Szatmármegyei Közlöny, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1901-05-19 / 20. szám
Nagy-Károly, 1901. május 19. 20. szám. XXVII. évfolyam. SZATMÁR VÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE. HN* MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. mSZERKESZTŐSEG ÉS KIADÓHIVATAL hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : Kfagy-Kár olybán, Jókay-utcza 2. sz. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Megyoi községek egyházak, iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett 5 korona.-5* Kg yen szám ára 20 fillér. *=Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek csak rendes levelezőktől fogadtatnak el. ___________ Vá rmegyei közgyűlés. Vármegyénk közönsége f. hó 14-én tartotta tavaszi rendes közgyűlését gr. Hugonnai Béla főispán elnöklete alatt. Rég láttunk ennyi bizottsági tagot egybe- seregleni, mint a mostani közgyűlésen. Oka ennek az a nagy érdeklődés volt, a melyet az 1901 —1902. évi úti költségelőirányzat keltett. Most már harmadszor volt alkalma a közgyűlésnek e tárgygyal foglalkozni s egy kis vita után harmadizben is kimondta a közgyűlés, hogy az úti miseriákon 3 százalék pótadó kivetésével s kölcsön utján kíván egyszer mindenkorra segíteni. A határozatot a közgyűlés oly impozáns többséggel hozta meg, a melyet a javaslat legnagyobb pártolói sem mertek remélni. Ez is azt mutatja, hogy ha nem is minden úti érdek, de az adott keretben minden jogos és elodázhatlan érdek kielégítést fog találni s hogy az az uj úti politika, a mit az alispán inaugurált, helyes és az adott viszonyoknak megfelelő. Volt a közgyűlésnek egy ünnepélyes aktussá is. Luby Géza tett indítványt az iránt, hogy a vármegye festesse meg gyülésterme részére az első magyar miniszterelnök, a vértanúi halált halt gr. Battyhány Lajos arczképét. A közgyűlés az indítványt egyhangúlag elfogadta. A közgyűlés a tárgysorozat többi pontjaival rövidesen végzett, úgy hogy a d. u. 4 órakor folytatva tartott közgyűlésen minden tárgyat letárgyaltak. A közgyűlés lefolyásáról es annak érdekesebb részleteiről a következő tudósítást adjuk. * * * Gr. Hugonnai Béla főispán megnyitó beszédében üdvözölve a megjelent bizottsági tagokat, örömének adott kifejezést a felett, hogy ily szép számban jelentek meg, a mi ismét azt bizonyítja, hogy érdeklődnek a közügyek iránt. A tárgysorozatból rámutatott az 1901.—1902. évi közúti előirányzatra, mint igen lényeges pontra s azon reményének adott kifejezést, hogy a közgyűlés,- a mely ezen ügygyei most már harmadizben foglalkozik, előrelátó bölcseséggel meg fogja találni a helyes utat, a melyen közúti bajait gyökeresen orvosolhatja. A nagy gonddal megszerkesztett alispáni jelentést tudomásul vette a közgyűlés. Ennek folyamán felszólalt Nagy László alispán s azt indítványozta, hogy a vármegye régi hagyományaihoz híven fejezze ki a család előtt jegyzőkönyvi részvétét Jeney Dániel elhunyta felett, a ki mint a vármegyének egy időbeni főjegyzője érdemeket szerzett a közélet terén. Az indítványt egyhangúlag elfogadták. Ezután több kisebb fontoságu ügyet intéztek el. így a nagysomkuti székház telektulajdonjoga tekintetében felhívták az alispánt, hogy Nagy-Somkut községével a kisájátitás iránti tárgyalásokat folytassa. Tudomásul vették azon körülményt, hogy a miniszter Vidovics Menyhért debreczeni lakos részére adott vasúti előmunkálati engedélyt egy évre meghosszabbította. Módosították a tisztviselői nyugdíj szabályrendelet 9-ik §-át a felebbezési forrumuk meghatározása tekintetében. Gr. Batthány arczképe. Luby Géza biz. tag, gr. Batthány Lajos arczké- pének a székház tanács terme részére leendő megfestése iránti indítványát, a következő tartalmas beszéddel indokolta meg: A folyónak eredeténél kristály tiszta habjai hangos csobogással rohannak előre, átugorva, megkerülve az akadályokat, kimozdítva helyéből még a sziklákat is, annak nincsen gát, nincs lehetetlenség, egy törvényt ismer csak, és ez előre, mert a sziklás talaj megőrzi habjainak tisztaságát, erejét. De ha elér a völgybe, eléri a lapályt, eltompul, ekestül, habjai elvesztik tisztaságukat, nincs többé ereje akadályokat törni, sziklákat mozdítani ki, mert a talajból magába szedi a könnyen oldható részeket, eliszaposodik, e terhet kell czipelnie magával végig, mert ha egyes lassúbb folyású helyeken megszabadul is egy részétől, a laza talajból oldódik helyette fel más, s vége habjai eszményi tisztaságának, erejének. S ha néha megkísérti is fellázadni, ott az ujabb- kori mérnöki tudomány, csinálnak sarkantyút, csapói, párhuzamos müvet, és vége ellentállásának, nehány kéve fűzfa vessző, karó, győzedelmeskedik az őselemen, a mely lefutva a tengerbe, párává, gőzzé lesz, és megtisztulva a földi salaktól, mint tiszta eső kerül ismét hozzánk, hogy megtermékenyítse a földet, lemossa a virágról a reá ragadt port, piszkot. Ilyen tiszta sszményü volt a harcz 1848-ban, czélja volt a függetlenség, ereje volt a hazaszeretet, fegyvere volt a kitartás, áldozatkészség, mert együtt érzett a nemzet, nem volt visszavonás. Midőn aztán a tiszta lelkesedésbe az érdek, haszonlesés, hiúság iszapja is bele vegyült, megrakták a gátakat, és békót vertek a nemzet kezére. E dicső korszakra vágyva nézünk csak vissza, mi, kik eszmékért lelkesülni, harczolni, áldozatot hozni már nem tudunk, már elfelejtettünk. Négy kimagastó alakja volt e kornak : Kossuth Lajos, gr. Széchenyi István, Deák Ferencz és gr. Batthány Lajos Magyarország első felelős miniszter- elnöke. Ezek közzül gr. Széchenyi fájdalmában megőrülve maga vetett véget életének, Deák kiegyezési müvének sikere felett kétségbe esve, a nevét viselő párttal majdnem egyszerre szállt sirba. Kossuth Lajos 40 évi számkivetés után idegenben hunyt el, miután életében meggyőződött róla, hogy elveinek követői ez országban nincsenek, mert kihalt a nemzetből az ellentállási képesség, s nem akadt az országban párt a mely az ő elveit tisztán hamisítatlanul követni bátor lett volna. A négy közzül azonban legtragikusabb halála volt gr. Batthány Lajosnak, aki életével adózott haza szere- tétéért, őt választotta ki a vérszomjas kamarilla elrettentő például; azt hitték megsemmisítik, pedig csalódtak, mert az ő szelleme megtisztulva mint a tengerből fölszálló pára, vissza száll a haza földjére, hogy a hazaszeretet, lelkesedés magvát, a reá ragadt szenytől, piszoktól megtisztítva, megtermékenyítse. Vajon e kísérletezés miatt meddig kell még feljárni a sírból ? Kitudná azt megmondani ? A háladatosság nemzeti tulajdonunk soha se volt, hiszen 11. Rákóczy Ferencz ellen 1711-ben törvényt hozott az országgyűlés, Kossuth Lajost tör- vényhozásilag fosztották meg magyar honosságától. De gr. Széchenyinek, Deáknak emlékszobra feivan már állítva Budapesten, a Kossuth szobrára össze van gyűjtve a pénz, és majd csak akad uralkodó ki felállítását meg nem akadályozza. De gr. Batthány Lajos szobrára a gyűjtést megkezdeni még senki sem akarta.Szatmár vármegye megfesttette már a gr.Széchenyi, Deák, Kossuth arczképeit, én tehát arra kérem a közgyűlést, ne utánozzuk a feledékeny közvéleményt, és indítványozom, hogy festtesse meg valamely jónevü művész által Magyarország első miniszter elnökének, a vértanú halált halt gr. Batthány Lajos arczképét s az indítvány kivitelével bízza meg a vármegye alispánját. Az indítványt nagy lelkesedéssel egyhangúlag elfogadták. Egy iníerpelláczió. Luby Géza a községi authonomia megsértése tárgyában interpellálja az alispánt. Az eset ugyanis az, hogy a napokban Böszörményi Endre főszolgabíró a jegyzőkhöz rendeletet bocsátott ki, hogy a mennyiben a járásból egy küldöttséget akar a miniszterelnökhöz meneszteni, hogy Cscngerben járásbíróság, telekkönyvi hatóság és dohánybeváltó hivatal létesittessék, hívják össze a képviselő testületeket, hogy legalább két tagot küldjenek ki s ha nem akad olyan képviselő-testületi tag, a ki az úti költségeket a sajátjából hajlandó fedezni, erre a czélra 30 korona költséget szavazzanak meg. És bár eddig ez a küldöttség nem járhatott el tisztében, mert a küldöttség vezetésére felkért, a kerület országgyűlési képviselője nem volt épp akkor fenn Budapesten, (Domahidy Viktor: Nem áll!) de azért tiltakozik a főszolgabíró eljárása ellen. A tény az, hogy midőn mainapság akarnak egy ilyen küldöttséget meneszteni a miniszterhez, ezen az eljáráson nagyon megérzik a választás szaga. Ez nem egyéb mint kortes eszköz a választásra. De a főszolgabíró azon tényét, hogy 30 korona költség kivetését elrendeli, sértésnek tartja a községi önkormányzatra nézve s azért azt kérdi az alispántól, hogy van-e erről tudomása s ha van, minő intézkedést akar tenni. Miután Szuhányi Lajos megjegyezte volna azt, hogy senkit sem akartak kényszeríteni a költségek megszavazására (Luby Géza: Elég a felhívás !) Nagy László alispán azonnal válaszolt a hozzá intézett kérdésre, ő nyugodtan akarja tárgyalni e kérdést, szívesen veszi az interpellácziót mert az ilyen ügyeket nyíltan kell elintézni. Sem az interpelláló, sem a főszolgabíró álláspontját nem osztja. Nincs igaza felszólalónak abban, hogy ez ügyben a választás előjelét lehetne felfedezni, hogy azt a választási mozgalmakkal lehetne kapcsolatba hozni. Másrészről csak dicsérendőnek találja a főszolgabíró azon törekvését, hogy a járás érdekeiről gondoskodni akar. Csak némileg túl buzgóan járt el akkor, a mikor a költségek kivetéséről is gondoskodott. Megnyugtatja tehát felszólalót arról, hogy ez a tény nem korteskedési kísérlet, a főszolgabíró tulbuzgóan járt ugyan el, de az ellen senkinek sem lehet kifogása, ha a főszolgabíró a járás érdekeinek a vezetője akkar lenni. Luby Géza tudomásul veszi az alispán válaszát, mert a főszolgabíró ténye felett is kimondta az ítéletet. Domahidy Viktor az alispán válasza szerint nem tartja szükségesnek a dolog érdemére nézve kiterjeszkedni, s csak is személyes kérdésben szólal fel. Nem azért nem járt el a küldöttség megbízatásában, mert szóló nem volt akkor Budapesten, hanem .azért, mert a képviselőház ülései abban az időben két hétig szüneteltek s az igazságügyminiszter sem volt a fővárosban. A közgyűlés napirendre tért e kérdés felett. A közúti költségelőirányzat. A közúti költségelőirányzat élénk megbeszélés tárgyát képezte a közgyűlésben. Mindenek előtt a főispán ur felolvastatta az e tárgyban leérkezett miniszteri leiratokat, mert a miniszter ezt határozottan megkívánta. Az állandó választmány véleményének felolvasása után, felszólalt Nagy László alispán. Fölöslegesnek tartja az előirányzat részletes ismertetését, hisz azzal már kétszer foglalkozott a közgyűlés és több értekezlet, valamint a közig, bizottság behatóan foglalkozott azzal. Ismeri mindenki a pártoló és ellenző nézeteket. Ebben teljes egyöntetűség nem várható, nem is úgy terjesztette elő, hogy ahhoz szó ne férne, de a főbb és általános érdekek kielégítve vannak általa. Csak is a tárgyalás során felmerült egyes kérdésekre akar ez úttal-reflektálni. Ilyen a Szatmár—t.-ujlaki-ut, s az a vád, hogy erről nem gondoskodtak. Ez is alaptalan. Mert mikor a vármegye felirata folytán itt járt az utügyek tanulmányozására leküldött min. bizottság, az akkor felvett jegyzőkönyv 3-ik pontjában elfogadva lett ezen üt kiépítése. Később azonban a miniszter leiratában kimondta, hogy az az ut 1903. évben állami kezelésbe megy át a Nagykároly—debreczeni úttal együtt. Minthogy ekként biztosítva láttuk annak kiépítését, nem tartottuk szükségesnek az előirányzatba való felvételét.A második körülmény, a mire fel- hivni akarja a közgyűlés figyelmét az, hogy felveendő volt a javaslatba az is, hogy a lápi útra szükséges terület ingyen átengedése is kikötendő. Ugyan ezen útra utólagos kiszámítás folytán 518 ezer korona előirányzása elegendőnek bizonyult. Továbbá nem történt említés a javaslatban a Nagy-Károlyban létező Jókai és Kölcsey utczákon átvezető utakról. Ezek a pótlások utólag felveendők. Általánosságban megjegyzi az előirányzatra nézve azt, hogy nem tartja kielégítőnek, de annak előterjesztésében azon egy czél vezette, hogy a vármegyének régóta érzett utimiseriáin végre valamikép segítsen. Nem azt mondja, hogy tovább nem mehettek volna, de fontolják meg azok, a kika terheket emlegetik, hogy ha minden érdeket kielégítettek volna, a megterheltetés még nagyobb lenne. A javaslatról ellehet mondani azt, hogy protekezió nincs benne, minden vidék érdekét kielégíteni igyekeztek. Azt is jó lélekkel állíthatja, hogy ha a különböző érdekeket nem kapcsolják össze, csak a nagyobb érdekeket elégítették volna ki, a kisebbek kielégitésére soha sem került volna sor. Osztozzanak a nagyobb érdekek, a kisebb érdekeltségek terhébe. Nyugodt lélekkel terjeszti a javaslatát a közgyűlés elé, mert az adott visszonyok között jobb és lelkiismeretesebb tervezetet nem terjeszthetett volna elő. Domahidy Sándor szólt ezután hozzá a tárgyhoz. Felszólaló előtt nem lévén ismeretes az a tény, hogy az áll. választmány némi módosításokat
