Szatmármegyei Közlöny, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)

1900-12-23 / 52. szám

SZATMARMEGYE1 KÖZLÖNY

a kettő, a mely íöntartja a világot, együtt párhuzamosan haladnak a nagy utón, mely az emberiség boldogulásához vezet. . .

Ó be kár, hogy csak karácsonykor van igy ! Ha elmúlik a gyönyörű ünnep, széjjel vállik a kettőnek útja s másképpen hirdetik a vallást és másképpen az emberszeretet, sőt sokszor van úgy, hogy egyik a másik ellen tör. Az élet küzdő porondján harcz folyik a kettő között, különösen most, amikor az emberszeretet nevében vakító, sőt elvakitó ténynyel lobogtatják a tudomány fáklyáit. Uj apostolok keltek föl, akik úgy akarják felépíteni a jövőt, hogy lerombolják a múltat.

így aztán uttalan utakon tévelygőnk. Kétségeink megerősödnek, a lelkünk elbágyad. Homályos köd üli meg az emberiség czélját s mi minduntalan eltévedünk a ködben. Nem értjük meg, miért teremtődtünk, nem vagyunk tisztában a boldogság problémájával, daczára annak, hogy a boldogságért folyó küzdelem csak a sírnál szűnik meg. Rossz szenvedélyeink szabadon törnek elő, irigykedés, gyűlölet és önzés a rugója nagyon gyakran az ember cselekedeteinek. Ártunk egymásnak, hogy használhassunk magunknak.

Csak karácsonykor oszlik el a világ keserűsége és sötétsége, szeretjük egymást s jót teszünk, vagy legalább jót akarunk tenni és elpihen az önzés harcza.

Karácsony szelleme, világ megváltása, miért nem maradsz velünk az egész, egész esztendőn keresztül! ?

Gör. kath. tanítóink helyzete.

A Szatmár és Ugocsa vármegyei gör. kath. tanítók egyesülete nov. 16-án tartott gyülésökben megbízták Sériág Péter patóházai tanítót azzal, hogy egy memoradumot adjon be a közigazgatási bizottsághoz, bajaik orvoslása végeit. A memorandumot 47 tanító irta alá s jellemző az, hogy nem fizetés emelést kérnek, hanem a már megállapított csekély javadalmazásuk kiadatását stb. A felekezet, ha saját iskolát akar fentartani, fizessen s ebben a tekintetben legyen mindig gyorsan található segítség a politikai hatóságnál, ha nincs miből fizetnie, kérjen állami iskolát, meg kapja s nem kell fizetnie.

Középső ut azonban nincs. Hogy az autonómia is megmaradjon a maga teljességében s hogy fizetni se kelljen, annak a módját nem találták ki. Mert az a mód, a melyre a gör. kath. hitközségek, úgy látszik, pátenst akarnak kérni, hogy a szerencsétlen tanító tanítson ingyen s lakjék jól hivatása nemes voltával — nem bizonyult megfelelőnek

A memorandunbólközöljük a következő részleteket: A tanitó : az iskola, — mondja egy paedagogus. Ha a tanitó nem odaadó és ügybucgó, az iskola elvesztette jótéteményü művelő hatását s ezzel a tanügy megszűnt a haza jövője megállapitójának lenni. Már pedig a legoptimistább ember is beismeri, hogy ily nehéz foglalkozást teljesíteni, szükölködés és létfentar- tási gondok között tanítani nem lehet.

A mindenható gondviselése és a haladás géniusza megsúgta hazánk vezető férfiainak, hogy a tanitó könnyebb életmódjáról való gondoskodás többé el nem odázható, azonban ezen sugallat megvalósítása kétségbeejtő lassú tempóban halad.

Sőt ránk, gr. kath. felekezeti tanítókra mintha nem is vonatkoznék. — Avagy mi nem ugyanazon polgárokat oktatjuk, a kik az állam fentartásához a reájok kimért arány szerint hozzájárulnak s az államnak kiegészítő részét képezik ?!

— Látják, maguk nem is hiszik, hogy én hogy bírom az italt . . . Fogadjunk, hogy megiszom magam egy üveg Mummot! Nos, ki tartja a fogadást ?

— Én . . . én . . . Hangzott kórusban.

— Pista szaladjon, tudja hol a Mumm ? Hozzon le egy tele üveggel.

Marjay szertartásosan meghajolt.

— Megengedi Kata nagysád, hogy a fogadás el- dőltének én ne legyek tanúja ?

Összepengette a sarkantyúit, szalutált és sarkon fordulva rátért a kavicsos ösvényre, mely a kastélyhoz vezetett.

Mire Pista megjött a pezsgővel, Kata már szeszélyt változtatott.

•— Jó . . . Elvesztettem a fogadást . . . Nem iszom! Az a medve Marjay egészen elvette a kedvemet.

Fázósan vette fel a gallérját.

— Menjünk fel. A Kelemen kisasszonyok már eleget pletykázhattak felőlem.

Odafenn a czigány éppen a négyes bevezetését játszotta. A nyitott terrasz ajtón át a kert felül a fák és virágok enyhe lehellete áradt a terembe.

Kata odalépett Reitlinger Frigyes úrhoz, aki szemüvege alatt szaporán pislogva, állt egy sarokba.

— Jöjjön. Magával tánczolom a négyest.

Reitlinger ur szinte megrendült a boldogságtól. A

büszke Dereskey Kata, aki eddig egy fejbólintásra is alig méltatta, most maga kéri fel a négyesre, azt hitte, hogy elájul.

E pillanatban jött Marjay. Meghajolt Kata előtt.

— Köszönöm, már van tánczosom.

— De nekem ígérte a négyest?

Ha úgy van s ha az egyenlőség eszméje az elfogultság, s a részrehajlás és ferde felfogás szégyenletes jegét leolvasztotta azon egyének szivéről, kiket magasabb kegy vagy a nép akarata oly joggal és hatalommal ruházott fel, a melvlyel a haza polgárai jólétét és boldogságát mozdíthatják elő — akkor ezen intéző körök a mi sérelmes ügyeinket is épp azon jó akarattal kell, hogy elintézzék, mint bármely más tanítóét, vagy honpolgárét.

Nem fizetésemelést kérünk mi, hiszen ez nem is ide tartoznék, — hanem a már megállapított fizetésünk rendes kiadatását és annak le nem szállítását kérelmezzük, s ezt jogosan tehetjük, mert az 1893. évi XXVI. t.-cz. elrendeli, hogy a tanitó fizetése hónaponként vagy évnegyedenként, de mindig előlegesen és pontosan adandó ki; az 1875. évi törvény pedig meghagyja, hogy a törvényeket és rendeleteket a vármegye hajtsa végre.

Nem zugolódáskép bátorkodunk itt felemlíteni, hogy a midőn arról van szó, hogy az államhatalom — hivatásunk teljesitését, a magyar nyelv szorgalmas és sikeres tanítását s hazafias szellemben való működésűnket ellenőrizze — ezt a legnagyobb ügybuzgó- sággal teljesiti; de ha megélhetési módozatunk tárja fel aggasztó és sajnos látképét, a közigazgatás csökönyös nem érdeklődéssel nézi, hogyan fetrengünk az államhatalom és egyházi hatóság két széke között a szükölködés, nyomorgás és siralom padja alatt.

Mi, szamosujvári püspökséghez tartozók, Szatmár vármegyei gör. kath. tanítók oly tisztviselők vagyunk, a kikkel sokan rendelkeznek, de majd nem senki sem fizet. A nép, a melyet oktatunk, annyira el van csigázva a sok teher és szegénység által, hogy jószántából, megszorítás nélkül fizetési hajlamát nem tudja megvalósítani; vagy lehet, hogy a kor háládat- lan szelleme és elfásultsága is hozzá járul ahhoz, hogy azon nép, melyet mi az Isten képmására törekedünk átalakítani, nem adja meg a nagyon is kevés viszontszolgálatot.

A felettes egyházi hatóság azzal mentegetődzik, hogy az egyháznak nincs végrehajtó hatalma, a politikai hatóságok pedig, ahol megvan a végrehajtó hatalom, a mi ügyünket tartják a leglényegtelenebbnek, így aztán keletkezik azon régóta nyomasztó állapot, hogy munkálkodásunk ellenére egész éven át nem kapunk rendes fizetést s csak júliusban, augusztusban juthatunk fizetésünk valami részéhez.

Hogy ezen állapot immár, midőn a megélhetési igények oly élesen domborodnak ki az idealismus légköréből, tarthatatlan, azt hisszük, nem szorul fejtegetésre.

Hisz maga az isteni mester sem vonhatta ki magát az élelmezési conditió alól.

De eltekintve mindezektől s félretéve a Jeremi- ádokat, a törvény hatalmának érvényesülnie kell minden vonalon egy alkotmányos államban s az felette kell hogy álljon minden considerátionak.

Az sem lehet mentség, hogy a hitközség szegény, s a híveknek nincs miből fizetni rendesen, mert hisz ennek sem szabad a tanitó rovásán megtörténje mert ő nem oka a szegénységnek.

Egyes esetekben, midőn a tanitó tovább már nem képes a sok várakozást elviselni a családja fen- tartásával reá nehezedő nélkülözést, s kérelmezi fizetésének kiadatását, a közigazgatás intézkedik ugyan, de nézzük meg csak, mily processuson megy az át s mikor lát a tanitó valamit pénzéből. ?!

A járási szolgabiró leír a körjegyzőhöz, hogy az a hitközségtől kérje el és vegye át a hívekre kivetett tanitó fizetési rovatos kimutatást; ez megtörténik legrövidebben két hét alatt, mert a hitközségi elnök nem nagyon siet a kimutatással, de még a körjegyzőnek is sok a dolga.

A kimutatás, ha a szolgabirói hivatalhoz jut, megvizsgáltatik, hogy vájjon el van e látva a meg- kivántató aláírásokkal és az illető pecsétekkel s aztán visszaszármaztatja a körjegyzőséghez, hogy hajtassa fel a kitüntetett összeget; ez ismét igényel 3 — 4 hetet. A körjegyző kiadja a kimutatást a bírónak, hogy 8 nap alatt pénzzé tegy^. Ez, miután akkor nem ér— Igaz, de meggondoltam . . . Udvariatlan emberekkel nem tánczolok.

Marjay dühösen csapta be maga után az előszoba üveges ajtaját.

— A kocsimat! kiáltott a közelben ácsorgó hajdúra.

A négy pej által vont homokfutó előállott. Marjay kivette czimeres szivartárczáját és rágyújtott egy ropogós havannára.

— Megfogom törni ezt a léha leányt, mormogta.

Szájában az égő szivarral éppen felakart mászni

a homokfutó magas bakjára, mikor hirtelen két selymes, puhakar fonódott a nyaka köré és egy meleg, édes leányhang szemérmes zokogásba fűlt hangon suttogta :

— Gyuri . . . maga bolond! . . . Hova megy? Hiszen szeretem ! . , .

így történt, hogy Dereskey Kata mégis Marjay Györgygyel tánczolta a négyest. És igy történt, hogy az est folyamán a soupé alatt, az ünnepi fosztok elhangzása után Dereskey Kázmér cs. és kir. kamarás, több vitézi rendek lovagja, felállott és beszélt, mint következik :

— Hölgyeim és uraim ! Örömmel hozom tudomásukra, hogy egyetlen, kedves leányomat, Katát a mai napon eljegyezte Marjay Péter nagybirtokos barátom fia, Marjay György huszárfőhadnagy ur.

Kata czárnő pedig boldogan, de igaz leányos szégyenkezéssel sütötte le szürke szemeit és csak lopva tekintett vőlegénye férfiasán komoly arczára.

Báttaszéky Lajos.

kezik rá, fogja magát s az iratot betaszitja a községi láda fiókjába, avagy a gerendáján helyezi el kipihenés végett.

Itt aztán az iromány, kőrútjában elfáradva lévén egy kis 5—7 heti pausát tart.

De a tanitó itt már a 15—17 hétnél tart a várakozással, mert mielőtt jelentést tett volna is, egy bizonyos ideig számított az iskola fentartó méltányoságára és illemérzékére — s újból sürgeti az ügyet.

Ekkor kutatják, hogy hol akadt meg a keringő s rájönnek, hogy a biró temette el az irományt.

Most még szigorúbb feltételek alatt kap még 14—30 napot, de bele telik 2 hónap is, mig a hátralékos fizetésnek kétharmad részét össze szedi, a többiről pedig jelenti, hogy nem tudja behajtani.

Nem nehéz fogalmat alkotni arról, hogy miképen él az alatt a tanitó mig dokumentálja körjegyzőjének igazságtalan eljárását illetve állítását, megjegyezve mellesleg azt is, hogy ő az iskola időből egy napot el nem mulaszthat, mert ő reá a megrendszabályozás valamivel gyorsabban alkalmaztatik, mint a hogy fizetését adják.

Ez nem vehető a közigazgatási eljárás tenden- tiosus birálgatásaként, de bátorkodunk megjegyezni, hogy a törvény nem ir elő ily hoszadalmas procedúrát és igazságtalan eljárást.

A tanítói fizetések rendezéséről szóló 1893. évi törvény értelmesen rendelkezik arról is, hogy ha az iskola föntartó nem teljesiti a tanítóval szemben a fizetési feltételeket, s meg hagyja hogy először is és halasztás nélkül az iskola fentartó veendő felelősségre és szorítandó rá saját vagyonából való kielégítésre.

Hogy pedig a hitközség a fizetést az egyes hívekre veti ki: ezt megteheti, de ha ez a hívektől nem kerül ki a maga idején, ezt a tanitó nem köteles bevárni, ezen esetben az iskola fentartó fizessen a saját vagyonából s a kivetett összeget hajtsa, illetve hajtassa fel, amikor akarja, vagy amikor lehet.

Végül a memorandum irói a következő kérelmet terjesztik elő :

Méltóztassék az illető járási szolgabirói és polgármesteri hivatalokat értesiteni, hogy a tanítók fizetéséről szóló 1893. évi XXVI. t.-cz.-et szigorúan és a kellő időben hajtsák végre, s ha a tanitó fizetését pontosan nem kapja, az iskolai fentartó hitközséget, képviselve a főgondnok által, azonnal kényszerítse rá a fizetés kiszolgáltatására, s hogy a tanitó a mindanyi- szori feljelentésre ne legyen utalva, mely által, tekintve az értelmetlenséget és esetleg a rósz akaratot is — a nép zaklatásának volna kitéve, a mi hátrányul és kárós következményül szolgálna annak hivatása teljesítésére — méltóztassék elrendelni, hogy az illetékes szolgabirói hivatalok minden évnegyedben kérjék be tőlünk a fizetésünkről szóló nyugtát és az ellen nyugtát.

Ezen törvényes és humánus intézkedés által eddigi nélkülöző és szűkölködő életmódunknak vége vettetnék s nyugodtabban teljesithetnők a haza, vallás és társadalom iránti kötelességünket.

HÍREK.

— Lapunk tisztelt olvasóinak és munkatársainak boldog karácsonyi ünneplést kívánunk !

— Személyi hir. Gr. Hugonnai Béla vármegyénk főispánja f. hó 20-án Budapestre utazott. Ő méltósága kedves nejével együtt az ünnepeket a Bécs melletti Semmeringen tölti. A főispán jan. 5-én érkezik vissza székhelyére.

— Az állami állatorvosok kinevezése. A földmivelésügyi miniszter, az állatorvosi szolgálat államosítása folytán szükséges kinevezéseket már megtette. Ezek szerint debreczeni állategészségügyi felügyelő lett Szuppiny Ödön. Törvényhatósági állatorvosnak neveztetett ki a IX. fizetési o sztály harmadik fokozatába Makranczy József Nagy-Károlyba, Szatmár vármegye és Szatmár-Németi város területére. Állami járási orvosoknak neveztettek ki a X. fiz. oszt. harmadik fokozatában Reich János a nagykárolyi járásba és Nagy-Károly városba, Czilly György a fehérgyarmati járásba, Mandits Gáspár a mátészalkai járásba, Hoffman Ferencz állami ménes- birtoki állatorvos az erdődi járásba. A XI. fizetési osztály harmadik fokozatába állatorvosnak kineveztettek : Somogyi Mátyás Szatmárra, Keller Kálmán a szatmári járásba, Kovács Bálint a nagysom- kuti járásba, Baum Károly a sz.-váraljai járásba, Kaufmann Jenő a nagybányai járásba és Nagy-Bánya és Felső-Bánya városokba és Blum Márton a csen- geri járásba. Az eddig alkalmazásba volt állatorvosok közül Földes Miksát a krasznai járásba nevezték ki, Putnoki József n.-somkuri törv.állatorvos kineve- vését pedig mellőzték. Sajnáljuk, hogy ezt a lelkiismeretes és szorgalmas állatorvost nem vették át állami szolgálatba.

Szilveszter estély. A Nagy károlyi Kölcsey Egyesület által rendezendő Szilveszter estélyen, mint említettük is már, a dalárdát kivéve, minden közreműködő nő lesz. Az érdekes estély programját, minthogy az véglegesen még nincs megállapítva, csakis lapunk jövő számában közölhetjük. Annyit már most is jelezhetünk, hogy az estélyt társasvacsora fogja követni és ha a közönségnek ugytetszik táncz. A belépő dij 1 koiona lesz s a bevétel fele a kaszinóé, másik fele a dalárdáé lesz. Színház és mulatságmentes városunk sivár társadalmi életben úgy látszik a Szilveszter estélynek nagy publikuma lesz.

— Értekezlet a közigazgatás egyszerűsítése tárgyában. A belügyminiszter körrendeleté folytán f. hó 18-án tartotta meg vármegyénk főispánja a közigazgatás egyszerűsítése tárgyában az értekezletet a vármegyeház kis-termében. Gr. Hugonnai Béla főispán megnyitó beszédében ecsetelve a kérdés nagy fontos-