Szatmármegyei Közlöny, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1901-03-31 / 13. szám
SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY A Széchenyi Társulat működése. Közművelődési egyletünk, a Széchenyi Társulat áldásos működését talán fölösleges is ecsetelni. Ennek a társulatnak köszönhetjük azt, hogy aránylag vármegyénkben a|legjobban áll széles e hazában a gyermekóvás ügye, nálunk van a legtöbb óvoda illetve gyermekmenhely, a melyek a magyar nemzeti érdekeket, közművelődési ügyünket szolgálják és viszik előre. Hogy a társulat múlt évi működéséről fogalmunk legyen, adjuk egész terjedelmében az igazgató évi jelentését. A számadatok fölöslegessé tesznek minden komentárt. Az igazgató jelentés igy szól: Ha az újabb kor historicusainak igazuk van abban, hogy a népek előhaladása történetük azon korára esik, midőn a történész legkevesebb feljegyzésre való eseményre talál: úgy azt mondhatjuk, hogy Társulatunk újjászervezése óta életének azon szakát éli, a midőn feltűnő események, feljegyzésre méltó rázkódások nélkül a csendes haladás útját követve, s czélját egy perezre sem veszítve szem elől, térben és hatásában évről-évre kiterjedtebbé válik. Erős megfontolással állapítjuk meg minden évben Társulatunk következő évi programmját, a melyet minden pontjában' igyekszünk betartani. Minden év az újabb haladás és terjeszkedés egy vonalát jelzi, de természetesen ma már minden elfoglalt tér nagyobb erőfeszítéseket igényel, mert az anyagi erő a már létesített intézmények által a kimerülés felé közeledik. Volt a társulatnak olyan korszaka, mikor gondolkozni kellett a felett, hogy jövedelmeit hasznosan miként köllhesse el? Ma azonban már sok évi munkánk eredményekép ott állunk, hogy az ad legnagyobb gondot, hogyan redukáljuk intézményeink fentartási költségeit, hogy a további fejlesztés munkája fenn ne akadjon. Emelt fővel tekinthet Társulatunk azon eredményre, melyet eddigi működésével elért. Alig van kultur egylet az országban, a mely bár az ország közönsége által anyagilag jelentékeny mérvben támogatva, oly szép működési körrel bírna, mint a miénk. Akár működésének kiterjedtségét, akár ,az általa fentartott intézmények számát tekintjük, az „Emke.“ „Fke.“ után a Széchenyi Társulat első helyen áll. Kisdedóvó intézeteink száma évről-évre emelkedik. Áldásos hivatást teljesítenek ezek a menhelyek különösen földmivelő községeinkben, mert egyrészt a nagy munkaidő szakában kora reggeltől úgyszólván késő estig gondozzák a kisdedeket, a szülőknek nyugodt alkalmat nyújtva mezei munkáik végzésére, másrészt az alapvető nevelés magvait hintve el, különösen az idegen ajkú kisdedeknél képesek elérni, hogy azok a magyarnyelvet mintegy második anyanyelvűi elsajátítva, anyanyelvűk mellett a haza édes nyelve iránt se maradjanak idegenek. A gyermekhalandóság meg- gátlása és a magyar nemzeti alapnevelés terjesztése pedig oly fontos czél, hogy Társulatunk kellő figyelmét ez iránytól jövőben sem vonhatja el. Az elmúlt évben legnagyobb részt vegyes ajkú községekben 12 uj menhelyet szerveztünk s igy a múlt évben 89 gyermekmenhely fentállását tettük lehetővé segélyezéseinkkel. Az előző években segélyezett, de ma már saját erejükből fennálló 14 gyermekmen- helylyel vármegyénkben összesen 103 gyermekmenhely, társulatunknak köszöni létét. A fentartási költségekre a Társulat részéről 15.733 korona, a községek részéről — ideszámítva a társulat által most már nem segélyezett menhelyek költségeit is, 24.139 korona, összesen 39.872 korona kell, jha telegráfdróton is hoznák ide. Mi lesz most, mi lesz ? Hanem aztán jutott valami eszébe. Maga is meg mosolyogta a bolond gondolatát és rejtélyesen szólt oda Kebel Barnabásnak: — Az Isten áldja meg bátyám, engem három napig nem lát . . . — Majd meglátja! És Balázs Ferkó csakugyan eltűnt Miklósházá- ról. Harmadnapra állított be csak újra. Kis mokány lován jött, melyről a vonalkiméréseket dirigálta eddig és mögötte furcsa karaván vonult végig Miklósházán. Czifra tarka népség, kiéhezett, de dölyfös alakok, visító leányok, asszonyok kocsikon, ki egy láda tetején, ki a saraglyában s csaptak olyan handabandát, hogy Kebel Barnabás ijedten dugta be a füleit. Szinésztrupp volt, melyet Tamásvárról csalt magával Balázs Ferkó. Kebel Barnabást majd hogy megütötte a guta. A tarkóját tapogatta, hogy ébren van-e és nagyobb bizonyság okáért a gombjait számlálgatta a mellényén. Ébren volt. Eldöntötte hát magában, hogy a Balázs gyerek megbolondult tisztára. Figyelte, hogy milyen eszelősen tesz—-vesz a gyerek, de nem szólott semmit. Nem jó a bolond emberrel komédiázni! Balázs Ferkó pedig folytatta a bolondságait. Gerber Jeremiásnak, a vendéglősnek kiadta a rendeletet, hogy estére száz embernek való vacsorát készíttessen. Jó legyen minden, ne sajnálja a füszerszámot, hadd nyalják meg utána az emberek az ujjúkat. A vendéglő udvarán pedig színpadot veretett. Nemzeti szín zászlók lógtak a színpaddá előléptetett kocsiszín tetejéről, hogy gyönyörűség volt nézni. — Aztán nyakába szedte a várost. Fölkereste a városi magisztrátus tagjait, az érdemes kurátorokat s a többi céhbeli embert és alázatosan meginvitálta őket az estéli banketre. Mert úgy illik az — vélte szerényen — hogy a helyi—érdekű vasút építő bizottsága ismerkedjék meg a város vezetőivel. Ez szükséges ott, hol közérdekű vállalatról van szó! . A nagyérdemű tanácsot a kilátásba helyezett szellemi és egyéb szórakozások, kisértetbe ejtették és este egymásután szállingóztak be a vacsorára. fordittatott. Egy menhely fentartására átlag 387 koro- | na esett, s miután ezen menhelyeket 3779 fiú és 4293 leány, összesen 8072 (közöttük 2151 idegen anyanyelvű) kisded vette igénybe, egy menhelyre átlagosan 78 kisded esett, s igy egy kisded óvási költsége a társulatnak 1.99, a községeknek 2.91, összesen 4.91 koronába került. Amennyiben pedig az intézményeknél az igazgatóság már régen érezte a személyes tapasztalatok hiányának hátrányát, tisztviselőivel a múlt nyár folyamán csaknem az összes gyermekmenhelyeket meg- látogattatá. A hol az elhelyezést illetőleg türhetlen volt az állapot, vagy másnemű hiányokat észleltünk, ott azok megszüntetése iránt részint magunk, részint a köz- igazgatás szives segélyével megfelelően intézkedtünk. Meggyőződést szereztünk a menhelyek népessége, a menhelyvezetőnők működése felől. Ezen látogatásokról a legapróbb részletekre kiterjedő naplókat vezettünk, melyek intézkedéseinknél a jövőben becses útbaigazítókul fognak szolgálni. Kisdedóvás és népnevelés hatalmas eszközei a nemzeti érzés ápolásának és a magyar nyelv terjesztésének. Szatmármegye óvónői és néptanítói hisszük tudatában vannak azon szent kötelességüknek, melyekkel a magyar haza iránt tartoznak. Hazafias népnevelői munkásságukat jutalmazni a szószoros értelmében nem is lehet ! A valódi jutalom a lelkiismeretnek azon megnyugtató édes tudata, hogy a magyar nemzeti állam felépítésének nagy munkájából részüket hűségesen kivették. Tehát csupán azért, hogy kimutassuk nagyrabecsülésünket, melylyel vármegyénk idegen ajkú községeikben működő óvónők, továbbá az idegen ajkú iskoláknál működő azon tanítók iránt viseltetünk, kik a magyar nyelv sikeres tanításával tanítványaik jövő boldogulására alkalmat nyújtanak s hűen teljesitik hivatali és hazafias kötelességüket, kir. tanfelügyelő ajánlatára jutalmaztunk az elmúlt évben 8 tanítót és 10 menhely vezetőnőt; nehánynak pedig, kik súlyos szükségükben fordultak hozzánk, segélyt nyújtottunk ; sőt a szegény elhagyott iskolákra is kiterjesztők figyelmünket, tanszerekkel, magyarnyelvű tankönyvekkel látva el azokat. A szegény ruhátlan gyermekek segélyezésére is fordítottunk valamit, habár ezúttal még keveset. Az iskolából kikerült idegen ajkú ifjaknak alkalmat kívánva adni a magyar beszédben való további gyakorlásra, az egyszerű földműves ember életében nélkülözhetetlen ismeretek elsajátítására, sőt a gazdasági kérdések megbeszélésére is, a tél folyamán Ara- nyos-Megyesen, Patóházán, Dengelegen, Szaniszlón, Apahegyen, Vámfaluban, Nagy-Kolcson az ottani tanítók vezetése mellett Társulatunk által megjelölt irány és terv szerint tanfolyamokat tartottunk. Összesen 254 hallgató látogatta e tanfolyamokat, s a tanfolyamok befejezésével társulatunk kiküldöttje előtt a legnagyobb eredménynyel mutatták be 4 havi munkájuk eredményét. Jól mondja egy paedagogus, hogy népiskoláink s az élet között még nagy az ür. A mit az iskola adott, az az élet nehéz küzdelmében sokszor nyom nélkül enyészik el. Azért, hogy az iskolát az élettel áthidaljuk, gyámolitanunk kell az életbe kilépni készülő vagy már oda kilépett ifjakat. Szegény iskolák és tanulók támogatásával a gazdasági ismétlő iskolák nagyobb körben való terjesztésével, mig igy jótékony befolyást gyakorlunk a népnevelés eredménye érdekében s előkészítjük a talajt a további actiora, különösen a népkönyvtárak, olvasóKebel Barnabás fogadta a vendégeket, mint házi gazda. Csak komoly fenyegetésekkel tudta a nekibolondult Balázs Ferkó belékényszeriteni e szerepbe Kebel Barnabást. Hanem pompás mulatság kerekedett a bolondságból. A városi előkelőségek lelkesülten tósz- toztak és nagyokat ittak, a színészek a kocsiszínben komédiáztak és szintén ittak. Kebel Barnabás nem ivott s mégis neki szédült a feje leginkább. Hajnaltájon a kitűnő kedélyű szinésztrupp kétszer özvegyült primadonnája már kenyérbombákkal hajigálta a bírónak tisztességben megvörösödött orrát s az anyaszerepek pompás alakitója erőnek erejével a Kebel Barnabás térdein akart hintázni. Remek mulatság volt A bírón mély megindultság volt észrevehető s mikoron a közeli templomban megkondult a hajnali harang, a meghatott biró is éppen a közepére ért annak a hatalmas felköszöntőnek, melyben élénk színekkel vázolta a miklósháza — tamásvári vasút nemzet- gazdasági előnyeit és más kiszámithatlanul üdvös eredményeit . . . Szép . . , szép de a kavicsbánya I vágta közbe Balázs Ferkó kötekedve. Mit! — fortyant föl gőgösen a biró. — Az a rongyos kavicsbánya ? Azt ingyen adjuk oda egy ilyen derék vállalatnak 1 A városatyák helyeslőleg bólintottak a fejükkel, az ember azt hihette volna, hogy bóbiskolnak és Kebel Barnabás könnyes szemmel, meghatottan borult a biró nyakába. Balázs Ferkó pedig egyszeribe valami Írást kerített elő valahonnan, amelyben már meg is volt írva töviről—szálára a nagylelkű adományozás és odatette a biró elé kalamárissal és pennával egyetemben. Kebel Barnabás másnap három százassal könnye- bült meg. Azt bizony elitták az éjjel. Hanem azért boldogan ölelte keblére Balázs Ferkót, amikor a kiadás mellé odaírta : „Tiszta nyereség kilenczezerhétszáz forint!“ — Mégis csak okos fiú vagy te Ferkó! P. J. körök szervezésével elvonjuk ifjúságunkat és jó népünket a korcsmák durva légkörétől, s igy számukra is eredményeiben messze kiható menhelyet teremtünk. Jövő évi munkálkodásunknak ez az alapterve. Haladunk egyrészt a megkezdett utón is ; mert a kifejtett okokból a kisdedóvás stagnálásában nem nyugodhatunk meg. De mert anyagi erőnk nagyobb része ezen intézményeink által van lekötve, mi egyéb, hasonlóan nemes törekvéseinknek útját vágja, a vármegye törvényhatóságát kérni fogjuk, emelje fel szavát a nmélt. kultusminiszteriumnál, hogy a kisdedóvási törvény végrehajtását saját tárczája terhére nagyobb államsegélylyel tegye lehetővé vármegyénkben. Hiszen ez állami feladat s a sokkal hatalmasabb eszközökkel s erőforrásokkal rendelkező államot e feladat teljesítésében egy csekély anyagi eszközökkel dolgozó kulturegylet nem helyettesítheti s e helyettesítést az állam nem is igényelheti. Ha a magas kormány támogatását a kisdedóvás czéljaira nagyobb államsegély nyújtásával megnyertük, úgy fokozottabb erővel leszünk képesek azt a fentebb említett hiányt betölteni, mely az iskola és élet között oly annyira érezhető, s melynek áthidalása társulatunk programmjának szintén komoly feladatát kell, hogy képezze. Számitnunk kell azonban megyénk és városunk hazafias közönségének támogatására is. Az érdeklődés és áldozatkészség utóbbi időkben kissé megapadt. Hinni reméljük azonban, hogy Szat- már vármegye és Szatmár város hazafias közönsége megérti nemes czélunkat s annak elérése érdekében most már nagyobb lelkesedéssel, kellő áldozatkészséggel fogja megadni utóbbi időben nélkülözött támogatását. Hálával emlékezünk meg vármegyénk törvény- hatóságáról, mely az 1 százalékos közművelődési pótadóból társulatunk czéljaira ez évben is 17 ezer koronát juttatott. A magas tanügyi kormány is figyelemre méltatta társulatunk működését, mert költségeink némi részben való fedezésére ezer koronát juttatott; a pénzügyminisztérium pedig a jótékonyczélokra évenként rendezni szokott államsorsjátékban való részesítés iránti kérelmünket sorrend szerint előjegyzésbe vétette. Végre megemlítem, hogy irodánk ngs. Kováts Béla kir. tanácsos tanfelügyelő ur szivességgből a kir. tanfelügyelőségnél nyert díjtalan elhelyezést s hogy múlt évi pénztári számadásunk 19907 K. bevétellel, 19657 K. kiadással s 259 K. pénztári maradványnyal zárult. Ezek után azon kijelentés mellett, hogy a társulat ügyeit az alapszabályokban lefektétett elvek és czélok szem előtt tartásával legjobb tehetségünk sze- rint igyekeztünk szolgám, maradtunk stb. ___________ HÍ REK. — Személyi hir. Gr. Hugonnai Béla vármegyénk főispánja a múlt csütörtökön Budapestre utazott, a hon- nét hétfőn vagy kedden érkezik vissza székhelyére. — A Kölcsey egylet felolvasó estélye. Egy kiválóan sikerült, élvezetes műsorral lepte meg a Kölcsey Egyesület vasárnap este 6 órakor a vármegye- háza kistermébe alig fért díszes közönséget. Elsőnek a dalárda, derék, fáradságot nem ismerő karnagyának, Kunnak vezetése alatt adta elő Dürner nehéz darabját a „Viharban“, a művészi összhangzatot, az előadást a közönség tapsokkal jutalmazta meg, mire vármegyénk genialis alispánja a praktikus gyermeknevelésről felolvasott, melyet a közönség feszült figyelemmel hallgatott végig s tapsokkal, éljenekkel köszönte meg azt. Utána Kemény Gizella úrnő zongora kísérete mellett Kemény Emil játszotta el szépszavu hegedűjén Beriot „Fantaisie“ darabját, melynek nehéz technikáján az ifjú hegedüvirtuóz — minden hízelgés nélkül — könyedén győzedelmeskedett, ép úgy kísérője is. Nem a tuczat hegedüjátékosok közé tartozik Kemény, ismeri már is a hegedűművészet titkait. A ritka szép előadás után szűnni nem akaró tapsok között meg is toldották szereplők még egy művészi darab előadásával a műsort. Köszönet illeti Kemény Gizella úrnőt, hogy szives közreműködésével az estély sikerét biztosította. Kovács Dezső olvasta fel utána szellemes rajzát „Párizs és a kiállítás“ czimen, mely jóizü ötlete, sarkasmusa és igazsága által a programm egyik kiváló pontját képezte. A dalárda énekelte utolsó pontként Gaál „Balatoni dal“-ail, a mekszokott ügyességgel, mire az estély véget ért. (sz.—k.) — A nagykárolyi róm. kath. hitközség a folyó évre kivetendő egyházi és iskolai költségeinek egy- háztanácsilag javaslatba hozott előirányzata s kivetési módozata, valamint az egyházközségi s mindkét temető pénztárnokaival szemben a felmentvények tárgyában való intézkedés végett, f. évi ápril hó 8-án délelőtt 10 órakor a róm. kath. fiunépiskola nagytermében egyházközségi gyűlést tart, melyre az illető t. ez. jogosultak ezennel meghivatnak. Az egyht. Elnökség. — Esküvő. Bikfalvi Lajos helybeli kereskedő f. hó 26-án esküdött örök hűséget Mártha Szeréna kisasszonynak, Mártha József csengerbagosi ev. ref. lelkész kedves leányának. Násznagyok voltak: a vőlegény nagybátyja dr. Batha Lajos sz.-csehi ügyvéd és Gyene Lajos vetési jegyző. — A „Nagykárolyi Vivő-és Torna Club“ igazgatóválasztmánya f. hó 25-én ülést tartott, hogy a gr. Vay, Vizi, Zolnay és Benedek vivó-mesterek beérkezett ajánlatai felett határozatot hozzon. A választmány Benedek Sándor debreczeni vivó-mester ajánlata mellett döntött, különös tekintettel arra, hogy a tavalyi ittléte alkalmával dicséretes eredményt ért el és a vivó-tanmódszer tekintetében lényeges rendszer változásba menni ezúttal nem kíván. A tanfolyam május 1-től 6 hétig terjed. — A tennis társaság f. évi április 4-én csütörtökön d. u. 4 órakor a régi kaszinóban közgyűlést tart, melyre az egyesületi tagokat s az összes érdeklődőket ez utóm is meghívja N. Szabó Antal, egyleti-elnök.
