Szatmármegyei Közlöny, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1902-03-16 / 11. szám

Melléklet a Szatmármegyei Közlöny 1902. évi Il ik számához.

Folytatás a főlapról.

Domahidy Elemér beszéde a következő volt:

T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk !) A belügyi tárcza költségvetésével szoros összefüggésben lévő vármegyei közigazgatási szervezetek, és a vármegyei közigazgatási tisztviselők helyzetével óhajtanék röviden foglalkozni. Felkérem t. képviselőtársaimat gyarló fejtegetéseim meghallgatására, hogy mindazon tanulságaimat és tapasztalataimat, a melyeket mint volt vármegyei tisztviselő hosszúra nyúlt működésem ideje alatt szereztem, itt a ház előtt előadhassam. (Halljuk! Halljuk!)

A költségvetés tárgyalásának tartama alatt igen sok utalás történt vármegyei közigazgatási viszonyainkra, és igen sok oldalról panaszoltattak a vármegyei közigazgatási tisztviselők által elkövetett visszaélések. Ezen visszaélések miatti panaszok jogosultságát részben magam is elismerem, viszont ismerem az embereknek azon tulajdonságát is, a melynél fogva sokkal inkább hajlandók a sötét dolgokat még sötétebb színekkel kifesteni, a rosszabbakat még rosszabbaknak feltüntetni, mint ellenkezőleg, ennek folytán az én szerény nézetem szerint ezen felhozott atroczitásoknak egy igen nagy része túlzott, annyival is inkább, mert azt tapasztalatból tudom, hogy a panaszló urak rendesen figyelmen kivül szokták hagyni az audiatur et altera pars elvét, (Ugy van! Úgy van!) a melynek elkerülésével pedig, t. ház, valakinek eljárása felett objektive ítéletet mondani,vagy éppen pálczát törni talán nem is lehet. (Helyeslés a jobboldalon.)

Ezeknek előrebocsátása után vessünk egy tekintetet a vármegyei közigazgatási tisztviselők helyzetére, — vessünk egy tekintetet vármegyei közigazgatási szervezetünkre. — A vármegyei életben azt tapasztaljuk, hogy a vármegyei tisztviselők legnagyobb része ezen állását vagy ügyes korteske- dési tehetségének, vagy rokonszenves, megnyerő egyéniségének, de leginkább kiterjedt rokoni összeköttetéseinek köszönheti és csak legritkább esetben találkozunk olyan tisztviselőkkel, akik saját szorgalmuknak, saját rátermettségüknek és saját érdemeiknek tulajdoníthatják megválasztásukat. — (Ugy van ! a jobboldalon.) Anomáliák ezek kétségtelenül, t. képviselőház. Azt gondolom, hogy ezeknek megszüntetésére együttesen, közös akarattal kell törekednünk. Ezen anomiliák megváltoztatására pedig ez idő szerint egyébb eszköz rendelkezésünkre nem áll, mint az, ha közigazgatásunkat az egész vonalon államosítjuk, (Helyeslés a jobboldalon.) — Mert, méltóztassa- nak elhinni, t. képviselőtársaim, hogy a kinevezett tisztviselő, a ki nem kénytelen megválasztásának biztosítása végett a kerületben fellépett, és legtöbb esetben befolyással biró képviselőjelölt megválasztását támogatni, a ki szintén állásának biztosítása végett nem kénytelen hivatalos idejének egy részét a vármegye úgynevezett irányadó körei hangulatának, rokonszenvének megnyerésére fordítani: ez a kinevezett közigazgatási tiszviselő sokkal önállóbban fogja közigazgatási feladatát teljesítem. (Helyeslés a jobboldalon. Egy hang balfelől: És függetlenebbül is ugyebár ?)

Azt hiszem, t. képviselőház, abban mindnyájan egyetértünk, hogy jelenlegi közigazgatási viszonyainkon, a melyek elavultságuknál fogva a jelenkor igényeinek meg nem felelnek, változtatnunk, illetőleg gyökeresen javítanunk kell. A javítási módozatokra nézve azonban már valószínűleg igen eltérők véleményeink, mert itt, e ház minden oldalán hélyet foglaló t. képviselőtársaimnak talán mindegyike külön szempontokból kiindulva, óhajtja közigazgatási visszonyainak javítását, talán kiki az általa behatóan ismert vidék közigazgatási viszonyainak javítására más más módozatokat vél előnyömely minden emberrel közös. Ha már nem kellettek, keresztülhaladt rajtuk, mint egy lépcsőfokon, viszsza sem tekintve többé.

Ennek a különös, erős és kegyetlen embernek nem volt más czélja az életben, mint pénzt, minél több, sok, nagyon sok pénzt szerezni. Ezért áldozott fel mindent: férfiak barátságát, asszonyok szerelmét sajátmagának minden feltolakodó érzését is. És mint az erős akaratú emberek mind, ő is megvalósította ezt a kívánságot, a mely izzó lobogással élt bensejében, betöltötte szivét, egész valóját. Már gazdag ember volt, a mikor egy úgynevezett szerencsés házassággal vagyonát megkétszerezte. Most dús volt, erős és hatalmas.

Életébe czélját elérte. A küzködésben megpihenhetett.

Irigyelték tehát mindenek a minden földi jóban duslakodó Fehér Ivánt.

Saját palotájában lakott, fogaton járt. A mit pénzzel megszerezni lehet az övé volt minden . az emberek hódolata, asszonyok mosolya, a pompa, kényelem és szabadság minden gyönyörűsége, melyet a nagy vagyon nyújt. És mindez örömök közepett egy szomorú őszi reggelen pompás dolgozószobájában átlőtt halantékkal találták Fehér Ivánt. A hatalmas íróasztalon egy nyitott levelet találtak, a mely következőleg hangzott:

„Gazdag vagyok és egészséges. Az emberek felfogása szerint boldogságomból nem hiányzik semmi. De megválók az élettől, mert nem nyújt számomra semmi örömet, mert belátom, hogy életemet hiábavaló

söknek. Mindazonáltal egységesen, együttesen kell törekednünk a javítási helyes módozatoknak megtalálására. Nagy nehézségeket okoz ezen közös czélunknál országunk különböző földrajzi fekvésének, a népesség elhelyezkedési számarányának, a lakosság intelligenczi- ájának és vagyoni helyzetének olyan nagyfokú eltérése és különbözősége, (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) a mely körülmények mindegyike talán egyenkint is nagy és nehéz befolyást képes gyakorolni közigazgatási viszonyainkra.

A közigazgatási szervezet egységesítésénél t. képviselőház, megvallom én nehézségeket, jelentékenyebb akadályokat nem is látok, de már engedelmet kérek, a községeknek leendő egyöntetű rendezésénél épen a már jelzett okoknál fogva nagy nehézségeket találok. Ezen egységes szervezet és ezen egyöntetűség hiánya képezte eddig is egyik főokát közigasgatási bajainknak. Ez képezte egyik főokát annak, hogy egyes helyeken a szükséges ellenőrzés késve és csak nagy nehézségekkel volt foganatosítható.

A vármegyék területének és a közigazgatási járások aránytalan beosztásának, a községi körjegyzői körök helyes, aránylagos kikerekitésének szükségessége minduntalan szemébe ötlik, t. képviselőház, a közigazgatással gyakorlatilag foglalkozó egyénnek. Mert a meddig a vármegyék aránylagos kikerekitést nem nyernek, a meddig egyes közigazgatási járásokhoz 100— 120 község is tartozik. (Igaz ! Ugy van ! a jobdoldalon.) a meddig egyes körjegyzői körökhöz 10—12—15 község is tartozik, addig, t. képviselőház, a törvényhatósági tisztviselőktől és a községi előljárósági tagoktól egyöntetű, egységes működést nem is követelhetünk, nem pedig azért, mert ezen aránytalan beosztással egyáltalában nincsen összhangban a munkaerő-személyzet létszáma, sem a dotácziója, és daczára annak, hogy egyes helyeken, egyes vármegyékben az utóbbi időben a munkaerő szaporítást is nyert, de ha széttekintünk az ország vármegyéiben, mégis azt tapasztaljuk, hogy még igen sok hézag és igen sok pótolni való van. Akkor, a mikor a felsőbb közigazgatási hatósági fórumok, mint az egyes minisztériumok, a közigazgatási bíróság, teljesen rendes viszonyoknak örvendenek, a hol a tisztviselők száma arányban áll az elvégzendő munkával, addig azt tapasztaljuk, hogy kisebb közigazgatási hatóságoknál a tisztviselői személyzet a fizikai erő hiánya miatt teljesen képtelen a vele szemben támasztott követelményeknek megfelelni. A felsőbb hatóságok megfelelő szervezetüknél fogva nagy nyomást gyakorolnak, t. ház, az alsóbbakra, a melyek igen gyakran roskadoznak az elvégzendő nagy munka terhe alatt. Hasonlít ezen szervezet a Nabukodonozor babiloni király által álmodott ama szoborhoz, a melynek agyagból készültek a lábai meggörnyedtek az aranyból és ezüstből alkotott felső test nagy súlya alatt.

Ez a rendszer, t. képviselőház, képezi az okát annak, hogy ma nincs az ország egyetlen egy vármegyéjében alsóbb közigazgatási hivatal, a hol egy beható vizsgálat bizonyos irányban hiányokat és mulasztásokat ne tapasztalhatna. (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Az államosítási tervezetben ennek folytán az én igénytelen nézetem szerint elkerülhetetlenül szükséges a közigazgatási tisztviselők létszámának a szaporítása. De feltétlenül szaporításra szorult a köz ségi tisztviselőknek a létszáma, mert itt már, a mint előttem is méltóztattak kifejteni, a jelenlegi helyzet csaknem tűrhetetlen. Kétségbevonhatatlan nagyfokú azon könnyebbités, a mely a vármegyei pénztárak és számvevőségek megszüntetése, főkép pedig a járási számvevői állások rendszeresítése által eléretett.

Lényegesen javított már a helyzeten, t. ház, a vármegyei állatorvosoknak államosítása is és ezek az állategészségügy egy részének ellátására felhasználtatnak.

küzdéssel töltöttem, a melylyel a boldogságnak egy parányát sem sikerült megszereznem.

Azt hittem, hogy ha gazdag leszek, ha sikerülni fog nagy vagyont összehalmoznom betelik életem boldogsága, csalódtam. A gazdagság csak keserűséget szerzett számomra. Szeretettel nincs hozzám senki. Csak irigyelnek, lenéznek és a ki közeledik hozzám, csak azért teszi, hogy hasznot húzzon belőlem, mint én tettem egykor a gazdag és hatalmas emberekkel. A feleségemet érdekből vettem el. Ő sem szeret és csak a gyémántjaival meg csipkéjével törődik. Szivem visszaszál egy kicsi sápadt, szőke asszonyhoz, a kinek szeme lépteim neszére nedves fényben ragyogott fel és a ki megosztotta velem falatját a kopár hónapos szobában. Mellette boldog lettem volna. Meghalok és tudom, hogy legalább nem sirat meg senki.

A levelet kevesen olvasták. Nyilvánosságra nem került. És mikor Fehér Ivánt fényes gyászpompával családi kriptájába kisérték, a szegény emberek álmél- kodva suttogták :

— Ez a Fehér Iván ... — Ez a szerencse kegyeltje 1 . . . Vájjon miért ölhette meg magát ?

Bátha8zéki Lajos.

A legjelentékenyebb könnyítést azonban, t. ház, az u. n. egyszerűsítési törvény egészének végrehajtása fogja eredményezni. A kormány ezen törvénynek megalkotásánál azon elismerésre méltó eljárást követte, hogy felszólította az összes törvényhatóságokat, hogy a közigazgatás javítását és egyszerűsítését ezélzó javaslataikat a belügyminisztériumhoz terjeszszék fel. Ugy tudom, t. képviselőház, hogy igen nagy és igen értékes anyag gyűlt össze a belügyminisztériumnál, a hol ezen anyagnak egy része a törvény megalkotásánál fel is használtatott.

A belügyi kormány ezen eljárásánál azon uj irányt tapasztalom, hogy szakítva az eddigi bürokratikus törvényelőkészitési módszerrel, immár a legnagyobb nyíltsággal, a legnagyobb őszinteséggel és főképpen a törvényhatóságoknál található szakemberek megkérdezésévei készíti elő s fogja jövőben is előkészíteni közigazgatási törvényeinket. (Helyeslés a jobboldalon.)

Ily módon azután elkerülhető lesz sok olyan visszásság, a mely eddig is abból szokott előállani, hogy idefent a központban a vidéki élet iránt kellő figyelemmel nem lévén, igen sokszor olyan papirosintézkedések tétettek, a melyeknek odalenti végrehajtása, keresztülvitele legtöbbször akadályokba ütközött. (Ugy van ! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) De másfelől ilyen eljárással a törvényhatósági tisztviselők is kedvet kapnak közigazgatási dolgokkal magasabb szempontokból foglalkozni, hogy ha tapasztalják azt, hogy javaslataik, okoskodásaik ideiem kellő méltatásban részesülnek. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.)

A mi magát az egyszerűsítési törvényt illeti, (Halljuk! Halljuk ! a jobboldalon.) köztudomású, hogy ez hivatva van közigazgatási szervezetünkből igen sok

u. n. sallangot kiküszöbölni és épen azért ezen törvény egészbeli végrehajtásától e tekintetben sokat is remélhetünk. Másrészt lehetővé fogja tenni ez a szakszerű eljárást közigazgatási működésűnkben. Az eddig életbeléptetett jogorvoslat máris igen nagy mértékben rendezte a felebbviteli eljárást. Hiszen ma már tisztában van vele ugy a jogkereső közönség, mint a jogszolgáltató hatóság, hogy mely ügyben, mikor, hol és milyen határidőn belül van felebbezési jogosultság, a mi pedig eddig sok félreértésre szolgáltatott alkalmat.

A törvényhatósági hivataloknál igen gyakran nagyfokú munkatorlódások szoktak előfordulni. Előfordulnak pedig a közigazgatási hivataloknak minden ágazatára vonatkozó osztályainál; az alispáni hivatalnál, az árvaszéknél, a számvevőségeknél, járási hatóságoknál és a körjegyzői hivataloknál. Nem szándékozom ezeket külön-külön felemlíteni. Felemlítem azonban, hogy az alispáni központi irodában az alispáni előadóknak, aljegyzőknek tevékenységét —- mint mindnyájan méltóztatnak, azt hiszem, tudni — nagy mértékben megbénítják a vármegyénél sűrűén tartatni szokott ülésezések, értekezletek és vizsgálatok. A járási hatóságnál szintén nagyfokú munkatorlódások szoktak előfordulni.

Hogy itt mint volt járási tisztviselő a sorrendet megtartsam, kezdem mindjárt az évnek első hónapján, a január hónapon, a midőn körülbelül negyven— ötven darab pénzbüntetési nyilvántartásnak és pénznaplónak okmányölt másolata kívántatik január 10-ig felterjesztetni a felsőbb hatósághoz. Következik a február hónap, a midőn a járási mezőgazdasági bizottság, a melynek a főszolgabíró az elnöke, megvizsgálja községenkint a tenyész-apa- állatokat, majd következnek a márczius és április hónapok, a mikor az ujoncz-állitás, a május, a mikor a lóosztályozás, a julius és augusztus hónapok, a mikor a községek ügykezelésének és anyakönyvvezetésének vizsgálata történik. Azután jönnek az őszi hónapok, a mikor a községi tisztujitások megejtetnek és főképen három évenkint: a képviselőtestületeknek megalakítása.

Ezen utóbbi ténykedés a járási hatóságnak rendkívül sok idejét emészti fel és veszi igénybe, a menynyiben az 1886: XXII. t.-cz.-nek idevonatkozó rendelkezése határozottan megköveteli, hogy ezen eljárásnál, a midőn a kilépő testületi tagok helyett más tagok választása czéloztatik, reggel 9 órától kezdve délután 4 óráig egyhuzomban, egyfolytában eszközlendő a választás a főszolgabíró elnöklete alatt.

Igaz ugyan, hogy az 1886: XXII. t.cz.-nek idevonatkozólag van egy rendelkezése, a mely szerint az alispán felhatalmazást kap arra, hogy egyes megyebizottsági tagokat is felszólítson az ilyen eljárásoknál az elnöki teendők elvállalására ; de az a mi vidékünkön legalább Felső-Magyarország vármegyéiben nincsen gyakorlatban, hanem minden vármegyében — azt hiszem, Magyarország egyébb részeiben is — a főszolgabíró szokta ezt a funkeziót gyakorolni.

Engedje meg a t. ház, hogy ezen előbb említett munkatorlódást gyakorlatilag is megvilágítsam, (Halljuk ! Halljuk!) és engedje meg, hogy előadjam, miképen folyik le ez idő szerint egy járási fősorozás.

Eltekintve attól, hogy a katonai hatóságok, elismerem, igen helyesen, katonai modorban, igen gyakran még a szavakhoz szorosan ragaszkodva, megkívánják, hogy a fősorozási előzetes munkálatok a legpreczizebben elkészíttessenek, egy normális kiterjedésű járásban, a hol körülbelül 7-—800 hadköteles megvizsgálása van előirányozva, a fősorozás 4 napot szokott igénybe venni. Kezdődik az első napon mindjárt a reggeli órákban az ujonczállitás és az ujonezok