Szatmármegyei Közlöny, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1904-06-26 / 26. szám
A SZATMÁRVÁRNIEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP, SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL : hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : Nagykárolyban, Jókay-utcza 2. sz. A hőskor föltámadása. A szép, a sziveket elérzékenyitő, lelkeket hevítő romantikus hőskor mintha föltámadt volna. Valami különös, az emberi magasrendűséget fenségesen példázó bizonyítéka ennek az a messze napkeleten dúló háború, amelyben a szív heve, a lelkek lángja csodálatos diadal- mat vesz a túltengő erő felett. Az oroszokat egyre verik a japánok. Az abszolitizmus fenevadja réaiségesen üvölt ketreczében, amelyet önnön maga keresett ki magának, szinte áthallik hozzánk a jajgatása. így még csúffá nem tettek kényurat, zsarnokhatalmat. A nagy kancsukás orosz birodalom, amelyben intézmény a jogtiprás, a szolgaságba verés, az emberi szabadságnak, függetlenségnek, czinikus, kegyetlen tagadása, elkeny- szeredetten vonaglik a csapások alatt, amelyeket eddig csak maga osztogatott. Az orosz medve, ha szabad ezt a már lehetetlenül banális hasonlatot használnunk, zeneszóra tánczol. Az orrába karikát vertek és dánczoltatják. A káröröm nem szép dolog s az igazság- érzésű ember nem szokott ujjongani a mások szerencsétlenségén. De mikor ez a szerencsétlenség — igazságszolgáltatás. A szent, az egyedűlva.Ió, a világfenntartó erkölcsi igazság diadalmaskodása az igazságtalanságon. Az a különös, bizarr népfaj, amely sok ezer mértföldnyire tőlünk a maga csodaszeréi harczát vívja, idegen nekünk. Senkink és semmink. Az erkölcsi életrendje, gondolkodása, szokásai, kultúrája, mind, mind merőben idegenek nekünk. És mégis rokonszenvezünk vele mi, rokonszenvez vele a messze földkerekség a zsarnoki hatalom kivételével. Mert itt nem a japán nép győzelméről, nemzeti önállóságáról van csupán szó. így egy morális gondolat diadalmas szárnycsattogása hallik ki az ágyuk dörrenéséből, fegyverek ropogásából, aknák robbanásából. Ez a gondolat az emberi szabadság omnipotensziája, amelyen nem vehet diadalt a poklok ereje, a czár hatalma, szóval semmi ezen a kerek világon. Ez az erkölcsi tétel, amely az orosz-japán háború rohamos kifejlődéséből kijegeczül, örökbecsű tanulság, amelynek jó volt bekövetkeznie. Az emberek úgy is hamar elfelejtetik a tanulságot Hát figyelmezteti őket rá a sors, az élet. Éljen az élet ! És ha eltekintünk a napkeleti háború ilyenirányú erkölcsi vonatkozásaitól, van egy másik szempont is, amely fölmagasztositja előttünk az orosz-japán harczot. Ez a szempont a japán nemzet felsőbbrendü hősiessége. Minden hadmozdulat, manőver és nyílt harcz, amelyet eddig a japánok kezdtek, vagy folytattak, a szép, romantikus hőskor csodálatos emlékeit elenvenitik fel előttünk. A modern stratégia halomra cmlik ez előtt a hősiesség előtt, a koloszus erő agyagszoborként dől össze. A csodatételek lánczolata a harcz Togo, Kuroki és a névtelenek ezrei mint héroszok küzdenek, vissza nem rettenti őket sem lángok örvénye, sem robogó ágyuk fergetege. A ko- szakai gyávák, azok a férfiak, akiket egy régi japán közmondás gyávasággal bélyegez meg, beveszik a Nauszao-magaslatok, a földkerekség leglehetetlenebb erődjét, amely előtt az egész modern hadi tudomány megszégyenülten vallott volna kudarczot. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett egész évre 5 korona.-sm Egyes szám ára 20 fillér. *=És igy megy ez fo'ytonosan. A szép, romantikus kor föltámadt és szemébe kaczag a reális uj, modern világnak, ahol pénz küzd a pénz ellen, szám a szám ellen. Keleten folyik a harcz. Csend legyen ! Ez a szivek harcza. Föispáni látogatás a mátészalkai járásban. Kristóffy József főispán a megye egyes járásaiban való bemutatkozó körútja alkalmából f. hó 22-én a mátészalkai járásba, illetve annak központjába Mátészalkára érkezett. Jóllehet a hivatalos, helyesebben a diszfogadtatást előre is mellőzni kérte, mindamellett a járás közönsége szintén egyhangú óhajjal impozásan Uivánta fogadni úgy a hivatalfőnöki, mint kedves személyi tulajdonai által már a legjobb hírnévnek örvendő főispánt, mely közóhaj megtestesítésére a főispán jeles kvalitásait kiválóan méltányló Ilosvay Endre főszolgabíró ehhez való competens személyiségében nyert elintézőt. Külső disz, u. m. a város fellobogózása, a városháza előtt felállított gyönyörű „Isten hozott“ felirásu diadalkapu, a ' kocsordi vashid zöldgalyas, zászlós diszitése jelezték a járás és központja ünnepét. 9 óra körül a diszbandérium lovasai gyűltek a városháza elé, majd a szebbnél-szebb fogatok felvonulása, a fogadtatásban résztvevő ünnepélyes kinézésű tömeg tette élénkké a városháza előtti tért. Ilosvay Endre főszolgabíró intézkedő yzavára elindult a főispánt fogadok hosszú kocsisora a kocsordi hídhoz, ahol már a kocsordi és győrteleki jegyző rendezése alatt ott állott a nevezett 2 község bandériuma, mely a szal- kaiakhoz csatlakozva szép látványt nyújtott. — A hídfő kocsordi oldala el volt lepve a szebbnél-szebb fogatok sokaságától, a hídfő bejárata előtt Ilosvay Endre főszolgabiró a járásbeli intelligetia élén, ezek közt Gróf Tisza Lajos Kocsordról, Gróf Berthold Gebéről, várta a kissé bizony nehezen érkezett megyefőt, ki Róth Ferencz törvényszéki elnök és Gőnyey István főszolgabiró társaságában érkezett meg s kit az érzelem meleg hangján, korrect talpraesett beszéddel fogad, midőn látható meglepetéssel lelép kocsijából. Jelzi beszédében, hogy kifejezett óhaját az ünnepélyes fogadtatásra nézve mellőzni és a járás tradicionális vendégszeretetének megfelelőleg fogadni kedves kötelességének ismerte, megtevőn e járás elődjeivel is — mondá — hát az éredemesebbel, hogy mulaszthatná el? „E járás — mondá — mely a megye intézésében is döntő szerepet tud vinni összetartásával, egyetértő magatartásával, midőn örömmel üdvözli főispánját, biztosíthatja a járás osztatlan bizalma, szeretete és ragaszkodásáról, megelőzve méltóságodnak idejövetelét minden tekintetben jóhire.“ A főispán a fegyelmezett fő logikájával, gazdag tudása készségével, a szó művészetével válaszolt a főszolgabírónak, a járás közérzületéhez méltó- lag tolmácsolt beszédére, mely a perfekt szónok benyomását teszi azonnal a hallgatóra — Tudja és ismeri a járás döntő súlyát a megye intéző termeiben, melyet kompakt összetartó egyetértésével ér el, igyekezni fog, hogy e járás összetartásában rejlő erőt a közjavára megnyerje és értékesítse. Tudja, hogy a fogadtatás e diszessége a megyefőnek szól elsősorban, de akarja hinni, hogy részben mégis a személyének is szól, aki a műnka, a szabadelvű gondolkodás embere volt mindig s fog lenni jövőre is. Az üdvözlő beszédek után elindult az 50—60 kocsiból álló sor élén Ilosvay Endre főszolgabiró kocsijával, utánna a főispáné.Több százra menő tömeg várta a városháza előtt a vendégeket, kik leszállván a helybeli zenekar tussal köszönti. Rohay Gyula főjegyző egy remek beszédben fogadja a város közönsége nevében a főispánt, ki is a főjegyző szavaira reflektálva, emelkedett tónusban válaszol, köszönve a fogadtatást, ígérve a város érdekei támogatását, mire a zene tust húzott. Innen Ilosvay Endre főszolgabíróhoz hajtatott a főispán, hol átöltözködve átment a főszolgabírói hivatal helyiségébe a bejelentett küldöttségeket fogadni. A küldöttségek sorát a járási római és gör.kath. papság nyitotta meg vezetve, Pap Antal fábiánházi esperes által. Bajos volna gyorsírás nélkül hűen reprodukálni a magas nívón mozgó üdvözléseket és a valóságos logikai szinpompát játszó, elmés fordulatos, mély elmére, analizáló tehetségre s kiváltképpen államférfiul Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek csak rendes levelezőktől fogadtatnak el. bölcsességre mutató,erősmagyarnemzeti érzéstől áthatott válaszait a főispánnak, melyek valóságos remekei a bámulatos replikázó tehetségnek. A kath.lelkészeknek adott válaszában rámutatott arra, hogy ő is tagja a r. kath. egy- egyháznak, melynek büszkén fiául vallja magát. Szinte szerény előzékenységgel köszöni az üdvözletét, kérvén mindannyiszor, hogy tartsák meg jóindulataikban. — Ilosvay Endre főszolgabiró ezután bemutatta a küldöttség tagjait, a mi egyébként minden küldöttségnél megtörtént. A kerületbeli ev. ref. papságot Segesváry József esperes vezette, ki jelzi, hogy a beiktatáskor nem tiszteleghetvén, most pótolni kívánják. Üdvözli a főispánt, mint a szabadelvűsé» bajnokát. A főispán válaszában fenkölt, erős történelmi érzékre mutató szavakban méltányolja a reformátusok történelmi erényeit, a hitbuzgósággal együtt az általános szabadság és sza- badelvüségnek tett nagy szolgálataikat. Apostrofálja a napirenden levő 1848. évi XX. t.-czikket, melyet a maga részéről a leglelkesebben támogatni igér. A helybeli rom. kath. hitközség küldöttségét Vadász Ágoston plébános vezette, köszöntvén a főispánt, a munka, rend és a hűség képviselőjét. „Nemcsak a kapuk vannak nyitva, hanem a szivek is.“ A főispán válaszában erősen hangsúlyozta, hogy ismeri az egyházak s jelesen a róm. kath. egyházak fontos hivatását, ismeretes előtte, hogy itt felekezeti iskolák vannak, a róm. kath. egyház feladatát a törvény értelmében teljesiti. ígéri az egyház és iskola részére a támogatást. A ref. egyház küldöttségét Kincses István lelkész vezette, hangsúlyozván beszédében, hogy a ref. egyház hatalmi érdekekért sohasem küzdött, az állammal összesimult. Azon édes reményben üdvözli, hogy egyházukat rokonszenvével fogja illetni. A főispán fenkölt szellemben méltányolja a református egyház történelmi erényeit, mely a Corpus juris letéteményesse. Örömmel Ígéri támogatni a ref. egyházat, annak hitéleti és népoktatási ügyét. A zsidó hitközség küldöttségének szónoka Grün- baum M. rabbi a költészet virágaitól átszőtt, frappáns hatású beszédben üdvözölte a főispánt, mondván többek közt, hogy az a hely a költő szerint — a hová a nemes ember lép, megszentesül, a mely nemcsak egy bizonyos helyre vonatkozik, hanem az illető egész működési körére. Az ily működési kör oltárrá avat- tatik, azon eszmék oltárává, melyek keblét hevítik. Üdvözli, mint a szabadelvüség bajnokát, mely nem kérdi, ki milyen nyelven imádja Istenét, mely dogmát vallja. A főispán válaszában elismeréssel méltányolja a rabbi fenkölt szavait, mély érzésre valló beszédét, köszöni az üdvözletét. Vallom — úgymond — mint hatósági fő, de mint ember is, hogy meg kell szüntetni a választó vonalakat a társadalmi életben, vallom, hogy minden felekezetnek egyenlő joga s szabadsága van. Vallom ezt mint kipróbált harczossa a szabadelvüség- nek, ki sok ponton megküzdöttem, sok sebet adtam, de kaptam is, látja a szabadelvüség diadalát, a politikai és társadalmi élet restaurálását, melyet a jelenlegi kormány programjába vett. A városi képviselőtestület nevében Jeszenszky Sándor szolgabiró rövid beszédben üdvözölte a főispánt, kérve, hogy ezen község érdekeit istápolni kegyes legyen. Gyönyörűen körvonalozta válaszában a főispán a képviselőtestületek feladatát, mely mutatta a közigazgatás elismert nagy tálentumát . . . noha odavetett vonalakban rajzolta azt meg . . . Persze Ígérte meleg hangon a támogatást. Az ügyvédi kar és a közjegyző nevében Dr. Steinberger magas nívón álló beszédben üdvözölte a megye fejét. A főispán válaszában az ügyvédi kart, mint a társadalom vezető elemét apostrofálja, kiket pártolni igér. Az adóhivatali személyzet nevében Illés adótárnok beszélt, mire a főispán igen szívélyesen válaszolt, említvén, hogy a számok embere vajmi kevés rokon- szenvnek örvend a társadalomban. De a becsületes munka és munkás az ő rokonszenvével mindig találkozni fog. Az Ipar és Kereskedelmi Bank nevében Szalkay Zoltán elnök-igazgató csinos beszédben üdvözölte a főispánt, mire szokott preczizitással válaszolt. — A Takarékpénztár nevében Szalkay Sándor beszélt, a főispán válaszában jellemezte a takarékpénztárak köz- gazdasági fontosságát. —- A járási jegyző egylet nevében Komoróczy Jenő elnök üdvözölte, említvén, hogy a jegyző a múltban sok zaklatásnak volt kitéve, támogatást kér. A főispán a munkatárs bizalmas hangján
