Szatmármegyei Közlöny, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1901-06-23 / 25. szám
Nagy-Károly, 1901. junius 23. 25. szám. XXVII. évfolyam. SZATMÁR VÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP, mSZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : Aagy-Kár oly ban, Jóhay-utcza 2. sz. HIVATALOS RÉSZ. 39361—1(4—1901. sz. Pályázati hirdetés erdőőri szakiskolák tanulóinak felvétele tárgyában. A királyhalomi, vadászerdei, liptóujvári és görgény-szent-imrei m. kir. erdőőri szakiskolákba — melyeknek tanfolyama két évre terjed, — a folyó évi október havában kezdődő tanfolyamra részint állami ellátás mellett, részint saját költségen több tanuló fog felvétetni. A felvétetni kívánók igazolni tartoznak hogy : l. tizenhét (17) éves életkorukat betöltötték, s illetőleg az intézetbe való belépésük napjáig betöltik, s harminczöt évesnél nem korosabbak; 2. ép, erős, egészséges, munkához és az időjárás viszontagságaihoz szokott és edzett testalkattal, s különösen jó látó, halló- és beszélő képességgel bírnak, mely kellékek igazolására kincstári erdészeti orvos, honvédorvos, vagy vármegyei orvos bizonyítványa szükséges, megjegyeztetvén, hogy minden az intézetbe felvett tanuló testi épsége és egésszégi állapota az intézet orvosa által a jelentkezés alkalmával szigorúan felülvizsgáltatik, s az, kinek szervezete hiányos, vagy a ki valamely ragályos, avagy az intézeti foglalkozás mellett könnyen nem gyógyítható betegségben szenved, az intézetbe be nem fogadtatik; 3. az elemi iskolákat elvégezték, illetve folyékonyan jól irni, jól olvasni és a közönséges négy számmüvelet szerint jól számolni tudnak ; 4. erkölcsi magaviseltük jó ; 5. katonai kötelezettségben állnak-e, igenlő esetben kötelesek ezt, az erkölcsi bizonyítványt kiállító hatóság által igazoltatni. Bejelenteni tartoznak továbbá, hogy kérvényükre a válasz mely czim alatt, illetve mely vármegyében, vagy mely hivatal utján és mely posta állomásra küldendő. Tájékozásul megjegyeztetik, hogy azon tanulók, kik saját költségükre vétetnek fel, az ellátásért és az intézetben való tartózkodás idejére adott ruházatért évi 300 (háromszáz) koronát félévi előleges részletekben fizetni s ehhez képest a felveendő tanulók esetleg azok szülei, gyámjai, vagy munkaadói, kir. közjegyző előtt kiállított okmánynyal igazolni tartoznak, hogy az évi 300 korona eltartási költséget a kitűzött időre pontosan befizetik. Az állami eltartás mellett felvett tanulók, illetve azok szülei, gyámjai vagy munkaadói azon esetben, ha a tanuló az erdőőri szakiskolát a tanfolyam teljes bevégzése előtt önként elhagyja, vagy az ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Megyei községek egyházak, iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett 5 korona.-5^1 Egyes szám ára 20 fillér. i intézeti szabályzat értelmében elbocsájtatik, a ráfordított költségeket egy évre 300 koronával számítva, az államnak megtéríteni kötelesek s ugyanerre nézve, hogy ezt az illető szakiskola igazgatóságának felszólítása után legkésőbb hat hét alatt teljesitik, szintén közjegyző előtt kiállított okmányt tartoznak bemutatni. Minden tanuló tartozik a szakiskolába való belépés alkalmával hozni: 6 inget, 6 lábravalót, 6 zsebkendőt, 10 pár kapczát vagy harisnyát, egy pár erdőjárásra alkalmns erős bagaria csizmát és pedig valamennyit uj állapotban. A fennálló szakiskolai szabályzat értelmében figyelmeztetnek tehát azok, kik az erdőőri szakiskolába felvétetni óhajtanak, hogy sajátkezüleg irt és kellően felszerelt kérvényüket, melyhez az állami ellátás mellett felvétetni óhajtóknak azok szegénységi állapotát igazoló hiteles községi bizonyitvány is melléklendő, azok pedig, kik akár magán, akár állami erdészeti szolgálatban állanak, mindig elöljáró tisztjök vagy hatóságuk utján legkésőbb f. évi julius hó 15-ig a földmivelésügyi minisztériumhoz adják be. A hiányosan felszerelt és a fenti határidőn túl beadott kérvények figyelembe nem vétetnek. Budapest, 1901. május hó. M. kir. földmivelésügyi miniszter. 16164 — 1901. sz. Nagy-Dobos községben 1 drb 1 éves sötét pej, jegytelen kancza-csikó bitangságból felfogatott. Nagy-Károly, 1901. junius 11. 16057 —1901. sz. A nagy károlyi főszolgabírói hivatal által Romitán György részére 1899. év május hó 24-én 68. szám alatt kiadott cselédkönyvet ezennel semmisnek nyilvánítom. Nagy-Károly, 1901. jumus 11-én. Nagy László, alispán. Múló rendszer. Budapest, 1901. junius 16. Előre bocsájtom, hogy egyéni véleményemet mondom el. Azt hiszem hasztalanul hirdeti a szabadelvű sajtó a szabadelvüség diadalmas fenmara- dását Magyarországon. Hasztalan hirdetik, hogy a liberalizmus most is ugyanaz, mint volt Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek csak rendes levelezőktől fogadtatnak el. például 10 év előtt és hogy az államhatalmat átlengő korszellem most is liberális. Akik írják ezeket a helyzetpalástoló czikkeket, maguk sem hisznek abban, amit a türelmes papírra vetettek s amit a türelmes rotácziós sokszorosít. Azt hiszem, hogy Írhatnak, beszélhetnek akármit: hanyatlóban van Magyarországon annak a szabadelvüségnek a napja, mely megérlelte e közvéleményt a polgári házasságnak. Nem beszélek itt a felekezeti kérdés kiélesedéséről, a papság és a nagybirtokosság klerikális színezetű szerveskedéséről. A felekeze- tiség, klerikálizmus tényleg erősen graszszál már úgy a főYá^o^bey^tnint egyes vidékeken, de ezek csak sporadikus jelenségek, melyek csak a magyar társadalom egy töredékét fertőzik meg. A magyar intelligenczia felekezet dolgában erősen meg van oszolva s mindegyik ielekezettől távol áll a túlbuzgóság és vakmerőség. Lojális és türelmes a nagy többség, azonképpen a nép is. Soha nálunk túlsúlyra nem fog vergődni az az áramlat, amely most például Bécsben, Alsó Ausztriában s még néhány osztrák tartományban veti felszínre a gyűlölködés és emberszeretetlenség szörnyeit. Hanem beszélek a megváltozott korszellemről, az uj társadalmi problémákról, az uj jelszavakról, melyek mostanában a magyar értelmiség zömét mozgatják. És ez a korszellem nem kedvez a Gladstone, vagy akár a Wekerle Sándor szabadelvüségének. Éz a szabadelvüség a rohamos szellemi és materiális haladásnak és az egyén föltétien érvényesülésének diadala volt. Most nincs igy. A változott korszellemet sem politikai okok, sem izgatás nem idézte elő, hanem egyes egyedül gazdasági okok. E gazdasági okok élén áll a gentry pusztulása. A birtokos köznemesség, mely még T A K C Z A. Te és én.*) A te világod, óh! mi tiszta, bűvös, Tele sugárral, csengő kaczagással, Lelked sóhaja, szived dobogása, Egy-egy trillázó, nevető madárdal. Mi édes álom reszket itt a földön, Azt mind szivedre csókolja az éjjel . . . És játszol boldog „Haragszom reád“-ot Az ámorettek pajkos seregével. Az én világom hervatag, borongós, Tele homálylyal, csöndes zokogással, Lelkem sóhaja, a szivem verése: Egy halk sirás, szomorúbb mint a gyászdal. A csalódás hervasztja minden álmom ; Pihenni nem hi, csalogat az éjjel, Hol együtt sírok könytelen szemekkel Az arhorettek pajkos seregével ! FlietfZ Henrik. A mi természetes. ízléses butorzatu jólétre való szalon, vastag- súppedő szőnyegek. Esti 9 óra. A nagy tükör előtt Ragayné áll báli toilettben, idegesen igazgatja a mellcsokrát, amely sémiképp sem akar úgy állni, ahogy ő akarja. Az asszony divatos szépség, — pedig alapjában csinosnak is alig lehet mondani, csakhogy azok közé a nők közé tartozik, a kiknek az a legfőbb erényük, hogy pompásan tudnak öltözködni s a ruháik ') Mutatvány szerzőnek sajtó alatt lévő verskötetéből. 1 színét megválasztani. Középtermetű, remekül fest a csipkékkel díszített krémruhákban. Általában a báli toiletten valami diszkrét egyszerűség van. Dióbarna szemei vannak Ragaynénak. Ezek a szemek nem mondhatók épp barátságosnak, vagy talán megnyerőnek. Idegesen mozognak mindig, úgy hogy az ember kellemetlenül érzi magát e szemjáték hatása alatt. Ragayné végre még egyet boszusan igazit a mellcsokron, ebben a pillanatban belép a férje, aki miniszteri osztálytanácsos. Magas, szikár, enervárt tekintetű ur, egész lénye megjelenése a tipikus bürokratára vall. Oly hangon beszél mindenkivel, a feleségével is, mintha valami statisztikai kimutatást olvasna fel. Ragay (frakban, bejő a szalonba. Türelmetlenül : Végre! Végre! Hála istennek, hogy elkészültél. Ragayné: (hidegen) Nos? R agay : Lelkem, igazán nem értem, mit jelent most ez a „nos“. Ragayné. Azt kérdem, hogy mit akarsz te ? Ragay (fanyar mosolylyal) : Akarni ? Én. Nem, semmit sem akarok! Csak boldogságomat bátorkodom kifejezni afölött, hogy végre valahára három és fél órai öltözködés után elkészültél. . . Ragayné (gúnyosan): Lám, lám, mily pontos az órád ! Ragay (ridegen:) A hangod lehet gúnyolódó. Megszoktam már tizenhat esztendő alatt. Ám ezzel nem bizonyítod be az ellenkezőt. Pontban fél hatkor kezdtél öltözködni. Ragayné (egykedvűen :) Nos ? . . . Ragay (izgatottan:) Te, te, most már teljesen elég a te nosoiddal. Érted ? Nem tudom, melyik színházban lested el a hősnő ajkáról ezt a szót (csípősen :) Hidd el, ügyetlenül ejted ki. Ragayné (felkaczag:) Ah! ah! Kis kritikus! Ezt nem is tudtam ! Erről az oldalról nem is. . . . Ragayr (idegesen :) Elég legyen már ebből a hangból. Értetted ? Kezdem nagyon, de nagyon unni ezt a beszédmodort. Ragayné (egykedvűen:) Hogy őszinte legyek ez nekem mindegy, de egyébként is te proponáltad, így van. Ragay (türelmetlenül:) Amit mondtam, megmondtam. Végre is azt hiszem az fog történni, amit én akarok. Ragayné: És pedig ? . . . Ragay (boszusan :) És pedig hozzá foglak szoktatni oly hanghoz, a melyet. . . Ragayné (felkaczag:) Nos, ki vele! ... Ragay (kitör;) De most már ez több a soknál. Ez már igazán bántó dolog . . . Micsoda élet! Micsoda élet. . . (keserűen felkaczag:) Aztán ily hangulatban mulatságba menni! Házibálba. . . A miniszteri taná- csosékhoz. . . Ragayné: Értsük meg egymást: te akartad. . . Ragay (izgatottan:) Én akartam ?. . Én ? . . Hát azt talán nem mondanád, hogy a saját jószántamból akartam ? Mi ? . . . . Noblese oblige. . . Tudod, hogy lelkem mélyéből utálom azt a szószátyár embert. . Ragayné: Akár csak én az asszonyt. Ragay: Aztán az pompás vendégsereg. . . . Mondhatom, hogy sokért nem adnám, ha nem kellene soha életemben menni emberek közé. Ragayné: Elhiheted, hogy én is szerencsésnek tudom magamat, ha nem látom azokat a tehetetlenül pöffeszkedő hölgyeket. Ragay : (nevetve) No az igaz. . . Ragayné : (felbuzdulva) Bizony igaz ! Aztán az az önhitt ostobaság, vagy ostoba önhittség melylyel a miniszteri tanácsos ur neje mást akar ostobának hinni. Ragay : (kaczag) Ejnye kis filozófus! Ragayné: (mosolyogva) Nem filozofálok, a tiszta igazságot mondom. Ragay : Hogy! hogy ? . . . Ragayné: (gunynyal) Úgy, hogy ő méltósága azt hiszi, hogy más is oly ostoba mint ő, hogy valódiaknak veszi az ékszereit, mint ahogy ő szeretné elhitetni a vendégeivel. Ragay : (nevet) Pompás !
