Szatmármegyei Közlöny, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1902-03-30 / 13. szám
Nagykároly, 1902. márczius 30. 13- szám. XXVIII. évfolyam. SZATMÁR VÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL : hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : M agykár olybán, Jókay-utcza 2. sz.----------------------------------------------HÍ VA T A L 0 S R ÉS Z. 525--1902. sz. Pályázati hirdetés erdősítési jutalmakra. A magasabb hegységek fensikjainak, tetőinek és gerinczeinek, vagy meredek oldalainak s illetve köz- gazdasági érdekből erdészetileg mivelendő oly területeknek beerdősitésére, melyeken hegyomlások, hó vagv kő görgetegek megakadályozása szélvészek és vizek rombolásának, valamint a futóhomok tovább terjedésének meggátlása végett a talaj megkötése az 1879 évi XXXI. t. ez. 165 §-a értelmében közgazdasági szempontból szükséges a folyó évre az országos erdei alapból hat nagy jutalmat és tizenkét elismerő jutalmat tűzök ki és pedig: két elsőrendű jutalmat egyenként 1000 koronára, két másodrendű jutalmat egyenként 800 koronára, két harmadrendű jutalmat egyenként 600 koronára, három elsőrendű elismerő jutalmat egyenként 500 koronára, három másodrendű elismerő jutalmat egyenként 400 koronára, három harmadrendű elismerő jutalmat egyenként 300 koronára három negyedrendű elismerő jutalmat egyenként 200 korona. Versenyre bocsájthatók mindazok az erdősité sek, amelyek a folyó évben nem állami költségen (vagy nem állami pénzsegélylyel) foganatosíttattak, még pedig, — ha egy tagban legalább 25 (huszonöt) k. holdra, az elismerő jutalmakra pedig, ha egy vagy két tagban legalább 10 (tiz) k. holdra terjednek. Versenyezhetnek birtokosok, birtokos testületek, polgári, egyházi, vagy úrbéres községek s illetve erdőtisztek (vagy gazdatisztek, kiknek költségén s illetve kiknek tanácsa szerint és felügyelete alatt az erdősítés teljesittetett feltéve, hogy a jutalom odaítélésének idejében azok az erdősített területnek még birtokában vannak, illetve az erdőtiszti (vagy gazdatiszti) minőségben kezelik s az erdősített terület a beerdősités biztos sikerének elősegítése végett a folyó évtől, vagy az első munkálatoktól kezdve a jutalom odaítélésének idejéig állandóan gondozták, a versenyző területen netalán pótlólag szükséges újabb erdősítési munkálatokat is évenként foganatosították, s a létrejövő erdőnek az erdőtörvény 2. illetőleg 4 §-a szerint való kezelése iránt intézkedtek. A jutalmak az 1907. évben fognak odaitéltetni s a jutalomdij kétharmadrésze az erdősítés ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évié 8 korona. Félévre 4 korona Negyedévre 2 korona Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett egész évre 5 korona. Egyes szám ára 20 fillér. i#=költségeit viselő birtokost, egyharmadrésze pedig az erdősítést teljesítő erdőtisztet (vagy gazdatisztet) fogja illetni. A jutalmakat az országos főerdőmester vagy helvettessének elnöklete alatt erdőtisztekből alakított öttagú bizottság Ítéli oda az erdősítés sikerének be- igazolása után a teljesített erdősítés közérdekű becsének sorrendje és minősége szerint. A bíráló bizottság Ítéletének alapjául szolgálnak s illetve a kir. erdőfelügyelőségnek a versenyre bocsájtott erdősítések felett adott javaslatai és a bíráló bizottság részéről esetleg teendő helyi szemlék. A kik a kitűzött jutalmakra pályázni kívánnak, azok a folyó év tavaszán teljesített erdősítés legkésőbb folyó évi julius hó végéig, a folyó év őszén teljesített erdősítést pedig legkésőbb folyó év deczember 25-ig az erdősítés helyének, kát. helyrajzi és telekkönyvi számának, a terület nagyságának (kát. holdakban) az erdősítésre használt fanemek, illetve fanemeknek s utóbbi esetben elegyarányának pontos megjelölése mellett nálam jelentsék be. A pályázati feltételek megnem tartása a versenyből való kizárást vonja maga után. Budapest, 1902. évi február hó. M. kir. földmivelésügyi minister. Feltámadás napján. A hét, mely azzal kezdődött, hogy Jézust elfogták és azzal végződött, hogy keresztre feszítették, nagyobb eseményeket tartalmazott, mint századok a világhistóriában. Az Istenember, aki maga volt a j^ság és szerénység, fanatizmusnak és gyűlöletnek lett áldozata. Gyűlölték a fanatikus papok, a ravasz Írástudók, a minden újítástól irtózó konzervatív gazdagok, megvetették a római zsarnokok és szegények, — a boldogtalanok, az elnyomottak szerettek. Azért kellett meghalnia, mert a szegények, az elnyomottak, a boldogtalanok prófétája volt ő, hirdetvén, hogy csak vándorlás az élet itt a földön, melyet az örök égi birodalom üdvössége követ. Azért feszítették keHirdetéeek jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek csak rendes levelezőktől fogadtatnak el. íesztre, mert hirdette, hogy szeressük egymást, ne érdekből, faji összetartozásból, hanem szívből és legyünk szabadok. És miután meghalt, mint az elnyomott milliók prófétája, feltámadott, mint az emberiség Istene s a világ megtudta, hogy ő volt azon Megváltó, kinek jövetelét a ködbevesző múlttól egész Jézus születéséig jövendölte minden nép ihletett férfia. S századok múltán meghódolt az egész világ a golgothai szégyenfa előtt s mióta az utolsó vértanú vére ömlött a Circus porondjára, husvét ünnepét olyan áhítattal üli meg az emberiség, amely örökös bizonyítéka lesz annak, hogy nem hal ki a szívből a hit és a szeretet. Tavaszra esik husvét ünnepe. Jézus is akkor támadott tel, midőn a természet. Ebben is megnyilatkozik a logikája annak az égi törvénynek, amely szerint a világ sorsa intéződik. Feltámad a mező, erdő, berek a tél zsibbadságából .uj életre kel minden lény abban az időszakban, midőn feltámadt. O, aki lejött az emberek közé, hogy meggyilkolják őt s hogy megváltsa őket. Aki érezni tud,, akinek lelkét ki nem szárította ez a küzdelmes élet, abban gyönyörű és magasztos gondolatokat és érzéseket kelt a nagyhét története. E hét történetéhez hasonló dráma nem játszódott le más az emberiség életében és bizonyos, hogy nem is fog lejátszódni többé, hacsak nem az ítélet napján, amikor megbünhődnek a rosszak és megjutalmaztatnak a jók. És sokszor azt hitték már az emberiség bölcsei, hogy a világ már megért az utolsó ítéletre, hogy csordultig telt már a földi bírák pohara. Egyszerű szüklátásu embeT A K C Z A. A feminista kérdésről. 1. Dialog. (A két hölgy együtt jön, Malvin leül.) Anna. Mit hallok kedvesem? ! Igaz-e hogy kenyérkereső pályára neveled a lányodat ? Malvin Sőt a lányaimat; mind a kettőt.Nagyon igaz. Anna. S hogy jutottál e meglepő elhatározásra? (leül.) Malvin. Érett megfontolás utján. Anna. És ugyan mi okból ? Malvin. Csak azért hogy képessé tegyem saját tisztes munkájával megszerezhetni magának a jólétet melyet a szülei házban élvezett, akkor is, ha egykor magára marad. Anna. S más módot nem tudnál erre ? Malvin. Teszem azt . . . ? Anna. Teszem azt hogy férjhez menjen. Malvin. S a férje tartsa lehetőleg ékes fényűzésben. Ez persze a legkényelmesebb volna, csak hogy egy kissé bizonytalannak tartom már ma, mikor látom, hogy a fiatal urak mennyire idegenkednek a házasság-kötéstől. S valljuk be, magunk között, szép csöndesen, hogy nem is egészen ok nélkül. Már pedig mi vár egy jó módhoz szokott, de vagyon nélkül maradt leányra, ha önmagán nem segíthet? Nem merem kitenni e kétes jövőnek s ha önálló és független lehet, meg vagyok nyugodva a felől is, hogy soha nem lesz kényszerűségből szerelmes. Anna. Éj be furcsa eszme! Ugyan ki szokott kényszerűségből szerelmes lenni? Malvin. Tiz lány közül nyolez igy szokott. Anna. Mosolyognom kell a kifejezés fölött, de az eszmének csakugyan lehet alapja. A leánynak be kell várnia hogy a férfi közeledjék hozzája s csakis azok közül választhat, a kik ezt teszik s igy bizonyos tekintetben valóban kényszerűségből szerelmes. Még szerencse hogy anyira igaza van annak a — nem tudom melyik — idegen népnek, a melynek közmondása, hogy a férfi a szemén, a nő a fülén át fogadja be a szerelmet. Önálló hivatással biró leányról legalább föltehető hogy' nem úgy suggerálja magára szerelmét, hanem szive szabad választását követi, mert hiszen nincs ráutalva hogy férjhez menjen csak azért hogy legyen ki eltartsa. És mégis .... ha úgy neveljük lányainkat mintha nem kizárólag a férjhez- menésre számítanának, úgy nem is fognak férjhez menni; legalább a többségük nem. Malvin. Akkor nagy szerencse hogy önállóságra vannak képesítve. De miért ne mehetnének férjhez is, ha egyszer megtalálják az „igazit“ ? Anna. De kérlek ! ki vegyen nőül egy leányt, a ki mondjuk tanár, orvos, hivatalnok vagy gyógyszerész ? Malvin. Hát leghamarább tanár, orvos, hivatalnok vagy gyógyszerész. Anna. Eredeti! S úgy képzeled-e hogy az ur is, az asszony is külön-külön járjon a maga hivatása után ? Malvin. Az első évekre ettől se riadok vissza. Látom a mi szegény paraszt-népünk megél a mellett. A férfi gyári munkás, az asszony mosóné. Az „ember“ napszámba jár, aratni, a menyecske vele megy markotszedni. Közös kenyérkereset az, nehéz phisicai munkával. A középosztály is elbírja azt szellemi munkával. Később, ha a család növekedik, vagy az anyagi kö- tülmények kedvezőbbre fordultak, a nő otthon maradhat. Anna. Mi haszna ha otthon marad ? Úgy se lesz belőle jó gazdasszony ! Malvin. Ah ! ki van mondva a nagy szó ! (föl- állva). Nem lesz belőle jó gazdasszony ! Komolyan hiszed-e ezt ? S miért ne lehetne ? Ugyan nézzünk már egyszer szembe ennek a rögeszmének. Gondolod-e hogy a sütés-főzés magasabb tudomány mint a felsőbb mathesis ? Vagy a nagy takarítás titka nehezebb-e mint a classicus nyelvek, ellenben az ábrázoló geometria sokkal könnyebb, mint a ruha-varrás, hogy mindezeket meg ne tanulhatná az a nő, ki ama tudományokat elsajátítani bírta ? Anna- Megtanulhatja, de nem gyakorolhatja. Malvin. Úgy érted, hogy nem fog folytonosan sütni, vasalni, porolni és mindent egyedül végezni ? De már igy meg nem egyezünk ; nem vagyok hajlandó a háziasszonyt összetéveszteni a házi-cseléddel. Egy fiatal rokonom, a kit jóakaró nagynénik figyelmeztettek, hogy a leány, kit nőül venni akar nem lesz „jó gazdasszony“, határozott hangon felelt: „Nem szakácsnő kell nekem — hanem feleség: nem gazdasszony — de hitestárs“. Anna. Hiszen senki nem kívánja, hogy minden nehezebb vagy durvább munkát is maga végezzen az asszony. De a mi épen rá néz, az is nagyon elég ; néha tulságig sok. Vegyük csak rovásra. (Sebesen pergő szóval.) Reggel, alig hogy felkelt már reggelit adni, ablakokat kinyitogatni, kis lányát — ha van kis lánya — megfésülni, iskolába küldeni, az ágyakat felvetni, padlót fényesitetni; hosszan törni a fejét vájjon mit is főzessen ma ? Az éléskamrából mindent kiadni, húst hozatni s gyorsan felöltözvén a piaczra menni, csirkét vásárolni, mert a cselédekre mit se lehet bizni; meg haza sietni, a konyhába nézni, varrónővel tárgyalni, asztalt teríteni s egyszerre csak ijedt kis sikoltásra fakadni: „Jaj ! már itt az uram s még semmi nincs készen! S ha egy kis várakozás után puha lett a leves s megesett az ebéd, már meg a konyhát kell takarittatni, lámpákat rendbe hozatni, ablakot mosatni, egy kicsikét varrni, sőt ha kell foltozni ; a kertre is egy pillantást vetni, gyomlálni, öntözni, zöld salátát szedni; és ime este lett. A fáradt asszony gyermekeit szépen megimádkoztatva lefekteti, mig sóhajtva elgondolja magában hogy lám a mai napon megint nem volt ideje elméjét képezni, szellemét művelni: nem olvasni, nem zongorázni, de még férjével csak egy órácskát nyugodtan társalogni sem ! Malvin: Pedig kell, hogy legyen rá ideje, ha tökéletes asszony akar lenni! — Már az édes anyámtól tanultam, hogy : „Az asszonynak vagy mindenre jut ideje, vagy semmire sem ér rá“. Már azután melyik milyen : teljesen egyéni dolog, Anna : Igen ám, de a melyet elkerepeltem, az csak olyan közönséges hétköznapja a sokat zaklatott asszonynak, a melyen se vendéget nem fogadott, se látogatást nem tett, se rendkivüli házi dolog elő nem fordult. Mert vannak hajh! ilyenek is. Itt van az általános nagy takarítás: a háznál akkor nincs megállás! Hát még a nagy mosás ! minő felfordulás! Már egy nappal előbb a ruhát kiadni, beszappanoztatni, gondoskodni hogy legyen minden mi kell bőven, szappan
