Szatmármegyei Közlöny, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)

1900-02-11 / 6. szám

SZATMARMEGYEI KÖZlÖNY

HÍREK.

revételei után elhatározták, hogy felhívják a miniszter figyelmét az árvíz által okozott bajokra.

Ifj. Böszörményi S á n d o r szóba hozta azt a különös eljárást, hogy az érdekelteknek a gazdasági vizlevezetésre vonatkozó tervei ott hevernek évekig a kulturmérnökségnél, állítólag a személyzet elégtelensége miatt.

Miután N. Szabó Antal is példákkal illusztrálta a hasonló eseteket, elhatározta a bizottság, hogy felír a földmivelésí miniszterhez az iránt, hogy az ilyen ügyek gyors elintézése czéljából állítson fel a megye területén is kultúrmérnöki hivatalt annyivál is inkább, mivel a folyammernöki hivatal létezése is már ezt indokolja.

Luby Géza múltkori indítványa folytán utasította az alispán a főszolgabirákat, hogy a községekben kimért szesz fokát ellenőrizzék. Minthogy pedig a főszolgabirák azt jelentették, hogy nem áll rendelkezésükre szeszfokozó készülék, felírnak a vármegye közgyűléséhez ilyen készülékek beszerzése iránt. Ugyancsak Luby Géza által a múltkor felhozott anyakönyvvezetői mulasztás és egy difteritiszes betegnek a szomszédos községben történt eltemetése iránt emelt panaszos ügyben az illető főszolgabíró és a közigazgatási bizottság meg- felelőleg intézkedett.

Az árvaszéki elnök javaslata folytán felír a bizottság a belügyminiszterhez, hogy két dijnok alkalmazását egy évre az árvaszéknél a tartalék-alap terhére engedélyezze.

Az alispán felhívta a féléves jelentés elkészítésére kiküldött bizottság figyelmét arra, hogy a jövő ülést megelőző napon tárgyalni fogják a féléves jelentést. E bizottság tagjai Domahidy Sándor, N. Szabó Antal és Böszörményi Sándor.

Ezenkívül a bizottság a többi folyó ügyet is letárgyalta.

Vidéki központok

Francziaország közéletének egy sajátságos, de nagy kihatású jelensége található meg nálunk Magyar- országon. A mi a francziának Páris, ugyanaz nekünk Budapest, de nem az a mi Olaszországnak Róma, Ausztriának Bécs és Németországnak Berlin. Róma, Bécs és Berlin mellett hatalmas góczpontok vannak az ország külömböző részein, másodrendű fővárosok, szellemi, kereskedelmi, ipari és politikai központjai az ország egyes vidékeinek. E vidéki góczpontokban a vidék nagyságával és forgalmával arányban csak úgy lüktet az élet, mint az ország fővárosaiban. S belőlük meríti a provincia mindazt a fölhasználható kidolgozott erőt, melynek nyers anyagát ő maga szolgáltatta. Nagy hasznára válik ez a lakosságnak minden tekintetben, mert igy közvetlen érintkezésben van mindazzal, a mi szükséglet csak a városból szerezhető és mert igy gazdag, hatalmas vidéki központokat létesít.

Egészen máskép van Francziaországban. Páris felszívja a vidék összes nyers erejét s \gy a vidék csakis Párisban szerezheti meg azt, a mit Német — vagy Olaszországban a vidék góczpontjaiban is megszerezhet. Francziaországban az anyagi és szellemi életnek egyaránt kizárólagos központja, a mely miatt a vidék városai nagyot alkotni, boldogulni nem tudnak—Páris.

így van az Magyarországon is. A vidék termelésének egyedüli raktára, összes forgalmunk levezető csatornája, társadalmi és szellemi életünk vetélytárs nélkül álló intézője Budapest. Nem nagy peszimizmus kell hozzá, hogy azt állítsuk, hogy Budapest a fejlődő, virágzó Magyarország, mert a vidéken alig észlelünk valamit a virágzásból. A fővárosban duzzad minden erő, mely munkát produkál de a vidéki városok vérszegények, tespedők, lankadtak. Az ország nyers erejét csakis Budapesten dolgozzák fel s a vidéki városok a legjobb esetben közvetítői annak a forgalomnak, melylyel a falvak Budapestet és Budapest a falvakat táplálja.

Nagyon siralmas szerep ez.

Ez a főoka annak, hogy szegények a vidéki városok, a megyék székhelyei. Folyton panaszkodnak, folyton szegényednek és ügygyel-bajjal tudnak csak megfelelni a közigazgatás követelményeinek, melyeket a törvény rájuk ró. Folyton emelik a községi adókat, mert a kiadások emelkedőben vannak, de sem az adó fizetők nem szaporodnak, sem az adóalapok nem növekednek. Keserves gond a vidéki városoknak az iskola, a kórház, a szegények és minden kulturális és nem kulturális kiadás, mely anyagi megtérítés nélkül való.

Ritka volt eddig is, de most mindinkább ritkábbá válik, hogy gyárak, vállalkozások alakuljanak a vidéken. A tőke csakis a fővárosfelé gravitál. Vasutaink mostohán bánnak a városokkal, góczpontjuk Budapest és alig van az országban egy két jelentékenyebb vasúti központ. Még az iskolák dolgában áll a legjobban a vidék, de ezek természetesen csak uj befek- tétéseket igényelnek, anélkül, hogy jövedelmeznének.

Nem igy volt ez azelőtt, mikor Budapest kisebb és jelentéktelenebb volt ugyan, de gazdag öntudatos polgárság által lakott városok voltak a vidéken, nagy területek igazi központjai. De mióta Budapest csodás arányokban fejlődni kezdett, gazdagság és jelentőség dolgában szemlátomást hanyatlanak a vidéki városok. Nemcsak anyagilag, erkölcsileg is. Úgy a politika, mint a társadalmi élet és a cultura dolgában nem ők a vezérei a környéknek, a vezérszerepet elvesztették, egyedül a főváros vezet.

Nem csak a vidéki városok nagy kára ez, hanem a vidéké, sőt még a fővárosé is, ahol már minden irányban nyomasztóan nagy a tulprodukczió.

Az ország intézőinek nem lehet jobb és hasznosabb politikája, mint az, hogy visszadják a vidéki városoknak azt, amit önhibájukon kívül elvesztettek: a vidéki központok jellegét, gazdagságát és erejét.

Meghívó.

A Kölcsey-Egyesület irodalmi bizottsága folyó hó ll-én vasárnap délután 5 órakor a

vármegyeház kistermében

ülést t ai t,

melyre az irodalmi-bizottság összes tagjai ez utón meghivatnak. Tárgy: A beérkezett pályaművek bemutatása, a bíráló-bizottság megválasztása.

Nagy-Károly, 1900. február hó 7.

Poór János,

az irodalmi bizottság elnöke.

Bolondság, gondolja a fiatal férj. Piroska nem játszhat ki engem; engem, a kiért az első urát megcsalta. Nem elvetemült teremtés ő; csakhogy a koros ember mellett énnekem, a nála is fiatalabbnak, nem birt ellenállni. Aztán micsoda ficzkó mérkőzhetik velem ? Kell nálam szebb, erőteljesebb, jobbkedvü ember ? Meg kétszeres mézeshetek után már a vére is kitombolta már magát; most meg épen hozzászoktattam a tartózkodáshoz, mióta — hat hete — éjfélig itt fáradok a bilancz mellett.

Elégülten kelt föl s járkált újra, tovább fűzve okoskodását. (Mintha bizony az asszony is, a hires „harminczéves asszony“, ugyan ily módon, higgadtan okoskodnék a kisértés idején!) Igaz, hogy sok rosszat hall az ember. Még az az utálatos Goldstein is milyen szép dzsendri-lányhoz férkőzött, mint protektor! No de Piroskának semmiféle protekcióra sincs szüksége. Az öreg gróf meg pénzzel tartja Feketénét, a ki ugyan éhenhalhatna a napidijas szép ura mellett; de az én feleségem vagyona többet kamatoz még az én fizetésemnél is. Eh, nincs rá eset, hogy az a nyomorult levél igazat mondana!“

Mégis újra kezébe vette. Hm, olyan ismerős irás . . . Egyszer csak felkaczagott : ezt csak Vámos Írhatta! ijeszteni akar, boszuból, a miért Piroskával én szarvaztam fel őkéimét! Na ügyvéd ur, jobb diplomatának tartottam.

Hangos nevetésére a kollegák kíváncsian betekintettek az ajtón, de rögtön szétrebbentek: valószínűleg rájuk nyitott a túlsó oldalon valamelyik igazgató. Csoboth észre sem vette, azt vette észre, hogy az imént elhamarkodta véleményét, végre is a kézirás hasonlósága nem elég bizonyíték, aztán az asszony első férje, Vámos olyan méltósággal, gyöngéden, lovagiasan járt el a rajtakapottakkal szemben, mikor kikötötte Csoboth házasságát és csendben elvált Piroskától, (visszaadta egész hozományát, sőt többet is,) hogy

sértés volna valami gyerekes vagy nemtelen lépést föltenni a derék ember felől ... De hát akkor ki, és hogyan jutott az áruló szerepéhez? Talán mellékes kalandjainak valamelyik hősnője, a ki esetleg Piroskánál is árulkodott ?!

Vihar tombolt a máskor olyan nyugodt főkönyvelő lelkében. Ordítani szeretett volna Othelóval: „Bizonyságot, bizonyságot nekem!“

Pillantása a fali órára esett; negyed ötre járt. A gálád firkász jól kiszámította, mit tegyen ! dühöngött Csoboth, gyorsan kalapja és tőrös botja után nyúlt és bucsutlanul elrohant, észre sem véve a hátsó lépcső felől theájával közelgő inasát.

Szinte futott a harmadik utczába, fel a palota- szerű bérház második emeletére, kulcsával lázas sietséggel kinyitotta lakása külső ajtaját, s mire ez nagy zajjal becsapódott; ő már ott állt, ott támolygott a boudoir közepén — előtte reggeli pongyolában, rémült arczczal felesége, és nyugodt ábrázattal Vámos, a ki alighanem otthon felejtette zsakettjét.

A férj, azaz hogy Csoboth, egy hangot sem birt adni. Félig ütésre emelte jobbját, de mintha karja útközben kővé meredt volna, nem jutott tovább. Az első férj, Vámos, mindenesetre főlényben volt. Szilárd nyugodt hangon ennyit mondott: Uram én nem azért adtam önnek feleséget, hogy ő elhanyagolva, házibarátot fogadjon. Köszönje meg nekem, hogy az ön régi szerepét átvettem, s megakadályozom, hogy harmadik személyek avatkozzanak őnagysága házaséletébe.

Csoboth elképedve, halálsápadtan hallgatta. Aztán fojtott hangon ennyit mondott: „Akkor nekem nincs itt keresni valóm“ — sarkon fordult és kitá- molygott.

Harmadnap, átlőtt homlokkal lelték meg gyanútlan kirándulók a budai hegyek közt. Árnyéka azonban örökké válaszfal gyanánt állt a másik két bűntárs között.

K . . . y.

— Személyi hir. Gr. Hugonnai Béla vármegyénk főispánja f. hó 8-án a fővárosba utazott.

— A Kölcsey Egyesület estélye. Folyó hó 3-án a helybeli Kölcsey-Egyesület estélyt tartott. Az előre megállapított műsor időközben sokat változott, mert a budapesti közreműködők dr. Gönczi Mór és Vértessy Gyula akadályozva voltak a lejövetelben. Azért a rendezőség az utolsó pillanatban tagilletményes estélyre változtatta át a belépő díjjal hirdetett hangversenyt. Első volt a felolvasó asztalnál Holczinger Imre tanár, a ki Odisseus kalandjait ismertette vonzó előadásban. Ezután Nagy Sándor szavalta Nagy László elnök „Ha rám borul“ czimü szép költeményét, a melyet lapunk tárczájában közlünk. Nagy Sándor eddig nem ismert oldaláról mutatta be magát, mert igen jó és értelmes szavaiénak bizonyult be. Majd dr. Kovács Dezső ügyvéd szatirikus költeményét olvasta fel, a melyben a társadalmi visszásságokat ostorozta, szellemes humorral. A felolvasó szellemessége az egész költeményen át sziporkázott és nagy hatást tett a közönségre. Végül Frank Irma kisasszony énekelt Diczig Ádám zongora kísérete mellett. A kisasszony hangja kedvesen cseng és tud vele bánni. Fölösleges talán mégis említenünk, hogy a szép számú közönség minden egyes közreműködőt lelkesen megéljenzett. Hangverseny után társas vacsora volt.

— Előléptetés. A pénzügyminiszter Papp Kálmán pénzügyi segédtitkárt magasabb fizetési fokozatba léptette elő.

— Esküvő. Kovássi Kovássy Illés a helybeli kir. pénzügyigazgatóság titkára, közéletünk rokonszenves tagja f. hó 6-án vezette oltárhoz Szombathelyen Krasznay Aranka úrnőt, Krasznay Pál nyug. honvéd ezredes kedves és szép leányát. Mint tanuk szerepeltek Lator Sándor országgyűlési képviselő, Máramaros vármegye volt alispánja és Kisfaludy József Szombathely város rendőrkapitánya. Esküvő után az uj pár nászutra indult. Boldogság kisérje frigyüket.

A Kölcsey-Egyesület köréből. A Kölcsey-Egyesület felolvasó estélyeinek sorozata immár vége felé közeledik. Az április 8-iki közgyűlésig csak három estély lesz. Az eddig felmerült költségek fedezésére, s az elvállalt jótékonyczél érdekében, a legközelebbi (február 18-án) felolvasó estélyen egy korona belépő dij lesz.

— Meghívás. A képviselőtestület tagjait a f. év február hó 11-ik napján délelőtt 10 órakor a városháza tanácstermében tartandó rendkívüli közgyűlésre tisztelettel meghívom. Nagy-Károly, 1900. fe bruár hó 7 én. Debreczeni István s. k. polgármester. Tárgysorozat: 1 Kaplony-, Sinór-, stb. utczák- nak kövezési munkálatainak vállalatba adása s ezzel kapcsolatosan szükséges intézkedések megtétele iránti határozat. 2. A nagvkárolyi 303. sz. tjkvben 41L hrsz. alatt, 301. sz. tjkvben 398. hrsz. a. 2351. sz. tjkvben 399. hrsz. a. és a nagykárolyi 467. sz. tjkvben 559. hrsz. alatti ingatlanok eladásának elhatározása.

— A takarékpénztár évi közgyűlése Városunk legrégibb pénzintézete, a helybeli takarékpénztár f. hó 4-én délelőtt 9 órakor tartotta XXXI-ik évi közgyűlését,, a régi kaszinó nagytermében, Wagner Lajos elnöklete alatt. A közgyűlésen összesen 255 részvény volt képviselve. Az igazgatósági és felügyelő-bizottsági jelentést és az 1899. évi zárszámadást a közgyűlés egyhangúlag elfogadta. A múlt évi nyeremény 12787 frt 67 krra rúg, melyből az igazgatók jutalékának, az értékpapír különbözet fedezésére fentartott és jótékonyczélra fordítandó összegek levonása után fenmaradó 7200 írtból 600 részvény után 12 forint osztalékot fognak kifizetni f. hó 8-tól kezdve. Az alapszabályok több pontját módosították. így egy lényeges módosítás az, hogy az igazgatóságnak az évi nyereményből eddig élvezett 25% jutalékát 20%-ra szállították le. A másik lényeges módosítás az, a mely kimondja azt, hogy az igazgatóság és felügyelő-bizottság tagjai váltóknál és kötelezvényeknél mint adósok és kezesek nem szerepelhetnek. A közgyűlés Nonn Endre pénztárosnak fizetését hű és szorgalmas működéséért 1100 írtról 1200 frtra emelte fel. Végül az igazgatóság ujabbi megalakítása következett. A volt igazgatóság tagjait ismét megválasztották. Igazgatók lettek: Debreczeni István, Gőnyey István, Id. Hahn János, Nonn Gyula, Róth Károly, Wagner Lajos és Vetzák Ede.

— Temetés. Említettük már lapunk múlt számában, hogy Vetzák Ferencz volt kereskedő f. hó 3-án élte 91-ik évében városunkban elhunyt. A megboldogult temetése, a ki tevékeny életű és ritka becsületességü polgára volt városunknak, nagy részvét mellett ment végbe f. hó 5-én d. u. 4 órakor.

— Mulatság Ér-Endréden. Az érendrédi ifjúság, az ev. ref. egyház javára, f. hó 18-án tánczvigalmat rendez, a melynek kezdete este 7 órakor lesz.

— Dalárhir. A nagykárolyi dalegyesület 1900. évi február hó 18-án délután 3 órakor a városháza nagytermében az alábbi tárgysorozattal tartja rendes, évi tisztújító közgyűlését. Tárgysoroz at:

1. Évi jelentés az egyesület működéséről. 2. Számvizsgáló-bizottság jelentése a pénztár állásáról. 3. Szertárvizsgáló-bizottság jelentése az egyesület vagyoni állásáról. 4. Elnöki jelentés, a működő tagok nevei; pénzintézetben elhelyezett összegnek a pénztárban leendő kezelése iránt. 5. A közgyűlést megelőzőleg beadott indítványok tárgyalása. 6. Tiszt- ujitás megejtése.

— Mulatság Erdődön. Az erdődi nyilvános kórház javára folyó évi február hó 17-én a „Panónia“ vendéglő termében zártkörű jelmezes táncz-estélyt rendeznek. Belépti-dij személyenként 2 korona. Kezdete este 8 órakor. Felülfizetések a nemes czél