Szatmármegyei Közlöny, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1902-04-20 / 16. szám
Nagykároly, 1902. április 20. 10. szám. XXVIII. évfolyam. SZATMÁR VÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE. EGJELEN MINDEM VASAK W m ^=~ S2ERKESZT0SEG és KIADÓHIVATAL : hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : Nagykárolyban, Jókay-utcza 2. sz. ELŐFIZETÉSI ARAK : Egész évié 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. egesz évi -=* Megyei községek, egyházak és iskolák részére i előfizetés beküldése mellett egész i egész évre 5 korona. Egyes szám ára 20 fillér. «=Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek csak rendes levelezőktől fogadtatnak el. HIVATALOS RÉSZ. 1szám. Szatmár vármegye főispánja. Meghívó Van szerencsém az állandó választmány tagjait a f. hó 28-án délután 3 órakor kezdődő ■cl 1 é s r e a vármegye székházának kis tanácstermébe tisztelettel meghívni. Nagy-Károly, 1902. ápril 11. Gróf Jlugonnai Béla, — főispán. 1440—1902. sz. Szatmárvármefiye főispánjátólMeghívó. Van szerencsém a vármegye törvényhatóságának bizottsági tagjait a május hó 1-én délelőtt 1072 órakor kezdődő rendes közgyűlésre a vármegye székházának nagytermébe tiszelet- tel meghívni. Nagykároly, 1902. ápril 11. Gróf Hugonnai Béla, — főispán. 11640—1902. sz. Szatmárvármegye alispánjától. Meghívó A vármegyei egészségügyi bizottság t. tagjait van szerencsém szervezkedés és a folyó ügyek tárgyalása végett e hó 29-én d. u. 3 órakor a vármegyei székház kis termében tartandó gyűlésre meghívni. Nagykároly 1902. április 17-én. Nagy László, alispán. r A JR C Z A. Az uj várpalota lakói. Mária Valéria itthon. Mire levélbe szökik a fakadó rügy a várpalota százados kertjében, akkorra élet költözik a hatalmas uj királyilak termeibe is. Az egyszerű régi sárga ház egykori lakója, a királyi család legkedvesebb sarja Mária Valéria tér meg állandó tartózkodásra hozzánk szülőföldjére, szülővárosába. A régi ház helyén az építő és képzőművészet már befejezte alkotását. Csak itt-ott dolgozik még a művész keze s tart a belső berendezés munkája, de mire megjön az uj királyi palota első lákója, már készen talalja minden. Uj, ragyogó, fényes és nagyarányúvá varázslódon itt minden. A sárga házat elnyelte az uj alkotás, a hazatérő királyi herczegnő csak emlékeiben leli majd fel a múltat. S ennek az emlékezésnek minden momentuma olyan a mely egygyé forrasztja, egyesíti majd velünk az egyetlen magyar királyi sarjat, a ki a mi hazánkat mondja szülötte földjének. Az a rajongó szeretet, a melylyel a kis serdülő királykisasszonyt körülvette születése perczétől a magyar nemzet, most uj életre kel bizonyára visszatértével. S a szeretetet, a mely a múltból táplálkozik csak erősiti, csak fokozza az a körülmény, hogy minden emlékezésünk a mi őt illeti, visszavisz a mi legendás Nagyasszonyunkhoz is az emlékezésben. Mária Valéria volt a királyasszonynak legkedveltebb gyermeke. Születése elé, mely a kiengesztelődés idejének első esztendejére esik, Magyarországon politikai várakozással nézett mindenki. Az első igazán magyar királyi sarjat tekintette benne mindenki, mert a fenséges anya magyarnak szánta gyermekét. Jellemző dolog, hogy a várakozás óráiban a régi Pest város atyái, épen tanácsot ültek, hogy valamiképen elkésve ne kapják a hirt. A nemzet az első percztől fogva magáénak tekintette a kis herczegnőt, a kinek nevelése is magyar volt minden tekintetben. Dadája 42 —1902. Ein. sz. Szatmárvármegye alispánjától. t Mélyen tisztelt vármegyei bizottsági tag nr! Az 1883. évi XV. t.-cz. ,10. §-a értelmében van szerencsém tudomására hozni, hog^ a f. évi május havi rendes bizottsági közgyűlésen a folyó 1902. évre 1% közművelődési, l°/o tisztviselői nyugdíjalap javára fordítandó, továbbá a f. évi márczius hó 20-án tartott rendkívüli közgyűlésből 4. bjk. sz. a. hozott határozat alapján a vármegyei székház kijavítási költségei fedezetére a négy éven át tervezett 72—72 °/o pótadóból a f. évre eső 72 °/o, és végül a nagyméltóságu kereskedelemügyi m... kir. miniszter urnák 78550--1901. sz. rendeíe-' tében foglalt intézkedések értelmében a h. é. vasutak segélyezésére Ö/2 °/o vagyis az 1902. évre összesen 4°/o vm. pótadó kivetése fog tárgyalás alá kerülni. Hazafias üdvözlettel: Nagy-Károly 1902. évi április hó 15. Alispán helyett: Ilosvay Aladár, — vm. főjegyző. 10087—1902. sz. Hirdetmény. Szatmárvármegye törvényhatósági bizottsági közgyűlésének folyó évi 23. bjkv. sz. alatt a vármegyei múzeum és könyvtár szervezéséről alkotott vármegyei szabályrendelet 21. §-a módosítása tárgyában hozott határozatát azon figyelmeztetéssel teszem közhírré) hogy az ellen a netaláni felebbezések a közzé tételtől számított 30 nap alatt hozzám nyújtandók be. Nagy-Károly, 1902. április hó 8-án. Nagy László, alispán. Szatmárvármegye közönségének Nagykárolyban 1902. évi márczius hó 28-án tartott rendkívüli bizottsági közgyűlésének jegyzőkönyvi kivonata. 23. bjkvisz. Tárgyalás vétetett Nagy László vármegyei alispánnak azon indítványa, hogy a vármegyei muzeum és könyvtár szervezéséről alkotott vm. szabályrendelet 2l.§-a akként módosittassék, hogy a vármegyei közművelődési pótadó alapból a muzeum gyarapítására fordított évi 2000 korona járulékból tőkésíteni rendelt évi 1000 korona is a vármegyei bizottsági közgyűlés jóváhagyása mellett, egyes nagyobb könyvtárak, illetve gyűjtemények megvételére fordittassék. Az állandó válásztmány véleményével megegyezőleg az indítvány elfogadtatván, a nagyméltóságu m. kir. belügyminiszter urnák 1901. évi 98655 sz. a. kelt intézkedésével jóváhagyott 326— 1901. bjkvi sz. vármegyei szabályrendelet 21. §-a akként módosittatik, hogy a vármegyei bizottsági közgyűlés jóváhagyásával megengedtetik, hogy a vármegyei közmülődési pótadó alapból muzeum és könyvtár pjgjSsapitására fordítani rendelt évi 2000 korona hozzájárulásból tőkésített évi 1000 korona is egyes nagyobb könyvtárak illetve gyűjtemények megvásárlására fordittassék, s ezen határozat oly felhívással adatik ki az alispánnak, hogy azt az 1886. XXI t.-cz. 7. §-a értelmében szabályszerűen hirdesse ki és a kihirdetés után jóváhagyás végett a nagyméltóságu m. kir. belügyminiszter úrhoz terjessze fel. Kelt mint fent. Alispán helyett: Nagy Sándor vm. tb. főjegyző. Kiadta: Nagy Sándor vm. tb. főjegyző. Az iparfejlesztés. A nyugati czivilizáczió hullám csapásai már átcsaptak a Kárpátok bérezés falain és hála Istennek, mi is uszunk az árral. Egy kicsit még ügyetlenül, el-elfogyó lélekzettel, de kétségtelen sok jó igyekezettel. Azonban, hogy teljesen benne volna nemzeti életünk a nyugat nagy áramlatában, azt a legvérmesebb túlzás sem állíthatja. A maradi- ság romjaira még sok követ kell össze horegy feltűnő szép aszódi asszony, Juhász Sámuelné tanította az első magyar szóra, Rónay Jáczint pedig a nevelését vezette. Az ő nagyértékü feljegyzéseiből sok érdekes és jellemző apróság van a kiskirályi gyermekről. Érdekesen mondja el Rónay, hogy miképpen bízták rá a kis herczegnő nevelését. A királyné hivatta s tudatta vele elhatározását: — Lesznek Valéria körül angol és franczia nők is, de azt akarom, hogy nevelése magyar legyen. Négy éves volt ekkor Valéria, a kit a királyné kívánságára Rónay meglátogatott gyermek szobájában. Mikor beléptek Rudolf trónörökös térdelt előtte s szavalt. A kis Valéria megijedt. Még nem látott papot — jegyezte meg nevetve a királyné, de majd megszereti önben. — Erre azonban csak később nyílott alkalom, mert nem tudható milyen okokból csak 1875-ben kezdte meg hivatását Rónay. Valéria akkor már négy nyelvet beszélt: magyart, németet, angolt és francziát. Rónay írja, hogy legkedvesebb tárgya a költészet volt. Sok versikét irt, a miket a királyné rendesen maga javítgatott ki. A királyt vagy királynét mindég a maga készítette verssel köszöntgette fel bizonyos alkalmakkor. Egy ízben a király éppen akkor látogatta meg, mikor verset tanult. Valéria súgva mondta Rónaynak : — Kérje meg a papát, hogy meg ne mondja mamának. — Gyere lányom gratuláljunk együt a mamának. — Csakhogy én magyarul gratulálok. — Az nem baj. Majd én is úgy teszek. — De én ezt a tortát is elakarom vinni, meg ezt a hímzést — tóditotta az akadályokat a gyermek. — Az sem baj mosolygott a király s felszedve az ajándékoknak szánt holmit maga vitte el a királynénak. Valéria kedvencze volt az egész udvarnak. A király és királyné gyakran beültek a szobájába mialatt Rónay oktatta s hallgatták a gyermek feleleteit. Egy földrajzórán ezt a kérdést kapta: — Mik Budának nevezetességei ? — Legnagyobb, hogy én ott születtem. — Komolyan gondolod ? — Kérdezte mosolyogva a király. — Hiszen úgy áll a könyvben is — adta meg rá a választ Valéria. A királynét rajongásig szerette. Ha nem voltak együtt vagy a felséges asszony elutazott, naponta két három levelet is irt hozzá. Egy ilyen levelet jegyzett fel Rónay 1875-ből, amit Valéria a Bécsbe időző királynénak irt. Kedves mamám 1 A kis Valéria jól érzi magát: szorgalmasan tanul, hogy szeretett szüleinek örömet okozzon és csak azon busul, hogy a mama nincs itt. Ferencz Salvator tőherczeggel egybe esik gyermekeskedése. A főherczeg alig két évvel idősebb nála. Gyermekéveiben s később is sokat találkoztak a budai várkertben és Gödöllőn. Egy alkalommal jótékony színi előadást is rendeztek a budai palotában Rusz- tennek a hires gödöllői szerecsennek a közreműködésével. Az előadás jótékonyczélra ment s Ferencz Salvator egy aranyban akarta a belépő dijat megszabni. — Az sok tiltakozott Serák Lujza, a kir. herczegnő nevelőnője. Olcsóbbnak kell lennie. Elég lesz egy krajezár is. S ebben állapodtak meg. Harminczöt vendég volt hivatalos az érdekes előadásra. Valéria maga volt a pénztáros s szedegette a krajezárokat s aztán ol- vasatlanul átadta Königsseg grófnőnek. — Tíz forint harmineznégy krajezár az egész — jegyezte meg a grófnő. — Tíz forint ? Hisz akkor valaki csalt — ijedt meg Valéria. Hamarosan kiderült aztán, hogy e csalást, a mi egy arany becsempészésével történt, Ferencz Salvator rovására kell Írni. Az 1888-ik évben hagyta el Valéria a budai várlakot. Abban az évben történt meg az eljegyzése Ferencz Salvator főherczeggel, de a közbe jött szomorú események miatt az esküvő csak két év múlva 1890-ben volt Ischlben. Ezen az esküvőn viselt királyasszonyunk utoljára világos ruhát.
