Szatmármegyei Közlöny, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1903-01-04 / 1. szám

XXIX. évfolyam. Nagykároly, 1903. január 4 1. szám TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI SZATMÁR VÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE.-HN» MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. ________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________j _______________________ SZE RKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL^ hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : Nagykárolyban, Jókay-utcza 2. sz. ELŐFIZETÉSI ÁPAK: Egész évié 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett egész évre 5 korona.-s* Egyes szám ára 20 filler, m­Hirdetések jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek csak rendes levelezőktől fogadtatnak el. Az idegesség. Aki divatnak, szeszélynek mondja a mai emberiség idegességét, az nagyon téved. Be­tegség lett az idegesség, olyan betegség, amely észlelhető minden harmadik ismerősünkön s amelyet sajnosán tapasztalunk magunkon is. Megdöbbentő jelenség az, hogy mind fo­kozódó mérvben jelentkezik az intelligens osztálynál az idegesség egyik legmagasabb foka : a neuraszthénia. Az idegességnek az a fajtája, már nem az a könyedén elviselhető s csak bizonyos alkalmakkor jelentkező nervo- zitás, hanem állandóan uralja az ember han- gulalát, szervezetét még álmában is. Még sokkal nagyobb baj ennél az, hogy a neu­raszthénia káros hatással van az agyműkö­désre nézve is. Kérdezzünk meg egy idegor­vost, vagy a tébolyházak orvosait, mit tar­tanak a neurasztheniáról ? Azt mondják, hogy az idegesség e neme az első lépés az elme­zavar felé. Az őrültek házában őrzött szeren­csétlenek legnagyobb része az idegrendszer katasztrófája következtében veszítette el lelke egyensúlyát. S midőn JJyen általánosan, ilyen nagy *ínértékben jelentkezik közöttünk a neuraszt­hénia, kell, hogy felszínre kerüljön az a kér­dés, hogyan lehet azt a bajt ellensúlyozni, terjedését meggátolni s társadalmilag oda hatni, hogy az emberek ne gyilkolják meg az ide­geiket. A mai ember életében, különösen az intelli­gensében óriási szerep jut az idegek műkö­désének. A szellemi, sokszor túlságos szellemi munka, az élvezetek hajhászása, a szórakozás száz-fele nemei, az utazások a vihar sebessé­gével robogó gyorsvonatokon, az eseményekkel és izgalmakkal telt élet, mindez zavarja az idegek nyugalmát. Csak a fizikai munka és az absolut semmittevés az, mely jótékony ha­tással van az idegrendszerre, minden más fog­lalatosság koptatja az idegeket. Mint már fentebb is említettük, mindez nem lenne olyan nagy baj, mert hiszen az ideges ember is el élhet száz esztendeig. De a mikor a neuraszthenia az elmezavar első tünete, oly rohamosan terjed közöttünk, akkor nem térhetünk napirendre a dolog fölött. A nők idegessége sokkal csekélyebb mérvű mint a férfiaké. Ritka a neuraszthenikus nő, rendszerint valami nehéz betegség utóbajaként jelentkezik. A nő élete és szórakozásai nin csenek annyira izgalmakkal telve mint a fér­fiaké s igy az idegesség ezen legmagasabb foka náluk ritkán következik be. A neuraszthenia a férfiak között pusztít és száz és száz formában és változatban jelent­kezik. Az erősebb szervezetű férfi sokkal könnyebben viseli el, s eev kis kúrával, ön­megtartóztatással ki is gyógyul belőle. De a kinek gyengébb a szervezete, az sú­lyosan megsínyli a neurasztheniát, napjában százszor érzi, hogy beteg, hogy kedélyállapota nem normális s ez annyira elkedvetleníti, hogy állandóan kellemetlenül hat környezetére. S az ilyen gyönge szervezetű ember, ha nem kúrálja magát, rendezerint idő előtt munka­képtelenné lesz és idő előtt hal meg. Megtör­ténik azonban az is, hogy a betegség elfajulása megzavarja az agy működését is és ismét több lesz egy eleven halottal. Az idegesség ezen pusztításának egyik legfőbb oka az, hogy a legtöbb ember nem is tudja, hogy ideges vagy neuraszthénikus. E finom titokzatos betegségről nagyon hal­vány fogalmai vannak a közönségnek, lévén az ideg olyan testrész, amelyet nem lát s csak közvetve érez az ember. Hisz az ideg­tudomány maga is csak újabb keletű s nap nap után szenzácziós felfedezéseket csinálnak az orvosok ezen a terra incognitón. A nagy közönség tehát vajmi keveset tud az idegesség ről, annak ismertető jeleiről és romboló hatá­sáról. Éppen ezért szükséges volna, hogy az idegesség népszerű ismertetését, valami kis ingyenes füzet formájában hozzáférhetővé tegyék a nagyközönség számára, hogy ne legyen senki ebben az ideges világban, aki nem tudja, mi az idegesség. Ez az ismeret nagyban hozzájárulna a helyzet javulásához. Az emberek felismernék a bajukat és gyó- gyittatnák, mielőtt az végzetessé válik. A másik védő bástya az ;aCges^K eben-" pihenés és mértékletesség. A pihenés a munka után, a mértékletesség az ivásban, szerelemben és szórakozásokban. A legsúlyosabb s csak­nem gyógyíthatatlan neuraszihenia az, amely a túlfeszített munka nyomában jár. Szép szép a sok munka, vagyont, dicsőséget, elismerést szerezhetünk kárpótlásul az Íróasztal mellett r Á R C Z A. Modern újságírás. Irta: Pozsonyi Gábor. Az újságíró modern író. Nem nagyobb, nem ki­sebb, csak olyan, aminőnek a nép akarja, teremti és használja. De egész czikkre vagy éppen könyvre volna szükségem, hogy ennek a valódiságát bebizonyítsam. A múlt század összes iróművészei újságírók voltak, — a könyv álom, az újság az élet. Ha megmarad néhány sor abból, amit a .múlt században irtunk, a sajtónak köszönhetjük, mert az közvetíti utódainkra. Adolphe Brisson ezt írja: — Az újságíró a legjobb és a legrosszabb valami a világon. (Tudvalevőleg ezt Aesopus mondta a nyelv­ről.) Jót vagy rosszat tesz, aszerint, amint az igazságot hirdeti vagy tévedést. Irigyeljétek, mert ő szabadon fejezheti ki gondolatait. Több erélyre és tehetségre, nagyobb erőkifejtésre van szüksége, mint valamely éveken át összeirt nagy mű szerzőjének. Az újságírói hivatás olyan eiényeket és hibákat követel, amelyek az ifjúkor sajátjai. Ha a társadalom jól volna szervezve, az újságírók 50 éves korukban abbahagynák az újság­írást. E korban, ha tehetnék, absolut nyugalomba vo­nulhatnának, vagy tragédiákon rágódhatnának, vagy papi pályára léphetnének. Jules Claretie igazat ad Balzacnak : — Balzac azt mondta: Az újságíró hasonlít a háborúban levő katonához, az újságíró egy masírozó gondolat. Az újságíró katona, ha elöregszik, büszkén mutogatja sebeit. Mindent tudnia kell. Mindenről sze­mélyesen kell meggyőződnie. Hogy mindennap kell egy jó eszméjének lenni, valóban nehéz dolog. De, Remek kivitelű fényképnagyitások! Sletnagyságu metíüép 9 frt 80 kr. «íjjT19 frt 80 kr. Vidéki megrendelések a legnagyobb figyelemmel teljesittetnek hogy egyúttal egész életünkön át egy eszmét ápoljunk : az igazság eszméjét, épp oly természetes, mint helyes. Raymond Poincaré szintén a Balzac mondásába kapaszkodik, de vidám oldaláról fogja fel a dolgot. — „Masírozó gondolat!“ De milyen ! Majd elő­kelő gondolat, amelynek komoly, méltóságos a formája, majd könnyed és könnyelműségre hajlik. Tehát hol őrült futás, hol hazugságok séta közben, hol rágalma­zás utazás alatt, hol ostobaság az üdülőhelyen. Tisztább megvilágítást nyernek ezek a gondolatok Camille Mauclair tanulmánya által: — A modern zsurnalisztika árnya a réginek. Vége annak a szép szerkesztőségi életnek, ahol minden munkatárs jól ismerte a másikat, jó barátságban éltek, naponta összejöttek és vidám csevegés közben beszél­ték meg a szerkesztőkkel az eszmeterveket. Ma az új­ságok is gyárak, ahol a munkatársak alig ismerik egymást, ahol a munkatársak alig ismerik egymást, ahol mindenki megcsinálja a maga rovatát anélkül, hogy a többiekkel bensőleg értekeznék. A szerkesztők sincsenek úgy hozzánőve a lapjukhoz, könnyen vál­toztatják állásukat. A kiadók üzletemberek, nem igen tudnak gondolkodásunkban asszimilálódni az újságírók­kal. Rendesen részvényesek alkalmazottjai, akik a lap politikáját eladják egyik pártnak bizonyos összegért. A szerkesztőket kinevezik és ők kötelesek a vezérczikket olyan szellemben írni, amint a megfizetett politika kí­vánja. Csak az irodalmi, meg a szépirodalmi téren marad némi önállóságuk. Novellákat, elmélkedő czik- keket pénzért Írnak az emberek és mindezt gyorsan, mert a lap nagy Moloch, nyeli, falja a czikkeket; a nagyváros is Moloch, nyeli a pénzt. Így sülyed az iró- világ erkölcsi és művészi színvonala. Nálunk, Magyarországon az újságírás az utóbbi évtized alatt hatalmas lendületet vett és dicséretére legyen mondva a közönségnek, mindjobban felka­rolja a hírlapokat. Ma már nálunk is, szinte nélkülöz­hetetlenné lett az újság ; aki olvasni tud, nehezen nélkülözi a sajtótermékeket, amelyekből gyorsan érte­sül a nagyvilág eseményeiről. Hanem sok viz lefolyik addig még a Szamoson, amig csak megközelithetőlég olyan újságok lesznek ha­zánkban, mint egynémely külállamban, főleg pedig a tengerentúli uj-világban vannak. Lássunk például ezek közül néhányat. — Lássuk például milyen egy new-yorki napilap vasárnapi száma: A lap 120 nagy formátumú oldalból áll s minden oldal 7 hasábból. Az ára nem magas: 20 fillér, nem több. Körülbelül 50 oldal hirdetés ; ezekre a hirdetésekre, amelyek pompás anyagot kínálnak a megfigyelőre, alább még visszatérünk. Négy oldalnyi illusztrált és színes képekkel tar­kított mulatságos történetkék, gyermekek számára. Egy zenemű, amely kivágható és füzetalakba összehajtható. Egy türelemjáték, amely szintén kivágható és össze­hajtható. Öt vagy hat illusztrált oldal hölgyek számára, mindennemű divatczikk reprodukczióival. Öt vagy hat oldal a színháznak van szentelve, kimeritő színházi hírekkel és minden uj darab kritikájával s az egész számos illusztráczióval van élénkítve. — Két olda­lon hírek Londonból, Párisból, Berlinből stb. Udvari hírek, politikai események, interviewok minden ország­beli hírességekkel. Azután mintegy 20 oldal, amely ki­zárólag az Egyesült-Államoknak van szentelve. Hírek az Unió minden részéből, igen nagy, gyakran mulat­ságos, de mindig szenzácziós czimekkel. Van a czimek között néhány olyan, amelynek óriás betűi egyenesen csodálatosak. Egy czikk fölött nemrégiben 8 cm. magas betűk­ből állott a czim. Ám a történetke, melynek homlokán ez óriási czim díszelgett, szintén nem volt érdektelen. Omrod asszony „esetéről“ volt benne szó. E tehetsé­ges nő hét év óta van férjnél, mely idő alatt tizen- négy gyermekkel ajándékozta meg az urát. Ikrekkel kezdte, majd hármas ikreknek adott életet, legutóbb Egyes alakok, gyermek-képek, családi’ testületi stb. csoportfényképek a szokott természethü, gondos kivitelben. Nagyobb menyasszonyi képek 3 f rttól. 1896. kitüntetve szakkiállításon: 1896. HUSZTHY ZOLTÁN kitűnő hirnevü fényképészete Nagykárolyban. 17—52 mr MEGBÍZHATÓ, SZÉP MUNKA!

Next

/
Oldalképek
Tartalom