Szatmármegyei Közlöny, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1902-06-15 / 24. szám
Nagykároly, 1902. június 15 24=. szám. XXVIII. évfolyam. Szatmármegyei Közlöny. TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI és VEGYESTARTALMU HETILAP. TLif és VEGYESTARTALMU HETILAP. SZATMÁR vármegye hivatalos közlönye. MEGJELEN MIM DEN VASÁRNAP. m\ ^ SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL : hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : Nagykárolyban, Jókay-utcza 2. ez. HIVATALOS RÉSZ. 468—1902. e. b. sz. Hirdetmény. Erdőőri szakiskolák növendékeinek felvétele ügyében 47091—002. szám alatt kelt pályázati hirdetést közhírré teszem. Szatmár vármegye közig: erdészeti bizottságának 1902. junius hó 9-én ülésen kívüli intézkedése alapján. Nagy László, alispán. 47091 —1/4—902. sz. Pályázati hirdetés (erdőőri szakiskolák tanulóinak felvétele tárgyában.) A királyhalmi vadászerdei, liptóujvári és görgény-szent-imrei m. kir. erdőőri szakiskolákban — melyeknek tanfolyama két évre terjed, — a folyó évi október havában kezdődő tanfolyamra részint állami ellátás mellett, részint saját költségen több tanuló fog felvétetni. A felvétetni kívánok igazolni tartoznak, hogy : 1. tizenhét (17) éves életkorukat betöltötték — s illetőleg az intézetbe való belépésük napjáig betöltik — s har- minczöt évesnél nem korosabbak; 2. ép, — erős, egészséges, munkához és az időjárás viszontagságaihoz szokott és edzett testalkattal s különösen jól látó, halló és beszélő képességgel birnak, mely kellékek igazolására kincstári erdészeti orvos, honvédorvos, vagy vármegyei orvos bizonyítványa szükséges, megjegyeztetvén, hogy minden intézetbe felvett tanuló testi épsége és egézségi állapota az intézet orvosa által a jelentkezés alkalmával szigorúan felülvizsgáltatik, s az, kinek szervezete hiányos, vagy a ki valamely ragályos, avagy az intézeti foglalkozás mellett könnyen nem gyógyítható betegségben szenved, az intézetbe be nem fogadtatik; 3. az elemi iskolákat elvégezték, illetve folyékonyan jól Írni, jól olvasni és a közönsé- gés négy számmüvelet szerint jól számolni tudnak ; 4. erkölcsi magánviseletük jó ; 5. katonai kötelezettségben állnak-e, igenlő esetben kötelesek ezt, az erkölcsi bizonyítványt kiállító hatóság által igazoltatni. Bejelenteni tartoznak továbbá, hogy kérvényükre a válasz, mely czim alatt, illetve mely vármegyében vagy mely hivatal utján és mely posta állomásra küldendő. Tájékozásul megjegyeztetik, hogy azon tanulók, kik, saját költségükre vétetnek fel, az ellátásért és az. in- tézetbeni való tartózkodás idejére adott ruhatárért évi 300 (háromszáz) koronát félévi előleges részletekben ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évié 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett egész évre 5 korona. Egyes szám ára 20 fillér. «=- \ Hirdetések jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek csak rendes levelezőktől fogadtatnak el. fizetni s ehhez képest a felveendő tanulók esetleg azok szülei, gyámjai, vagy munkaadói, kir. közjegyző előtt kiállított okmánynyal igazolni tartoznak, hogy az évi 300 korona eltartási költséget a kitűzött időre pontosan befizetik. Az állami eltartás mellett felvett tanulók, illetve azok szülei, gyámjai vagy munkaadói azon esetben, ha a tanuló az erdőőri szakiskolát a tanfolyam teljes bevégzése előtt önként elhagyja, vagy az intézeti szabályzat értelmében elbocsájtatik a ráfordított költségeket egy évre 300 koronával számítva az államnak megtéríteni kötelesek s ugyanerre nézve, hogy ezt az illető szakiskola igazgatóságának felszólítása után legkésőbb hat hét alatt teljesitik, szintén közjegyző előtt kiállított okmányt tartoznak bemutatni. Minden tanuló tartozik a szakiskolába való belépésalkalmával hozni. 6 inget, 6 lábravalót, 6 zsebkendőt, 10 pár kapczát vagy harisnyát, egy pár erdőjárásra alkalmas ^»Sö^t^sizmát és pedig valamennyit uj állapotb;)^WTCfthalliY szakiskolai szabályzat értelmében figyelmeztetnek tehát azok, kik az erdőőri szakiskolába felvétetni óhajtanak, hogy sajátkezüleg irt és kellően felszerelt kérvényüket melyhez az állami ellátás mellett felvétetni óhajtóknak azok szegénységi állapotát igazoló hiteles községi bizonyítvány is melléklendő-, azok pedig, kik akár magán, akár állami erdészeti szolgálatban állanak, mindig elöljáró tisztjük vagv hatóságuk utján legkésőbb folyó évi július hó 15-éig a földmivelésügjfi ministerumhoz adják be. A hiányokon felszerelt és a fenti határidőn túl beadott kérvények figyelembe nem vétetnek. Budapest, 1902. junius hó 2-án. M. kir. földmivelésügyi minister. 15971—1902. sz. Puszta-P ióczon folyó hó 13-án Salamon József bérlőnél egy darab két éves üsző tinó bitangságból befogatott. Nagy-Károly, 1902. évi május hó 31-ikén. 15858—1902. sz. F. évi május hó 21-én Birgiszer Ferencz tőke teiebesi lakos kárára 1 drb 5 éves heréit pej és 1 drb 9 éves pej kancza, — Mekker Mátyás ugyancsak t. terebesi lakos kárára 1 éves pej csődör csikó elbitangolt. Nagy-Károly, 1902. junius 4. 16588—1902. sz. Gotlieb F erencz börvelyi lakos egy darab 7 éves szőke szőrű jegytelen tehénre 147616—188 törvényhatósági jkvi sz. alatt Börvelyben 1900 évi deczember hó 9-én kiállított marhalevele általa ösmeretlen módon elveszett — megsemisittetik. Nagy-Károly, 1902. junius 6. Nagy László, alispán. Béke a szabadság sírja fölött! Sitassuk el mi is a burok szabadságát. Aki élt itt köztünk 1849-ben, az hivebben tud együtt érezni a gyászba borult burgherekkel, mert ők végig szenvedték az eltiprott hazában a szabadság halálát. Tanuljuk a gyászt a,z öregektől és^ kíván> lr szivünk mélyéből, hogy adjon az Égi K • erőt a derék búr férfiaknak es nőknek .pás elviselésére. Előre látható volt e gyászos vég már a háború megkezdésének napján. S azt, hogy ilyen nagyszerű, ilyen dicső lesz a burok sza- badságharcza, hogy két és fél esztendeig fognak ellenállni az összehasonlíthatatlanul nagyobb britt hatalomnak olyan diadalmas csatákban, melyeknek kevés párját találják a világhistóriában — ezt a búrokon kívül nem hitte senki. Amint lelkesedett a világ a csodálatos hírek felett, melyeket Délafrikából hozott a táviró, itt Magyarországon is olyan óriási volt az érdeklődés a héroszi küzdelem iránt, aminőt külföldi eseménynyel szemben még soha nem tapasztaltunk. Részvétté vált most az érdeklődés. Egyedül, árván és elhagyottan állt a búr szikla a viharzó angol tengerben, nem jött segítség! Az okos szívtelen diplomáczia összetett kezekkel nézte a gyönyörű, az egyenlőtlen harczot s a mindenek által elhagyatott búr nemzetnek buknia kellett. Heine, a nagy német költő a sza- badságharcz leveretése után igy énekelt rólunk : „Wenn ich den Nahmen Ungar hör Wird mir der deutsche Wamms zu enge“ (Ha hallom ezt a szót: Magyar, A német dolmányt olyan szűknek érzem !) T A R C Z A. Az impressió. Lecsaptam a tollat s ezzel az ósdi irányt, mely a fantázia nyomán alkot. Impressió, közvetlen szerzett impressió termékenyítse az agyamban szunnyadó eszmét. Regény tárgyra volt szükségem s ezt valamint alakjait közvetlen benyomások révén fogom beszerezni. Az exposicio szinteréül egy vasúti indóházat választottam ki, minek folytán a központi pályaház felé vettem utamat. Mintegy félórával a Kassa-Oderbergi vonat indulása előtt a másodosztályú váróteremben helyezkedtem el. A forgalom lanyha volt. Egv középkorú, angolos külsejű úriember kötötte fe érdeklődésemet. Választékos öltözet, merev tartás éj határtalan öntudatosság jellemezte. Ez valami amerikai nábob vagy maga az aczél- kiály, aki mesés kincsével magához váltotta az egész fölli boldogságot. Heureka! Ez az én emberem! Egy főalak vagy maga a hős készülő regényemben. Kevés vártatva a szórványosan érkező utasok közt :ét hölgy kötötte le figyelmemet. Az egyik tiszteletet keltő elegáns matróna, társa káprázatos szépségű Íny. E. utóbbit az Isten is regényhősnőnek teremtette de miíle összeköttetést találok az imént felfedezett rvényhős és hősnőm közt ? Csöndes elmélkedésem és megfigyelésem közepeit, váratlan körülmény vonta magára érdeklődésemet. Bámulattal észleltem, hogy a sejtőleges truszt-király a legimpértinensebh módon fikszirozza hősnőmet. Vonásai egészen szétmáltak a bámulattól. Fakó vércse-nézésü szemei, melyekkel a leány minden mozdulatát követte, lehetetlenül förtelmes gondolatokat keltettek bennem. Osztönszerüleg követtem őket a pénztárhoz és hallottam, hogy mind a ketten Poprád-Felkáig váltottak jegyet. Visszamehetünk a váróterembe. A szép lányka alá s föl sétált annyjával és a regényhős a legszemtelenebbül folytatta fikszirozását. Rettenetes rémképek támadtak bennem. Montepin, Gabaurian és társai keltek uj életre fantáziámban. A rémregényekben dívott asszonyrablás elevenedik fel. Végkép elfeledtem idejövetelem czélját és nem láttam mást, mint egy gyönyörűséges szép leányt, akire egy alávaló nőcsábitó, egy nőrabló vetette ki hálóját. Szilárd elhatározással léptem a hölgyek elé és mély meghajlás után igy szóltam : — Nagyságos asszonyom, én N. regényíró vagyok. — Van szerencsém látásból, müvei után pedig Ön leányom kedvencze. A kedves kezek által megczirogatott hiúság egy pillanatra tulboldog mosolyt csalt ajkaimra. Már nem emlékszem szó-szerint arra, amit mondtam, de lehetőleg gyöngéden figyelmeztettem az anyát — halk hangon, hogy a szép leány meg ne hallja — a kisasszonyt fenyegető veszélyre. Ő nagysága hálásan köszönte figyelmemet, mondván : — Férjemet, aki ügyvéd, egyideig még Budapesthez kötik folyamatban levő perei s egy fontos tárgyalás miatt pedig még ide se kisérhetett ki bennünket. A szörnyeteg nem vette le ádáz tekintetét a kiszemelt áldozatról. Merész eltökéléssel szóltam : — Ha nem tart tolakodónak nagyságos asszonyom, én is önökkel utazom Poprád-Felkáig. Ön túlságosan szives. — Hogy fogadjunk el ekkora áldozatot. — Sőt még vakmerőbb kérésem is van : Kegyeskedjék beleegyezését adni ahhoz, hogy kérdőre vonjam ezt az arczátlan embert. Egy beleegyező pillantás után olyan elhatározással közeledtem a nőrabló felé, mint aki leszámolt a gondolattal, hogy ezt az ügyet csak egy életoltó kardvágás bonyolíthatja le. — Uram. Váratlanul alázatos hajlongás volt a válasz lako- nikus rövidséggel kiejtett megszólításomra : — Én annak a fiatal hölgynek. . . a férje vagyok. — Kitűnő szerencsémnek tartom, hogy megismerhetem Önt. — Én — jegyeztem meg villámló tekintettel — éppen semmi néven nevezendő atyafiságban nem állok Dandin Györgygyel. — Nincs is szerencsém ismerni nevezett urat. — De én — szóltam fenyegető hangon — igen jól ismerem Önt. — Rendkívül hízelgő reám nézve. — Ön egy ... . — Igen uram, én egy. ... — Ne folytassa. Csak azt jegyzem még meg, hogy én rettenetes ember vagyok. — Oh, oh! Pedig nem tetszik annak látszani. — Félre a tréfával. Játszunk nyílt kártyákból. Jól tudom, hogy ki ön.
