Szatmármegyei Közlöny, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1903-04-05 / 14. szám
SZATMÁRMEGYEI KÖZLÖNY azon esetek számát, midőn az olyan diák, akinek képességét a tanár semmire sem becsülte, aki nem volt elég szorgalmas, vagy pajkos volt — később megemberelte magát, képessége fejlődött, szorgalmas lett és jó magaviseletü s egyetemi tanulmányainak elvégzése után nagy ember lett, dísze a szakmájának ? Kérdezzük csak meg nagy embereinket, jeles tanulók voltak-e a negyedik gimnáziumban ? Bizony alig kettő volt csak jeles tanuló, s csak később, midőn testük és szellemük kifejlett, kerültek az elsők és legelsők közé. Azt mindenki tudja, hogy a 13—14—15 éves fiú — ez a kor a negyedik középiskolai osztályba járók kora — szellemileg még kifejlődve nincsen, ellenben gyerekes, pajkos, élénk, aki jobban szeret labdázni, mint a latin gra- matikát magolni. De azért elvégzi a dolgát, ha nem is vak szorgalommal. Hát az ilyen fiúról ki tudja határozottsággal megjósolni, lesz-e belőle valamire való ember a tudományos pályán ? Lesz-e belőle lángész, kitűnőség, vagy alul marad s elzüllik ? Lelkiismeretes dolog e az, jóssá tenni a tanárt, aki maga is gyarló ember s őt arra biztatni, hogy a tanulók százainak életpályáját összezúzza. Aztán mi legyen ezekből a fiukból? Nem vagyunk iparos es kereskedő ország, ami kicsiny iparunk és kereskedelmünk van, az is pang s éppenséggel nem alkalmas arra, hogy a középiskoláktól elriasztott diákok seregét eltartsa. Százakba és ezrekbe kerül a fiú szüleinek mig a negyedik osztályt elvégzi. Azt hiszi a miniszter ur, hogy a szülők azért hozták az áldozatot, hogy fiukat a negyedik osztály után kilökjék az iskolából ? Méltán várhatja a magyar közvélemény e miniszteri rendelet hatályon kivül helyezését s ha ez be nem következnék, elvárja a hazafias és hivatása magaslatán álló tanári kartól, hogy hivatásának lelkiismeretes teljesítésében e rendelet gátolni nem fogja. Virágvasárnap. A nagy király jön. Hozsánna ! Hozsánna! Ez az üdvkiáltás tölti be Jeruzsálem utczáit. Az emberek ezrei riadó lelkesedéssel fogják körül a világ Megváltóját, názáreti Krisztust. Ha csak felületesen nézzük az első Virágvasárnapot, a maga impozáns pompájával megragadja lelkünket annak emlékezete s nem tudunk szabadulni attól a nagyszerű hatástól, melyet az exaltált tömeg önmagára is gyakorolt, midőn az Isten fiát királyhoz illő tisztelettel kisérte egy ily napon Jeruzsálembe. Azt gondoljuk : ime, a tömeg kezdi megérteni a váltság nagyszerű munkáját, melyért az Istenember a földre küldetett, lehullik szeméről az erkölcsi hályog, melyet a farizeusok és papi fejedelmek önhaszonleső ámításai borítottak rá s megismeri végre emberi magasztos rendeltetését, azért ez öröm, azért e tisztelet . . . Dehogy, dehogy! Ilyet hinni s az első Virág- vasárnap jelentőségét ilyen szempontból méltányolni óriási tévedés! a székről a szőnyegre, elterült azon s igy szólt : „Anyuka, a maga Laczikája nemsokára igy fog feküdni a koporsóban, a tiszteletes ur pedig dicsérni fogja, hogy jó fiú volt, de most megszomoritotta az anyukáját, mert meghalt.* „Másszor álmából riadt fel hirtelen. „Anyuka, maga nem látta ?* „Egy fehér néni vett az ölébe és olyan szépen dalolt!“ Anyuskám, daloljon maga is olyan szépen. Ennek a gyermeknek halálsejtelmei voltak, a melyek fájdalom valóra váltak. Néhány nappal ezután a gyermek e szavakkal riadt fel álmából: ,,Anyuskám a fehér néni!“ Visszaha- nyatlott és halott volt. De már nekem elég volt az esetekből. Vissza mentem az ablakhoz. Valami erős, névtelen vágy fogott el az az ösmeretlen világ után,a hol nincs ólmos felleg, csak tiszta fény. S a mint a fellegekbe mélyedtem, vágyva vágyó tekintetemmel egy vadul száguldó lovast láttam, majd Vámos Gyurit a fehér asszonnyal és a lovasnak is Vámos Gyurinak is meg a Laczinak is olom feküdt a szivén . . . Dörgés és villámlás váltották fel egymást, a fellegek még sötétebb szint vettek s én a vacsora alól roszszulléttel mentve ki magam, kábultan dőltem az ágyba. A párnák közé temetkeztem, hogy ne lássam az ólmos fellegeket, ne halljam a dörgést. A mint reggel felébredtem, félve-lopva tekintettem az ablak felé, félő, hogy ismét ólmos fellegeket látok. Ám az ablak függönyein át édes mosollyal tört át a Nap fénye. Ruháimat gyorsan magamra kapva kisiettem a parkba. Neki dőltem egy százados diófának s úgy hallgattam a szárnyas dalosok vig danáját. Úgy éreztem, hogy jó élni, ha nem nehezedik ólom a szívre; jó élni, ha a szív megtelik a Nap fényével, melegével és ha a szív a fényt, a meleget, másokra is át tudja sugároztatni . . . O. Á. í. E nagy pompával karöltve járó ragaszkodás távol áll a lelki világ rajongásától. E tény csupán a könnyen értékelhető világi javak megszerzésére irányuló tüntetése Izrael szolgaságba jutott népének. Itt-ott még belejátszik talán a hála érzelme is. Azok, kik nemrég mint szerencsétlen vakok, sánták, süketek, bélpoklosok, megvetett páriái voltak az emberi társadalomnak, most pedig mint épkézláb emberek vannak szétszórva a tömeg közt, csak azok itt az őszinte emberek, csak azoknak fakad szivök mélyéből az ajkaikra feltoluló „Hozsánna“ kiáltás. A többi közönséges hyppokrita, aljas érdekhajhász, vagy a legszelídebb értelemben véve: számító politikus. A szolgaság járma töri a nép nyakát. De szolgaságáért nem okolja önmagát, csak egyszerűen szabadulni szeretne tőle. Nem jutnak eszébe rettenetes bűnei, melyek kiölték belőle a vitézségnek, összetartásnak, az értelem méltánylásának erényeit, melyek nélkül szabad, független nem létezhetik, csak azt tudja, csak azt érzi, csak azt látja, hogy nincs aki nagy tettekre vezérelne, megszerezze számára az eljátszott függetlenséget, a sokszor inegsi- ratott szabadságot. A názáreti Krisztusban ilyen szabaditót tisztel a tömegnek tiszteségesebb része, a söpredék pedig a kormányváltozás folytán remélt konczoknak örül, mások a papi befolyástól remélnek általa megszabadulni, melynek zsibbasztó hatását élénken érzik, de nyíltan fellépni nem merészelnek ellene. Nem is csodálhatjuk tehát, ha már Nagypénteken igy ordít a tömeg: „Feszisd meg! Feszisd meg!“ Hiszen reményei hiú ábrándoknak bizonyultak csupán. A Megváltó azt mondta : „Az én országom nem e világból való.“ Mit várjanak attól, ki mennyei koronáért küzd csupán ? Az nem oszthat kincset, vagyont méltóságot. Keresztfára vele ! Csak a hála könnyei áztatják a Golgothát, a csalódott hiúság nem sir, átkozódik csupán. Még itt is jeleket várnak tőle. „Ha te vagy a Krisztus, szállj le a keresztről!“ Oh, mily megbotránkoztató mindez 1 Ezért küzdött hát a Krisztus ? Ezért küzdenek ma is a jók, a nemesek, a dicsők, hogy pályabérök a Hozsánna után a Keresztfa legyen ? Igen! Ami az Isten fiának végzete volt, az ismétlődik napjainkban is, csak hogy nem oly durván, sokkal finomabbul, hisz a felvilágosodás korát éljük. Emészd el lelked tüzét a közjóért való munkában, még szerencsés vagy, ha megéred a Hozsá nák napját. De utána feltétlenül bekövetkezik a Nagypéntek. Küzdöttél önzetlenül egy teljes életen keresztül? Mig munkád után hasznot remélt a tömeg, mellyel telhetetlen falánkságát kielégítheti, addig becsézett kedvencze valál a társadalomnak, korifeusoknak és czélebejusoknak egyaránt. De ha érdekeiknek szolgálatot többé nem tehetsz, vagy ha belátják, hogy eszményi törekvéseid nem a húsos fazékok felé irányulnak félredobnak, mint kifacsart, vagy éretlen czitroraot. „A mór megtette kötelességét!“ „Élhetetlen fráter!“ Ennyi a halotti búcsúztatód s ime, anélkül, hogy Virágvasárnapja lett volna küzdelmeidnek, eléd mered az iszonyatos keresztfa! Én Istenem ! Miért hát küzdeni, ha az erkölcsi világrend nem méltányolja a becsületes munkát? Hisz jobb e szerint nem törődve semmivel, élni bután baromi életet . . . Nem és ezerszer nem ! Az evangélium nem halt meg a Golgotha keresztjén, diadalát sem a Hozsánnák napjan aratta. Az ige tovább működött és működik a hirdető fizikai halála után ma is 2000 év múltán és nemsokára meghóditja e földnek minden népeit. A küzdelem bére messze van letéve az idő sejtelmes méhében. Az izmok feloszianak, a csontok elporlanak, az agyvelő kiszárad vagy férgek martaléka lesz, de az eszme, miért ember küzdött valaha, nem hal meg soha, csak igazságos legyen, hanem hóditó útra kél száz és ezer évek múltán is. Ez az érdem jutalma, nem a hitvány és múlandó földi kincs. Ezért pedig érdemes élni, küzdeni, sőt meghalni is. A valódi ember ilyen koronáért munkál. Nem ejti mámorba a Hozsánna kiáltás, nem rémiti meg a vértanuság keresztfája, csak megy előre rendületlenül . . . Imre Károly. HÍREK. — Személyi hir. Gr. Hugonnai Béla főispán f. hó 6-án a fővárosból székhelyére érkezik. — Meghívás. Nagykároly r. t. város képviselő- testületi tagjait 1903. év április hó 5-ik napján délelőtt 10 órakor a városháza tanácstermében tartandó rendes közgyűlésre tisztelettel meghívom. Nagykároly, 1903. márczius 31. Debreczeni István, polgármester — Tárgysorozat: 1. Polgármester eseményi jelentése az 1902. évet illetőleg. 2. Az 1902. évi házipénztári-, községi közmunkapénztári, vámos közúti alapi-, sze génypénztári-, Ágoston-alapitványi pénztári-, kórház- alapi-, s a város kezelése alatti összes alapok és alapítványok zárszámadásának megvizsgálása; s az ehhez csatolt gazdasági részek 1902. évi zárszámadásának tudomásul vétele. 3. A hegyközség 1902. évi zárszámadásának felülvizsgálata. 4. Az 1902. évi gyámpénztári számadás megvizsgálása. 5. A városban település által illetőséget nyert városi lakosoknak a város kötelékébe felvétele s a települési dij megállapítása. 6. Színi kerület megalakítása, s a szinügyi-bizottság jelentése nyári színkör épitése tárgyában. 7. A várost terhelő 341,000 és 300,000 koronás kölcsönöknek convertálása tekintetében intézkedés. 8. Néhai Zaják Antal tulajdonát képezett Széchenyi-utczai 91. (régi 263.) népsorszámu házastelek árverésre bocsátásának bejelentése. 9. Veres Róza nagykárolyi lakos által néhai Zaják Antal hagyományai ellen indított per bejelentése. 10. Néhai Kirilla Tivadar hagyatéki ügyében, ösztöndíjalap képviseletében, a végrendelettől eltérőleg az örökösökkel kötött egyezség bejelentése. 11. A városi tiszti nyugdijügyi-bizottság évi jelentése. 12. Polgármester előterjesztése a kövezetvám díjszabás érvényének 1904. év végéig leendő meghosszabitása iránt, kereskedelemügyi miniszter úrhoz kérvény beadása tárgyában, 13. Czeha Ferencz szőlő-utczai 8. népsorszámu telkéhez utczaterületből csatolt 6.1 m2 terület árának megállapítása. 14. A február és márczius hónapi pénztárvizsgálati jegyzőkönyv bemutatása. 15. Singer Co. varrógép részvénytársaság kérelme ingyenes műhimzési tanfolyamra a nagyteremnek egy havi időre átengedése iránt. 16. A városi hatóság kezelése alatt lévő pénzeknek gyümölcsöző kezelésére vonatkozó intézkedés. — A főgymnasiumban Korpás Ferencz áthelyezésével megüresedett tanáriszék betöltésére Nagy József kegyesrendi tanár helyeztetett át Pozsony- Szent-Györgyről. — Eljegyzés. Baróthy Sándor csonkapapi (Bereg- megye) uradalmi kasznár legközelebb váltott jegyet Balika Sándor helybeli pénzügyi segédtitkár, kataszteri nyilvántartási biztos és neje Bernáth Ilona kedves leányával, Jolánnal. Gratulálunk ! — A nagykarolyi ev. ref. egyházmegye f. hó 3-án tartotta Nagykárolyban közgyűlését, melynek legnagyobb érdeket az adott, hogy a 10 évre megválasztott tisztikar ekkor foglalta el helyét s esküdött fel. A presbitériumok bizalma és szavazata folytán esperes lett Segesváry József kántorjánosii lelkész, gondnok : Domahidy Elemér orszgy. képviselő. Egyházi jegyző: Berey József, világi jegyző: Dienes Lajos. Egyházi tanácsbirák : Ujlaky Gábor, Lővey Pál, Korány János, Vityi Bertalan, Uray József, Berey József, világi tanácsbirák: Földváry Sándor, Dienes Lajos, Szintay István, Kacsó Károly, (régiek) Nagy László, Domahidy Viktor (újak). Egyházmegyei ügyész Vityi József. Egyházkerületi képviselők: Domahidy István, Berey József. Számvevőszék elnöke: Lővey Pál, tagjai: Kacsó Károly, Berey József. Időszaki tanács tagjai: Lővey Pál, Berey József, Domahidy Viktor rendes-. Dienes] Lajos, Kacsó Károly, Ujlaky Gábor, póttagok, Miután Földváry Sándor meghalt, Dienes Lajos világi jegyző és Nagy László, (alispán) pedig nem fogadta el a választást, kénytelen volt a gyűlés újabb szavazást rendelni el. Fontosabb tárgyak voltak még: az egyházi törvénytervezet revíziója, (melynek tárgyalásával előző nap az előértekezlet már foglalkozott) a „Magyar szó“ napilapra 4 részvény jegyzés, számvevőszéki jelentés az összes múlt évi számadások felülvizsgálásáról. Államsegélybenyészesittettek: Ujlaky Gábor, Szigethy Gyula, Szabó Lajos, és Szabó Menyhért lelkészek, valamint az összes kérvényező egyházak és tanítók. Prot. irodalmi társaság az egyes egyházak pártfogásába ajánltatik, oly képen, hogy lehetőleg minden egyház alapitó tagja legyen. Több kisebb s nehány bírósági ügy igénybe vette az időt d. u. 2 óráig, a midőn Domahidy Elemér gondnok a gyűlés összes tagjait előzőleg ebédre meghiván, a régi kaszinó éttermében vidámabb hangulat uralkodott a fehér asztalnál s több remek pohárköszöntő hangzott el. Vájjon 10 év múlva mennyire fog megváltozni a mostani kép, — ki tudná azt előre? (tó.—) — A vármegyei tisztviselők értekezlete márczius hó 25-én, az ország minden részéből összegyűlt tisztviselők jelenlétében impozáns módon folyt le. — Egyhangúlag emelték határozattá az előző napon tartott előértekezlet által benyújtott 8 pontú bizottsági javaslatot, mely kimondja a vármegyei összes alkalmazottak törzsfizetéseinek és járandóságainak az állami tisztviselők fizetésének rendezésével egyidejűleg s az egész országra egységesen szóló szabályozását oly arányban, mint az az áll. tisztviselőknél az igazságügyi alkalmazottakra vonatkozólag rendezni czéloz- tatik ; továbbá, hogy az országos értekezlet ez évi ápril hó 26-án országos kongresszust tart, országos egyesületet alakit, a „Vármegye“ czimü lapot az egyesület hivatalos lapjául kijelöli stb. A Szatmár vármegyei tisztviselői kart Nagy László alispán, Péchy István aljegyző, Csaba Adorján, Ilosvay Endre és llosvay Gusztáv főszolgabirák képviselték, kik közül a kongresszus előkészítésére alakult s záz tagú bizottság tagjai közzé beválasztották Nagy László alispánt és Ilosvay Endre főszolgabírót. — A nagykárolyi kereskedő ifjak köre márczius, hó 27-én tartott választmányi ülésén elharározta azt hogy f. hó 13-án az az Husvét másodnapján a Polgári Olvasókör összes termeiben felolvasással összekötött tánczmulatságot rendez. — A Nagykároly—mátészalka—csapi helyi érdekű vasút kiépítése érdekében az előmunkálatok lassan bár, de fokozatosan haladnak előre. A vasút engedményesei Gregersen G. és Fiai budapesti vállalkozó ezég nagy actiót fejt ki a vasút vidékén, hogy a hiányzó törzsrészvénytőkét magánjegyzések gyűjtése által pótolják. A kereskedelemügyi minisztérium a ezéghez intézett leiratában a vasút részére a legmesszebb menő forgalmi kedvezményeket biztosította és kilátásba helyezte, hogy az állami szubvenczió tekintetében is rövid időn belül nyilatkozni fog. Nagykároly városának fejlődése szempontjából kiváló érdekkel viseltetünk e vasút iránt és óhajtva várjuk, hogy városunk természetes vidékével Mátészalkával és a felszabadult ecsedi láp területével mielőbb vasúttal köttessék össze. — Választás. Bajfalusi körjegyzőnek Weisz Jenő helyettes körjegyzőt választották meg. — Az „Uránia“ tudományos színház most Nagy- Bányán tart előadásokat, a honnét valószínűleg Szat- márra megy át.
