Szatmármegyei Közlöny, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1902-12-21 / 51. szám

SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY

Mi a te léted ? Egy röpke, lázas pillanat, amelyet már születése perczében eljegyzett a halál. Mi a te földi hatalmad ? Csillogó porszem. amelyet hamarább elfujhát az elmúlás szele, minthogy benne örök életet nyerhetnél.

A te örökléted a síron túl van, ahol nem földi hatalmad szerint itéltetel meg; hanem szived és lelked javai szerint.

A szeretet csillagfényes éjszakáján telisd meg szivedet szeretettel, hogy szeretet fogadjon a földi lét határain túl. Siess, siess ! Ez a nap a megváltó születésének napja. Vesd le lelked fekete köntösét és az áhitat fehér ruhájában fordulj Názáret felé:

Oh jöjj el szeretet Istene !

_____________

Gond

oljunk a szegényekre!

Ti, kik a szerdán beköszöntő karácsony szent estéjét a meleg fészekben, örömlakománál, karácsonyfa ünneppel ülitek meg, ajándékot adva szeretteiteknek, gondoljatok a szeretet ünnepén azokra is, a kik e napon fáznak és éheznek, a szegény emberekre is.

Mert a szegény ember úgy van, mint a tél proletárjai, a szegény madarak, amelyek ezrével pusztulnak el nem azért mert éheznek, de azért mert ezenkívül fáznak is s megöli őket a nyomor.

Már pedig olyan rósz esztendeje rég nem volt hazánknak, de főleg az északkeleti öt vármegyének, köztük Szatmár vármegye népének, mint az idei. És a rósz termés nyomán jön a szegénység és a szigorú tél mostoha időjárása mellett megveszi az isten hidege a szegény, úgyis rosszul táplálkozó szükölködőt, ha nem siet segítségére a társadalom, ha nem osztja meg vele falatját az, a ki hála az égnek még nem ismeri a nélkülözést.

Szomorú tény ez, hogy a télen olyan szegénység lesz vármegyeszerte, a milyen rég nem volt s lesznek egyes vidékek, a hol a tömeges éhínség szörnyű kepe fenyeget.

Mert ne áltassuk magunkat azzal, hogy ha nagy volna a szükség, a jajszava is nagy volna. A tél hideg némaságában elvész az éhező, a félig megfagyott ember segélyszava s a nyomorúság annyira megtöri, hogy még kimozdulni, kéregetni sem képes, elhagyott magányában olyan észrevétlenül elpusztul, mint akár a dalos madár az erdő csendjében hangtalanul aiá hull hó sírjába.

Hogy ez be ne következzék, a társadalomnak, a jótékonyságnak még kellő időben segítségére kell sietnie a szegénységnek.

Mert bár igaz, hogy mindannyian megérezzük a mostoha viszonyokat, nem nélkülözhetünk, adhatunk magunk sem sokat másoknak, de azért ha fényüzési kiadásainkat mindannyian csak kissé megszorítjuk, a szokásoktól emanczipáljuk magunkat, fillérekből ezreken segíthetünk.

Ugyanis itt van a karácsony ünnepe, az ő szép szokásával a karácsonyi ajándékokkal. Ha mindenki pár fillér értékkel olcsóbb ajándékot vesz övéinek s azt a pár megtakarított fillért inkább a szegényeknek adja, a tél proletárjain, a szegényeken segítve lesz, sok didergőnek és éhezőnek filléreinkkel nagyobb örömet, élvezetet szerezünk, mintha a szeretet szokását a túlzásba visszük, szereteinkkel szemben.

De közeledik az újév is. Mire való az idén annak a hiúságból eredő szokásnak hódolni, hogy összes ismerőseinknek boldog újévet kívánjunk ?Mire való ez a a pénz pocsékolás, a mikor ha megváltjuk egy pár koronával vagy fillérrel az uj évi gratulácziókat és ezt általános törvényre emeljük az idén, százak és ezerek gyűlhetnek össze az éhező és fázó szegények javára.

Mindezeket gondolja meg most szent karácsony és újév napján mindenki, akinek a jó végzet meleg otthont, jó ruhát és tápláló ételt adott és nyissa meg szivét a könyörületesség cselekedete előtt.

A napi lapok nem szólhatnak igy hozzánk, mert az ország kevés vidékén van olyan szegénység, mint nálunk. De mert mi tudjuk, látjuk és sajnosán érezzük, adjunk a szegényeknek annyit, amennyit csak szerető szivünk adhat.

A szeretet ünnepének közeledtével, gondoljunk a szegényekre.! !

_________________________________

HÍ

REK.

— Lapunk tisztelt olvasóinak és munkatársainak boldog karácsonyi ünneplést kívánunk.

—- Személyi hir. Gróf Hugonnai Béla főispán a tegnap déli gyorsvonattal székhelyére érkezett.

— Öt év. Folyó hó 19-én múlt öt éve annak, hogy gr. Hugonnai Bélát Szatmár vármegye főispánjává kinevezték. Öt év nem nagy idő a köz- szolgálat terén, de már a főispáni díszes és nagyfelelősséggel járó állásban, amely tisztán bizalmi állás, mert a belügyminiszterek személy változásának lehet alávetve, másrészről részben a vármegye nagy közönségének bizalmát és rokonszenvét is feltételezi, mindenesetre megemlítésre méltó évforduló, a melyet már csak udvariasságból sem hallgathatunk el. Rövid visszapillantást vetve a lefolyt öt évre, azt láttuk, hogy főispánunk nehéz visszonyok között vette át a vármegye kormányzatát, épp oly időben, a melyet konfliktus előzött meg a kormány képviselője és a vármegye közönsége között. De a főispán sokszor megértetve még többször félre értetve, megküzdött a kezdet nehézségeivel s mindinkább megvetette lábát az idegen talajon. Kétségtelenül nehéz helyzete volt, mert bizonyos személyi motívumok játszottak bele még a közdolgokba is, legalább a vármegye közönsége azt hitte s minden jel arra mutatott, hogy joggal hike. Azonban a főispán szerencsésen átsiklott az átmeneti idő nehézségein, a mit kétségtelenül kiválólag annak köszönhet, hogy a jóakaratot megtagadni tőle nem lehet. Márészről az admimsztráczió terén is vannak érdemei. Mert alatta két belügyminiszteri vizsgálat is volt s a milyen rosszul ütött ki az első épp annyi haladást cons- tatált a másik. Az ilyen változást pedig a vezér, az intéző érdeméül szokták betudni.Hát ha ez az ő érdeme elmondhatjuk azt, hogy ezt az ellenőrzésnek néha talán tulságba is vitt és reá valamint másokra is kellemetlen munkájával érte el. Szóval elérte gr. Hugonnai Béla öt év alatt azt, hogy talán most már beköszöntenek a csendesebb évek, a béke évei, a melyeket megérdemelten élvezhet Az udvariasság a vármegye hivatalos lapjának kellemes kötelességévé teszi, hogy őt az öt év fordulatán melegen üdvözölje !

— A „Kölcsey Egylet“ első felolvasó estélye. Az

idei első Kölcsey felolvasóestélyre szép, nagy számú közönség jelent meg az úri kaszinó nem épen túlfűtött dísztermében. Egy kicsit végig bizsergett rajtunk a hideg, de hamar elfeledtük az élvezetes programúi hallatára. Kemény Alajos, az uj irodalmi elnök tartotta székfoglalóját. Ötletes, szellemes, rövid felolvasását a közönség a szokott elismeréssel fogadta. Az eddigi estélyekről is tudjuk, hogy Kemény egy csapásra meghódította a humorra szomjazó lelkeket, hisszük, hogy e hódítás minden tekintetben nagy arányokat fog ölteni s a Kölcsey Egylet tevékenységét fokozni, nemes irányát emelni fogja. Az uj elnök igaz tehetség, sokat várunk tőle és joggal várhatjuk. Pongrácz Piriké szavalata is kivívta az osztatlan tetszést. Bájos megjelenése, keresetlen természetes előadása a különben is

halhalatlan szép költemény nemes voltát teljesen érvényre juttatta. Nagy László, a tudós elnök csevegése, illetőleg szabad előadása nagy történeti vénáról tanúskodott. A szerencsétlen Mária Antóniette életének egy megragadó epizódját mondta el a hallgatóság feszült figyelme mellett, Hosszú tapsvihar volt a köszönet. Simkó Gézánétól pompás, élvezetes előadásban hallottuk az „Irodában“ czimü közismert monologot. És épen ez a nagyon is ismert monolog volt csak egyetlen árnyoldala a minden tekintetben kiválóan sikerült szavalatnak. A frissen, kedvesen gördülő előadás, annak igaz, átérzett volta sok tapsot csalt ki a tenyerekből. llosvay Margit czimbalom játéka szépségével, harmonikus voltával, mély zenei vénára, igaz tehetségre való játékával feltűnést keltett. A közönség elfeledte, illetőleg nem is sejtette, hogy pusztán naturálista pengeti a húrokat. Megujrázták, azonban eredménytelenül. Éljenzés, taps volt a honorárium. Az első estély kitünően siket ült, várjuk a folytatást és kérünk több meleget a terembe !

— Meghívás. Nagykároly r. tanácsú város képviselőtestületi tagjait 1902. év deczember hó 2l-én délelőtt fél 10 órakor a városháza tanácstermében tartandó rendkívüli közgyűlésre tisztelettel meghívom. Nagykároly, 1902. évi deczember 16. Debreczeni István, polgármester — Tárgysorozat: A vármegyei törvényhatósági bizottság által jóváhagyott 1903. évi házipénztári és a községi közmunkára vonatkozó költségvetési előirányzat kihirdetése s annak végrehajtására a tanács felhatalmazása.

— Meghívás. Nagykároly r. t. város képviselő- testületi tagjait 1902. év deczember hó 21-én délelőtt fél 11 órakor a városháza tanácstermében — vármegyei alispán ur 32,802—1902. számú intézkedése folytán tartandó alakuló közgyűlésre tisztelettel meghívom. Nagykároly, 1902. deczember 17. Debreczeni István, polgármester. — Tárgysorozat: Az uj képviselő testület megalakulása.

— Meghívás. Nagykároly r. t. város képviselőtestületi tagjait 1902. év deczember hó 24-én délelőtt 10 órakor a városháza tanácstermében — vármegyei alispán ur 32,802 —1902. számú intézkedése folytán tartandó tisztújító közgyűlésre tisztelettel meghívom. Nagykároly, 1902. évi deczember hó 17-én. Debre- czeni István, polgármester. Tárgysorozat: a) polgármesteri; b) az árvaszéki ülnök, egyszersrpint községi biró és közigazgatási tanácsnoki; c) az adóügyi tanácsnoki; d) a tiszti ügyészi ; e)a számvevői ; f) a pénztárnoki; g) a pénztári ellenőri; h) a közgyám s városgazdái; i) a mérnöki; j) a második adótiszti; k) a polgári biztosi, valamint a választások folytán megüresedhető ; 1) I. osztályú irnoki ; m) II-od osztályú irnoki; n) adóvégrehajtói állásoknak választás utján leendő betöltése.

— Felhívás. Kérem az emberbarátokat, hogy ne feledkezzenek meg a közelgő karácsonyi ünnepek alkalmából az árvákról. Kérem úgy mint az előző években kegyes adományaikat hozzám eljuttatni. Az árvaház karácsonyfa-ünnepélye f. hó 24-én délután 4 órakor lesz, — melyre a tisztelt érdeklődőket ezúton hívjuk meg egyletünk nevében : Serly Móricz Ilka I. alelnök.

— A városi tisztujitás f. hó 24-én lesz. Ugy- látszik a képviselő-testület meg van elégedve a tisztikarral, mert még elvétve sem tapasztalható mozgalom az iránt, hogy uj jelölteket állítson. Tud- tunkkal csak a városi mérnöki állás betöltése körül lesz küzdelem és az újonnan szervezett állásokra van több pályázó.

—Városi képviselők választása. Nagykároly városánál kisorsolt városi képviselők helyeinek választás utján leendő betöltése f. hó 16-án ment végbe. A hetekig tartó korteskedésnek, értekezleteknek az eredménye az, hogy jobbára a régi nevek kerültek ki ismét az urnából győztesen, s igy a képviselő-testület nem igen vállázs derengve ült le az egyik asztal mellé, s óvatosan húzta be toprongyos czipőit, nehogy a vendégek meglássák.

A pinczér kissé fitymálva kérdezte tőle;

Mit parancsol ?

Balázs szemérmesen súgta, anélkül, hogy a fehér márványasztalról föltekintett volna :

— Szíveskedjék egy kávét hozni, egy forró kávét.

A szivem elfacsarodott az ügyefogyott ember láttára és egyszer a vállára tettem a kezem :

Légy őszinte, te nagy nyomorúságban vagy. Nekünk mindent elbeszélhetsz, hiszen gyerekkori pajtások vagyunk.

Balázs letette a kanalat, könnyei végig folytak arczán.

Jó, mondta, tudjátok hát meg. Öt nap óta nem ettem meleg ételt, tiz nap előtt adtam ki a legutolsó húsz krajczáromat. Azt hiszem el kell pusztulnom, . .. egy kutya se néz rám jó szemmel. Nem merek a a villamosra ülni, mert az emberek elhúzódnak mellőlem . . . Tisztességes kávéházba le sem ülhetek, mert a vendégek kinéznek . . . Arra sincs erőm, hogy megöljem magam, mert nyomorúságomban még gyáva is vagyok . . .

Mikor Balázs megitta a kávéját, igy szóltunk hozzá:

— Jöjj velünk, majd csinálunk valamit . . .

Bevittük egy borbélyhoz, aki megnyirta, egy

fehérnemüs boltban kemény mellvértü, hófehér galléros ingeket és kézelőket vásároltunk a számára. A belváros egy szabó-üzletében pedig huszonkét forintért pompás öltözetet vásároltunk. Az emberek nem is tudják, milyen potom árért lehet ruhát szerezni Budapesten. A Balázs sötétkék, huszonkét forintos ruhájának, melyből gyönyörűen vált ki egy világos nyakkendő, a váczi-utczában és az Andrássy-uton sem kell magát szégyelnie. ___________________________

Valahol egy pár csinos czipőt is vettünk, s Balázs egyszerre fényes gavalléré vedlett át a szemeink előtt. Sohasem láttam ilyen csodát : a meggörnyedt bátortalan fiú egyszerre kiegyenesedett, szemei csillogni kezdtek, egy finom hajfürt kaczéron omlott le magas homlokán. Balázs rágyújtott egy szivarra s kényelmes, rengő lépésekben kisért bennünket végig a belváros elegáns utczáin.

— Nagyszerű kilátásaim vannak, mondta szivarozva — egy politikus gróf régen ígéri, hogy velem íratja meg a memoirejait. Ez hozna a konyhára pár ezer forintot, akkor aztán könnyen beszélek a világgal.

Látszott, mint tér vissza szivébe a remény, a bizalom, mint formálódik meg lelkében a jövő színes képe. Egyszerre fürgévé és elméssé lett, szellemes apercue-ket mondott az ismerős járókelőkre

— szóval Balázs a régi Balázs volt ismét, akit a miniszterelnöki székre predesztináltak a gyerekkori pajtások.

Együtt mentünk ebédelni s Balázs hanyagul szólott a pinczérnek ;

— Hé, barátom, adja csak idébb a mustárt . . . A filet jól legyen sütve . . . Hozzon egy forró kávét

— de gyorsan mozogjanak a lábai . . .

Úgy beszélt, mint egy ur, aki megjelenésének értékével teljesen tisztában van. Harminczöt forint áru különböző ruha egyszerre elméssé, vidámmá, sőt okossá tette ezt a szomorú, elcsüggedt és szinte ostoba ficzkót :

Ebéd után, miközben bölcs óvatossággal vágta le a szivarja végét, igy szólott mosolyogva:

— Néha vannak perczeim, amikor elhagyom magam ... De terringettét, nem kell engem félteni . . . Jön még egy jó idő. meglássátok, amikor a lábam alá gyűröm ezt az egész együgyű csőcseléket . . .

Szomaházy István.

Az utolsó kérő.

Múltnak hívták az öreg királyt. Fia a könnyü- vérü Jelen époly keveset törődött az országiás gondjaival, mint egyetlen gyermeke, bűbájos leánya, a Jövő sorsával.

Ismét kérő jelentkezett a szép herczeg kisasz- szonynál.

Erőteljes, daliás. Szemében lelkesedés tüze, rendíthetetlen akaraterő.

Mikor jövetele okát adta, csüggedten rázta fejét az agg király.

— Semmi reményt se nyújthatok neked jó ifjú. Unokaleányommal frigyet kötendő messze országokból jöttek nagy nevű uralgok. Hatalom. Rang, Gazdagság, Dicsőség. Mindenttudás : De egyiknek se sikerült maga felé hajlitni az érzés nélkül való leány szivét.

Szép unokám: Jelen, részvétlenül éli napjait, csak egy-egy futó léha öröm csal múló mosolyt ajkaira ; a melyre aztán ismét az unottság közönye borul. Nem érinti az, a mi volt, közömbös az iránt a mi lesz. Ez unokám, Jövő, lelki világának leghübb tükre. Menj tehát, derék ifjú : békesség veled.

De nem addig, fölséges ur, a mig unokádat magammal nem viszem. Csak egyszer láttam őt messze távolból és szivem az övé.

Ha Jövő előtt szivről, lélekről beszélsz, gúny, kaczaj lesz érette a fizettség. Ég áldjon, fiam.

De az ifjú nem ment. Makacsul megmaradt kifejezett óhaja mellett. Előbb látni akarja, beszélnie kell azzal, a kivel szive tele van.

Elvezették hát a szép herczegnő elé.

Mindent megvető hangon kérdezte a leány :

— Mit akarsz? Ki vagy? Mi a neved?

— A nevem Örök igazság.

És mit kívánsz tőlem ?

Mindent. Szerelmedet; bírni téged.

SZIVES TUDOMÁSUL!

Raktáramban tulhalmozott karácsonyi játékok* újévi ajándékok, téli áruk, kézimunkák, férfi sapkák, kalapok, tiikók, ingek, gallérok, nvakken-