Szatmármegyei Közlöny, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)
1900-02-11 / 6. szám
Nagy-Károly, 1900. február 11. G. szám. XXVI. évfolyam. u ________ SZ ATMÁR VÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE. hü* MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: Nagy-Károlyban, megyeház-utcza 46. sz. Közigazgatási bizottsági ülés. Vármegyénk közigazgatási bizottsága f. hó 9-én tartotta február havi ülését. A főispán akadályozva lévén a megjelenésben, az ülésen Nagy László alispán elnökölt. Jelen voltak: Nagy László alispán, Ilosvay Aladár főjegyző, N. Szabó Antal, Szuhányi Ödön, ifj. Böszörményi Sándor, Jékey Zsigmond biz. tagok. Kováts Béla, Ilosvay Ferencz, Kemény Alajos, dr. Serly Gusztáv, Kacsó Károly, Dénes Lajos, Luby Béla és dr. Schönpflug Ri- chárd szakelőadók. Az alispán havi jelentése szerint deczem- ber hó végén hátrálékban maradt 535, január havában beérkezett 3453 ügydarab, a melyből a múlt hóban elintéztek 3490 ügydarabot. Jékey Zsigmond biz. tag tudomására hozza a bizottságnak, hogy hir szerint a kir. folyam mérnöki hivatal a czégény—matolcsi átmetszésen a komp áthelyezését lejebb akarja elhelyezni, mint a matolcsi átjáró volt, tehát oly helyen, a hol még sebesebb a viz és ez által Fülpös, Darnó és Géberjén útja Fehér- Gyarmat felé nehezebb lesz. Szerinte az nem Matolcs felé, hanem az uj Szamoson volt hid tájékán volna elhelyezendő, mert itt be lehetne vezetni az utat a régi f.-gyarmati útba. Indítványozza azért, hogy ily értelemben írjon fel a bizottság a földmivelési miniszterhez. Az alispán válasza szerint most e tekintetben intézkedni nem lehet, mivel e tárgyban az érdekeltek megidézése mellett úgy is tárgyalást fognak tartani, a hol az érdekeltek megvédhetik érdekeiket. Miután még N. Szabó Antal is hozzászólt e kérdéshez, elfogadták az alispán azon indítványát, hogy értesítik erről a kir. folyammernöki hivatalt és egyben felírnak ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett 5 korona.-5» Egyes szám ára 20 fillér. m=Hirdetósek jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Bólyegdij minden beigtatásórt 60 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek, csak rendes levelezőktől fogadtatnak el. a közgyűléshez is az iránt, hogy illetékes helyen sürgesse meg az állandó hid létesítését. Az alispán jelentést tett a bizottsághoz arról, hogy a vármegyénél eszközölt hivatalvizsgálatra érkezett miniszteri rendelet folytán a költségvetésileg nem engedélyezett dijnokok közül f. hó 1-én elbocsátott négyet; miután azonban az ügymenetet teljes fenakadásnak ki nem teheti, az engedély nélkül alkalmazott dijnokok közül egyet a közművelődési pótadó terhére, kettőt a pénzintézetekbe elhelyezett pénzösszegek kamatai terhére kénytelen volt ideiglenes alkalmazásban meghagyni. Kéri magát ezeknek további alkalmazásba leendő meghagyása iránt felhatalmazni, különben kénytelen lesz ezt a három dijnokot is elbocsátani. E kérdéshez többen szóltak hozzá. így N. Szabó Antal, a ki azt a jelentés felolvasása előtt már szóba hozta, azt indítványozta, hogy írjanak fel a belügyminiszterhez a dijnokok engedélyezése végett, a mely feliratban hangsúlyozzák azt, hogy a közigazgatási bizottság óhajtja a közigazgatás hatályos ellenőrzését, a jó közigazgatást, de adja meg a kormány ehez a szükséges eszközöket, különben nem vállal felelősséget az adminisztráczió menetéért. Hozzászóltak még a felvetett kérdéshez az alispán, a t. főügyész és Böszörményi Sándor és végül elhatározták, hogy felírnak a belügyminiszterhez. Ifj. Böszörményi Sándor felhívta a a bizottság figyelmét arra, hogy az ecsedi-láp óriási nagy költséggel végrehajtott szabályozása után jelenben Zsadánytól egész Nagy-Majté- nyig egy sik tengert képez az árvíz. Azon kérdést intézi azért az alispánhoz, hogy most midőn az állam közegei által is ellenőrzött és helyesnek talált szabályozás ilyen balsikert ért el, lehet-e e bajon segíteni, ki lehet-e jövőre kerülni az árvíz ismétlődését. Az alispán válaszában kijelentette, hogy az árvíz hírének vételekor maga tartott Nagj/-. Majtényban helyszíni tárgyalást, a hol kihallgatta a károsultakat s meggyőződött arról, hogy sikerült a tudománynak a dombra felvinni az árvizet, a hol addig soha sem volt. Meggyőződött arról, hogy betömték a vasúti és törvényhatósági átereszeket és ez által mindkettőt veszélyeztették az árvíz által. Kénytelen volt azért engedélyt adni arra, hogy a kész töltéseket átvágják, mert a zsilipek igénybe vétele nem használt a bajon, mivel rosszul vannak elhelyezve. A költségekben elmarasztalta a társulatot. A helyszínén azon meggyőződésre jött, hogy ha még Kir.-Daróczig viszik is fel a töltéseket, a belvizek szabályozása nélkül nem lesz segítve a bajon. Minthogy pedig a Kraszna felső részét meg kell nyugtatni, e helyszíni tárgyalásból kifolyólag szükségesnek találja azt, hogy megkeresse a társulatot az iránt, hogy a bajok szanálása tekintetében adjon megnyugtató választ. Ifj. Böszörményi Sánd or szükségesnek tartja a közigazgatási bizottság részéről azt, hogy Írjon fel a miniszterhez a bajok gyökeres orvoslása iránt. Nagy László alispán a felírást azon időié kérte halasztani mikor a társulat válassza megérkezik. Jékey Zsigmond is a feliratot sürgette. Kacsó Károly kir. főmérnök a felírás ellen nyilatkozott, mivel a társulat jelenben indokolni tudja az árvíz pusztítását, a mennyiben még a szabályozási terv Nagy-Majténynál nincs végrehajtva. De azért ő is szükségesnek tartaná a társulatot a hozzá intézendő átiratban figyelmeztetni arra, hogy jövőre tartózkodjék a törvényhatósági ut megsértésétől. Dr. Schönpflug Ri- chárd, az alispán és N. Szabó Antal észT Á R C Z A. Ha lázban égve . . . Ha lázban égve, reszkető ajakkal Szivem mélyének zárját feltöröm, S látod mi ott él, bánat és keserv csak, Ijesztő csontváz a remény s öröm : Borulj szivemre, mint a Cyprus lombja Borul felejtett, puszta sirhalomra. Ne félj, ne reszkess! ah! ha láttad volna, Midőn éltek s ragadtak engemet : Egy uj világ nyílt, melybe hogy belépett, Megszégyenült ez ifjú képzelet . . . Borulj szivemre, mint a cyprus lombja Borul felejtett, puszta sirhalomra. Rövid álom volt s lassú hervadással Öröm után reményem is veszett, Száraz szemekkel, szótalan ajakkal Borongtam a nagy veszteség felett . . . Borulj szivemre, mint a cyprus lombja Borul felejtett, puszta sirhalomra. Ah! most szememben újra könyek égnek, Siratom múltam bus emlékeit' S lelkem e könybül, e hangos panaszból Csodás vigaszt, csodás erőt merit . . . Borulj szivemre, mint az erdő lombja A fáradt küzdőt rejtegetve óvja. Nézd e csodát! im, ujra-ujra élnek: A bájos tündér itt van, a remény! S virággal ékes, lenge játszi szárnyon Az öröm is mosolygva száll felém . . . Borulj szivemre, mint az erdő lombja, Hogy a boldogság csendes fészkét óvja. Óly ismerős még mindkettőnek arcza, Oh nézd! mily ékes, mily tündéri szép ! E karcsú termet, e leomló hajzat, E villogó szem : — minden a tiéd ! Borulj szivemre, s ajkad édes csókja Legyen uj élet, örök üdv hozója. Hisz jól tudom már, a remény s öröm Te vagy nekem, te lettél mindenem. Fázom nagyon . . . egy perezre még maradj . . Közéig a vég . . . óh, fogd le még szemem . .. 8 aztán borulj rám és kaczagj felettem : Nem érdemel mást őrjöngő szerelmem. Nagy László. Megtorlás. A vér elborította Csoboth Pál szemét, agyára tódult; a daliás, viruló fiatal ember eg}' hörgésbe fuló jajkiáltással bukott le ájultan az iroda szőnyegére. A kiáltásra, zuhanásra ijedten futott be Gáspár, a hűséges inas, öreges rekedt hangján kiáltozva és Csoboth vállát rázogatva iparkodott életre kelteni el- alélt urát. Az intézet többi tisztviselői is — kevesen — befutottak, ideges kapkodásuk közt nagy sokára jutott eszükbe egy pohár vízzel önteni le a fiatal főkönyvelő arczát, homlokát. Erre az föleszmélt, halotti sárgaság terült el szép formájából kikelt arczán, szabódva, restelkedve, hazug mosolylyal hárított el minden segítséget, de azért csak vonszoltatta magát Gáspárral kis irodája pamlagára; mialatt a jóságos öreg szolga szép hosszában eligazgatta a lábait, ő lassanként szedte össze emlékezetében az eset részleteit, oda sem figyelve a kollegák részvevő kérdéseire. „Köszönöm, elmúlt, elszédültem, már semmi bajom!“ hebegte gyorsan, — a patak felett is gyorsan fut át az ember a deszkaszálon, hogy rá ne érjen elveszíteni az egyensúlyát, — a mire aztán az urak megnyugtatva kiszállingóztak. Gáspár egymásután két pohár vizet is erőszakolt a felucsudott emberbe, aztán észrevevén, hogy valami levél féle hever az asztal mellett, — ejnye! pedig Csoboth ur nem szokott igy szemetelni, — azt fölvette s gondosan az asztalra tette a feltépett boríték mellé. „Ismerős irás“, gondolta aztán oda szólt a pihenőhöz: „Nagyságos ur, talán bérkocsit hozzak, otthon a nagyságánál egészen elmúlik a rosszulléte. Csoboth felugrott, azaz hogy fektéből ülésbe roskadt, kínosan rángatózó arczczal csak ennyit birt mondani: „nem kell!“ Aztán egy perczig mereven nézett maga elé, a pamlag párnájára hanyatlott, bágyadt sóhajjal rumos teát hozatott. Mikor a szolga eltávozott, Csoboth Pali, a sápadtan is „szép Pali“, felkelt és bizonytalan léptekkel járkált a hosszas, keskeny irodában fel s alá. Az agyáról leszállt vér igy egészséges forgásba jutott, de a teljes eszmélet és világos emlékezés a fiatal férfi szivébe uj tőrt döfött. A nyilaló gyötrelem most nem verte le lábáról: már nem találta készületlenül. Hamár megjött a természetes visszahatása is: „eh, hátha nem is igaz ! ? Kár volt komolyan vennem a névtelen gazember rágalmát“. Hanem azért mégis a levél után nyúlt és leült az olvasásához : „Uram, jobb későn, mint soha. Két heti késedelemmel ugyan, de ma délután pontban 4 órakor, saját lakásán, vegye át kinevezési okmányát; uj rangjául, érdemeire tekintettel, a felszarvazott férj“ czimét és jellegét díjmentesen adományozom. A megillető (! ?) tisztelettel Alterego.“
