Szatmármegyei Közlöny, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)
1900-12-23 / 52. szám
Nagy-Károly, 1900. deczember 23. 52. szám. XXVI. évfolyam. Szatmármegyei Közlöny TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ^ és VEGYE START ALMU HETILAP, ’ SZATMÁR VÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE.-5* MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP, mSZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : IS agy-Kór olybán, Megyeház-utcza 46. sz. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Megyoi községek, egyházak, iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett 5 korona.-sói Egyes szám ára 20 fillér. ms~ Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek csak rendes levelezőktől fogadtatnak el. HIVATALOS RÉSZ. 34333—1900. sz. A főszolgabíró és polgármester uraknak. A nmgu. m. kir. pénzügyminiszter urnák f. évi decz. hó 7-én 99149. sz. a. — a régi marhalevél űrlapok hatályonkivül helyezése és a jövő évi január hó 1-sején forgalomba kerülő uj marhalevél űrlapok életbeléptetése és kezelése ügyében kiadott körrendeletének s a rendeletben hivatott 1888. évi 72974. sz. pénzügyminiszteri rendelethez csatolt I. és II. sz. mintának másolatát haladéktalanul való további eljárás végett midőn megküldöm, értesítem a czimet, hogy a marhalevél űrlapok kezelésével megbízott vmegyei levéltárnokot utasítottam, hogy az adóhivatal által beszállítandó uj marhalevél űrlap készletből. 4 filléres 12 filléres 20 filléres az 1 — 500 lélekszámú községeknek 60 db 30 db 60 db az 500-1000 100 db 40 db 100 db az 1000—2000 120 db 50 db 120 db a : 2000 lélekszámon felüli „ 150 db 60 db 150 db a rendezett tanácsú városoknak 300 db 100 db 300 db marhalevél űrlapot még ez év folyamán küldjön meg s a kiküldött űrlapok árának kimutatását ide terjessze be, hogy azok árának behajtása iránt intézkedhessen!. Szigorúan utasitsa ennek folytán a községi elöljárókat, hogy a levéltár által megküldendő marhalevél űrlapokról szóló elismervényeket még a marhalevél űrlapok kézhez vétele napján, vagyis postafordultával a vármegyei levéltárhoz — 10 korona rendbírság terhe mellett — okvetlen terjesszék be, s ennek megtörténtéről az ellenőrzés tekintetéből a czimhez jelentést tegyenek. A kiadott űrlapok árának beszedése iránt később fogok intézkedni, megjegyezvén, hogy a jövőben nem fogok a községeknek állandó hitelt nyújtani. — Az űrlapok további beszerzése ezután is az eddigi gyakorlatnak megfelelően fog történni. A pénzügy- miniszteri rendelet értelmében a forgalomból kiment marhalevél űrlapok bevonandók lévén, felhivom a fő- szolgabirákat és polgármestereket, hogy a hivatolt rendelet IV. 3 pontja értelmében a csatolt I. sz. mintának megfelelően kiállított elszámolási jegyzőkönyv mellett a forgalomból bevont marhaleveleket a községtől elismervény ellenében haladéktalanul vegyék be, utasittatván továbbá, hogy az I. minta szerinti elszámolási jegyzőkönyveket a II. minta szerint szerkesztendő járási összesítés kapcsán f. év február hó 5-ig minden további sürgetés bevárása nélkül felelősség terhe mellett ide terjesszék be. Amennyiben pedig az 1900. XVII. t.-cz. 37. §-a a marhalevél űrlapok bélyegilletékét megváltoztatta s azokat felemelte és jövőben a szamárra és öszvérre is marhalevél állítandó ki az elöljáróságok által, a törvénynek ide vonatkozó rendelkezései haladéktalanul a legszélesebb mérvben közhírré teendők. Tájékozásul megjegyzem, hogy a hivatolt 1888. évi 72974. sz. pénzügyminiszteri rendelet az 1888. évi rendeletek tárának 2195—2204. sz. lapján található. Végül figyelmeztetem a főszolgabirákat, hogy úgy ezen rendeletemet, mint az ahhoz csatolt miniszteri körrendelet s 1. számú mintát jelen rende- letem vételének napján községi elöljárókkal felelősség terhe mellett okvetlenül közöljék. Nagy-Károly, 1900. deczember 16. Alispán helyett: llosvay Aladár vm. főjegyző. Karácsony. Fogadunk örömmel, fogadunk reménységgel szép karácsony ünnepe! A nap, a melyen Jézus megszületett, minden időkön által az újjászületés, a megújhodás napja lesz nekünk és mi szivünk szerint megünnepelni fogjuk azt minden időben. Mert a világot megváltó kereszt vallásának legderüsebb, örvendetes emlékezése a karácsony. Ezen a napon egyezer kilenczszáz és egy uszcénuővel ezelőtt, boldogok valának és örvendezének ők valamennyien, akiket később oly borzasztó szomorúságok értek: a kis Jézus, az ő szent anyja és a többi szereplői a világ legnagyobb drámájának. A csodás ihlet, mely palotában és kunyhóban egyaránt megszállja az emberek szivet, midőn elmerülnek a jászolban született világ megváltójának emlékében, gyönyörű bizonysága annak, hogy az emberek egyenlőknek születtek. Az állam, a társadalom az ő intézményeivel falakat és áthidálhatatlannak látszó mélységeket alkotott az emberek közé; de az együttes érzés, melylyel a milliók és milliók szent alázattal elragadtatva borulnak le ama bethlehemi jászol előtt, megczáfolja a külömb- ségeket, melyeket az emberek alkottak egymás között. Gyarló földi dolog a vagyon, rang és megkülömböztetés, de isten örökkétartó munkája az egyenlőség. Isten előtt egyenlők vagyunk, csak egymás között vagyunk nagyok és kicsinyek, hatalmasak és gyöngék. A gazdag lenézi a szegényt, a szegény gyűlöli a gazdagot, de amikor eljön a karácsony ünnepe, a glória mely ott ragyogott a betlehemi jászol fölött, beleragyog a szivekbe eloszlatja a büszkeséget és gyűlöletet s egyek vagyunk a jászolban született megváltó imá- dásában és a hozzá érzett véghetetlen szere- tetben. Nyilvánvaló, hogy ebből az egységes érzésből fakadt a tudat, hogy karácsony a szeretet ünnepe. A szeretet a mely mint egy második istenség eszméje tartja átölelve és fűzi egymáshoz az emberek összességét, leghatalmasabban most lobog elő az emberi szenvedelmek kohójából. Miközben fény és ragyogás hirdeti mindenfelé a nyilvánoság előtt a megváltó születését, a szivek mélységes rej- tekei megnyílnak, hogy befogadják a részvétet és a jótékonyság gyakorlásának szükséges voltát. A nyomor és a szenvedés sötét tanyáit beragyogja az emberszeretet, amelyet O hirdetett, a melyért O halt meg a keresztfán. Akinek módja van rá, jót tesz ma a szegényekkel. A jótékonyság csodás melegséget kölcsönöz a vallási ünnepnek. Az istenség magasztos imádásához megragadóan simul hozzá az ember legnemesebb szenvedelme, a szeretet és T A R C Z A. Sötét, felhős . - Sötét, felhős, őszi idő, mindjárt leszáll az alkony, Távol falu harangjait szomorúan hallgatom ; Kit temetnek, kit siratnak, ott azok a harangok, Hogy szivembe, hallásukra, olyan mélyen nyilallott ! Bár kinek szól, bárkit kisér ott a harang zúgása, Irigylem, hogy ő neki már a sir gödör megásva. Hej, csak én is, bár csak én is elmehetnék már oda, Hol a szivem, szegény szivem megpihenne, nyugodna! Szállj le ream csöndesdeden sőt't ősszi, bus alkony Ne lássa meg senki, hogy a körívei net hullatom. Van kilátja, van ki tudja: ez én Uram, teremtőn, Majd csak megszán, elpihentet nem soká a térítőn. (Majtis, 1900. deczember). F. Varga Lajos. Kata. — Fiuk nini, Orlov már megint olyan szomorú, mintha éppen most ítélték volna el tizesztendei kényszermunkára. Mi baja, kedves herczeg ? Kata egymásra vetett lábakkal ült a fehér kerti asztalkán és fújta a muszka czigaret füstjét. Szürke, okos szemeivel, melyekből pajkosság sugárzott, hamis évődéssel nézett arra a fiatal Ijatonatisztre, akit a jó- hangzásu Orlov herczeg megszólítással tüntetett ki. Ezüstös sugarait szórta a hold és a fényben belevegyült a fák ágaira függesztett lampionok tarka világos- sága. Mindamellett a tisztás, amelyen a szép Dereskey Kata udvarától körülvéve trónolt, félhomályba volt burkolva. Csak halkan, keresztül szűrődve a lombok közt hatolt ide a terraszról, a hol a mamák csevegtek s az öregek kártyáztak a czigányzene édes muzsikája. Itt azonban vidám csevegéstől, kaczagástól volt hangos a környék, mert Kata, a dereskei lovashelyőrség népszerűvé vált tájszólása szerint, Katalin czárnő, tartotta itt udvarát. Vidám és pajkos volt ugyanis Kata, dereskei Dereskey Kázmér, cs. és kir. kamarás, főispán, kölöm- böző vitézlő rendek lovagjának egyetlen leánya. Oly módfeletti vidámság és pajkosság jellemezték, amelyek mar valóban nem illettek egy fiatal leányhoz. Ez volt felőle a kisváros népének véleménye is. Hogy is ne! Hiszen oly fiatal, szép, gazdag és előkelő volt. s oly keveset törődött velük, hogy eme dolgokat igazan nem lehetett szó nélkül hagyni. Mióta hazatért a nevelőből, v dósággal felforgatta a városka nyugalmát. Ifjú féktelensége, modorának, szokásainak szabadsága minden napnak meghozta a maga aoróbb-nagyobb botrányát. A bájos, kicsi leányról valóságos legendák keringtek, melyek között nem utolsó helyen szerepeltek amaz állítások, hogy szenvedélyes pipás és literszámra iszsza a groggot. Ha pedig hollófekete paripáján, követve a garnizón egész kékattillás, aranysujtásos tisztikarjától, dübörögve vágtatott végig Dereske főut- czáján, az intelligenczia tagjai fejcsóválva tekintettek után na és ezt suttogták : — Valóságos boszorkány! A Kelemen kisasszonyok, a gyógyszerész ur szikár, fekete keztyüs leányai, ilyenkor megbotrán- kozva folytatták déli sétájukat, s egyetlen megmaradt gavallérjukkal, Reitlinger Frigyes úrral, a törvényszék derék aljegyzőjével, egyértelmüleg kijelentették, hogy amit ezek az elkényeztetett nagyúri leányok elkövetnek, az valóban túlmegy minden határon. Természetesen, a mai ünnepnek is, amelyet a méltóságos papa az alkalomból adott, hogy a hivatalos lap a Szt.-lstván-rend kiskeresztjével való kitüntetését közölte, Kata volt a központja. Éppen egy negyedórával ezelőtt történt, hogy ismét súlyos sérelmet követett el az illendőség ellen. — Roppant meleg van itt! Pista, hozza a pezsgőt, lemegyünk a kertbe ! Pista, a kadét, szolgálatkészen kapta fel a pezs- gős vedret, Kata pedig kezébe kapva a batiszt-ruhája fodrát, nekiszaladt az esti harmattól nedves pázsitnak. Egy csomó huszártiszt,meg nehány a társasághoz tartozó fiatal ember roppant lármával követték. A teremben sáppadtan, kétségbeesve maradtak vissza Reitlinger ur társaságában a Kelemen kisasszonyok. A dolgon azonban nem lehetett változtatni. A kis társaság a tisztáson igen vígan volt, amikor Kata hirtelen Orlov herczeghez, — aki egyéb iránt a közéletben a Marjaj' György névre hallgatott és főhadnagy volt a Dereskén fekvő huszárszázadban, —- a fenti csipkelődző megjegyzést intézte. Mindenki nevetett, csak György maradt komoly. Csendes, mélázó fiú volt különben, aki nem igen illett a Kata zajos társaságába. A leány mindamellett kitüntette s innen kapta ő Orlov herczeg, az irigyelt kegyencz nevét. De ezt annak tulajdonították, hogy Kata rajongott a lovaglásért s Marjay a garnizón legjobb lovassá volt. — Megmondhatom magának Kata, hogy miért vagyok rossz kedvű. Sohasem szeretem látni, ha pezsgőt iszik. Kata vidám kaczagásra fakadt. Piros ajkai mögül kiragyogtak az apró, fehér, egérfogak. — Pedig hiába, kedves Orlov, én a maga kedvéért nem fogok a gusztusomon változtatni! Marjay nem felelt. Ez még jobban ingerelte a leányG ________________________________________ . Mie lőtt a n. érd. közönség karácsonyi bevásárlását eszközölné, saját érdekében ajánljuk a JACOBOVICS JÓZSEF előnyösen ismert nagy áruraktárát felkeresni, mert ott oly sok és különféle áruezikkek halmazában válogathat, hogy az valóban érdemes a megtekintésre. Ott egész bizalommal beszerezheti bárki is szükségletét, mert a legmérsékeltebb árakban^ kiadott áruk is megbízható jóminöségilek és a mint tudjuk, a karácsonyi idényre úgy a játékáruk, mint ajándéktárgyak, keztyUk, harisnyák, nyakkendők, sapkák, alsó ingek, nadrágok, saját készítményt! fehérnemű és számos itt mind fel nem sorolható cziKkek árait — tekintve a rósz viszonyokat — mesés olcsóra leszállította. E hó 15-től egyes czikkek uj árai a kirakatban is láthatók lesznek. ' j
