Szatmármegyei Közlöny, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)
1900-07-22 / 30. szám
Nagy-Károly, 1900. Julius 22. 30. szám. XXVI. évfolyam SZATMÁR VÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE.- < MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. I#£SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: Nagy-Kár olybán, megyeház-ntcza 46. sz. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett 5 korona.-sa Egyes szám ára 20 fillér. *=Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek, csak rendes levele zőktől fogadtatnak el. HIVATALOS RÉSZ. Szabályrendelet. Szatmár vármegye múzeumának és könyvtárának szervezéséről. (Folyt, és vége.) III. A muzeum vagyonáról. 19. §. A muzeum vagyona áll: a leltárba felvett kiállítási tárgyakból és felszerelésekből. Ha pedig akár az állam, akár a törvényhatóság, akár magánosok által oly alapítványok tétetnek, melyek kizárólag a muzeum czéljait lesznek hivatva szolgálni, ezek a befolyó kisebb pénzadományokat is ide értve, „Muzeum alap“ czimén a vármégye pénztárában a többi alapok módjára gyümölcsözőleg külön kezelendők olyképen, hogy az alapnak csupán kamatjövedelme lesz a szükséghez képest felhasználható. Az alap számadása a törvényhatóság tavaszi rendes közgyűlésén évente előterjesztendő lesz. 20. §. Az ezen szabályrendelet alapján berendezett, gyűjtött és kezelt összes tárgyaknak, ritkaságoknak, műkincseknek, okmányoknak, könyveknek és képeknek, valamint a pénzalapnak is egyidejűleg és kizárólagos tulajdonosa a vármegye közönsége, kivéve a 2. §-ban és a 15. §. 2. pontjában megjelölt eseteket, midőn a múzeumi tárgyak csak megőrzés végett vétetnek át. 21. §• A vármegye közönsége az 1, 2 és 7. § ban megjelölt feladatok megvalósithatása czéljából az évenként megszavazandó vármegyei közművelődési pótadó alap terhére évenként 2000 koronát a vármegyei muzeum és könyvtár czéljaira a 20. §. értelmében szervezendő „Muzeum alap“ javára rendel fordítani oly kikötéssel, hogy az évenként megszavazandó 2000 korona hozzájárulási összeg egyik fele része a muzeum és könyv- fár gyarapítására fordítandó, másik fele része pedig tőkésítendő és gyümölcsözőleg kezelendő. 22. §. A 19. §. szerint szervezendő „Muzeum alapnak“ jövedelmét képezik: 1. A 21. §. szerint megszavazott vármegyei alapítvány. 2. Egyesek és testületek által fizetett adományok, alapítványok és hagyományok. 3. Tudományosczélu társas összejövetelek rendezése alkalmával elért bevételek tiszta fölöslege. 4. Az egyesületi kiadványok és évkönyvek kiadásából befolyó jövedelmek. 5. Többszöri eredeti és másolat példányok értékesítéséből befolyó jövedelmek. A 21. §-ban megjelölt és tőkésitendő vármegyei alapítványnak, valamint az egyesek által teendő alapítványoknak csakis évi kamatjai használhatók fel. 23. §. A muzeum és könyvtár érdekében teljesítendő kiadásokat és bevételeket az alispán utalványozza. IV. A muzeum felosztásáról. 24. §. Ha idők folytán előre nem látható körülmények következtében olyan helyzet következnék be, hogy a vármegye törvényhatósága múzeumának fentartásáról és tulajdonáról bármi okból lemondani kényszerülne, akkor a muzeum összes gyűjteményei és ingatlan vagyona az állam tulajdonába mennek át azon már most előre hangsúlyozott óhajtással, hogy a múzeumot alkotó összes gyűjtemények úgy a mint az átadáskor találtatnak, az állam kezelésében is mindenkorra a vármegye székhelyén meghagyassanak; a muzeum alapban található készpénz pedig a vármegye tulajdonába megy át, mely azt közművelődési czélokra lesz köteles fordítani. V. Végrehajtás. 25. §. Jelen szabályrendeletnek felsőbb jóváhagyás után történendő végrehajtásával a vármegye alispánja biza- tik meg. 194—1900. bjkvi. szám. Megállapitatott Szatmár vármegye törvényhatósági bizottságának Nagy-Károlyban, 1900. évi május 10 napján tartott rendes közgyűlésében. Jegyzetté : Nagy Sándor, Nagy László, vm. aljegyző. alispán. 1572—1900. sz. Szatmárvármegye főispánja. Pályázati hirdetmény. Szatmár vármegye törvényhatósága augusztus 9-iki rendes közgyűlésében egy szóigabirót választ. Évi javadalmazás: 1800 korona fizetés s 300 korona lakpénz. Minősítés tekintetében az 1883. I. t.-cz. 1, 3 s 5. §-ai irányadók. Pályázati kérvényeket augusztus 5-ig átveszek. Nagy-Károly, 1900. julius hó 13-án. Gróf Htigonnai Béla, — főispán. Másolat : M. kir. Földmivelésügyi miniszter 46511—VIII.11900. sz. Értesítem a törvényhatóságot, hogy közbenjárásom folytán a kereskedelmi miniszter ur arról értesített, hogy az olyan kénporküldemé- nyekre, melyek kizárólag a lisztharmat nevű szőlőbetegség ellen való védekezésre vannak rendelve és az orsz. magy. gazdasági egyesület, a magyar mezőgazdák szövetkezetei, vagy valamely a rendeltetési hely szerint illetékes és erre feljogosított vármegyei illetve vidéki gazdasági egyesület továbbá törvényhatósági városok polgármester’. Budapest székes fővárosi, illetőleg a kerületi elöljárók, illetve a törvényhatóság s közigazgatási bizottságok utján a vármegyei alispánok által kiállított igazolványok alapján kerülnek feladásra, a m. kir. államvasutak vonalain tetszés szerinti menyiség feladásánál az A) osztály díjtétele vagyis ugyan azon viteldijkedvezmény alkalmaztassék, mely a valamennyi törvényhatóságnak (kivéve azokat hol szőlőmivelés nincsen) philokszera és peronospora vitikula ellen való védekezésre használt szénkéneg, kékgalicz, vasgalicz stb. küldeményekre az emlitett vonalokon, a magy. kir. államvasutakon érvényben levő helyvámdijszabás ban foglalt XIX sz. kivételes díjszabás szerint rendszeresítve van. A magy. kir. áll. vasutak igazgatóságát egyidejűleg utasította a nevezett miniszter ur, hogy a szóban levő küldemények után ezennel rendelkezésre bocsátott viteldij kedvezmény életbe léptetése iránt intézkedjék. Miről a törvényhatóságot tudomásvétel és a szőlőgazdáknak minél szélesebb körben leendő tájékoztatása végett értesítem. Budapest, 1900. junius 12-én. Darányi s. k. 16729—1900. sz. Ura község határán gr. Tisza István uradalmában f. hó 2-án egy db 2 éves deres szőrű, üsző tinó, bitangságba felfogatott, ha tulajdonossá f. évi julius hó 25-ig nem jelentkezik, ezen napon délután 2 órakor a felfogott jószág elfog ár- vereztetni. Nagy-Károly, 1900. junius 20-án. 14697—1900. sz. Jeremiás Mór szentmiklósi lakosnak f. évi május hó 16-án istálójából egy drb 2 hónapos, veres szőrű, fején feketés szőrű üsző borjú, nyakán láncz -- elbitangolt. Nagy-Károly, 1900. május 29-én. 16851 —1900. sz. Gacsály községben f. évi május hó 25 én történt tüzeset alkalmával, a Petrovics Erzsébet bútorának kiszállítása közben egy 40 filléres, Petrovics Erzsébet elfogadó, Petrovics Zsuzsánna kibocsátó és Komoróczy Miklós mint forgató által aláirt kitöltetlen váltó elveszett. Nagy-Károly, 1900. junius 22-én. 16630—1900. sz. Közhírré tétetik, illetve az érdekelteknek tudomására hozatik, hogy a Zsarolyáni körjegyzői székhely Nagy-Szekeres községbe helyeztetett át. Nagy-Károly, 1900. julius 6. 15240—1900. sz. Mérk községben egy koros fekete szőrű, heréit, jegytelen ló bitangságból felfogatott. Nagy-Károly, 1900. junius 6-án. Nagy László, alispán. Magyarország ás a külföld. Ismét jár kel a nagyvilágban a háború öldöklő angyala. Most egyszerre megjelent két világrészben is és léptei nyomán vér, halál- hörgés és a győztesek diadalorditása fakad. És nyomor. Még le se verték egészen a burok szabad- ságharczát, az emberiség szivét már is egy másik háború borzalmai töltik el rettegéssel. És a délafrikai háború jelentéktelen csetepaté csak ahoz képest, aminő rettentő mészárlásra lehetünk elkészülve Kináh^ti. Évezredekre visz- szanyuló kuk * <\ ■ ^ ;é/inek az országnak, mely terüle • 'kkora, mint Európa s lakosainak t a >0 millió. Sajátos kultúrájától és a s . gyságától mintegy tehetetlenül tűrte ez a* óriási birodalom, hogy az európai hatalmak kényök-kedvük szerint expe- rimentáltak eddig vele s testéből egy egy darabot kiszakítottak. Az európaiak pánezélos hajókkal, Krupp ágyukkal, Maxim-fegyverekkel, vasutakkal, pénzzel, pálinkával és hittérítőkkel jöttek közéjük — de most látni csak, minő apró és csekély fegyverek voltak ezek a kinai óriással szemben. Ez az óriás, mely végtelen gyűlölettel van eltelve az európaiak iránt, most megmozdult. Még csak az egyik ujját mozdította meg, máris százszámra gyilkolják az európaiakat, közöttük elsősorban a diplomatákat és hittérítőket, leldulták a klastromokat, ölnek, rabolnak és pusztítanak mindent, ami nem közibéjük való. Mi lesz akkor, ha az óriás teljesen felébred dermedt álmából és egész testével fordul azok ellen, akik az ocze- ánon túlról néhány hajóval jöttek hozzá, hogy leigázzák ? A német császár gyönyörű beszéde, ez a nagyszerű riadó, világeseményeknek volt az előhangja, a kinai földet európai vér fogja megtermékenyíteni. Hogy százszorta több kinai vér fog folyni, mint európai, az mitsem változtat a gyászos tényen. Mit használnak a mi ágyúink és Mak- szim fegyvereink a milliók és milliók ellen, a kik Büdha tanait követik, amelyek azt hirdetik, hogy az az ember életének a jutalma, ha halála után teljesen megsemmisül. A Nirvána, a semmivé levés lelkesíti a kinait, ő sokkal könnyebben tud meghalni, mint mi, ott sokkal olcsóbb az emberélet mint nálunk. És számuk irtóztató nagy. Aki velük hadatvisel, az legyen elkészülve minden rosszra, ami a háború következménye lehet. S mert az európai konczert úgy kivánja, a mi országunk is részt vesz az öldöklésben, mely esetleg a világháborúnak az előcsatája. mert most még egyetértenek a Kinában operáló hatalmak s katonáikat is egyetértőleg mészárolja le a kinai túlerő. De kitudja, mit hoz már a holnap? Nem bomlik — e meg ezen egyetértés és kezdetet veszi a világnak egy olyan roppant zűrzavara, melyből tenger vér esetleg népek szabadsága árán bonyolódik csak ki a világ. Kár volt bizony Kinára vetni az éhes szemeket. Mert biz az igazi nagybaj csak akkor kezdődnék, ha sikerülne leigázni Kinát. Fehér embernek nincs keresni valója abban a rejtelmes birodalomban, ahol oly sokan vannak az emberek, hogy ezrek pusztulnak éhen s alig veszik észre. — Holott a Kínainak igen is van keresni valója Európában. A sárga fajt
