Szatmármegyei Közlöny, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1902-03-30 / 13. szám

SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY

rek már meg is jelölték a szörnyű napot,melyen el- jövend a vég s a nagy kezdet. De nem jött el, az Isten vár, vár ....

Az emberiség nagyobbik fele a feltámadás órájában ott szorong a templomokban, melyeknek csúcsán kereszt tör a végtelen égboltozat felé. Ebben a szörnyűséges nagy tömegben kevés az olyan végképpen romlott ember, aki az imádás magasztos pillanataiban nem érezné Krisztus tanításának igazságát, hogy a földi élet csak véndorlás, az igazi élet a síron túl kezdődik. Ez a gondolat oly csodásán szép, oly megkapó és nagyszerű, hogy ha ez képezné az emberi cselekedetek rugóját, a menny már csakugyan leszállóit volna a földre, ahogy azt Petőfi Sándor megjövendölte egy költeményében. De hol az ember, aki igy él, ahogyan Krisztus tanított élni ? Hasztalan keressük a a Megváltónak ilyen valódi követőjét, úgy él az emberiség itt a földön, mintha örökké tartana e földi lét s mintha a síron túli élet nem létező fogalom lenne reá nézve.

Elmúlik a feltámadás ünnepe, elröppennek a hitbéli ihlet pillanatai, a szivekből kiszáll a malaszt a lelkekből a túlvilág gondolata, hogy helyet adjon önzésnek, irigységnek, kapzsiságnak, nagyralátásnak, gőgnek és szenvedélyeknek. De a husvét, a feltámadás ünnepe mégis felrázza az emberiséget az élet mámoros álmából, egy kis időre megtisztulnak és lelkünk bele olvad a végtelen istenségbe.

Ti szegények, ti boldogtalanok és elnyomottak, akik az élet örömeiről nem tudtok, csak szenvedéseiről, gyűljetek össze e Jézus koporsója körül és szálljon vigasz megsebzett szivetekbe. Ti értetek halt 0, a ti prófétátok volt ő, a ti Istenetek O. Higyjétek el fog jönni a ti világotok és meglesz az 0 akarata!

És ti gazdagok, hatalmasok és erősek, akikre mosolyog a földi jólét, szánjatok magatokba és boruljatok le az Ur színe előtt, akinél csak úgy találtok meghallgatásra, ha szeretitek felebarátotokat és ha jót tesztek azzal, akinek szüksége van rá. Támadjon fel a szivetekben az 0 tanítása a sirontuli örök életről és igyekezzetek e tanítás következtetéseit levonni.

Mert a boldogtalannak vigasztalás ünnepe a husvét, a boldognak a magába szállásé.

S aki nem úgy él, ahogyan azt Jézus tanította, az rossz életet él.

és kékitő, borax, keményítő. E keserves napon minden viszásan megy; a konyha szinte repül, a kémény majd kigyul; a gőz behúzódik az előszobába, amiért az ur mindig haragszik; a leves is kifut, kozmás lesz a sült is; a gyermekek sírnak, cselédek duzzognak, kedvetlen még a macska is s ha túlestünk rajta, bizony nem oknélkül mondjuk a „hál’ istent“.

Malvin : Nagyon méltánylom mind amit szapora buzgalmad felsorol. Nálamnál senki se nagyobb tisztelője az igazi jó gazdasszonynak ; csak azt hibáztatom, ha el vész benne a feleség, az anya.

Anna : De mikor váltig igyekszik eleget tenni a feleség és anya kötelességének!

Malvin: A materialisztikus kötelességnek ! De hát eleget tett-e pusztán ezzel ? Nincs-e az ő szeretteinek lelke, szelleme is ? — S az nem kivánja-e szintúgy a maga részét a táplálékból és élvezetekből, mint kényeztetett drága porhüvelyünk a töltött káposztát és az ananász-fagylaltot ? Bizonynyal: intelligens ember bármily elismeréssel kisérje is nejének folytonos fáradozását s bár önmaga előtt is titkolná, — szive mélyén érzi a csalódást, ha nem találta fel a valódi élettársat, a ki után sóvárgott mikor otthont alapított, a kinek mind azt a mi hivatásán kívül is foglalkoztatja az embert, elmondhassa, — tudván, hogy van a ki megértse, megbeszélje, ha kell megvitassa, — a ki együtt élje vele magasabb lelki életét is, — egyszóval: az igazi feleség, az eszményi nő!

Anna: (habozva) Milyen legyen hát az eszményi nő?

Malvin: Eszményi nő az, a kinek körében jobbnak érzi magát minden lélek. — Szeretet és hűség, türelem és állhatatosság, minden a mi szelíd erény neki jutott osztályrészül s ő azt megőrzötte váltig s gyarapítja folyton. Férjének szép, férjéért jó s minden tehetségét arra alkalmazza, hogy felemelkedjék a szellemi magaslatra, a melyen méltó hitvese lehet az ő urának, a ki egyébről is óhajt társalogni, mint a napi pletyka, a cselédek rosszasága, vagy a divat változása. És hogy erre képes legyen, ahhoz alaposabb képzettség, tágabb világnézlet szükséges, mint amennyit a szokásos négy polgári osztály nyújthat.

Anna : Mindez majdnem ugy.hangzik, mintha azt akarnánk állítani, hogy a tudás — jóság.

Malvin'. Feltétlenül! Az ostobák gonoszak, a tudatlanok rosszak.

Anna: De végre a te eszményi nődnek is csak tágabb műveltsége van és nem önálló kereseti képessége.

H Il^EK.

— Lapunk tisztelt olvasóinak és munkatársainak boldog húsvéti ünnepeket kívánunk.

— Húsvéti szertartások. A róm. kath. templomban husvét első és másod napjain d. e. 9 órakor ünnepélyes szent mise és d. u. 3 órakor vecsernye. Az ev. ref. egyháznál ünnep első napján Asztalos György lelkész tart ünnepi beszédet, ágendázik : Veres Gusztáv. Délután Veres Gusztáv s. lelkész mond beszédet, valamint ünnep másodnapján d. e., délután pedig Lukács Mihály tanító. — Az ág. evang. egyháznál : Husvét első napján d. e. fél 10 órakor egyházi beszédet tart Boross János lelkész, az istentisztelet után pedig az úrvacsoráját osztja ki a híveknek. Délután fél 3 órakor Nagy Sándor tanító mond beszédet. Hétfőn délelőtt Boross János tart beszédet.

— Felolvasó estély. A Kölcsey-Egylet f. hó 23-iki felolvasó estélye a legszebb sikerrel ment végbe. Előkelő és nagyszámú közönség jelenlétében olvasta fel Csóti Márk Voggenhuber Oszkár főgymn. tanár finom tollal megirt értekezését a német irodalom egyik legkedvesebb költőjéről Lenauról. A felolvasás minden sora igazi tanulmányozás jelét adta s a hálás közönség tapsokkal jutalmazta meg a láthatatlan szerzőt. Czukor Anna zongorajátékával igen kellemes perczeket szerzett a publikumnak, igaz tehetségre valló játékának tapsokkal hódoltak. A műsor következő pontjakép Somossy Miklósné „Dialog“-ját adták elő Bornemissza Gézáné és Somossy Miklósné. A „Dialogot“ bővebb ismertetés helyett — lapunk tárcza rovatában adjuk közre, a mi pedig annak elmondását illetti Bornemisza Gézáné pergő előadása kellemes hanghordozása, fesztelen, bátor fellépése a „Dialógéban nyilvánuló szép szellemet megkapóan testesítette meg, mig Somossy Miklósné, a jeles tollú szerző, könyedén és biztosan oldotta meg nem épen könnyű feladatát. Ezt követte a dialog bírálata ugyanazon szerzőtől, a ki saját dolgozatát amerikai gyorsasággal és leleményességgel azonnal meg is bírálta. Ezt Csóti Márk olvasta fel. Lapunk tárczarovata hozza ezt is. A szellemes és szelíd humoru bírálat a publicum tetszését igen megnyerte. Kemény Alajos felolvasását igaz élvezettel hallgattuk meg. Az ötletekben, humoros helyzetekben gazdag csevegés igazi fűszere volt az estélynek. A brilliánsul megszőtt felolvasást a közönség tapsaival honorálta. — Bucsupont- kép Kemény Giziké játszott el egy pár szép magyar nótát zongorán. Magyaros, művészi játéka nagy zenei képzettség tanujelét adta, s ha a zene megnemesiti a lelket, úgy játéka túlzás nélkül megnemesitette a mienket. Lepközelebb pedig remélhetőleg április 12-én gyűlünk össze a Kölcsey-Egylet e szezonbeli utolsó estélyére, melynek programmját az elnök, a tevékeny és szorgalmas elnök, tudomásunk szerint a legpom- pásabban állította össze. Felhívjuk a közönséget, ápolja ez irodalmi egyletet és segélyezze filléreivel, mert hát a realismus mellett ránk férne egy kis, egy nagyon csipetnyi idealismus is ! (F. H.)

— Kinevezés. A nagykárolyi kir. pénzügyigazgató Rencz Antal helybeli kir. adóhivatali díjtalan gyakornokot a fehérgyarmati és Barbul Jánost szi- nyérváraljai kir. adóhivatali díjtalan gyakornokot ugyanoda dijas gyakornokká nevezte ki.

Malvin : Cszkhogy azzal a fáradsággal és költséggel, a melylyel ehhez jut, megszerezheti amazt is ; tegye meg hát, vagyis inkább tegyék meg a szülők, kik ma kezdenek léánykáik neveltetése és jövőjével foglalkozni. Minden leány számára kívánatos legalább a középiskola, ha egyébért nem, már csak azért is, mert az anya van hivatva fiát nemcsak nevelni, de a mennyire az iskola mellett szükséges, tanitani is. Az úgyis hatalmába ejti a gyereket már 6 éves korában s évről-évre szorgosabban fonja-szövi a szálakat, melyek a külső nagyvilághoz fűzik az ifjút. Csak addig marad a családé, mig az aula kapuján belépett. Boldog anya, ki legalább az ideig magáénak mondhatta a fiát! De hogy lehessen teljes bensőség fiú és anya között, ha mind a mivel az foglalkozik, a mit tanul és dolgozik anyja előtt csupa egyptomi czifra? (hierogliph ?)

Anna : Felejted, hogy nem minden lány képes magasabb tanulmányokra . . .

Malvin : . . . csak úgy, mint a fiuk se mind. — Az ember ősasszonyával együtt ette a tudás fájának gyümölcsét. S nem látjuk-e ismerőseinket mindent elkövetni, hogy az élet harczára fölfegyverezzék fiaikat ? Ha nem lehet pap, legyen tanító, ha nem lehet magasabb hivatalnok, legyen altiszt, ha nem lehet gépész, legyen kéményseprő, de mindenesetre csak akkor mondják, hogy nevelése be van fejezve, ha el van látva a megélhetés eszközével.

Anna \ Tehát a leány is, ha nem lehet tanár, legyen tanítónő, ha nem orvos, úgy gyógyszerész, di- vatárusnő, varrónő ? . . .

Malvin: . . . akár vasalónő, ha már képtelen a komoly szellemi munkára, melyre pedig inkább volna a természettől rendeltetve. Csakhogy a mit végezni akar, azt tanulja meg alaposan, hogy igazából hasznát is vehesse, ha baj éri. A tudásban gyönge, jellemben sem erős s ha kopogtat a gond — a szürke asszony — szegény esendő lélek miben lelje menedékét ? Nem bírván keresni egy darab kenyeret, elfogadja a pezsgős vacsorát, melynél a bűn a gazda.

Anna : E szerint a nő is épp oly arányban volna önálló megélhetésre képesítve, mint a férfi ?

Malvin : Éppen úgy. És csak e megoldásban van reménység, van jövendő ; csak igy lesz élő valóság, a férfi kegyétől nem függő, a sors viszontagságától nem félő, az emanczipált nő.

Anna: Mind a világ irtózik az emanczipált nőtől !

Malvin: Rósz hírbe hozták a kifejezést. Pedáns

— Szemle. Lencz Győző ezredes, ezredparancsnok f. hó 24-én szemlét tartott a helybeli honvédzászlóalj altisztképző iskolája felett.

— Pártgyülés. A megyei függetlensépi párt elnöke a következő meghívót bocsátotta ki a párt tagjaihoz : Tisztelt párttag Ur! Az általános képviselőválasztások és a tisztujitás lezajlása óta előállott helyzet szükségessé teszi, . hogy pártunk a megyei rendes tavaszi közgyűlést megelőzőleg határozzon, állapítsa meg a teendő indítványokat, jelölje ki, kiket biz meg a felszólalásokkal, pártunk álláspontjának megvédésével a májusi gyűlésen. Ez okból f év április 9-én délelőtt 10 órakor Szatmáron, a Károlyiház fogadóban párt- gyülést hívok egybe és felkérem párttag urat, hogy okvetlenül vegyen részt gyűlésünkön és kövessen el mindent, hogy a rendkívül fontos tárgyakra való tekintetből pártunknak, ha csak lehet minden tagja jelen legyen. Tájékozás végett tudatom, hogy eddig a következő indítványok és ügyek lesznek gyűlésünkön tárgyalva: 1. A Batthyány arczkép tárgyában újabb indítvány. 2. Az 1848. XX. t. ez. tárgyában teendő indítvány. 3. Több megyei átiratok tárgyalása II. Rákóczy Ferencz ellen hozott t. ez. megváltoztatása ügyében. 4. Indítvány fegyelmi vizsgálat elrendelése iránt Papp Kálmán vármegyei várnagy ellen. Budapest 1902. márcz. 25. Hazafias üdvözlettel Luby Géza m. pártelnök

— Képesítés. Nagy Gusztáv pénzügyigazgatósági dijnok, az iroda kezelési szakvizsgát kitűnő sikerrel letette.

— Purim ünnepét szép társaság ülte meg Sternberg Jenő központi takarékpénztári főkönyvelő vendég- szerető házánál. Mint minden évben, ugv ez idén is megjelent nála a központi takarékpénztár igazgatósága, felügyelősége és tisztikara s a család több jóbarátja. A szeretetre méltó bájos háziasszony dús villásreggelivel látta el vendégeit s a társaság derült hangulatban volt együtt a délutáni órákig. A lakoma alatt Reök Gyula a takarékpénztár elnöke mondott elsőben pohárköszöntőt a ház úrnőjére, majd dr. Jékel László vezér- igazgató a házi gazda, mint az intézet tevékeny főkönyvelője érdemeinek méltatása mellett poharat ürített a kiterjedt s köztiszteletben álló Sternberg családra. Valóban nagyon szép az a páratlanul szívélyes viszony, mely az intézet és kitűnő főkönyvelője között fennáll ami mindenesetre csak növeli az intézet iránti bizalmat s annak jóhirnevét.

— Gőzmalom részvényekre. Több budapesti gyáros felkérésére Vetzák Ede, a takarékpénztár vezér- igazgatója részvénytársaság összehozásán fáradozik, a melynek czélja az volna, hogy a helybeli Melinda gőzmalmot üzembe hozza. Az alakulás iránt legközelebb megteszik a lépéseket.

— Arany lakadalmát ünnepelte f. hó 23-án városunkban Keresztszegi Mihály közbecsülésben álló polgártársunk. Az ötven éven át boldog házasságban élő jubiláns házas párnál e napon a gubás énekkar szerenáddal tisztelte meg a gubás-társulat érdemekben megőszült elnökét. Ugyanekkor Tőtős János énekkar vezető beszédet intézett az ünnepekhez. Az énekkar alkalmi éneke után Varga József gubástársulati tag tolmácsolta az elnöknek érdemeit, a kinek a megtisztelt meghatottan mondott köszönetét s vacsorára hivta meg a tisztelgőket. Vacsora alatt a jubiláns unokája Tóth Erzsiké polgári leányiskolái növendék szép vers elszavalásával kedveskedett az arany párnak.

kék harisnyát képzelnek alatta, vagy férfiasságot negé- lyező, szivarozó hölgyet. Nem csoda, hogy az érzékeny lelkű írónő oly szertelenül kifakad : „Gúnyoljátok a nő emanczipatiót,tudnátok csak mit tesz ez a szó nemes értelmében, lába nyomát csókolnátok az emanczipált nőnek!“

Anna : De ah! hova lesz igy a poézis ?

Malvin: ... és mivel poetikusabb a főzőkanál, mint az irótoll ?

Anna : S vájjon lesz-e olyan kedves a nő, ha produktiv munkában fárad, mintha valami csinos, köny- nyü csipkét készíteni ül az ablakba ?

Malvin : S azon keresztül kaczérkodik kifelé. De olyan kedves már csakugyan nem lesz, hogy ezt tegye.

Anna : Ugyan ?! ugye ?!

Malvin: Ehhez kétség nem fér. Üres lélek, tudatlan felületesség és gyarlóság okozzák, hogy az ilyen divat-báb előtt csak az értékes, a mi külsejét disziti, csak az érdekes, a ki szépségét dicséri.

Anna: Kezdem elfogadni a női önállóság tanát. Szinte kedvem lesz már ilyen képesítésre nevelni a kis leányomat . . .

Malvin : ... a. kedves Nellikét ?

Anna: Az ám! (a hallgatósághoz) Nemde jó hangzású volna: „Dr. Barta Nellike!“ ?

II. Bírálata a dialógnak.

Azt hiszem nem túlzott kívánság, hogy az irodalmi felolvasások mindig bírjanak némi alkalomszerü- séggel. Legalább bizonyos fokig; hiszen azért nem szükséges éppen a napi hirek rovatában keresni tárgyukat, hanem tegyük azt például olyan formán mint én akarom tenni most. Minden szerénykedés nélkül kijelentvén azt is, hogy ezzel mintegy példát is kívánok nyújtani más tollfoghatóknak.

Választott tárgyam pedig aligha lesz érdektelen, mert nem minden pikantéria nélkül van az, amit cselekedni szándékozom t. i. bírálatot mondani az éppen elhangzott dialog fölött. Nem vagyok-e igen figyelmes, igy megelőzvén az önök óhajtását ? Mert hiszen nyilvánvaló miszerint alig várják hogy a teremből kijutva megtehessék és kicseréljék bizonyára alapos megjegyzéseiket. Nem tudom hogy fognak megoszlani a vélemények, gáncs-e vagy dicséret jut nagyobb mértékben a hölgy triásznak mely a dialogot „elkövette.“ Kettejüket a kik az előadás nem csekély fáradságát voltak szívesek elvállalni, átengedem a társaság höl-