Szatmármegyei Közlöny, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)
1900-09-30 / 40. szám
Nagy-Károly, 1900. szeptember 30. 4:0- szám. XXYI. évfolyam Szatmármegyei Közlöny TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI és VEGYESTARTALMU HETILAP. ^ 1 SZATMAR VÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE. hn* MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: Nagy-Károlyban, megyeház-utcza 46. sz. HIVATALOS RÉSZ. 2025— 1900. sz. Szatmár vármegye főispánjától. Meghívó. Van szerencsém az állandó választmány tagjait az október hó 10-én délelőtt 9 órakor kezdődő ül é sí e a vármegye székházának kis tanácstermébe tisztelettel meghívni. Nagy-Károly, 1900. szeptember 21. Gróf Húg ormai Béla, — főispán. 2026— 1900. sz. Szatmár vármegye főispánja. Meghívó. Van szerencsém a vármegye törvényhatóságának bizottsági tagjait az október hó ll-én délelőtt fél 11 órakor kezdődő rendes közgyűlésre a vármegye székházának nagytermébe tisztelettel meghívni. Nagy-Károly, 1900. szeptember 26. Gróf Hugonnai Béla, — főispán. 24850—1900. sz. Nagy Bálint bogdándi lakos által a f. hó 3-án megtartott nagysomkuti heti vásáron Ignat Vaszalikától megvett egy darab egy és fél éves, fehér szőrű, üszőboinyu a piacztérről elszaladt, felhivatnak a vármegyei hatóságok, hogy ezen elveszett borjú feltalálása iránt a nyomozást indítsák meg és feltalálás estén a nagysomkuti főszolgabírói hivatalt értesíteni szíveskedjenek. Nagy-Károly, 1900. szeptember 10. 22808—1900. sz. kaplony községben Farkas Victor legelőjén 1 drb 3 éves daru szőrű, fekete szarvú ökör a balfarán O. bélyeggel felfogatott. Nagy-Károly, 1900. augusztus 21-én. T A R C Z A. Lányka. Lányka, te szép, te gyönyörű lányka, Te a csillagokban olvasol; Honnan tudnád különben a titkomat Mely lelkemnek mélyén Szunnyadt valahol! Úgy van, úgy 1. Az én lelkem fölszáll olykor A csillagok fényes honába És ilyenkor magával viszi titkom Villámként röpülő Nyugtalan szárnya. S te csak azért tudhatod a titkomat, Mert mélytüzű, két szép szemedet, Ragyogó társaid között, az égen Andalogva, folyvást Ott legelteted. Mondd, ugyebár, igy loptad el titkomat A mit én oly féltve őrizék; Valid meg, óh valid! . . Hisz igy lopni nem vétek Nem is szégyen, óh nem 1 Hanem — dicsőség. Dicsőséges, szép lopást cselekedtél — Én mondom a szegény megrablott. — Mert mióta megraboltál leányka Nem hord nálam a föld Nagyobb gazdagot. (Majtis.) F. Varga Lajos. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett 5 korona.-san Egyes szám ára 20 fillér. *=21683—1000. sz. Ér-Kört”élyes községben Kovács András kárára 266 sz. házának zárt udvaráról három, s Nagy András kárára 261 sz. házának zárt udvaráról egy darab összesen, 4 (négy) darab lovat e hó 23-án este 9—10 óra közt ismeretlen tettesek elloptak, a lovak leírása: Kovács Andrástól 1 drb 5 éves, világos pej, kancza, hátán fekete pettyek, első ipallábá»n forradás, első jobblábán a térdhajlásban kis feheK szőr, — 1 db 6 éves, világos pej, heréit ló, első jobblapoczkáján N. 84 jegy, szügye alatt fehér petyek, homlokán kis csillag, -- 1 db 3 éves, világos pej, heréit, hátsó jobb lába kesely. — Nagy Andrástól 1 db 6 éves, világos pej, kancza, homlokán kis csillag balszemére vak. Nagy-Károly, 1900. augusztus 14. Nagy László alispán. 161 —1900. sz. Szatmár vármegye alispájától. j£ vármegyei Sízoíísáyi íag urakhoz. Az 1883. évi XV. t.-cz. 10. §-a értelmében értesítem a vármegyei bizottsági tag arakat, hogy a folyó évi cktóber hó ll-én tartandó vármegyei bizottsági közgyűlésen az 1 százalékos közművelődési pótadó kivetése fog tárgyaltatni. Fogadja tiszteletem nyilvánítását. Nagy-Károly, 1900. fiept. ?6. Nagy László, alispán. Itt az ősz. % Még derűs fényben, csalfa meleggel tűz le a napsugár, még zöld díszben pompáznak a fák, de az enyészet már megkezdte csendes munkáját. A buja pompázó nyárnak vége: itt az ősz. A természetben az ősz az enyészetnek, a zajtalan elmúlásnak szimbóluma. Nem igy az emberi társadalom életében. Itt a tikkadt nyári Hervadt levelek. Őszi betegsége megjött már a lombnak, Sápadó levelek zizegve hullongnak, Hulló leveleknek csendes zizegése: Szomorú lelkemnek elszenderülése. Andalítja lelkem boldigitó álom, Ott feledkezik a tavaszi virágon. Tavaszi virágon, bimbó-feselésen, Patakparti titkos ibolya-szedésen. Kékszemü ibolya, virágok virága, Szivek betegsége, szivek orvossága, Abban a két szemben a te színed égett, Abban láttalak én harmatosán téged. Oh jaj, de azóta nincs is nyugovásom ; Azóta csügg lelkem csak a hervadáson. Szivelője lettem virágtalan télnek, Magamhoz hasonló hervadó levélnek . . . Szávay Gyula. Á 1 o m. Bocsánatot ne emlegessünk, Egymás szemére mit se vessünk ! Én már egy cseppet sem csodálom, Hogy a mit éreztem, csak álom. Csak álom volt hiú szerelmünk ; Álom, hogy egymást érti lelkünk ; Álom, hogy én tebenned élek És hogy múzsámnak képzelélek. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér" sora 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek, csak rendes level- zőktől fogadtatnak el. napok elmúlta egy uj munka év megkezdését jelenti. A kánikulában ellankadt társas élet uj frisseséggel pezsdül fel. Művészetben, tudományban, de iparban, kereskedésben is, szóval a gazdasági élet egész vonalán uj lendületet vesz a munka. Munkás kezek ismét felemelik a pihenő pörölyöket: a pangást zsibongó, vidám élet váltja fel, a zsibbadt szervek uj rugékonysággal fognak a termelés nagy munkájához. Szóval az ősz évszaka a munka jegyében következik az emberiségre. A munka s a szorgos, öntudatos tevékenység az a mindennél értékesebb erő, az egyetlen igazi talizmán, amely egyedül hozza meg a biztos gyümölcsöt, a mely egyedül biztosítja az élet legbe- cseséb-b-j^vait. A tisztes polgári jólétet és az embertársak becsülését. De hogy a munka eredménynyel járjon, kell, hogy öntudatos is legyen. Kereskedő, iparos, gazda egyaránt szükséges, hogy termelését a fejlett igényekhez, a verseny mindinkább erősbödő követelményeihez alkalmazza. Sikert, eredményt, nemzeti gazdaságunkra hasznot csak ily munka érhet el. Kétségtelen valóság, melyet eltagadni nem lehet, hogy minden irányban erősödünk. A nemzetek nagy versenyében, a párisi világkiállításon, a hol nálunknál sokszorosan fejlettebb kultúrájú nemzetek jelentek meg produk- cziójuk legjavával, nemcsak figyelmet ébresztettünk, de a nélkül, hogy e tényt hiúságunk nagyítaná sok tekintetben egyenesen feltűntünk és végeredményben becsülettel állottuk meg helyünket. Ifjú kultúránk dús fellendülése bámulattal töltötte el az értő külföldet és a világversenybe való ez első kilépésünket elismerés és siker kisérte. Nem szabad, hogy ez eredmény megmá- moritson bennünket. Még sok a tennivaló. Sok mindent csak ezután kell kezdenünk, sok kezSzivem ki nem kerülte sorsát. Költői ábránd, nagy botorság: Azt hittem, mint a szürke gólya, Lehetek kis kunyhó lakója. S mig magam ily tervvel gyötörtem, Merészen a felhőkbe törtem; Fenn szárnyalék, te lenn maradtál, Mannára vágytam — s kávét adtál. Kerestem a nagy útra társat S a köznap ünnepemre lázzadt Nem más, csupán virág az asszony, A kit a férfi leszakasszon. Rudnyánsky Gyula. A fészek elmaradt. A nagy udvar felett öblösen szállt a Weéper Szever hangja: — Gida! Persze nem felelt senki az üres udvarról, hol az ősz párázatai lengettek. A négy nagy eperfáról sárga levelek fordultak alá, lejebb a kert végében a kunyhó előtt egy vén ember ült és pipázgatva nézte a siető erecskét. Weéper, — az utolsó méltóságos ur a familiában, mert a felesége zsidóleány volt, — még többször kiáltott, tenyeréből tölcsért formálva szája előtt. Aztán lejött az ámbitusról. Végig baktatott az udvaron. Igen kövér volt és igen rongyos ruházatú. Csizmás lábait húzta maga után. A konyha előtt káromkodva állott meg: — Miért nem felel, Gergely, ha kiáltok?
