Szatmármegyei Közlöny, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1903-01-04 / 1. szám

SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY eltöltött éjszakákért — de jön aztán a neu- raszthenia és szerterombol mindent, amit épí­tettünk. HÍREK. — Személyi hir. Dr. Róth Ferencz, törvényszé­künk elnöke a karácsonyi ünnepeket városunkban töltötte a szülei háznál. — Újév a vármegyeházán. Uj év napján testü­letileg tisztelgett a vármegyei tisztikar Nagy László alispánnál. A tisztelgők szónoka Ilosvay Ferencz ár­vaszéki elnök volt, szép szavakban tolmácsolva a tisz­tikar ragaszkodását és igaz érzelmeit. Az alispán vá­laszában rámutatott azon eseményre, a mely a tiszti­kar beléletében történt az újévkor, a midőn egy része államosítva lett. Fájó érzéssel vesz búcsút ezen tiszt­társaitól és szerencsét kiván nekik uj helyzetükben, a mely szerinte kedvezőob lesz mint a régi, a hol a közigazgatási tisztviselő kevés fizetéssel, az előmenetel reménye nélkül erejét meghaladó munkát kény­telen végezni minden elismerés nélkül. De egyben felette áll a többi tisztviselőknek, a közönség elisme­résében, a melyet a közönséggel szemben tanúsított előzékenységével vívott ki. Végül boldog újévet kívánt a tisztikarnak. Ezután egy megható jelenét következett. Jeney Géza vármegyei volt főszámvevő vett búcsút volt tiszttársaitól, a kir. pénzügyigazgatósághoz be­osztott számvevőség és pénztár tisztség nevében. Fáj­dalmasnak mondta az elvállást a nemes vármegyétől, annak első tisztviselőjétől és a tisztikartól. A válás pillanatában az alispánnak meleg köszönetét mondott az irányukban tanúsított jóságért, mert nem csak hivatal főnökük volt, de igazságos pártfogója, a ki hivatalnok társát, ha arra érdemessé tette magát, be­csülte és tisztelte. Végül boldogságot kívánt beszéde végén az alispánnak és családjának. — Az alispán erre a beszédre is válaszolt. Meleg hangon búcsúzott el a vármegyei tisztikar kötelékéből kiválóktól. Nagy­károly város tisztikara is meggratulálta Debreczeni István polgármesternek az élén az alispánt. Ezen kívül számosán az alispán belső termeiben az alis­pánná őnagyságát is felkeresték, hogy előtte is tol­mácsolhassák szerencse kivánataikat. — Kinevezés. Gróf Hugonnai Béla ífőispán Galgóczy Árpád angyalosi lakost közigazgatási gya­kornokká nevezte ki. — Felolvasó-estély. A helybeli Kölcsey-Egyesület a téli szezonban decz. 28-án tartotta második felol­vasó estélyét a vármegyeház nagytermében. Es bár csekély belépti-dijat szedtek ez alkalommal, de azért mégis majdnem egészen megtelt a tágas terem előkelő ’ ’ Ategy honorálva Kemény Alajosnak, ily elnökének fáradozásait, a mit az körül kifejt. A második estély kerültebbnek mondhatjuk. A mü- ;azán élvezetes volt. Elsőnek dr. v-iuícL /luunue urno ült a zongorához, hogy magyar népdalokat játszék. Az ő ujjai alatt a magyar népdalok egészen czigányosan hangzottak s annyira tetszettek a közönségnek, hogy a nagy taps és éljenzésnek en­gedve még egy számmal megkellett toldania a prog­ramot. Utánna Kemény Alajos az irodalmi szakosztály elnöke tartott kellemes felolvasást arról hogy ; Milyen legyen a férfi — és melyik az igazi férfi. A humoros felolvasás mindvégig lekötötte a hallgatóság figyelmét, a mely végül óriási taps viharban adott kifejezést tet­szésének. Ismét zenei szám következett, dr. Schönpflug Richárd gordonkán adott elő, czigánykiséret mellett, magyar népdalokat. Keze alatt valósággal sirt, ábrán­dozott a száraz fa s egész mesteri játékán meglátszott az, hogy a hires Fátyol Károly gordonka művész tanítványa mulattatja a közönséget, a kinek csak egy azonban önmagát multa fölül: négyes ikreket hozott napvilágra. Mi sem természetesebb, mint hogy nyomban megintervivvolták. — Torkig vagyok az urammal — mondta az asszony — semmire sem lehet használni! (Ez kissé igazságtalan állítás Omrod asszonytól.) Feltaláló a jó ember. De mit ér az olyan feltaláló, aki semmit sem talál ! Mihelyest felgyógyulok, elválok tőle. A legutóbbi négy gyermekemmel biztosítva van a jövőm. De elég Omrod asszonyból. Tekintsünk bele kissé a közgazdasági rovatba. A lap jelenti, hogy a plutokrata-világ három királya: Vanderbilt, Gould és Rockefeller összeálltak és uj vasutat építenek. Az üz­letben több milliárd forog koczkán. A börze reszket s az apró kis börzelovagok nyitott szájjal hajolnak az óriások asztala fölé, várván, hogy mikor repül egy morzsa az ő szájukba is. Pikáns történetkék következnek a kuliszszák vi­lágából. Fay Templeton, a bájoz brettli-énekesnő reg­gelit adott barátnője a szép Lilian Russel tiszteletére. Tizenkét teríték Delmoniconát. Kétezer drb France- rózsa díszíti a termet és az asztalt. Tüzetes leírása az étlapnak s azután, mint mindig — a számla. Az ame­rikaiakat ez leginkább érdekli. A hölgyek reggelije 2500 dollárba került. Szó sincs róla, hogy a világ feljegyzett már énnél olcsóbb reggelit is. De menjünk tovább. St- Luisban megalakult a „megcsalt férjék egyesülete.“ Hölgyek nem vehetnek részt az egyesület ülésein, ami kár, mert —- a dolog igy sokkal mulatságosabb volna. Egészen tipikus, vagyis amerikai izü a következő hir: Kentuckyban egy lap a következő szavakkal emléke­zett meg a tiszteletreméltó John B. Smith haláláról: John B. Smith egy jobb világba költözött Ezt a kife­jezést az özvegy sértőnek találta és kártérítést követelt a laptól. Tárgyalás. Nem szabad félredobni a lapot, amig a hirdetési részt is át nem futottuk. Ez a reklám-piacz. Egyike a legjövedelmezőbb állásoknak Amerikában azoké a hu­hibája lehet és ez az, hogy olyan ritkán nyújtja azt a szellemi élvezetet a közönségnek, hogy játékába gyö­nyörködjék. Talán soha sem ért el játékával ilyen sikett és tetszést. Közkívánatra egy népdallal meg­toldotta a műsort. Utána Simko Géza szavalta el Tóth Kálmánnak „A halál“ czimü érzelemteljes költe­ményét. Sikerültén eltalálta az alaphangot és a követ­kezetes színezést, őt is megtapsolták. A műsor utolsó száma egy melodráma volt. Papp Bélané úrnő, Kemény Giziké úrnő discrét zongora kísérete mellett, Kiss Jó­zsefnek Simon Judith czimü költeményét adta elő. A szavaló úrnő teljesen érvényre emelte a szavalásra al­kalmas, de azért a műkedvelőknek erejét ugyancsak próbára tevő költemény összes szépségeit, érzelem világát. Hangjával, valósággal játszott az érzelmek húrjain, híven és megrenditően adva elő a szegény asszony történetét. Előadása után a taps és éljenzés alig akart megszűnni. Az egy koronás belépő dijakból 157 korona 50 fillér folyt be az egyesület pénztárába.-- Jubileumi társasvacsorát rendeztek a helybeli pénzügyigazgatóság tagjai a tegnapi napon Kemény Alajos kir. pénzügyi tanácsos, pénzügyigazgató tiszte­letére, aki e napon töltötte be közszolgálatának 30-ik évfordulóját és egy szép ezüst serleget nyújtottak át emlékül. A bankett lefolyásáról csak lapunk jövő számában emlékezhetünk meg, de mái most is kedves kötelességünknek tartjuk a pénzügyigazgató urnák, a kit humánus, előzékeny modoráért mindenki tisztel és becsül, szívből gratulálni. — A vármegyei számvevőség és pénztár államo­sítása az újévkor végrehajtva lett. A vármegyei tiszti­kar az a része, amely ekként beosztva lett a kir. pénz­ügyigazgatósághoz, a múlt év egyik utolsó napján tisztelgett és mutatkozott be Kemény Alajos kir. pénz­ügyigazgatónál. Eme ünnepélyes aktusnál Jeney Géza, vármegyei volt főszámvevő a következő beszédet in­tézte a pénzügyigazgatóhoz : „Nagyságos pénzügyigaz- gató ur ! Szatmárvármegyének a törvény rendelkezése szerint a holnapi nappal tényleges tisztviselői meg­szűnünk lenni. S a részünkre kiadott pénzügyministeri rendelet szerint a helybeli m. kir. pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőséghez osztattunk be egy tiszt­viselőtársunk kivételével, ki szintén a helybeli m. kir. adóhivatalnál nyert alkalmazást. Amely rendelet sze­rint ma. nekünk a számvevőség főnökénél szolgálat­tételre jelentkeznünk kell, azonban mielőtt ezt tennénk, illőnek tartottuk, hogy nagyságodnak, mint e hatóság fejének magunkat bemutassuk. Nem tagadhatom, hogy a törvény' rendelkezése mindnyájunkban fájó érzést kelt fel, midőn régi otthonunkat, édes szülőnket, Szat- márvármegyét el kell hagynunk. Hiszen a gyermeket is — midőn a szülei háztól elkerül s el kell mennie idegenbe — a bánat, a keserűség érzete fogja el, el­hagyatottnak s szerencsétlennek érzi magát. Ilyen most a mi helyzetünk. Mert majdnem mindnyájan kik itt vagyunk, életünk legszebb részét Szatmárvármegye szolgálatában töltöttük el. Most onnan kiközösítve, egy előttünk ösmeretlen szervezetbe jutottunk s oda is csak rendelkezési állapotba. S ez a rendelkezési álla­pot — a fájdalom érzése mellett — még a bizonyta­lan jövőt is elíbénk állítja ; már pedig jövőnk bizony­talanságáért bizonyára nem rajonghatunk. De eltekintve szivünk érzelmei s aggódó lelkületűnktől, biztosíthatom nagyságodat, hogy ez a rendelkezési állapotba helye­zett tisztikar — akár véglegesít bennünket az állam, akár nem, vagy pedig önként hagyni el közülünk va­laki 'e szolgálatot — addig, amig itt fog szolgálni, lel­kűidében s tetteiben önérzetes, pontos, szorgalmas, kötelességtudó fog lenni. Hogy pedig ezen kijelentésem nem csak frázis, azt igazolták a közel múlt évek ese­ményei. Nem kérünk mi egyebet, mint irányunkban jóakaratot és bizalmat s ha ezt megkapjuk, úgy itteni működésünk a köznek csak hasznára és javára fog szolgálni. Nagyságodat pedig, mint e hatóság fejét az Isten áldja, az Isten tartsa!“ — A kir. pénzügyigazgató morista uraké, akik a reklámhirdetéseket Írják. Ezek között akárhány mestermű is akad. A legtöbb illuszt- ráczióval is el van látva. Itt van pl. az „ifjúság ujjá- ébresztője.“ Két kép. Balról egy boldogtalan ember, sovány, kiaszott, szemei beesvék. Azon mesterkedik, hogy kikerüljön egy gyönyörű asszonyt, aki olyan pillantásokat vet reá, amelyek magát Szt.-Antalt is kisértésbe hoznák. A jobboldalon ugyanezt az urat látjuk, üdén, friss életkedvvel, a szép asszony az ölé­ben ül és csókolgatja. Ez a kép a varázslatos elixir használata után ábrázolja a beteg férfit. A zsurnaliz- musnak ez a módja igaz örömmel tölti el minden ame­rikainak a szivét. Nem érdektelen tudni, hogy a világ legtökélete­sebb hírlapja ezidőszerint melyik. Buenos-Ayresben, Argentina fővárosában jelenik ez meg „La Prenza“ czimmel, spanyol nyelven. Ennek a lapnak, amelyet egy Paz nevű ur 1868-ban alapított, 100,000 az előfizetőinek száma és 150,000 font sterling az évi jovelme. A hírlapvállalat palotája akkora ház­tömb, hogy fedett udvarában 2500 ember elfér; ott is szokták a népgyüléseket tartani, amikor aztán a szer­kesztők beszédeket tartanak az udvarra nyíló erkélyről. A palota berendezése a legérdekesebb. Van ott étterem, biliárdszoba, kártyatermek, fürdőszobák és vívótermek, sőt számos hálószoba is a lap munkatársainak kényel­mére. Van továbbá mentőkocsi, orvosok és bőséges házi gyógyszertár, meg kórház is, gyors segélyre szo­rulók részére. Az étteremben előállítási áron étkezhet­nek a lap munkatársai, tisztviselői és a nyomdasze­mélyzet, akiknek különben a pompás fizetésen kivül kitűnő reggeli is kijár — díjtalanul. A vívóteremben jeles vivómester tanítja a munkatársakat a kardforgatás művészetére; ennek a költségeit szintén a kiadó viseli. (Folyt, köv.) válaszában kijelentette, |hogy nem csodálkozik azon, ha az áthelyezettek fájó érzéssel válnak meg a várme­gyétől, hisz egy ismeretlen elé mennek, amint ők is ismeretlen szak kezelését veszik át. De mert értesülése szerint önérzetes, munkás tisztikart vesznek át, olyan számvevőséget,amely ellen a többszöri miniszteri vizs­gálatok alkalmával a legkevesebb nehézmény merült fel s legutóbb teljes elismerésben volt részük, üdvözli az átjövőket s bizalommal néz munkásságuk elé. — Műkedvelői szinielöadás. A kereskedők által rendezendő szinielöadás ma lesz megtartva, mely ugy- látszik, igen sikerültnek Ígérkezik, amennyiben a jegyek nagy része már elkelt, de mint értesülünk még min­dég vannak jegyek, melyek este a pénztárnál válthatók. Esteli pénztárnyitás 6 órakor, az előadás kezdete fél 8 órakor lesz. A rendezőség kéri a közönséget, hogy lehetőleg pontosan megjelenni szíveskedjenek, mivel az előadás után társasvacsora és azután tánczmulatság következik. — Eljegyzés. Dr Diósi Adolf vármegyei tb. fő­orvos, csengeri járásorvos és neje szül. Dominusz Szeréna úrnő kedves, szép és művelt leányát Olga kisasszonyt karácsony első napján jegyezte el Buda­pesten Tárnok József, Kecskemét város mérnöke. — A villanyvílágitási ügyben múlt hó 6-án bon­tották fel a beérkezett ajánlatokat. Ajánlatot adtak a Ganz és társa villamossági részvénytársaság és az Egyesült villamossági részvénytársaság. A deczem- ber 12-én tartott tanácsülés hátát ozatából az ajánla­tok felülbírálás czéljából Hollós József kir. mérnök­nek kiadattak, ki deczember 17-én kelt levelében arról értesítette a tanácsot, hogy munkálatával janu­ár hó 10-ig lesz kész s akkor lejön ide a helyszíné­re a helyszimszemlét megtenni. A tanács deczember 20-án kelt ülésében feljogosította a polgármestert, hogy Hollós kir. mérnököt városunkba hívja meg, s akkor a képviselőtestület által a világítási ügyben kiküldött bizottság is össze fog hivatni. — Megyebizottsági tagválasztás. Decz. 30-án volt a megyebizottségi tagválasztás a szaniszlói kerületben nagy érdeklődés mellett. Mert majdnem 450 szavazat adatott be, amelyből a megválasztott dr. Lang Györgyre 324 és Bay Miklósra 316 szavazat jutott. Ezenkívül, dr. Jordán Károly apátplebános 114 és Pataky József gör. kath. s. lelkész 110 szavazatot kapott. — Temetés. Említettük már lapunk múlt szá­mában azt a családi gyászt, a mely Nemestóthi Szabó Antal ügyvédet, a Népbank jogtanácsossát érte, anyósa Iklódy Mártonná, előbb Keresztszeghy Albertné szül. Dessewffy Anna elhunytéval. A jólelkü, kedves urinő temetése decz. 30-án délután félhárom órakor ment végbe nagy részvét mellett. A temetésen ott volt Nagy László alispán és dr. Róth Ferencz a szatmári kir. törvényszék elnöke is. A temetési szertartást Palczer Ernő kegyesrendi kormánysegéd végezte fényes se­gédlet mellett. A koporsót egészen ellepték a kegyelet koszorúi, a melyek a következő felírást viselték : Fe­lejthetetlen jó anyánknak — Paula és Tóni. A forrón szeretett anyának hálás gyermekei — Etta, Edi, Ella és Frigyes. Szeretett jó nagyanyjuknak — Albert, Hedvig és Melánia. Feledhetetlen Nina mamának — Viktor és Piroska. SzeretetüK jeléül —- Anna és Zsig- mond. Mély és igaz gyászszal — Szeréna és Jolán. Szeretett sógornőjüknek — Lajos és Hermin. Édes jó Nina néninek — a Jászi-család. Szeretettel özvegy Hegedűs Józsefné. Áldás emlékére I Ev. ref. segélyegyleti közgyűlés. A nagykárolyi ev. ref. segélyegylet 1903? év. január hó 4-ón, vasár­nap, délelőtt fél 14 órakor a fi-iskola tantermében közgyűlést fog tartani, melyre a t. tagokat és az érdeklődő közönséget ezúton is tisztelettel meghív­ja Nagykároly, 1902. decz. 30. Az elnökség. A gyű­lés tárgyai: 1. Elnöki jelentés az egylet 1902. évi működéséről. 2. Szabó János egyleti pénztáros 1902. évi számadásának felülvizsgálása s részére a felment­vény megadása. 3. Taggyüjtő-bizottsag 'szervezése. 4. Indítványok s egyéb felmerülhető tárgyak. 5. Két tagú bizottság kiküldése a jegyzőkönyv hitelesítésére. — Esküvő. Kun György, helybeli vendéglős, múlt hó 27-én tartotta esküvőjét Papp Erzsikével. Úgy a menyasszony, mint a vőlegény Kun István helybeli vendéglős és neje nevelt gyermekei. — Hegyhözsógi közgyűlés. A hegyközség 1903. január hó 4 én délelőtt 10 órakor tartja rendes köz­gyűlését a városháza nagytermében, melyre ezúton is felhívjuk a birtokosok figyelmét. Nagykároly, 1902. decz. Reszler Simon, Juhász Imre, hegybírák. A Szatmári jótékony nöegylet. Szatmáron, a „Pannonnia“ szálló összes termeiben január hó 10-én este 8 órakor hangversennyel egybekötött tánczes- télyt rendez. A hangverseny műsorra: 1. Férfi né­gyes. Előadják ; Orosz Alajos, Mártor Lázár, Mon- dik Endre és Glück Ferencz urak. 2. Szavalat. „Szevilla csillaga.“ Irta: Szabados Ede. Előadja: Bankos Josefine kisasszony. 3. Énekszám. Deuza : „Si tu m,aimais !“ W. Taubert: „Madár az erdőn“ Elődja : Markó Kálmánná úrnő. 4. Zene szám. Sara­saié : Spanyol tánezok. a) Romanza andaluza, b) Zapateado. Hegedűn előadja: dr. Havas Miklós ur zongorán kiséri: Benkő Miksa ur. 5. Előnaptár. Elő­adják ; ld. Csomay Imre ur, „Jövendő mondó“, Len­gyel Angela. Biky Cornélia, Leitner Margit, Asztalos Esztike, Wodianer Margit, Gödé Erzsiké. Kótai Ma­riska, Madzsar Bella, Litteczky Erzsiké, Nyárády Margit, Berta Piroska és Nagy Adél kisasszonyok, a hónapok személyesitői. Családjegy 5 korona, személy­jegy 2 korona, erkély-jegy 2 korona. Jegyek már válthatók" Lővy , Miksa Páskuj Imre urak és Reizer Jánosné úrnő üzletében. — A helybeli ev. ref. egyház segélyegyletének választmánya 1902. évi deczember hó 14-én tartott gyűlésén elhatározta, hogy alaptőkéjének gyarapítá­sa czéljából, 1903. év január havának 17-ik napján bált rendez, melyre a nagyérdemű közönség figyel­mét ez utón előre is felhivja a rendezőség.

Next

/
Oldalképek
Tartalom