Szatmármegyei Közlöny, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1903-02-22 / 8. szám
Nagykároly, 1903. február 22 S. szám. XXIX. évfolyam HN# MEGJELEN MINDÉN VASÁRNAP. *é=SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL : hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : Nagykárolyban, Jókay-utcza 2. sz. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett egész évre 5 korona.-e# Egyes szám ára 20 fillér. i^=Hirdetések jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek csak rendes levelezőktől fogadtatnak el. Nemzetiségi pörök. Országszerte nemzetiségi pörök folynak. Állam és nemzetellenes izgatással :tádalva állanak a büntető bíróságok előtt olyan emberek, akik részben a magyar törvényhozás tagjai, részben a jövőben lógnak oda beválasztatni. A helyzet tehát némileg megváltozott. Eleddig a törvényhozás házán kívül álló ági- tátorok, magukról megfeledkezett papok, tanítók, ügyvédek, újságírók izgattak a magyar haza ellen s egyik másik el is vette méltó büntetését. Ma azonban nem választók, hanem választottak és választandók pályáznak az olcsó mártiri babérokra. És ez jóval veszedelmesebb jelenség, amely felett egyszerűen napirendre térni nem lehet. Mikor a jog törvény és igazság uralma lehetővé tette, hogy a nemzetiségi képviselők bejuthatnak a parlamentbe, örömmel vette ezt tudomásul a magyar közvélemény. Első sorban azért, mert szabad ut engedtetik a törvénynek, semmifele idegen befolyás nem érvényesül a nemzetiségi választók szavazatánál. Égy nép műveltségének és szabadságának fokmérője az, hogy mily szabadon adja le voksát a választó. Hát az ország nemzetiségi választói is szabadon adták le szavazatukat és igy kerültek be a parlamentbe Valasek és társai. E szabad választásban megnyugodott a magyar közvélemény azért is, mert azt hitte, hogy most megfog szűnni az aknamunka. A nemzetiségi vezető férfiaknak alkalma nyílik most nyíltan, szabadon, a mentelmi jog védelme alatt, az egész világ hallatára és illetékes helyen követeléseiket és nézeteiket hangoztatni és meggyőzni a közönséget irányuk helyességéről. S alkalma nyílik a magyar kormánynak szemtől szemben kifejteni a maga álláspontját. Szóval az elvek mérkőzését vártuk attól, hogy Valasekéket beeresztettük az uj országházba. Tévedtünk, csalódtunk. Nemzetiségi képviselők héba-hóba szólalnak csak fel a parlamentbe s ekkor is vagy bolondokat beszélnek, amikkel komolyan foglalkozni nem lehet, vagy a gyülölségnek egész áradatát szórják a Ház tanácskozási termére. Tárgyilagos, a kérdéseket és helyzetet tisztázó vitára s kijelentésekre tehát nem akad alkalom. A nemzetiségi urak, akik ezelőtt a szószéken, az iskolában, a korcsmában dikczióztak, most a képviselőházban is csak dikczióznak, sem újabbat, sem okosabbat nem mondanak. Ellenben megnagyobbodott a munkálko- dási körük. Most már a képviselőházban is izgatnak a magyarság ellen. S annál fokozottabb mérvben folyik a nemzetiségi aknamunka az országban. Bizonyítják ezt a nemzetiségi pörök, melyekben súlyos hazaárulási vádakkal megrakodva állanak az ágitátorok a büntető bíróság előtt. A nemzetiségi izgatás dolgában most a tót agitátorok vezetnek. A románok csendesebbek, de társadalmi s különösen gazdasági utón törekszenek az érvényesülésre. Égyre nő a tendencziozus román pénzintézetek száma, melyek egyebet sem tesznek, csak földet és földet vásárolnak Erdélyben, kiindulva abból a szempontból, hogy a kié a föld, azé az ország. Látjuk tehát, hogy mindazok a módszerek, melyeket eddig a törvény korlátain belül alkalmaztunk a nemzetiségekkel szemben, eredményre nem vezettek s a helyzet mindenütt az országban, ahol nemzetiségi lapok és ágitátorok vannak, mindinkább elmérgesedik. A legutóbbi nemzetiségi pörök megdöbbentően igazolják ennek az állításnak az igazságát. Elérkezett a szigor és erélyesség ideje. A magyar államhoz méltó erővel és határozottsággal kell fellépni a konkolyhintők ellen s első sorban lehetetlenné kell tenni a külföldről jövő anyagi és erkölcsi támogatást. Mert külföldről táplálkoznak a Valasekek és Lukácsiul*,^ onnan rángatják őket dróton. És kell egy ellentmondást nem tűrő iskolatörvény, mely abban csúcsosodjék ki, hogy aki Magyarországon született, az magyar iskolába járjon. Ne is legyen egy gyermek sem, aki miután elemi iskoláit elvégezte, magyarul ne tudjon és ne legyen egy tanító sem, aki nem becsületes, hü fia ennek a hazának. Valamint a német Schuhlmeisterekkel győzték le 1^71-bena németek a francziákat, azonképpen mi is cs'ak magyar Schuhlmeisterekkel tudjuk legyőzni és meggyőzni a nemzetiségeket. Egy képviselőházi beszéd. Jékey Zsigmond, a m.-szálkái kerület képviselője hatásos beszédet mondott a napokban a képviselőházban a szőnyegen levő véderő vita alkalmával. Minthogy a m.-szálkái kerületből többek arra kértek bennünket, hogy közöljük az egész beszédet, mert szeretnék csonkitatlanul olvasni, készségesen tettünk eleget a felhívásnak s a beszédet a hivatalos lap utján az alábbiakban közöljük. T. ház! A világon egy nemzet sincs olyan sajátságos helyzetben, mint a magyar nemzet. (Igaz! Úgy van ! a szélsőbaloldalon.) Két hadsereget tart fenn vér- és nagy pénzáldozatokkal, és egyiket sem mondhatja a magáénak. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Az egyik a közös hadsereg, a másik a honvédség. A közös hadsereget felépítették a nemzeti hiszékenységen, a honvédséget a nemzeti hiúságon. (Igaz! Úgy van ! a szélsőbaloldalon.) Hogy a közös hadsereget megteremthessék, kiindulási pontul vették az 1723. évi 1. és 2. törvény- czikkeket. Úgy magyarázták ezen törvényczikkeket, mintha akkor Ausztria és Magyarország között a megváltoz- hatlan kapcsolat létre jővén, a védelem közös és kölcsönös voltát, sőt a védelem tényezőinek állandó közösségét már akkor megállapította és törvénybe foglalta a magyar nemzet. És azok vállalkoztak a törvény ilyen magyarázatára, kik előbbi politikai működésűkkel a nemzetben azt a hiedelmet költötték fel, hogy ők az ország jogainak hü és megalkuvást nem ismerő őrei. Azok, kik az 1867-iki közjogi alapot megalkották és ezáltal a közös hadsereg alapját megteremtették, megegyezőleg néhány évvel még maguk tiltakoztak az ellen az 1861 -iki feliratban, hogy a védelem tényezőinek közössége és a hadsereg állandó közössége bármikor megállapittatott volna. (Igaz 1 Úgy van ! a szélsőbaloldalon.) Azok kik eddig hivatkoztak az 1741., 1802. és 1847' évi törvényekre, melyek mind bebizonyitják, hogy a védelem tényezőinek közössége nem volt megállapítva, azok 1867-ben lemondtak az önálló hadsereg jogáról. (Igaz ! Úgy van ! a szélsőbaloldalon.) Nem mertek ugyan azonnal nyíltan lépni a nemzet elé, hanem igyekeztek a nemzetet elaltatni, a nemzettel elhitetni, hogy ők még mindig a nemzet jogainak hü őrei. Midőn az 1867-ik évben a 9-ik törv.-czikkben 48 ezer ujonczot megajánlottak, még ez ajánlatot a magyar ezredek számára tették, (Úgy van ! Úgy van ! a szélsőbaloldalon.) és világosan kimondták, hogy a megajánlást minden ebből vonható következtetés nélkül teszik. (Úgy van 1 Igaz ! a szélsőbaloldalon.) Még az 1867. évi 12-ik törv.-czikkben a magyar hadsereg fenn van tartva, holott már akkor tudták, hogy a magyar hadsereg elnevezésének felvétele a törvénybe csak a nemzet hiszékenységének megtartására irányul. (Úgy van! Úgy van ! a szélsőbaloldalon.) Jól számítottak, a magyar nemzet többsége hitt az akkori politikai vezetők hazafiságában, bízott bennük, mert politikai multjokban garancziát látott. Hitte a magyar nemzet, hogy nem történt jogfeladás, pedig azok a vezető politikusok, kik akkor a nemzetet vezették, már akkor jól tudták, hogy az önnálló hadsereg jogát elalkudták. (Igaz 1 Úgy van ! a szélsőbaloldalon.) Az első véderőtörvényt 1868-ban alkották, de már abban a magyar hadsereg elnevezés nem fordul elő ... De hogy a nemzetet hiszékenységében még tovább megtarthassák és hogy maguk számára a nemzet bizalmát továbbra is biztosíthassák, úgy néha- néha tiltakoztak az ellen, ha a hadügyi vezetőségek és hadsereg egységéről nyilatkoztak. így vezették a nemzetet a lejtőn lejebb, lejebb, (Igaz ! Ügy van ! a szélsőbaloldalon.) és igy nem volt meglepő, hogy később a nemzet meghajolt a tények előtt és a közös hadsereg törvénybe iktattatott . . . Nem akarom most a közös hadsereget jellemezni, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) mert hiszen azt már elvtársaim közül többen előttem megtették, én csak annak kijelentésére szorítkozom, hogy fáj és százszor fáj annak az országnak, melynek jogait, melynek törekvéseit olyan hadsereg van hivatva megvédeni illetve előmozdítani, mint a közös hadsereg. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ez a sereg nyelvében, szellemében, jelvényében tagadása mindennek, a mi magyar. (Igaz ! Úgy van ! a szélsőbaloldalon.) Polczner Jenő: Tisztán osztrák, császári hadsereg ! Jékey Zsigmond : A másik hadsereg a honvédség, is nemzeti hiúságon épült fel és azon tartjuk fenn . . . Emlékezzünk vissza, a nemzet mily rajongással fogadta a honvédség felállítását, rajongással fogadta, mert hitte, hogy az törvényben gyökerező jogos igényeinek kielégítése. Hogy a nemzetet a honvédség fentartásával járó s évről-évre szaporodó kiadások elviselésére reábir- hassák, eleinte úgy tüntették fel a honvédséget, mint önálló működésre hivatott védelmi tényezőt, utóbb azonban kimondották, hogy az voltaképen nem egyéb, mint a közös hadseregnek egyik kiegészítő része. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Jól számítottak azok, kik a nemzeti hiúságot vették igénybe czéljaik elérésére, mert, tényleg a nemzet nem riadt vissza semmi nagy áldozattól, csak hogy a honvédséget, melyet nemzeti hadseregnek nézett és tartott fejleszthesse és megerősithesse. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Odafent a hol a nemzet sorsát intézik, örültek ennek a fejlesztésnek, sőt azt előmozdítani is igyekeztek, mert tudták, hogy ezzel kettős czélt érnek el. Elérik a czélt, hogy a közös hadsereg kiegészítő része megerősödjék, elérik azt a másik czélt, hogy azzal járó költségeket kizárólag a magyar nemzet viselje. Szaporítani kellett a lovasságot, mert a közös hadsereg vezetői azt szükségesnek tartották, beleegyeztek, megengedték, hogy az a honvédségnél történjék meg, mert igy bár a honvédség csak kiegészítő része a közös hadseregnek, a költségek mégis Remek kivitelű fényképnagyitások! életnagysága. meüfíép 9 frt 80 kr. 9 frt 80 kr. Vidéki megrendelések a legnagyobb figyelemmel teljesiltetnek 1896. SMT kitüntetve szakkiállításon: 1896. HUSZTHY ZOLTÁN kitűnő hírnevű fényképészete Nagykárolyban. 24—52 MT MEGBÍZHATÓ, SZÉP MUNKA! Egyes alakok, gyermek-képek, családi, testületi stb. csoportfényképek a szokott természethü, gondos kivitelben. Nagyobb menyasszonyi képek 3 f rttól.
