Szatmármegyei Közlöny, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1902-04-20 / 16. szám

SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY

dánunk, hogy fölötte nemzeti életünknek erős, sziklaszilárd épülete emelkedjék.

Azok a mozgató erők, amelyek a nyugat nagy nemzeteit a fejlődés utján előbbre viszik, nálunk még szétforgácsolódnak az eszmék, ötletek zűrzavarában. Mi még jórészt az ösztönök korát éljük, akár a gyerek, aki Ítélet nélkül, de természet-fölöttinek tetsző helyes érzékkel kerüli a veszedelmet, amelynek nagyságát, mértékét valójában nem is ismeri.

A világ nagy gazdaságában ez az ország eddig puszta raktár volt, amelynek ajtaján megrozsdásodott a zár. Össze volt hordva benne minden, a mi vagyont, értéket jelent, de felhasználni azt, gyümölcsöző ellenértékét keresni, senki sem tudta. Itt az ideje végre, hogy felpattanjanak a berozsdásodott zárak !

Közéletünk kiválóbb faktorai nyitogatják már az ajtókat. Rajta hát, hadd járják be ezt az elmaradott hazát a nyugati kultúra friss, ujitó áramlatai, frissüljön fel benne nemzeti, államgazdasági életünk: európaiasodjunk!

Az uj kor boldogulási feltételeit jellemzi, hogy az állami lét szenzibilitása a közgazdasági kérdések felé hajlik. A közélet széles küzdő porondján nehéz fegyverzetben vonulnak fel a közgazdasági érdekcsoportok képviselői és nehéz harczot vívnak egymással.

Jól van ez igy. A harcz aczélozza az erőket s a küzdelem ezer izgalma nélkül eltes- pédnénk.

Az utóbbi évek harczi lármájában egyre erősbülő vészkiáltásként hangzik minálunk az ipar tespedése. Európai fogalmak szerint magyar iparról szó sem lehet s ennek a szomorú beismerése nyomán életre kel immár az ösztön : fejlesszük a magyar ipart.

Hogyan ? Miként ? Nehéz kérdés ez s a feleletet hiába is keressük a külföld iparfejlesztési munkájában. Más feltételek azok, amelyek mellett iparunkat a fejlődés útjára terel- tetjük, mint a külföldéi. Külön nemzeti politikánk karaktere szerint kell ezt a fejlesztő munkát kiépíteni.

Az ipari foglalkozással egyidőben és egyszerre a munkásbajokat is orvosolnunk kellene.

Az iparfejlesztés munkája a maga fokozatos haladása utján egyenes arányban áll a munkaerő igénybevételével, úgy a kisiparnál, íme az iparfejlesztés egyik fontos, nagy jelentőségű konzekvencziája. Szocziális nézőpontjai vannak tehát a mi perspektívánkban az ipar- fejlesztés munkájának.

Az ipari feldolgozásnak régi, hogy úgy mondjuk, eredendő bűnét kellene expiálni. Nyersterményeinket eddig feldolgozásra jórészt a külföldnek engedtük át. Az idegenből aztán

Valéria életmódja a legegyszerűbb. Ridegen elhárít magától minden olyan ettiket dolgot, ami terhére van. Az ékszereket egy általában nem szereti, csak nyakán visel egy keskeny gyémántokkal kirakott szal- lagot. Legkedvesebb virága a havasi gyopár. Ehhez a virághoz való vonzódását egy érdekes történet magyarázza. 1883-ban történt, hogy a királyné Stiriában időzött. A vadregényes Mürsteg mellett a „todtes Weib“ (holt asszony) nevű keskeny völgyszorosban a festői barlang szájánál órákat eltöltött a felséges asszony. Egy alkalommal lovon mentek ki a völgybe s a királynénak az a különös gondolata támadt, hogy a keskeny pallón átlovagol a forrás túlsó oldalára. Alig tett pár lépést a paripa, a palló leszakadt s a ló lezuhant. Szerencsére a közelben levő favágók segítségére siettek a királynénak, a kinek egyik karja a ló alá került s baj nélkül kimentették. Ennek az emlékére táblát helyeztek a sziklára, a hol Szent György szobra áll. Az emléktáblára Valéria a saját versét vésette be :

Szent György te hős vitéz :

Ki vésztől oltalmadba vész,

Ki jó anyám is gyakran védted Hol emberek nem védhették meg :

Te benned bízva kérlek im.

Ne vesd meg emlékezésim Vedd drága éltét oltalmadba,

Ki nékem életemet adta.

Ennek a táblának az elhelyezésekor tépte le először Valéria a havasi gyopárt s azóta ez a legkedvesebb virága.

A kir. herczegnő családi életében is igen egyszerű. Minden idejét gyermekei között tölti, a kiknek nevelését ő maga vezeti. A fenséges párnak öt gyermeke van. A legidősebb Erzsébet éppen tiz esztendős, a legfiatalabb Tivadar még nincs három éves. A ki- lencz éves Ferencz Károlyt édes anyja maga tanította meg a magyar nyelvre. Erzsébet kivételével a többiek mind jól beszélnek magyarul.

Egy-két hét múlva tehát hangos lesz ismét a várkert s vele bizonyára megélénkül egyébként is az élet a várban, a hol talán nem sokáig lesz egyedüli lakó a király leánya.

Gereben.

feldolgozottan szörnyű árakon vásároltuk vissza, megfizetvén rajta sok csomó közvetítési dijat, meg mi egymást A nyerstermények földolgozása történjék ezentúl idehaza. Óriási tőkenyereséget jelentene ez s az ipari élet élénkségét is fokozná. Példát hozunk fel. A gyapjút idegenbe viszik tőlünk. És ugyanezt a gyapjút posztónak feldolgozva lehetetlen áron vesszük meg aztán.

A gyáriparnak az őstermeléssel kapcsolatban kellett volna haladnia. De a nyersanyagkivitel azonban eddig oly nagy volt, hogy a gyáripar mit sem fejlődhetett mellette. Hogy most már az iparfejlesztés munkájához rendkívüli eszközök kellenek, az kétségtelen. Sok mulasztást kell helyrepótolni. Tömérdek energiával kell küzdenünk iparunk fejlesztésén, mert különben boldogulásunk legjelentősebb alapfeltételét romboljuk szét. Csak erős, rendkívüli és okos munka árán lehetünk benne a világ nagy piaczában ; de nem úgy mint eddig : raktáraképen a felhalmozott, de feldolgozatlan értékét jelentő anyagnak, hanem mint tényezője a nyugati világpiacznak.

H I E K.

— Személy hir. Gr. Hugonnai Béla főispán a napokban Budapestre utazott, a honnét ma este érkezik vissza székhelyére.

— A Kölcsey-Egyesület estélye. Folyó hó 12-én tartotta a Nagykárolyi Kölcsey-Egyesület utolsó estélyét a téli szezonba. Ez méltó befejezője volt az estél yek azon sorozatának, a melyet az irodalmi szakosztály uj elnöke Csóti Márk íőgimn. tanár rendezésének köszönhetünk. Mert ha visszapillantást vetünk az estélyek sorozatára, azt látjuk, hogy egyik estély elég gyorsan követte a másikat, más és más szereplőkkel és változatosabbnál változatosabb programmal. Szóval Csóti Márk ismét népszerűvé tudta tenni az egyesület felolvasó estélyeit a közönség előtt és ez teljes sikert jelent, mivel el lett érve az egyedüli czél, a társadalmat mulattatva oktatni és szórakoztatni. Annyi kétségtelen, hogy az uj elnök nem ismert fáradtságot, utánjárást a közreműködők feltalálásában, felkeresésében és ebben nem csak szerencsés volt, de leleményes is. Ha irigykedni akarnánk reá, azt mondhatnék, hogy nem csak testtel, lélekkel szolgálta a szép és jó ügyet, nem csak ideje volt reá és rátermettsége, de szerencséje is. De hát minden sikerhez kis szerencse is kell s azért kívánjuk neki azt, hogy szerencséje az egylet javára jövőre se hagyja el őt. Ezek után térjünk át az estély leírására. A zongora alap javára rendezték és fényes nagy közönség hozta el filléreit, hogy végre saját zongorája legyen az egyesületnek. De hát a közönség nem is csalódott az estély programjában. Mert az utolsó estélynek is volt egy újdonság ingerével ható száma és ez a honvédzenekar játéka volt. Csak a vonós része jött át a zenekarnak hozzánk Nyári József vezetése alatt, de azért teljes sikert aratott. Leonora-nyitánynyal kezdte Beethoven Fedeliojá- ból. Oly erős taps és újrázás hangzott fel e darab után, hogy ráadásul eljátszottak még egy darabot Blonétól. Másodiknak Majos Károly állami anyakönyvi felügyelő olvasta fel „A dióshalmi tiszteletes“ czimü elbeszélését, a melyet lapunk múlt számában már közöltünk. A kis elbeszélés remekül, nagy gonddal volt megírva, úgy hogy a fővárosi irodalmi társulatainak felolvasó asztalánál is méltó helyet foglalhatott volna. Sok tapsot aratott. A harmadik szám Baudisz Erzsiké szavalata volt. Bállá Miklósnak pályanyertes szép költeményét „A rútacská“-t adta elő. Az érzelemteljes költemény szépségeit és érzelmeit teljesen érvényre emelte. A költemény egy szomorú, megható idil az életből, egy szegény rút leány története, egyszerű, de szívhez szóló szavakban. Ismételjük, hogy a költemény varázsa ép egyszerűségében rejlik s ép azért nehéz szavalati darab. Kétszeres dicséret illeti azért az előadót, hogy mégis sikerült neki finom színezésével a költemény szépségeit hiven visszaadni. Disting- vált előadásával elérte azt, a mi ritka szavalatnak szokott hatása lenni; hogy mikor elhangzott már a költemény, a hallgatóság még azután is foglalkozott lelkileg a költemény szépségeivel. Szóval a kisasszony kitűnő szavalónak bizonyult be, igazán megérdemelte a sok tapsot és éljenzést. Ezután Nyári József Ballet- csárdását adta elő a honvédzenekar. Magyar népdal egyvelegekből áll, de azért nagy hatása volt. A közönség zajosan tüntetett a szerző-dirigens mellett. Tizpercznyi szünet után ismét érdekes szám következett. A honvédzenekar kísérete mellett Jeney Gézá- né Sz. Nagyfalussy Julia úrnő szavalta el először Csokonai Vitéz Mihálynak „A reményhez“ czimü költeményét és azután egy kurucz bus nótát. A melodrámáknak meg van az a sajátságuk, hogy a szavaló előadásának hatását fokozni szokták. De ezúttal elmondhatjuk azt, hogy a zenekiséret nem vesztegette meg érzékünket, mert a költemény előadása magába véve remek volt. Sokan csak most vették észre azt, hogy a jó Csokonainak ósdi költeménye mily magasztosan szép. A bus kurucz nóta kesergő hangulatát következetesen visszaadni, igazi művészi erőre vall. Az úrnőt lelkesen és hosszasan megtapsolta a hálás közönség. A következő szám énekrészlet volt. Szatmári kedves vendégünk Orosz Alajos főgimn. tanár énekelte gyönyörű bariton hangján Schuberttól A vándort, Sternberg Anikó diskrét és remekül alkalmazkodó zongora kísérete mellett. A szép és erőteljes férfi hang óriási hatást tett, úgy hogy kénytelen volt ráadásul még A két veréb czimü dalt elénekelni. Ezeknek a közreműködőknek is bőven kijutott a tapsból. Az utolsó előtti szám volt Kemény Emil szavalata. Radó Antal Asszonyőrizet czimü humoros darabját adta elő, remek színezéssel és otthoniassággal. Kellemes, elegáns szavalat volt. Ez a szám is méltóan csatlakozott a program m többi számaihoz. Őt is sok tapssal és éljenzéssel honorálták. Befejezte a műsort a zenekar primhegedüsének hegedű szólója. Wieniawszky Legenda czimü darabját adta elő. Remekül kezeli a hegedűt. Záradékul, a mit leginkább szeretünk hallani a katonai zenekaroktól, eljátszotta a zenekar a Rákóczy indulót. Szóval az egész hangverseny olyan változatos, és a közreműködők olyan ki tünőek voltak, hogy egy fővárosi hangverseny teremnek is díszére vált volna a Kölcsey-Egyesület évadot záró-hangversenye. Még egy kis udvariassági ténynyel tartozunk. Nevezetesen a két szatmári vendégnek Majos Károly és Orosz Alajos uraknak a közönség nevében köszönetét kell mondanunk azért, hogy átjöttek hozzánk. Hangverseny után társas vacsora volt a vármegyeház nagytermében, a hol a hangverseny is lefolyt, s vacsora után a fiatalság tánczra kerekedett s egész reggeli 4 óráig járta jókedvvel Fátyol Józsi zenéje mellett, (r—r).

— Előléptetés. Nagy Gábor pénzügyi s. titkárt a pénzügyminisztérium magasabb fizetési osztályba léptette elő, múlt évi október 1-től visszamenőleg. Gratulálunk a köztiszteletben álló tisztviselőnek.

— Elhalasztott közgyűlés. A nagykárolyi Kölcsey Egyesületnek mára hirdetett évi rendes közgyűlését május 4-re halasztották el. Előtte való napon lesz a közgyűlés tárgyait előkészitő választmányi ülés. A közgyűlés azért volt elhalasztandó, mivel az egyesület elnökének, Nagy László alispánnak elkellett utaznia s így nem vehetne részt azon.

— Kinevezés. Dr. Radeczky Ágostont, városunk fiát a pénzügyminisztérium a deési pénzügyigazgatósághoz fogalmazó gyakornoknak nevezte ki.

— A „Széchenyi-Társulat“ f. hó 9-én Szatmáron a városháza tanácstermében Nagy Béla igazgató elnöklete alatt választmányi gyűlést tartott. Az ülés elején az elnök a benső fájdalom hangján emlékezett meg arról a veszteségről, mely dr. Farkas Antal, Hármán Mihály és Domahidy Ferencz halálával érte a társulatot. Az elhunyt férfiak emlékét a társulat jegyzőkönyvben örökítette meg. Ezután Nagy Károly jegyző felolvasta Nagy Béla igazgatónak a közgyűlés elé terjesztendő jelentését. Böszörményi Sándor igazgatósági tag indítványára a gyűlés köszönetét tolmácsolta az igazgatónak nagy körültekintéssel és gonddal concipiált jelentéséért. Nagy Béla igazgató előterjeszti a számadásokat, melyeket a gyűlés teljesen rendben levőknek talált. Majd az egyes jutalmazások és segélyadományokra vonatkozó kérvények tárgyaltattak. Böszörményi Sándor képviselő és Kovács Béla kir. tanfélügyelő tartalmas és lelkes felszólalásai hangsúlyozták, hogy mindent elkeli követni a jövőben az anyagi erőforrások növelésére, hogy az alapítók által contemplált összes irányban működhessék a társulat. Fekete Sámuel és dr. Fejes István felszólalásai utáu.a gyűlés elhatározta, hogy legközelebb Nagy-Bányán fog tartani közgyűlést. Az idei közgyűlés napjául ápril 23 ika tűzetett ki.

— A szatmári polgármesteri állás betöltésére megindultak a kombinácziók, illetve ez időszerint egyetlen jelölt nevét említik, a Pap Géza főjegyzőét. Több szatmári lap már vezető czikkben foglalt állást mellette s mint közigazgatási kapaczitást, a ki tudásával és tehetségével az első irányítók közzé küzdötte fel magát, akinek véleménye mindig döntő volt, akinek nem összeköttetései egyengették hosszú pálya- utját az első hivatali szék felé, hanem előrevitte találékonysága és praktikus esze, biztos ítélete, hajlithat- lan akarata és becsületessége, egyedüli méltó jelöltnek tartják a polgármesteri állásra. És tényleg Pap Gézának nagy érdemei vannak Szatmár rohamos fejlődésében. O nem csak hü munkatársa volt az elhunyt polgármesternek, de főleg az utóbbi években majdnem minden téren az ő tanácsa, eszméi érvényesültek. Mert nálánál senki sem otthonosabb a város ügyeiben, nálánál ez időszerint hivatottabb polgármester jelöltje nem lehet Szatmárnak. Valószínű hogy megválasztása egyhangú lesz, jutalmául azon hü, hosszas és hasznos szolgálatoknak, amit városa érdekében teljesített. Azért mi azt hisszük, hogy az ő megválasztását a vármegyei körök is rokonszenvesen fogadnák.

— Az Uránia budapesti tudományos színház f. hó 15., 16. és 17-én három előadást tartott zsúfolt ház előtt a vármegyeház nagytermében. Délutánonként gyermek előadások voltak. Az első napon Pékár Gyulának szépen megirt Spanyolországát mutatták be, a második napon Monte-Carlót és az utolsó napon: A tánczot. A festett képek között sok szép van, de bizony primitiven megfestett is előfordul, nem számitva ide az eredetiek bemutatását. A mozgó fényképeket nagyon szemkápráztatóknak találtuk s fényes foltok jelentkeztek nem egyen, úgy hogy ez rontotta a hatást. Nem tudjuk, hogy minek lehet ezt betudni. Talán annak, hogy nincs városunkban villany világitás. De azért egyes mozgó képek, mint a bikaviadal, a virág korzó, az ős ember táncza és Blaha táncza kitűnőek voltak. Az egyes darabok kitűnő nyelvezettel és szépen vannak megírva és Hajnal Dezső remekül adta elő a szöveget, a mety igen tanulságos és mulattató is egyúttal. Ha igaz az, hogy az Uránia előadásainak látogatása fokmérője az egyes városok intelligencziájának, úgy az Uránia meglehet velünk elégedve. Mert nem emlékezünk arra, hogy valaminek három estén át ilyen nagy közönsége lett volna városunkban, mint ezeknek az előadásoknak. Az Uránia tőlünk Szatmára ment át.