Szatmármegyei Közlöny, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1902-03-16 / 11. szám
SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY 107—233 Nagykárolyi ujvárosrészi, nagyutczai részi, hajduváros részi, svábrészi és zsellér részi 1902. évi gazdasági költségvetés. Batiz és B.-Vasvári községek 1902. évi közmunka költségvetései. Nagy- Peleske, N.-Hodos, Garbolcz, Homok, Nagy-Palád, Pál- falva, Amacz, Méhtelek és Zajta községek 1899. évi háztartási számadásai. Riese, Kis-Namény, Vámos- Oroszi, Kér-Semlyén, Gilvács, Mánd, Nagy-Majtény, Csanálos, Udvari és Patóháza községek 1900. évi háztartási számadásai. Géres község 1901. évi házi- és birtokossági költségvetése ellen Miklóssy Gyula és Bartha Sámuel felebbezése. Kraszna-Béltek község 1901. évi költségvetése. Kir.-Darccz 1902. évi háztartási pótköltségvetése. Alsó-Homoród 1901. évi háztartási pótköltségvetése. Géres és Erdőd községek 1902. évi közmunka költségvetése. Rápolt község 1899. évi sze-gény, palló ésregále váltságtőke-alap számadása. Fény község 1894—1900. évi szegényalap számadása. Erdőd, Porcsalma és Remetemező községek 1898. évi házi számadásai, Porcsalma 1899. évi háztartási számadása. Alsó-Fernezely, Felső-Újfalu, Tornái lya, Oláhtótfalu, Oláh-Újfalu, Erdőszáda, Farkasaszó,Balota- falu, Ivácskó, Szinfalu, Nagy-Sikárló, Kis-Sikárló, Mező- Aranyos, Monostor, Szoldobágy és Felső-Homoród 1900. évi háztartási számadásai. Koltó-Katalin , Kol- ezér, Kis-Bozinta 1902. évi házi költségvetése. Gyűrtelek, Keér, Papbikó, Szinyérváralja 1902. évi háztartási és pótköltségvetései. Sz.-Váralja, Remetemező, Barlafalu, Veresmart, Borhid, Iloba és Sebespatak 1902. évi községi közmunka költségvetései. Sz.-Váralja, Remetemező, Barlafalu, Veresmart Borhid 1902. évi mezőbirtokossági költségvetése. Tartolcz 1901. évi mezőőri helyesbitett költségvetése. Av.-Ujvárosés Rák- sa 1899. évi háztartási számadásai. Nagy-Dobos házi és szegény-alap, Derzs, Iklód házi, Papos házi, betétszerkesztési, szegény- és közmunka-alap, Kántor-Jánosi, Nyir-Csaholy, Kocsord házi, Ó-Pályi, Gebe házi és szegény-alap, Nagy-Ecsed házi, szegény, közös iskola és uti-alap, Győrtelek, Tunyog házi, Hodász, Jármi házi,szegény- és közmunka-alap, O.-Apáti, Vitka, Sza- mosszeg házi és szegény-alap, Keér házi, Mátészalka házi és szegény alap, Nyir-Császári, H.-Lápos, Kol- ezér, Ó-Bozinta, Kis-Bozinta házi, Nagy-Körtvélyes, Fericse, Jeder, Somkutpataka házi és szegény-alap, Sz.- Váralja, Avas-Újfalu, Bujánháza, Válaszút, O.-Mogyo- rós, Kányaháza, Ó-Huta, Uj-Huta házi, Terep, Apa házi és szegény-alap, Remetemező házi, Iloba I. házi, Iloba II. házi, Borhid házi, szegény és mezőgazdasági, Veresmart házi, szegény és mezőgazdasági, Számos- telek házi, szegény, Sebespatak házi I., Sebespatak házi II., Barlafalu, Papbikó házi, szegény és mező- gazdasági, Bikszádházi és szegény-alap, Mózesfalu község 1900. évi házi számadásai. Nagv-Károly, 1902. márczius 8-án. Összeállította : llosvay Aladár, vm. főjegyző. ad 26031—901. Hirdetmény. A vármegye közönségének 1901. év augusztus hó 9-én 765—901. bjkvisz. alatt a fehérgyarmati közkórházi főorvos fizetésének felemelése ügyében kelt határozatát azzal teszem közhírré, hogy az az elleni esetleges fellebbezések a kihirdetéstől számított 15 napon belül hozzám nyújtandók be. Nagykároly, 1902. márczius 7. Nagy László, alispán. Szatmárvármegye törvényhatósági bizottságának Nagykárolyban 1901. évi augusztus hó 9-én tartott rendes közgyűlésének jegyzőkönyvi kivonata 765—901. Bjkv szám. Gróf Hugonnai Béla főispán, mint a közigazgatási bizottság elnöke pártolólag átteszi, Jékey Sándor főszolgabíró a fehérgyarmati közkórház bizottsága elnökének 1901. julius 12-én tartott üléséről felvett jegyzőkönyv kivonatát a mely szerint Halász Jenő közkórházi igazgató főorvosnak 900 korona évi fizetését 1400 koronára felemelni határozzák. A féhér- gyarmati közkórház bizottságának ezen határozatát, tekintettel az abban felkarolt méltánylást érdemlő körülményekre, az állandó választmány véleményéhez képest, helyben hagyja, s az összes iratokkal együtt a nagyméltóságu m. kir. belügyminister úrhoz ezen jegyzőkönyvi határozat jogerőre emelkedése után külön felirat kapcsán jóváhagyás czéljából felterjeszteni rendeli. Miről vármegyei alispán ur további eljárás végett jegyzőkönyvi kivonaton értesittetik. Kelt mint fent. Vármegyei alispán helyett: llosvay Aladár vm. főjegyző. Kiadta ifj. Vetzák Ede, tb. vm. aljegyző. Márczius 15. Az ideálok napjának évfordulóján lelkesedéssel és mélységes kegyelettel tekint minden jó magyar vissza a múltba, midőn történt egy esős tavaszi napon, hogy az ut- czán, néhány ezer békés polgár lelkesedése között testet öltött a magyar szabadság. Vannak sok eseménydusabb napok is a magyar históriában de olyan nap, mely jelentőségében és a jövőre való kihatásában felülmúlná márczius 15-ét, nincsen, de talán nem is lesz. Most, ötvennégy esztendővel azután, hogy a 12 pontot a Muzeum előtt kihirdették, tisztult fogalmaink vannak 1848 márczius 15-ének eseményeiről és bírálni, méltatni tudjuk azt a mérhetetlen lelkesedést, mely miként az áradat söpörte ki a tömeg szivéből a múlt hűbéri hagyományait s bevitte oda az egyéni és politikai szabadság s az egyenlőség korlátlan elismerését. Ez a lelkesedés és az az impozáns erő, melylyel az öntudatra ébredt magyar nép, jogait követelte márczius 15-én, ez leghitelesebb biztosítéka annak, hogy a magyar fajban erő és politikai tudás van, amely minden vihar között is megfogja tartani ezt a nemzetet. S ezért ne csak lelkesedéssel és tűzzel üljük meg márczius 15-ének ünnepét, hanem azzal a büszke öntudattal, hogy ez a nép, amint megszerezte, éppen úgy meg is fogja tudni tartani és őrizni a maga szabadságát és szabadsági intézményeit. Márczius 15-ének emléke, hasztalan mondanak akármit a hiperlojális alkotmány-magyarázók — szoros összefüggésben van a mi szerencsétlen és dicsőségteljes szabadságharczunk emlékével. Akárhogyan is csűrjük csavarjuk a történelmet: 1848 márczius 15-én kezdődött és 1849 augusztusában végződött a csodálatos küzdelem a mi hazánkért és szabadságunkért. Ez a logikus kapcsolat mindenha megvolt a köztudatban is és ezért mindenütt, ahol márczius 15-én ünnepelnek, a szabad- ságharezban elesett hősök emlékének áldoznak leginkább. így van ez jól és legyen is igy mindenkor. Márczius 15-ének megünneplésével a magyar legszebb kötelességét teljesiti. Emlékezik arra, hogy támadt egy kor és abban a korban emberek, hogy szabaddá tegyék Magyarországot és ugyancsak támadt egy kor s benne emberek, akik nemcsak a szabadságot, de a nemzetet is el akarták tiporni! Emlékezik arra a héroszi harezra a haza hü fia és emlékezik arra a vérfagyasztó hajszára, melylyel a győztes, mint ha kiirtani akarta volna ezt a népet s bizony nem rajta múlt, hogy ez nem sikerült neki. Emlékszik és emlékezzen is, ne a feledés, hanem a megengesztelődés fátylát borítsa rá azokra a gyászos eseményekre is, melyek a márczius 15-nek gyönyörű emlékéhez fűződnek. Mert nagy, igen fontos tanúságokat szolgáltatnak nekünk ezek a gyászos emlékek is, melyek kell, hogy még századokon át irányítsák a magyar nemzet magatartását bizonyos tekintetben. — Megbocsátunk, de nem feledünk, mert aki feled az nem tudja hasznát venni a múlt tanulságainak. S ezek olyan tanulságok voltak, melyek századokra kihatnak. S midőn a nemzet ünnepének napján dicsőítjük a szabadságot s az érte vívott har- ezot, midőn a vértanuk hazaszeretete és lelki ereje előtt leborulunk, bátor bizalommal tekintsünk e nemzet jövője elé, mely élni és virágozni fog, mindaddig, míg szabadsághőseit és vértanúit tiszteli. A képviselöházból. Lapunk múlt számában közöltük Böszörményi Sándornak, a krassói kerület képviselőjének beszédét, a melyet a költségvetés tárgyalása alkalmával mondott s felemlitettük azt is, hogy ugyan akkor Domahidy Elemér a nagykárolyi kerület képviselője is hozzá szólt a belügyi költségvetéshez. Minthogy a lapok csak kivnatosan közölték a beszédet, azt most egész terjedelmében adjuk, minthogy a kerület választóit érdekelheti e beszéd. Folytatása a mellékleten. TÁR C Z A. Márczius Idusán. Van egy napunk, mikor szent büszkeséggel Csupa gyönyörbe foszlik át a szív . . . Van egy napunk, mely tele üdvösséggel, S a boldog Isten kebelére hiv 1 Van egy napunk, feltámadást jelentő, Mikor a nap is büszkébben ragyog . . . S a templomokban titkon sir a Nemtő . . . S a gyermek hangja cseng : magyar vagyok ! Van egy napunk, mögötte gyász, borongás, Egy rémes börtön, a bilincs csörög . . . Sóhajtva reszket szerteszét a zsongás . . . S az égbolt is — talán sir — úgy dörög . . . Az élők imbolygó, bus, méla árnyak, Az ajkakon csak vonaglás fakad, . . . És kiíznak a szemekből a vágyak: Csend . . . magyarul beszélni nem szabad! Van egy napunk . . . tündéri a regéje . . . Habkönnyű álom . . . dallama csodás, Napfénybe siklott át a bánat éje, És fel az égbe az elkárhozás ! Kérges tenyerébe a parasztnak Süppedt a finom, puha úri kéz . . . És fegyverétől az égi malasztnak A sírba hullt az önkény, gyülevész! Van egy napunk, a szeretet hatalma, Ült fényes, szűzi, édes ünnepet . . . Mikor a sírba tört búgott büszke hangja A dalnak és a kripta szétrepedt. Mint végítélet zengő harsonája Zúgott a honba szét a drága dal . . . A holt sziveket uj életre rázta, A Talpra Magyar! Van egy napunk, a gyöngyös kikeletben, A szabadság sasának szárnya nőtt, . . . És átrepülte a nagy. néma csendben A völgyet, bérczet, rónát hegytetőt . . . És fel az égig szárnyalt s lenn a földön A szégyenpir kigyult az arczokon . . , És érezték, hogy nem más : puszta börtön, Égy kripta rég a féltett, drága hon ! Van egy napunk, a legszebb a viiágon, Millió sziveknek megadta azt, Miről a dal hangzik szét a faágon, A szabadságot az örök tavaszt . . . Van egy napunk, a mikor fenn az égben, Sok angyalajkról lecsendül a dal: Feltámadt a magyar! Flieaz Henrik. A szerencse kegyeltje. Fehér Iván a legirigyeltebb emberek egyike volt abban a háztömegben, melynek széles utczái között a nagyváros élete zajlog. Mint szegény, jelentéktelen fiatal ember került föl a fővárosban. Nem volt kire támaszkodni, nem voltak összeköttetései, pártfogói. Kizárólag két karja erejére, ügyességére, egyéni képességeire volt hagyatva. Csak ezektől várhatta boldogulását, melynek élet a neve. De a sors sok minden adományaival megajándékozta, a melynek e lázas tülekedésben hasznát lehet venni. Adott neki aczélos erőt, nem csüggedő kemény lelket, alkalmazkodó sima modort. Azok közé tartozott, a kik tudnak bánni az emberekkel és min- denekfölött az aszonyokkal. Ah, az asszonyok ! ... Ők voltak, akik a törekvő fiatal embert pályájának minden jelentős fordu- lójain segítették. Mikor még küzködve, nyomorogva végezte egyetemi tanulmányait háziasszonya, egy kicsi, sápadt szőke özvegy asszonyka volt az a ki a legégetőbb szükségből kisegítette, a ki a nélkülözések fájó marásaitól megmentette. Biztos, hogy a kicsi vézna asszony messzemenő reményeket fűzött a deli szőke fiú jövendőjéhez. De Iván csak addig barátkozott vele, tartotta édes szóval, reménységgel, a mig szüksége volt reá. A mint pályáján tovább haladt, elhagyta, elrúgta magától kíméletlenül, kemény szívvel, mint egy elhasznált rongyot. A szerencsétlen kis nő talán belehalt a csalódásba, de Iván haladt tovább a maga utján, megindulás, sajnálkozás nélkül. Később is az asszonyok, mindig az asszonyok voltak azok, a kik Ivánt előbbre segítették. Ő pedig kihasználta őket mind, elfogadta lázas szerelmes csókjaikat, viszonozta mámoros öleléseiket, hagyta magát szeretni tőlük. Az utczán elhagyta őket hideg szívvel, erős lélekkel nem őrizvén meg szerelmeik emlékéből szivében semmit, száműzve emlékéből még az édes buja illatokat a gyengéd remegéseket is, melyek az elmúlt szerelmek után sziveinkben viszszamaradni szoktak. De a férfiak sem jártak jobban e kemény emberrel. Varázsával lekötötte megvesztegette őket is. A melyik útjába került és érdemes volt reá, mind magához kötötte ezer szolgálattal, hízelegve hiúságuknak, dicsvágyuknak, az ezer apró és nagy gyöngeségnek,
