Szatmármegyei Közlöny, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1903-02-22 / 8. szám

SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY

egészükben és nem kvóta arányában Magyarországra nehezednek. Érdekes az, t. ház, hogy mennyivel több áldozatot hozott a honvédségre egész a legutóbbi időkig Magyarország, mint Ausztria. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.)

Mennyire több terhet vállalt magára nemzeti hiúságból Magyarország azért, hogy a közös hadsereg egyik része megerősödjék. 1870—1896-ig Magyarország 272 millió 643 ezer forintot költött a honvédségre, ugyanezen idő alatt Ausztria csak 196 millió 166 ezer forintot, mint ezt már Barta Ödön tisztelt barátom szép, érdekes beszédjében is felhozta.

Ha a közös hadsereg kiegészítő részét képező s önmagában akczióképtelenné tett honvédség és az osztrák Landwehr költségeit a quóta arányában fedezte volna Magyarország és Ausztria, akkor Magyar- országra ez idő alatt azaz 1870—1896-ig összesen 147 millió 208 ezer forint teher hárult volna.

A magyar nemzet pedig tényleg mint már mondottam, 272 millió 643 ezer forintot fordított a honvédség fentartására, tehát a nemzeti hiúság révén többet 125 millió 435 ezer forintot, a mi évenkint 4 millió 653 ezer forintot tesz ki. (Igaz ! Úgy van ! a a szélsőbaloldalon.)

Nem hoztam volna fel mindezt, ha a magyar honvédség önálló működésre hivatott és képes hadsereg volna, de mert az tüzérséggel és műszaki csapatokkal nem bir, mert az csak olyan kiegészítő része a közös hadseregnek, mint a többi csapatok, mert szellemét tervszerüleg megrontották, (Igaz ! Úgy van ! szélsőbaloldalon.)

B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter : Fájdalom !

Jékey Zsigmond: . . . nem tekinthetem a honvédséget másnak, mint a közös hadsereg integráns részének, mi csak abban különbözik a többi részektől, hogy vezénylete magyar.

Fájdalom, nagyon igazam volt, midőn azzal kezdtem beszédemet, hogy ez a szegény nemzet két hadseregre hoz áldozatot és egyiket sem mondhatja a magáénak, (ügy van ! Úgy van ! a szélsőbaloldalon.)

Én semmi áldozattól nem riadnék vissza egy önálló magyar hadsereg számára, (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) de a közös hadseregre és a honvédségre a mai szervezetében áldozatot hozni hajlandó nem vagyok, (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon. Mozgás jobbfelől. Elnök csenget.) s még az esetben is, ha más elvek vezetnének, még akkor sem tudnám a hadsereg vezetőségének tárgyalás alatt levő kívánságait teljesíteni, az oly nagy vér- és anyagi áldozatot követel a nemzettől, mit önromlása nélkül elviselni képtelen. (Úgy van ! a szélsőbaloldalon.) Röviden, tisztelt ház, ezen álláspontomat is indokolni kívánom.

Midőn legutoljára 1889-ben Magyarország és Ausztria a hadsereg vezetőségének kívánsága előtt meghajolt s az ujonczjutalékot felemelte, már akkor is tulment azon a határon, melyet szem előtt kellett volna tartania, (Úgy van ! Úgy van ! a szélsőbaloldalon.)

Már akkor is a politikai élet tekintélyes férfiai és pedig azok közül is sokan, a kik a közös hadsereg intézményeiért lelkesülni tudnak, felemelték szavukat az ujonczjutalék felemelése ellen.

A sok ellenvetés között az ellenzők mind megjegyeztek különösen abban, hogy az ujonczjutalék emelése csaknem elviselhetetlen terheket fog róni a nemzetre ; (Úgy van ! a szélsőbaloldalon.) mindenki hangsúlyozta, hogy nem lehet alaposnak elfogadni a kormány azon nyilatkozatát, hogy a javaslat összes pénzügyi következményei egy millió koronánál több kiadásban nem fognak nyilvánulni.

B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Azt sohasem mondtam !

Komjáthy Béla : Ott van, tessék megnézni !

Jékey Zsigmond: Az azóta bekövetkezett tények megmutatják, hogy az 1889-iki kormány vagy maga sem tudta mi lesz javaslatának pénzügyi következménye, . . . (Úgy van ! a szélsőbaloldalon.)

Komjáthy Béla : Most sem tudja !

Jékey Zsigmond: . . . vagy tudta, de gondosan elrejtette a nemzet és képviselői előtt, hogy a javaslatot elfogadhassa. (Úgy van ! Úgy van ! a szélsőbaloldalon.)

Bármelyik feltevés az igaz, mindkét esetben, az akkori kormányzat eljárását nem lehet eléggé szigorúan megróni. (Úgy van ! Úgy van! a szélsőbaloldalon.)

A nemzetnek ép úgy, mint egyeseknek a múltból merített tanúságot nem szabad figyelmen kivül hagyni, midőn újabb alkotásba fog. (Úgy van ! Úgy van ! a szélsőbaloldalon.)

Nékünk is tehát, midőn a tárgyalás alatt levő javaslatot bíráljuk, a múlt tanúságát szem előtt kell tartanunk. (Úgy van ! Úgy van! a szélsőbaloldalon.)

Nem akarom számszerűleg kimutatni azt, hogy mily horribilis összeggé nőtte ki magát az egy millió koronára becsült hadügyi kiadás, mit 1889-ben a kormány maximális összegnek jelzett, csak azt a tényt említem, hogy a katonai létszám-emelés a hadsereg minden egyes alkotó elemeinél nagy költségtöbbletet idézett elő. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.)

Egy igen erős, de minden izében igaz kritika volt az, mit az 1889-iki javaslatra egyik igen tekintélyes állam férfiú mondott: hogyha ezen javaslat tör- vénynyé válik, nemzeti életünk csaknem minden ágára károsan fog hatni. (Úgy van ! Úgy van! a szélsőbaloldalon.)

Most csak a pénzügyi terhek nagy emelkedésénél merített tanúságot akarom felidézni, hogy még azok is, kik a 67-es alapon állanak, meggondolhassák, nem tennének-e rossz szolgálatot a hazának, ha a kormány iránti ragaszkodásból a javaslatot megszavazzák.

Mint már pártunk egyik tagja múltkori beszédében kimutatta, hogy 1888-tól 1902. évig a közös hadsereg rendes szükséglete a 7-ik czim alatt, hol a hadsereg általános kiadásai vannak elszámolva, 48 millió 278 ezer koronával emelkedett.

B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter ; Csak csekély része !

Jékey Zsigmond ; Tudom én azt, hogy ezen emelkedés egy része a katonaság tisztjeinek és havidíjasainak fizetésjavitására esik, sőt azt is tudom, hogy a legénységi közétkezés költségének részben való emelkedése azért állott elő, mert á közétkezés javíttatott.

B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ezt csak nem sajnálja !

Jékey Zsigmond; De viszont állítom, hogy a természetbeni illeték, továbbá az ágyak és ruházat cziménél tapasztalt 13 millió 300 ezer korona emelkedés, valamint a pótlovazás költségeinek 2 millió 500 ezer koronával való emelkedése kizárólag a lét- számszaporitás következménye. (Igaz ! Úgy van ! a szélsőbaloldalon.)

Az 1889-ik évi védtörvény pénzügyi terhét az is nagyban emelte, hogy a póttartalékosok tekintetében uj intézkedés történt. Az 1889. évi VI. törvényczikk megállapításáig a közös hadsereg póttartalékosainak jutaléka is meg volt állapítva számszerűleg akként, hogy a tiz évre számított ujonczjutalék s a póttartalékosok jutaléka megadja a hadi létszámot.

Az országgyűlés évröl-évre nemcsak a kiállítandó ujonczok számát, hanem a póttartalékosok számát is megszavazta.

Az 1889-iki védtörvény már csak az évi ujonczjutalékot állapítja meg, a póttartaléknak nincs többé jutaléka.

A közös hadsereg és honvédség jutalékának fedezése után fenmaradandó összes védképes, ^ mint feles számmal besorozottak, a póttartalékba osztat- .nak be.

A védtörvény ezen intézkedése, a kiképzendő ujonczok száma tekintetében lényeges változást idézett elő, a mi természetszerűleg a költségekben is kifejezésre jutott. (Igaz ! Úgy van! a szélsőbalon.)

Ez tudta, tudnia kellett úgy a közös hadügyminiszternek, mint a delegácziónak, mégis midőn az 1889-iki védtörvény végrehajtásának pénzügyi kihatásáról szólották, azt mondották, hogy az összes rendelkezés végrehajtása legfölebb 960.000 koronába fog kerülni.

S mi történt ? Az, hogy a póttartalékosok kiképzése óriásilag megtelhette költségvetésünket, mig azelőtt tizezeregyszázötvenkét póttartalékost kellett kiképezni, azután a póttartalékosok száma hatvanegyezer- négyszázra emelkedett, (Igaz ! Úgy van ! a szélsőbaloldalon.)

Ezen tényekből kell, t. ház, a tanulságot levonni, mert előreláthatólag, ha a tárgyalás alatt levő javaslat elfogadtatnék, a kiadások milliók és milliókkal fognak szaporodni. (Helyeslés a bal- és a szelsőbaloldalon.)

Az ország nyomasztó helyzetét mindnyájan ismerjük, az országot még nyomasztóbb helyzetbe hozni nem szabad.

Hazám iránti szeretetem, nemzetem jóléte iránt való gondolkozásom, és az az élő lekiismeretem, mely engem minden cselekedetemben vezet és irányit, azt parancsolják nekem, hogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot el ne fogadjam.

Ez hazafiui kötelességem, ezt teljesítem. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon. A szonokot számosán üdvözlik.)

HÍREK.

— Személyi hir. Gróf Hugonnai Béla főispán f. hó 20-án a délutáni gyorsvonattal Budapestről székhelyére érkezett.

Püspökünk kitüntetése. Őfelsége a király Meszlényi Gyula szatmári püspöknek a belső titkos tanácsosi méltóságot díjmentesen adományozta. Az egyháznagyot ért kitüntetés bizonyára örömet keltett az egész püspöki megyében, mert abban a kiváló papi erényekben és jótékonyságban bővelkedő főpásztor érdemeinek a legfelsőbb helyen való elismerését látják. Szívből kívánjuk, hogy még sokáig viselhesse az uj méltóságot.-- Rendkívüli közgyűlés. A vármegye közönsége az utmesteri iskolák s az Ínséges munkák ügyében a márczius 13-iki rendkívüli közgyűlésben fog intézkedni.

— Áthelyezés. A főispán az alispánnal történt megállapodás íolytán dr. Képessy „ László csengeri tiszteletbeli főszolgabírót s Káliay Ödön erdődi szol- gabirót valamint Boros György csengeri és Fényes Gusztáv erdődi járási írnokokat kölcsönüsenát helyezte.

— A föispáni lakás tárgyában a következő

belügyminiszteri leirat érkezett a vármegyéhez. A múlt évi deczember hó 24-én 135539 szám alatt

kelt rendelet kapcsán értesítem a vármegye közönségét, hogy a múlt évi julius hó 6 án fent idézett szám alatt tett felterjesztésben felhozott indokok tekintetbe vételével hajlandó vagyok a vármegyei székházban rendelkezésre álló föispáni lakás ellenében föispáni lakpénz czimén évi egyezerkettőszáz (1200) koronát a vármegyei székház fentartásával járó költségek fedezésére létesítendő alap czéljaira a vármegye közönségének átengedni. Miután azonban a folyó 1903 évi állami költségvetésben ezen kiadás fedezésére megfelelő költségvetési hitel rendelkezésemre nem áll és az e czélra szükséges hitel csak az 1904 évi állami költségvetésben lesz előirányzatba vehető a fent kitett össszeget csupán 1904 évtől kezdve fogom a vármegye közönsége részére folyóvá tétetni.

— A helybeli függetlenségi és 48-as párt által

a Kossuth szoboralap javára f. hó 24-én tartandó tánczestély úgy látszik a farsang legérdekesebb mulatsága lesz, mert — mint biztos forrásból értesülünk ez estélyre több képviselő — ezek között Dr. Benedek János, Jékey Zsigmond, Lengyel Zoltán, Luby Béla, Luby Géza, Mezőssy Béla, Szatmári Mór, és Uray Imre képviselők, Gyapay Pál volt képviselő-jelölt és Pallay Ferencz Kossuth Ferencz titkárja is lerán- dulnak. — A rendezőség mindent elkövet, hogy a várakozásnak megfeleljen és az estélyt fényessé és emlékezetessé tegye. A kibocsátott meghívó a következőleg szól : Meghívó. A nagykárolyi függetlenségi és 48 as párt 1903. évi február hó 24-én, a Polgári Olvasókör termeiben a Nagykárolyban felállítandó ,Kossuth“-szobor javára felolvasással, szavalattal és hangversennyel egybekötött zártkörű tánczestélyt rendez melyre a t. közönséget meghívja a rendező-bizottság: Dr. Adler Adolf elnök; Csipkés Endre, Kubinyi Bertalan, Janitzky Albert, Serly Ferencz alelnökök; Strohmayer Ferencz pénztárnok; Somossy Miklós ellenőr; Nagy Elek, Pallay Péter jegyzők. — Albanézi Mihálj', Bálint Bertalan, Bálinffy József, Bekker Orbán, Bordás Imre, Bunda Miklós, Csetényi Lajos, Csőkör István, Csőkör Ferencz, ifj. Csőkör Sándor, Feifer Ede, Ériedl János, Grieszhaber Albert, Hancsis Illés, Jakabffy Gábor, Jakab Zoltán, Janitzky György, Járay József, Kalina Ferencz, Kiszely Géza, Kerekes Bertalan, id. Keresztszeghy Mihály, Komódy Lajos, Kohn Márkusz, Kozma Lajos, Kovács József, ifj. Kovács Lajos, Kún István, Kuszka Mihály, Letlinger Béla, Lukácsovits János, Lutz György, Luczay János, Madák Mihály, Makranczy Ignácz, Mangold István, ifj. Matolcsy Sándor, Medvey Ernő, Mercs Imre, Mészáros Lajos, Mikó Ferencz, id. Nagy Antal, ifj. Nagy Antal, Nagy Gusztáv, Nagy Jenő, Nagy Sándor, ifj. Némethy Sándor, Nonn Endre, Nonn Gj'ula, Orosz István, Orosz János, Orosz Lajos, Peiszner Lajos, Papp Imre, Papp István czipész, Papp Illés, Papp István gubás, Papp Sámuel, Reszler György, Reszler Simon, Sándor György, Serly György, Singer Lipot, Schifbeck Mátyás, Schnell Pál, Schuszteritsch Ferencz, Sternberg Lipót, Sternberg Sándor, Szabó Kálmán, Szikszai Kálmán, Szombati János, Tóth János, Tömpe Bertalan, Tömpe György, Varga Imre, Varga József, Vida István rendező-bizottsági tagok. — Műsor: ; 1. Könyörgés. Horváth Fábiántól. Előadja a dalegylet.

2. Felolvasás, tartja Dr. Bakonyi Samu, orszggyülési képviselő ur. 3. Duett. Előadják Halmos Ilona úrnő és Demidor Ignácz ur, zongorán kiséri Réti Lászjó ur. 4. Szavalat. Előadja Szabó Matild kisasszony. 5, Honfidal. Kückentől. Előadja a dalegvlet. Műsor kezdete 8 órakor Személy-jegy 2 korona. Családjegy 5 korona. Karzatjegy — mely a terembe való lépésre is jogosít — 2 korona. Jegyek előre válthatók Janitzky Albert, Kohn Márkusz, Kovács György és Strohmayer Ferencz urak üzletében. Felülfizetések a nemes czél érdekében köszönettel fogadtatnak és hirlapilag nyugtáztatnak. A hölgyek kéretnek minél egyszerűbben megjelenni —■ A rendezőség ezúton hívja fel a t. közönséget, hogy mindazok, kik esetleg meghívót nem kaptak, de arra igényt tartanak, ebbeli kívánságukkal a rendezőség valamelyik tagjához szíveskedjenek fordulni.

— Városi közgyűlés. Nagykároly város kép- viselő-testülete f. hó 15-én rendkívüli közgyűlést tartott Debreczeni István polgármester elnöklete alatt. „Az Erdélyrészi Kárpát egyesület“ 20o korona alapítvány tétele iránt kereste meg a várost. Alap hiányában a kérelmet nem teljesíthetik. A városi közkórház alapszabály tervezetét elfogadták, valamint a házi rendre vonatkozó szabályzatot. Elutasították Szigeti Sándor kéményseprőt az iránti kérelmével, hogy a kéményseprési szabályrendelet módosittassék és a kerületek uj beosztást nyerjenek. A csucsa-nagykárolyi állami útnak a város belterületén átvonuló szakaszának kőburkolattal ellátása költségeihez a \árosi hozzájárulási összeg meghatározása tárgyában kimondta a közgyűlés, hogy az eddigi hozzájárulási összeget továbbra is fizeti, ellenben ez összegnek, mint kamatoknak megfelelő tőkeösszegei fizetni s e czélra kölcsönt fel venni nem hajlandó. A gyámügyi szabályrendelet értelmében szavazó árvaszéki ülnökökké dr. Adler Adolf, Baudisz Jenő, Papp Béla, Roóz Samu, Reök Gyula, és dr. Váradi János ügyvédi képesítéssel bíró képviselő- testületi tagokat megválasztották. A községi utak felügyeletével Illés József mérnököt, mint elöljáró - sági tagot bízták meg. Az esküdtek alaplajstromának összeállítására hivatott bizottságba tagoknak megválasztották Csipkés András, Kaufmann Ignácz és Vetzák Edét. Az adó kivető bizottság mellé bizalmi férfiakul megválasztották: Janitzky Albert, Kaufmann Ignácz, Serly Ferencz és Strohináyer Ferenczet. A polgármester előterjesztésére elhatározta a közgyűlés, hogy a második adótiszti állást egy félévig be nem töltik s erre a javadalomra egy szakértő napdijast vesznek fel. Illés József városi mérnöknek f. évi márczius hó 15-ig szabadság időt engedélyeztek, hogy ez alatt egy villanyvilágitási tanfolyamot látogathasson. A többi tárgy magán kérvény és kisebb jelentőségű volt.

— Állami segély. A kereskedelemügyi m. kir. miniszter a főispán 4701—1902. számú felterjesztésére a vármegye területén mutatkozó keresethiány enyhítése és a kereset nélküli lakosságnak közúti munkák körüli foglalkoztatása által némi keresethez juttatása czéljából a vármegye közönségének közúti alapja részére egyelőre húszezer korona államsegélyt engedélyez ett.

— Tánczmulatság. A Nagykárolyi Protestáns Társaskör bálja, a melyet f. hó 14-én tartottak meg, az idén is kitünően sikerült kedélyes szép mulatság volt. Dicséret illeti a rendező-bizottságot és annak