Szatmármegyei Közlöny, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1903-04-05 / 14. szám

Melléklet a Szatmármegyei Közlöny 1903. év[ 14-ik számához.

Két beszéd.

Eddig közöltük pártkülönbség nélkül mindazon beszédeket, a melyeket a képviselőházban vármegyebeli képviselőink mondtak a véderő vita alkalmával.

Most folytatjuk a beszédek közlését s először Luby Bélának, a csengeri kerület és azután Luby Gézának, a fehérgyarmati kerület országgyűlési képviselőjének beszédeit adjuk.

Luby Béla beszéde a következő volt:

T. képviselőház! Sokkal inkább érzem erőtlenségemet, (Halljuk ! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) semhogy a már eddig elhangzott fényes beszédek utár felszólalni bátorkodnám, ha az előttünk fekvő nagy- fontosságú, törvényjavaslat engem is nem kényszerítene arra a kötelességérzet szavával, hogy a nemzet ellen irányult újbóli megtel heltetés ellen gyenge szavamat én is felemeljem. (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.)

Mielőtt magához az előttünk fekvő törvényjavaslathoz, illetve annak indokolásához hozzászoknék, Hieronymi t. képviselőtársam és az igen t. honvédelmi miniszter ur egy-egy állításaira kívánom megjegyzéseimet megtenni. (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.)

Hieronymi t. képviselőtársam a törvényjavaslat mellett elmondott dicshimnuszában jónak látott bennünket akként aposztrofálni, hogy borsódzik az ország háta már a sok rémes dologtól, amelyet az ellenzéK szónokai a katonai törvényjavaslat ellen elmondtak. A t. képviselőtársam kijentésében ellenünk foglalt vádnak igazságát nem fogadhatjuk el, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) mert ennek a vádnak az igazságtalanságát csak a tájékozatlansága múlja felül. (Igaz! Ugyvan a szélsőbaloldalon.) Hogy a rémes beszédek, a melyek részünkről elmondatnak, nem annyira rémesek, azt rég időktől fogva elvitázhatatlanul bizonyítja az a régi elv, hogy a mikor a nemzettől a hatalom újabb áldozatot akar kicsikarni, ebbeli téuy- kedésével rendszerint a nemzet közérdekeire szokott hivatkozni. (Igaz ! Ugyvan! a szélsőbaloldalon.) A nép jogai évszázadok óta a közérdek nevében koboztatnak el, vagy legalább is megnyirbáltatnak. (Igaz! Úgy van I a szélsőbaloldalon.) Beismerem, hogy sokkal kellemesebb a hatalom fénykörében a kormányt ilynemű törekvésekben támogatni, mint a dinasztiák nagyravá- gyása ellen a szegény adózó nép érdekeit megvédeni. (Igaz! Úgy van ! a bal- és a szélsődaloldalon.) Azt azonban, már mégsem tételezem fel a t. túloldalon ülők egyikéről sem, hogy azt valami nagy szerencsének tarthatná egy nemzet, ha rá újabb és újabb verés pénzáldozatokat rónak. (Igaz! Úgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.)

Őszintén szólva nem oly csekély teher az a mely a törvényjavaslat megszavazása által a nemzetre hárul, hogy a nemzet háta oly kedvvel és gyönyörűséggel viselje, mint azt t. képviselőtársam talán elképzeli. (Igaz! Úgy van ? a bal-és a szélsőbaloldalon.) Azt hiszem, hogy a nemzetnek nem ebben a házban, de a házon kívül levő nagy többsége feltétlenül a mi meggyőződésünkben osztozkodik s nem az önökében.

Hogy mennyire borsódzik a nemzet háta a mi sok rémes dolgu beszédünktől, s mily nagy élvezetet talál ezekben a törvényjavaslatokban és azok védelmezőinek ékesszólásában, fényesen bizonyítja és igazolja a szívből szólaló kérvények özöne, a mely ideérkezik. (Igaz! Úgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. Ellenmondás a jobboldalon.)

Kubik Béla : Kétszázon felül vannak;

B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Meg vannak rendelve 1 (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.)

Luby Béla: Mindezekről t. képviselőtársam nem akart tudomást venni, én azonban kérdem itt az ország színe előtt, mutasson egyetlen vármegyére, vagy törvényhatósági városra, amely kérvényezné e szerencsétlen törvényjavaslat megszavazását ? (Helyeslés a szólsőbaloldalorí.)

Ktibik Béla: Az egyházpolitika alkalmából jók voltak ! Most persze nem !

B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Mindent a maga idejében ! (Zaj a bal- és szélsőbaloldalon.)

Lengyel Zoltán: Mi szükség van erre ?

Elnök (csenget): Csendet kérek, t. képviselő urak !

Luby Béla: Mégis csodálkozom, hogy a t. túloldalon még ebben a kérdésben is annyira kompakt együtt tart az egész nagy párt, és hogy pártjuk oda- hagyásában többen nem követték gróf Zichy Jenő példáját. (Igaz! Úgy van ! a bal- és szélsőbaloldalon.)

B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Éljen gróf Zichy Jenő! (Élénk éljenzés a bal- és a szélsőbaloldalon.)

Luby Béla: Kinek a legszebb kötelesség, az élő lelkiismeret megnyilatkozásáért velünk együtt milliók nyújtják az elismerés pálmáját. Önök közül többen is követhetnék e tiszteletre méltó példát, mert nem régen a választások idején számosán voltak önök közül olyanok, a kik Isten szabad ege alatt hangosan kijelentést tettek a választóik előtt arra nézve, hogy a már-már elviselhetetlenné vált közterhekhez szavazatukkal hozzá nem járulnak, a kormányt ebbeli törekvésében nem támogatják. (Igaz ! Úgy van ! a szélsőbaloldalon.) Vagy talán a szavazás nagy napjára tartják fenn a választóiknak azt a kellemes meglepetést, hogy lerázzák magukról a párjfegyelem nyűgét, ellene szavazván a törvényjavaslatnak és az utolsó perezben ellenállnak a sátán incselkedéseinek ? (Helyeslés és felkiáltások a szélsőbaloldalon : A sátán az előadó ur!)

Vészi József: Engem tetszik gondolni? (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Vészi viczesátán !

Pichler Győző: Viczeőrnagy sarzsi nem létezik a közös hadseregben.)

Elnök : Maradjunk meg a sátán incselkedéseinél és ne folytassuk tovább. (Élénk derültség.)

Luby Béla: A mig ez az idő elérkeznék, addig bizonyára azok az ígéretek tartják önöket lekötve, melyek koronkint a honvédelmi miniszter ur nyilatkozataiban felcsillannak, mert a honvédelmi miniszter ur Ígéreteiben néha igazán megindító. Ilyen volt többek közt, midőn azt ígérte, hogy a guzsba-kötés és a kikötés kérdéseit tanulmányozni fogják. T. miniszter ur, ezen kérdést már nem tanulmányozni kellene, hanem emberi méltóságunk, nemzeti becsületünk és a magyar király apostoli czimének nevében már régen törülni kellett volna. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Elég szégyene és gyalázata az emberiségnek, hogy a XX. században, a haladás és jogegyenlőség korában önök párturalmának 32 éves liberalizmusában még mindig létezik ilyen gyalázatos intézmény, mely a testi fenyitékeknek valóságos középkori, durva, vad és becstelen nemét engedi alkalmazni. (Igaz! Úgy van a szélsőbaloldalon.)

A honvédelmi miniszter ur mindezekre azt mondja, hogy esetleges mozgósítás esetére csak kell valami erősebb fenyítéknek is lenni, a kézben, mert hiszen nem lövethetjük mindjárt agyon az embereket. Nem kell mindjárt agyonlövetni az embert, de nem is kell ott kezdeni a nevelést, hogy mindjárt megbecs- telenitik, hanem a népiskolák közoktatásában, a mely nálunk ma is nyomorog, mert felfalja előle a milliókat a háborúsdi és a kaszárnyák molochja. (Igaz! Úgy van a szélsőbaloldalon.) A nagyhatalom, t. ház, mely polgárainál a kötelességérzet első csiráit nem az iskolában ápoltatja, hanem a kaszárnyákban akarja életre kelteni, előbb-utóbb tönkre megy. (Igaz ! Úgy van ! a szélsőbaioldalon.) De eltekintve mindezektől, már magában véve is tűrhetetlen és megengedhetetlen állapot az, hogy egy ember, a ki mini polgár fel van mentve a testi fenyíték minden nemétől, mint katona, a leggyalázatosabb testi fenyítéknek legyen alávetve. (Igaz ! Úgy van! a szélsőbaloldalon. Felkiáltások: Szégyen !)

Gabányi Miklós : Ázsiai állapot!

Kubik Béla : Szoldateszka !

Luby Béla : Ezek után áttérek magára az előttünk fekvő törvényjavaslatra, a melyről bátran elmondhatjuk, hogy ezen törvényjavaslatnál következetlenebb és erőszakoltabb nem létezett. (Úgy van ! a szélsőbaloldalon.)

A javaslat indokolásáoan ugyanis a honvédelmi miniszter ur azt mondja, kogy az 1889. évi VI. t,-cz. 14-ik §-ában megállapított létszám a lejárati határidőkor, t. i. 1898-ban azért volt a következő négy éven át változatlanul fentartandó, mert a viszonyok nem változtak. A közvetlenül erre következő pontban hasonlókép azt mondja, hogy azon viszonyok, a melyek a 10 évi érvénynyel való megállapítást eddig is gátolták, még is fennállanak, tehát (t létszámot most is egy évre, azaz 1903. év végéig fentarthatjuk. íme, maga a t. miniszter ur beismeri, hogy 1898. óta a viszonyok nem változtak, azért évről-évre egész mostanáig változatlanul fentartották a létszámot. Beismeri, hogy azok a viszonyok még most is fenállanak, tehát most is csak egy évre kell azt a létszámot megállapítani. Eddig tehát jól van minden ; de a közvetlenül következő pontban egész váratlanul azt mondja a honvédelmi miniszter ur, hogy a „változott viszonyok folytán — tehát itt már változnak a viszonyok — az eddigi ujonczjutalék többé nem elégséges a békelétszám fentartására, ennélfogva a hadi jutalékot fel kell emelni.“

Ha maga a kérdés nem volt annyira fájdalmas és komoly, ezen indokolásra azt mondhatnék, hogy ez nagyon mulattató, mert nem mulatságos-e t. ház, midőn egy miniszter indokolásában három egymás után következő apró bekezdés közül kettőben olyat állít, a mit a harmadikban minden bővebb magyarázat nélkül egyszerűen megczáfol.

B Fejérváry Géza honvédelmi miniszter'. Nem tanulmányozta eléggé!

Luby Béla : A javaslat indokolásában még annyi vigasztalast sem nyújtanak ennek a szerencsétlen, zaklatott nemzetnek, hogy melyek voltak azok a viszonyok, melyek miatt az eddigi hadjutalékok meg tartattak, és melyek azok a viszonyok, a melyek hirtelen megváltozván, egész váratlanul az ujonczjutalék felemelését követelik ?

B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Tessék tanulmányozni, majd rá jönnek!

Luby Béla: Nagyon lekötelezné a t. honvédelmi miniszter ur, nemcsak ezt a pártot, hanem az egész ország közvéleményét, ha legalább azon változott viszonyokat tárná fel, a melyek ...

B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter'. Érti ezt az ország, csak ön nem érti!

Luby Béla: ... az ujonczjutalék ilyen gyorsan, hirtelen való felemelését követelik. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Parancs!) Ezt már csak azért is kívánatosnak látnám, mert a honvédelmi miniszter ur indokolásában felhozott érvek — a magam részéről legalább nem elfogadhatók, és pedig azért, mert azok a szükségletek, a melyekre abban hivatkozás van, eddig is léteztek, és ezen szükségletek és hiányok a rengeteg hadipénztárba 'folyt pénzkészletből okszerű gazdálkodással, takarékos beosztással már eddig is fedezhetők lettek volna. (Úgy van a szélsőbaloldalon.)

Ezek a békelétszámot ha eddig nem veszélyeztették, úgy valószínűleg most sem veszélyeztetik, a hadijutalék felemelését, még pedig ily sürgősen, egyáltalán nem indokolják. (Úgy van ! Úgy van ! a szélsőbaloldalon.)

A mi a törvényjavaslat indokolásában csupa megfontolások és hajlandóságokból felmézesmadza- gozott szép ígéreteket illeti, ismerve a múltból azoknak kétes értékét, én a magam részéről nem kérek belőlük. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Timeo Danaos et dona ferentes Nem szavazom meg a törvényjavaslatot . . . (Élénk helyeslés és éljenzés a szélsőbaloldalon.)

B. b ej ér váry Géza honvédelmi miniszter: Hát a határozati javaslat ? (Zaj és derültség a szélsőbaloldalon.)

Luby Béla: ... és benyújtom a következő határozati javaslatot. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk !)

Sebess Dénes : Meg kell nyugtatni a miniszter urat!

Luby Béla', (olvassa): „Határozati javaslat. Határozza el a képviselőház, hogy addig is, mig az önálló magyar hadsereg felállitatnék, a magyar korona alattvalói közül senki se legyen ausztriai ezredbe beosztható (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) s kívánja, hogy az Ausztria területén állomásozó összes magyar katonák illetékes magyar hadcsapataikhoz haladéktalanul áthelyeztessenek ; (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) mihez képest utasítja a honvédelmi minisztert, hogy ez értelemben késedelem nélkül tegyen hatályos intézkedést, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) s eljárásának eredményéről a háznak tegyen azonnal jelentést. (Elénk helyeslés és éljenzés a szélsőbaloldalon.).

Luby Géza a következő beszédet mondta :

T. Képviselőház! (Halijuk ! Halljuk !)Hiszékenyebb, engedékenyebb, bosszuállásra kevésbbé hajlandóbb nemzet nincsen a magyarnál. (Úgy van! Úgy van ! a szélső baloldalon.) E tulajdonságainak köszönheti összes szerencsétlenségét (Úgy van ! Úgy van ! a szélsőbaloldalon.) : 1526-ban a mohácsi vész után a Habsburg uralkodoháznak trónra jutását, az 1711 -iki szatmári békét és az 1867-iki kiegyezést. Minden csapás között ezt az utóbbit tartom legsúlyosabbnak, legnehezebbnek, mert a mit erővel vesznek el tőlünk, azt visszaszerezhetjük talán valamikor, de a miről magunk mondunk le, az elveszett örökre. (Úgy van ! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) A mohácsi szerencsétlenség után a nemzet meggyengülve, támogatást, védelmet keresett a török ellen. — E védelmet, e támogatást Ígérte meg neki az osztrák és ez volt alapja, a főinditó oka a Habsburg-dinasztia uralkodásának. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.)

Később, az 1711-iki szatmári béke után, 1723-ban, midőn a pragmatika szankeziót emelték törvénynyé, világosan kitették a törvényben, hogy az uralkodás egységes, a védelem azonban közös. (Úgy van ! Úgy van ! a szélsőbaloldalon.) Elhitették a szegény, hiszékeny magyar nemzettel, hogy ez a kifejezés a nemzetnek megvédelmezését jelenti. Pedig, t. ház, nem az volt. Annak a kifejezésnek más czélja nem volt, mint biztositani a dinasztia érdekét: az egységes uralkodást, (Úgy van ! Úgy van 1 a szélsőbaloldalon.) vérbefojtani, ha kell, leverni a magyar szabadságot osztrák fegyverrel és leverni a nemzetet, hogy ha ez . ellen fel mer támadni. (Úgy van! Úgy van ! a szélsőbaloldalon). Az 1848—49-iki események ezt fényesen igazolják. De e kifejezés, hogy a védelem közös, nem a hadsereg egységét, sem annak közösségét nem jelenti. (Úgy van ! Úgy van ! a szélsőbaloldalon.) Az 1848-iki törvények is ugyanilyen értelemben határoztak. Én tehát a javaslatot az 1723-ik évi és az 1848-ik évi törvények alapján sérelmesnek tartom az országra nézve. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.)

Nincs szándékom, t. ház, álláspontom védelmére az 1867: XII. törvényezikkre hivatkozni, mert mi azt veszedelmesnek, kárhoztatandónak tartjuk az országra nézve; (Úgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) mi annak nem a fentartását, hanem az eltörlését akarjuk. (Úgy van ! Úgy van ! a szélsőbaloldalon.) Es midőn az a párt, a mely azt a törvényt meghozta, maga nyirbálja azt napról-napra körül, maga bizonyítja be, hogy az olyan törvény, a melyet magyarázni lehet balra, csürni-csavárni jobbra, nem ér egy fakovát sem. (Úgy van! Úgy van ! a szélsőbaloldalon.) Nem fogadom el a törvényjavaslatot már csak azért sem, mert az tönkre teszi az országot, midőn 45.000 munkáskezet von el a nemzettől, a közgazdaság teréről. (Úgy van ! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Koldussá teszi a nemzetet, midőn a létszámfelemeléssel járó száz-száz- huszmillió évenkinti túlkiadást a nemzetre rója. Idegen érdekekért, dinasztikus államokért nem áldozhat e nemzet egy fillért sem. (Igaz! Úgy van ! a szélsőbaloldalon.)

És a nemzetnek egyre megyen, akár nyelvében ölik meg, akár gazdaságilag teszik tönkre, (Igaz ! Úgy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.)

Előttem szóló t. képviselőtársaim bőven foglah koztak már e tárggyal és kifejtették nézeteiket. Én tehát ismétlésekbe bocsátkozni nem akarok, (Halljuk 1 a szélsőbaloldalon.) csak egyszerűen kijelentem, hogy a katonai törvényjavaslatot nem fogadhatom el, mert először felesleges, másodszor veszedelmes e nemzetre.

Az 1870—71 -iki porosz-franczia hadjárat után a két ellenséges állam őrült versenyt folytatott egymással, hogy hadi létszámának tekintetében egymást túlszárnyalják. Pusztított a revanche eszméje, s megvolt az a káros hatása, hogy Europa minden államát a létszám felemelésére kényszeritette. A verseny Poroszország és Francziaország között 1898-ban érte el tetőpontját, a midőn a franczia hadsereg hadi lélszáma

600.000 főre rúgott, ugyanekkor a német haderő alig 200 emberrel haladta azt felül. Ez az egyenlőség azonban csak látszólagos volt, mert Poroszországnak összes hadereje az anyaországban volt elhelyezve, és a mozgósítás pillanata után pár nap alatt a franczia határra volt dobható, mig Francziaország 60.000 embere a gyarmatokon volt elhelyezve, és a terjedelmes