munka tudata, azt fejtegetnem azt hiszem fölösleges. De tovább megyek tisztelt uraim és áttérek az értekezlet egy másik várható eredményének ismertetésére. Az ügyrend szerint az értekezlet tárgyát fogja képezni elsősorban, az időközben megjelent törvények, rendeletek stb. közül azok megvitatása, a melyek a községi közigazgatást érdeklik. Ezen ténynek ha csupán annyi eredménye lesz is, hogy a végrehajtandó minden törvény és rendelet az értekezlet tagjai által alapos tanulmány tárgyává fog tétetni, az is elég lesz ; mivel tudjuk, hogy erre magunknak egyéb sokoldalú elfoglaltságunk miatt időt alig szakíthatunk, és bizony emiatt a törvények sok üdvös rendelkezése maradt végrehajtatlanul. A tiszti értekezleten mod és alkalom fog nyuj- tatni, hogy azokkal alaposan megismerkedhessünk és hiszem, hogy annak eredmenye járásunk közigazgatásában rövid időn üdvösen érezhető lesz. Az ügyrend szerint továbbá az elnök minden értekezletre a jegyzői kar tagjai közül egyet előadóul kijelöl, a ki is az időközben megjelent törvényeket, rendeleteket stb. ismerteti, a hol szükséges, véleményét és javaslatait megteszi és az egész előadmányt oly módon foglalja írásba, hogy az egy kerek és összefüggő egészet képezzen. Hogy ezen ismertetés eredménye az értekezlet tagjaira nézve mi lesz, azt az imént vázoltam, de czélja van és eredménye lesz magára az előadó jegyzőre nézve is, és pedig előadási képességének fokozása és fejlesztése. A község jegyzőjétől bizonyos személyi tulajdonságok is megköveteltetnek és ilyen első sorban a jó előadó képesség, a melyre a jegyzőnek lépten nyomon és igen nagy szüksége van. Gyakorlott beszélőképesség és határozott fellépés az életben mindig hatásosnak bizonyult és az eredményt, a melyet elemi akarunk, valószínűbbé teszi. Bocsánatot kérek t. uraim. Nem akarok a retorikából előadást tartani, de kénytelen voltam erre kitérni egyrészt azért, mivel indokolni akartam, hogy miért javasoltam minden értekezletre más előadó kijelölését, másrészt pedig azért, mert tapasztalásból tudom, hogy községeinkben a korlátolt és sokszor rosszakaratú elemekkel szemben a jegyző egyedül, minden segítség nélkül csupán beszélő és meggyőző képességére van utalva; azért ezen képességünk fokozása és fejlesztése az értekezletnek szintén első fontosságú czélja lesz. De t. uraim értekezletünknek lesz még egy más czélja is, a melyről az ügyrendben nincs ugyan említés téve, de a melynek bekövetkeztéről bizonyos vagyok, és ez a kollégialitás, az együvétartozóság érzésének fejlesztése. Jegyzői karunk közigazgatásunknak mindig mostoha gyermeke volt, a kit az illetékes körök csak akkor vettek számításba, a mikor uj terhet raktak a már az óriási munkahalmaz és felelősséggel úgyis agyonterhelt jegyzői kar vállára. Azért örömmel tölt el bennünket azon tudat» hogy járásunk fószolgabirája érdekeinket szivén viseli, helyzetünkön segíteni óhajt és a munkában osztályosaiként bennünket maga mellé emel. Alkalmat ad nekünk arra, hogy megismerhessük azon intentiókat, a melyeket rendeletéi teljesítése alkalmával szem előtt tarthassunk és igy t. uraim minden Folytatása a mellékleten vallja vezérének, s főleg Németországban a szocziá- lizmus a múlt század hatvanas éveitől kezdve szigorúan a Marx hatása alatt fejlődött. Nálunk is csak úgy, ahol nemcsak mint ipari hanem mint mezőgazdasági, mint agrárszocziálizmus is jelentkezik. Marx tudós volt. Akkor került Angliába, mikor ott már az ipar óriásilag fellendült, s a mikor az szinte egyedül állott a világon, mint igazán iparos állam. Látta, mi történik, s arra, a mit tapasztalt, alapította elméletét, rendszerét. Látta, hogy a nagy ipart dédelgető állam nemcsak vonakodik a kis iparosok helyzetén segíteni, de irgalmatlanul bünteti azokat, a kik kísérleteket tesznek sorsuk javítására. Látta, hogy a nagy iparosok a kis iparosokat a tönk szélére juttatják, s hogy ezek közül ezrek és ezrek vesztik el önállóságukat és lesznek egyszerű munkásokká. Látta ezek nagy elégületlenségét és kínos vergődését. Látta és feltette, hogy az a fejlődés tovább is fog s talán még rohamosabban haladni, s hogy ennek folytán a termelési eszközök, a tőke végre csak néhány kézben fognak egyesülni, a kis ipar teljesen elpusztul, a nagy tömeg teljes függésbe kerül és nyomora is teljes lesz, hanem akkor majd be is következik a visszahatás és a szocziális forradalom egy csapásra létesíti a döntő változást. Elpusztítja a nagy tőkére alapított társadalmi rendet, s a termelési eszközök államosításával egy újat és igazságosat fog megteremteni. Angliában és abban az időben a marxismusra esküdött minden szocziálista. Francziaországban nem úgy, s ma sem. Ott a váltakozó politikai rendszerekkel változnak a szocziálisták nézetei is. Az egyik utópista, a másik forradalmi, a harmadik közönyös. Közös megegyezés nincs. De a mint már említettük is, a Marx tana különösen Németországban lett nagygyá és hatalmassá. A múlt század ötvenes éveiben Németország még Anglia iparczikkeinek csaknem legnagyobb fogyasztója volt, hanem a német franczia háború után annak ipara és általában gazdasági élete is egyszerre csak úgy fellendült, hogy harmincz év alatt nemcsak elérte ipari versenytársait, de sok tekintetben el is hagyta azokat. Csakhogy a nagy ipar fellendülésével együtt jöttek aztán a bajok is épp úgy, mint annak idején Angliában s megjött a felbuzdulás is azokon, ha törik, ha szakad, segíteni. Hogyan ? Angliában a szocziálizmus- sal fejlődött a marxismus, itt a fejlődő szocziálizmus a marxismust már készen kapta, s mert látta, mint következik be itt is, mint Angliában, Marxnak egyik másik jóslata, ánnak tanán mohón kapott, s rendszerét készséggel fogadta el sinormértékül eljárásában. Harmincz esztendőn át Marx dogmái Németországban nem találtak ellenmondásra vagy bírálatra. Hanem hát megrendülhet a legerőseb épület is. Marx és hü segítőtársa Engels halála után mégis csak birálgatni kezdték Marx tanát, s ma már mind többen akadnak, a kik azt dogmául elfogadni nem hajlandók, kivált hogy annak ellene szól a tapasztalás is. És a szocziálizmus fejlődésében bekövetkezett a negyedik, a jelen korszak Bernstein Eduárddal, mint annak vezérével. Bernstein is német. Valamikor a marxista tábor legszenvedélyesebb harczosa volt. Kíméletlen támadásaival a fennálló rend ellen, magára vonván Bismarck haragját, neki is Angliába kellett menekülnie. Itt aztán a német fejlődés elveszett szemei elől, s látta az uj gazdasági életet, ötven esztendővel Marx elméletének megszületése után. Ez az ötven esztendő Anglia gazdasági életében megczáfolta a marxismus legtöbb tantételét. A nagy fejlődés nem szűnt meg, de egyenletesebb lett. A kis ipar nem ment tönkre, sőt uj tereket hódított. A tőke nem jutott csak néhány kézbe, sőt a kezek százeze- rekre rúgtak és folyvást szaporodnak. A munkások helyzete nagyon javult, politikai jogokat nyertek, szervezkedtek, s a Trade-Union törvények szervezkedésüket biztosították. A munkabérek rohamosan emelkedtek, s a munkaidő szabályoztatok Magánosok és testületek versenyeztek, hogy a munkásoknak egészséges és kényelmes lakásokat építsenek. Szóval eppen az ellenkező történt, mint a mit Marx jósolt. A nyomor netn hogy nagyobbodott volna, de határozottan csökkent; s ezzel csökkent a forradalom után való vágy is. A mai angol munkás, aki kényelmes virágos kerttel körülvett házában él, akinek tisztességes munkabére van, aki tagja a községi képviselő testületnek, — egészen másként gondolkozik a forradalomról, mint a XVIII. századbeli műhelyeket és gyárakat veszélyeztető elkeseredett tömeg. Bernsteinnak nehezére esett régi hitéről lemondani, de a történettudósnak és nemzetgazdásznak megkellett a tények igazsága előtt hajolnia, s előtte állott a kérdés, hogy vagy nem vesz tudomást ötven esztendő haladásáról, vagy pedig kénytelen a marxismus tömör épületének megbontásához és átalakításához fogni. Mikor Bernstein — még Angliában — első kételyeit bar szerényen nyilvánosságra hozta, a német szoczialista part vezérei, Kautsky, Liebknecht, Bebel azzal gyanúsították, hogy meg van vesztegetve ; elvtagadással vádolták és szenvedelyesen támadták. De azért rögtön akadtak, a kik igazát elösmerték. A hogy pedig vegre hazatérhetett, s látva, hogy a német gazdasági fejlődés szakasztott mássa annak, amit Angliában tapasztalt, meggyőződését nyomatékosabban hirdeti, mind többen és többen csatlakoznak hozzá. A harcz a merev marxisták és a revizionisták között meg mindég tart és a győzelem még nem dőlt el egyik részre sem. Remélhető azonban, hogy a nagy többség végre is be fogja látni, hogy a gazdasági eletben nincsenek rohamos átmenetek, hanem csak kimért haladás, s hogy a szocziálizmusnak nem lehet czélja olyan forradalomért küzdeni, a mi sohasem következik be, hanem elő kell segítenie azt a haladást, a melynek a jelen és jövő nemzedékek mindig több és több hasznát fogják venni, s hogy ebben a szüntelen haladásban van a szocziálizmusnak tulajdonképeni czélja és jelentősége. Ennek a haladásnak érdekében pedig aztán a legjobb akarattal s minél több tudással kötelessége is közreműködnie mindenkinek: a kormányoknak, az egész társadalomnak, s maguknak a munkásoknak is. Dr. Lucs.
