Szatmármegyei Közlöny, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)

1900-12-23 / 52. szám

Melléklet a „Szatmármegyei Közlöny'* 1900. évi 52-ik számához.

Karácsonyi mese.

Irta : Nagy László.

Személyek:

Első angyal.................................................

Második angyal . . ...........................

Béla ) .................................

Du

si ) .................................

Ali ) gyermekek.................................

Gy

ula ) ................................

La

czi ) ................................

Al

i. Mind egy körbe !

Gyula. Kezet össze!

Laczi. így játszunk ma gyermekek!

Mind. Zengjen ének Szent nevének A ki ma megszületett!

(Körben csendben forognak.)

Ének.

Jézusunk, ki földreszálltál Szent karácsony éjjelén,

Hozz vigaszt, hogy örvendhessen Úgy a gazdag, mint szegény.

A ki jó volt, megmaradjon A szülőknek örömül,

És a roszat szabadítsd meg A gonosznak körmibül.

És ha néha tán hibáztunk,

Oh bocsásd meg kegyesen,

Tévedhettünk, ámde szivünk Megbánása végtelen.

Üdv ! Hozsánna ! Jézusunknak A ki a jók öröme,

A ki örvend, hogy ha zendül Az igaznak éneke!

(Csendben forognak.)

Angyal rongyos ruhában egy kis gyermekkel belép.

Adjon Isten vig karácsonyt,

Bár nekünk is lenne vig,

S ne kellene vándorolni Távol, messze földekig.

Dusi. Merre utad, kis leányka ?!

Honnan jöttél ?! Ülj le már !

Ali. Ez veled ki ?! Jöjjetek be,

Künn hideg van és megárt!

Angyal. Kis öcsémmel vándorútra Késztet bánat, fájdalom,

Otthonunk nincs, mindent elvett Tőlünk két bus sirhalom.

Nem vett senki pártfogásba Hogy elhaltak a szülők,

Elfeledték, hogy mig éltek,

Mennyi jót is tettek ők !

Laczi. Oda ne ülj — bársonyos szék —

Tegnap vette csak anyám,

Állj fel onnan !.. nézd ! ruhádtól Tönkre ment már, tönkre ám!

Ali. Csak maradj ott, csak pihenj meg,

Kis öcsédnek ezt adom. (Széket ad.)

Laczi. Én meg rögtön az anyámat El, ha nem mégy, behívom.

Ali. Meg ne mozdulj!

Laczi. Elmenj rögtön !

Ott a zsámoly ! ülj oda !

Ali. Csak maradj ott! nem leszünk mi,

Mint a sorsod mostoha !

Gyula. Mit fecsegsz te ?! ... jól ki kaptál . . .

Újra kezded?! . . . bünteiés var . . .

A tálat is összetörted,

A ruhádon csúnya folt lett A diót is megdézmáltad,

Összetépied a ruhádat . . .

(Dusihoz.) Te sem vagy jobb, mint a másik,

A ezukorra fogad vásik,

Kamarába is beszöktél,

A zsebedbe, a mi csak fért,

Tele raktad mandulával,

Almával és mazsolával!

Elhallgattam, ámha kezdesz,

Ma szomorú ünneped lesz.

Egy szót szólok s a Jézuska Legfelebb egy vesszőt hoz ma.

Ali. Mégis itt vagy ?! menj sietve !

Nem könyörgök ! Üljetek le!

Angyal. Nem ! nem ! jó lesz itt a zugban.

Kis öcsémmel már bebújtam.

Ali. Kértelek, most már kívánom Oda ülj, hol jónak látom.

Angyal. Megbocsáss, de úgy tanultam,

Az árvának helye sutban.

Laczi. Árva vagy nem ? én nem kérdem,

Csak ne piszkold be a székem.

Béla. Ti mindenen össze vesztek,

Legalább ma férjetek meg,

Szent karácsony békenapja,

Legyen annak foganatja.

(Alihoz.) Igazad van, énis érzem,

Jobb voln’ a tűz közelében,

De ha bátyád úgy akarja,

S meg elégszik a két árva,

Ne pereljünk, ülj le szépen Szent karácsony éjjelében.

Ali. Sokszor érzem, jobb lehetnék,

Összeszidnak eleget,

Be is látom, bár szeressen,

Jó anyám mást nem tehet.

Szeretem az almát, ezukrot,

Rátalálva, elveszem,

S csak ha már elpusztítottam,

Korhol érte jobb eszem.

Sok hibám van — mért tagadjam ?! —

Jobb vagy nálam ?! — ám legyen,

De azért én nem cserélném Veled el még a szivem.

Mit szülőim ellen vétek,

Helyre hozni kész vagyok,

S azt hiszem, hogy jóvá tettem,

Hogy ha másra jót hozok.

Mind igaz, mit itt beszéltél Es jobb is vagy s nincs hibád,

Bünhödésül megvédem hát A sors e két vándorát.

Angyal. Jézus áldjon meg e szókért;

Többet nem kívánhatunk,

Elég, hogy ha jót akartok,

S már is enyhül bánatunk.

Laczi. (Alihoz.) Hallod, mit mond ? már elég volt, Menni vágynak már tovább,

Hát mehetnek úgy sem adnék Abból, mit ma Jézus ad.

Dusi. Óh ne menj még ! künn vihar van És ha kapok valamit,

Legyen egy rész a tiétek,

Adni most oly jól esik.

Ali. Én is! én is ! óh ! fogadd el,

Legyen minden a tiéd.

Ha hibáztam, nyerjem igy én Áldott Jézusunk kegyét.

Angyal. Áldjon Jézus szent kegyelme !

Szivetek jó és igaz,

A ki jót tesz a szegény nyel,

Istenének áldoz az.

Laczi. Majd bizony még idegennek Adjak mindent mit kapok,

Azt a sok szép mindenfélét Mit Jézuska hozni fog.

Megpihenve, menjetek már,

Itt nincs semmi dolgotok,

Mert különben kikergetni Botot, seprőt is fogok.

Ali. E beszédnek legyen vége,

Üljetek le bármely székre!

Itt alusztok, itt is esztek,

Innen tova nem eresztlek.

Az ágyamban meghálhattok,

A vacsorám vacsorátok.

Angyal. Csendesedjél ne heveskedj :

Mért zavarnánk ünnepet,

Testvérek közt, kiknek szive Jó s igaz, harcz nem lehet.

Lásd, öcsémmel annyi földet Vándoroltunk és soha Nem volt egy perez, melyben feltört A harcz egy rut, zord szava.

Béke légyen itt a földön,

Ezen a szent ünnepen S hogy a béke megmaradjon,

A két árva elmegyen.

Nem ismer itt minket senki,

Elfeledtek nagy hamar,

Még nyomunkat sem látjátok.

Melyet a hó eltakar.

Ali (az ajtóhoz áll.) Itt maradtok!

Laczi. Menjetek már !

Ali. Itt maradtok! Akarom !

Laczi. Mondja meg hat jó anyám már Kié itt a hatalom! ? (indul.)

Ali (eléje áll) Egy lépést sem ! mert ha mennél Felizgatnád az anyám,

Feltüzelnéd s haragjában Nem hallgatna majd reám.

Jönne közénk — úgy kívánom —

Jönne most be hirtelen,

S látva mindent, úgy Ítélne Most e szent s nagy ünnepen.

Gyula. Ugy-e félsz már, hogy hazudni Nem lesz igy jó alkalom, (indul)

Ali (megragadja) Nem hazudtam soha semmit,

S talán épen ez bajom.

Laczi. Az erőszak már elég volt,

Engedj menni szabadon.

Ali. Nem engedlek, nem bocsátlak,

E két árvát nem hagyom i (a gyermekek két részre oszolva, dulakodni kezdenek.)

Angyal (a kisgyermekkel hirtelen előlép)

Álljatok meg! Szent az ünnep 1 Térdre mind le, gyermekek ! (rongyos ruhája lehull s fényes öltözetben mind kettő)

Égből jöttünk megpróbálni Milyen a ti szivetek !

Láttam mindét s a ki jó volt,

Áldás száll azokra le,

A kié rósz, még idő van Hogy rósz útról térne le.

Laczi. Ég küldöttje, fényes angyal!

Óh bocsáss meg most nekünk !

Sziveinkbe te beláthatsz.

Oh lásd, hogy mit szenvedünk !

Gyula. Nem akartuk mi az árvát Elverni ez éjjelen,

Csak kötődtünk testvérünkkel,

Csak kötődtünk esztelen.

Laczi. Mindig jobban tüzelődve,

Nem gondoltuk, mit teszünk,

Gyula Óh bocsáss meg most az egyszer S meglásd milyen jók leszünk !

Laczi. Oda adok mindent nektek,

A mi csak van, mind oda,

S ha hibáztam újra, kegygyei Ne tekins reám soha !

Gyula. Büntetésül ne hozz semmit,

Semmit sem sok éven át,

S évek múlva megjelenve,

Add bününk bocsánatát.

Laczi. Jézusunknak kérésünket

Vidd meg, kérünk, kegyesen S felfogadjuk, hogy szivünkben Nem lesz a bűn sohasem.

Angyal. Én belátok szivetekbe,

És előttem nincs titok,

Mint a lényben nyitott könyvben Most a szívben olvasok.

Látom, hogy nem önzés gondja Esd az ajkon most felém,

A megbánás tiszta hangját Ismerem s megértem én !

Védjétek az elhagyottat,

A kit a sors átka ver,

Mert áldásért annak hangja Száll könyörgve égre fel.

És ha tán nem angyal ölté Fel az árva rongy mezét,

Egy-egy angyal láthatatlan Jár velők lenn szerteszét.

Mert ki óvná, hogy ha ők nem ?!

Ki vezetné, védené ? !

A kinek nincs apja, anyja,

Az mind a jó Istené!

(Laczihoz) Ezt tanuld meg és ha árva Lépi át — küszöböt,

Angyal láthatatlan lénye Jár a gyermekek között.

Béke s áldás szent malasztja Szálljon rátok — mindre hát!

Elfeledjük most az egyszer Elfeledjük a hibát!

Béke s áldás szent malasztja Szálljon le az ünnepen,

S a szeretet szent érzelme Szivetekben ur legyen !

(Angyal áldólag terjeszti kezeit szét a gyermekek felett, mig a függöny lassan legördül. Görögtüz)

Búcsú szó.

Angyal. Megköszönni a figyelmet Állok most előttetek.

Kik bennünket meghallgatni S megtapsolni jöttetek.

Köszönjük, hogy elnéztétek Hibáinkat kegyesen,

S azt láttátok csak, mi jól ment,

A mit tudtunk teljesen.

Megtanultam s nem felejtem — Bármilyen kicsiny vagyok, —

Hogy közöttünk láthatatlan Járnak fényes angyalok.

És közöttök melyik volna Ragyogóbb vagy fényesebb ?

Mint az, melynek édes arczán Tündöklő — a szeretet?!

Rátekintve, váltakozva Sorban rátok ismerünk S igazi szent boldogsággal Telik be kis kebelünk.

E szeretet hite élet És ha a sors sújtana,

Ti lennétek Jézusunknak Minket védő angyala.

Így érezzük s ez a szent hit Legyen ma a köszönet,

És ez által gyűl szivünkbe Irántatok szeretet.

Az eesedi pap leánya.

Elbeszélés a német világból.

Az eesedi vár 50 fontos lakatjában szomorú nyikorgással fordult meg a kulcs 1670-ben; a lebocsátott hídon nem a délezeg kuruezok vonultak be, hanem ő felségének vitézei, a németek.

A hatalmas fejedelem asszony, Báthory Zsófia, árulásba keveredett fiát, 1. Rákóczy Ferenczet váltotta meg erős várai átadásával.