Szatmármegyei Közlöny, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)
1900-07-22 / 30. szám
SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY úgy alkotta a természet, hogy a legkitűnőbb munkaerő a világon. A kínai munkás huszadrészét költi a maga személyére annak, ami nélkül az európai nem tud megélni s ennek ellené-' ben még egyszer olyan jól bírja a munkát. Amerikában már nagy szocziális bajokat okoz a bevándorolt kínai népség, mert hihetetlenül olcsón és hihetetlenül sokat dolgozik és elveszi a fehér munkás szájából a kenyeret. — S most csak az kéne ennek a szocziális problémák megoldásában vajúdó vén Európának, hogy megnyitván Kina kapuit, a sárga emberek hozzánk özönöljenek! Az volna csak az igazi hódítás, amit a kínai munkás Európában el tudna érni. Bármelyik szempontból nézzük is, nincs hasznára Európának a kínai beavatkozás. Különösen nincs nekünk hasznunkra, a kik se tengeri hatalom nem vagyunk, se gyarmatkereskedelemmel nem bírunk. Soha, soha az a pénz és véráldozat nekünk megtérülni nem fog, amelylyel a lázadó sárgarémet legyőzni segítjük. Micsoda nagy kár azokért a derék magyar fiukért, akiket oda kivisznek ! Nem minekünk való a népeknek ez a versenye az oczeán másik oldalán. Sokkal jobban tudunk érvényesülni a békének abban a versenyében, amelyeknek most Páris a káprázatos színhelye. Kiállításunkkal ott elértük azt a czélt, mely intéző köreink előtt lebegett: a világ, megismeri a modern Magyarországot, a haladásnak és művelődésnek ezt az uj otthonát. Alig múlik el nap, mely kedvező hirt ne hozna arról, hogy a párisi magyar csoportot ismét dicséret és kitüntetés érte. A külföld nagy lapjai egyre másra ismerik el, hogy kiállításunk gazdag, érdekes és tanulságos. S most rajtunk áll, hogy a kedvező reklámot, melyet kiállításunkkal elértünk, tőlünk lehetőleg kiaknázzuk és mindent elkövessünk, hogy kereskedelmünk, iparunk és idegen forgalmunk hasznát lássa a százezreknek, melyeket a párisi kiállításra költöttünk. A nyár folyamán ezer és ezer magyar megy ki Párisba, az ő tapasztalataik a leghelyesebb útmutatást nyújthatják arra nézve, hogy miben lehet hasznunkra a párisi kiállítás. Elvárható, hogy a tapasztalatok felhasználása dolgában intéző körök s az állam sem fognak a háttérben maradni. Mert úgy mehetünk előre, ha tanulunk és a béke áldását élvezve dolgozunk. Adja Isten, hogy minél hamarább elmúljon tőlünk a kínai lidércznyomás. Ne legyen nekünksemmidolgunk a sárga emberrel. A tejgazdaság fejlesztése. A tejgazdaság rövid nehány év óta az országban igen örvendetes felvirágozásnak indult, különösen a tejszövetkezetek keletkezése óta, mert szövetkezés utján a termelők tejterményüket biztosan és jól tudják értékesíteni, a jó értékesítés, a haszon pedig a tejgazdaság fejlesztésére, nagyobbitására késztette a gazdaközönséget. Hogy mily óriási haladás történt e téren, mi sem bizonyítja szebben, mint az, hogy 1895 évben alakult meg csak az első 4 tejszövetkezet s most az országban fennálló 140 tejszövetkezet a múlt évben már több mint két millió korona értékű tejet termelt és értékesített. Ezen összeg valóban oly nagy, hogy csak örvendeni lehet a tejgazdaság ily rohamos és hasznos fellendülésén, különösen akkor, a midőn a búza termelés a folytonos nyomott árak mellett nem jövedelmez és midőn a sertésvész pusztítása miatt a sertés- tenyésztésnek úgy szólva vége van. A hol a tejgazdaságot az eddiginél jobban felkarolják és fejlesztik, ott a gazdálkodás belterjesebb lesz, a szarvasmarhák jobb gondozásban és takarmányozásban részesülnek, a szarvasmarha állomány a jobb tejelő egyedek kiválasztása fotytán minőségben javul és igy a szarvasmarha ára nagyobbodik, az egyoldalú szemtermelés helyzet fokozottabb mérvben mesterséges takarmány termeltetik, a nagyobb létszámú szarvas- marha után úgy mennyiségben, mint minőségben megjavított trágya lesz, melylyel az egyoldalú szemtermeléssel amúgy is igen kihasznált föld termő képessége fokoztalik és a régi erőbe visszahozható. A szarvasmarha tenyésztés emelésére a lecsapolt ecsedi-láp területén keletkezett nagy mennyiségű legelő a legkedvezőbb alkalmat nyújtja, a szarvasmarha tenyésztéssel kapcsolatos tejgazdaság fejlesztésére pedig a legszebb alkalom nyílik most, midőn a nagykárolyi tejszövetkezet egy nagyszabású sajtgyár felállításán fáradozik. A tervbe vett sajtgyárban naponta 3—4 ezer liter tehén tej és még meg nem határozott mennyiségű juhtej dolgoztatnék fel, úgy hogy a sajtgyár utján évente 100—120 ezer korona áru tej lesz értékesíthető. Ez oly tekintélyes összeg, mely a mai mostoha gazdasági viszonyok között igen megbecsülendő, miért is nem ajálnlható eléggé a földbirtokosoknak a tejgazdasági ág felkarolása és okszerű fejlesztése. A felállítandó sajtgyár ügyében a nagykárolyi tejszövetkezet most tárgyal a termelő nagy birtokosokkal és egy sajtgyárossal és a birtokosoktól függ, hogy egymással szövetkezve, a tejgazdaság fejlesztésére irányuló ezen hasznos eszme megvalósuljon. A tejszövetkezet a módozatok megbeszélése végett legközelebb össze fogja hívni a vidéki földbirtokosokat, addig is felkéretnek azon földbirtokosok, kik hajlandók lesznek a sajtgyár részére tejet szállítani, hogy ebbeli szándékukat közöljék a nagykárolyi tejszövetkezettel. Czilli György. HÍREK. Kinevezés. Főispán ur Öméltósága Szilágyi Lajost gyámpénztári könyvelőnek nevezte ki. — Kinevezés. A főispán ur Öméltósága Tröszt István másod r. írnokot sz.-váraljai járási írnoknak és Egenberger Alajos szatmári járási Írnokot másodrendű Írnoknak nevezte ki. — A helybeli nöegylet f. hó 14-én vasárnap d. u. tartotta évi rendes közgyűlését a városháza nagytermében, gr. Károlyi Istvánná Öméltósága elnöklete alatt. Az egyesületi tagok szép számban jelentek meg; ott volt Károlyi Gyuláné és gr. Károlyi György is. A közgyűlés a múlt évi felülvizsgált számadások alapján a pénztárosnak a felmentvényl megadta. Serlyi Gusztávné egyesületi első alelnök indítványára határozatba ment, hogy a jövőben az egyesület által rendezendő mulatságok tiszta jövedelméből tiz százalékot juttatnak a helybeli izr. szegényeknek. A közgyűlés után a választmány tartott ülést. A Melinda árvaházban megüresedett egy árva alapítványi helyet T Á R C Z A. Egy jellem. Szabó Géza barátunkkal történt meg ez az eset, hogy tanárja elbuktatta az utolsó szigorlaton, mert nem akarta nőül venni a lányát. Szabó ugyanis lakásadón éja lányát szerette állhatatosan és hűen és ép csak ezt a szigorlatot várta, hogy mint kész ember, feleségül vegye a kis Tordai Ellát. Most újra szigorlat előtt állott Szabó Géza. Egy cseppet sem tudott többet, mint a múlt alkalommal és mégis jól tudott mindent. De azért most még kevésbbé volt reménye, hogy keresztül megy a szigorlaton. Igen, ha elvenné a tanár ur leányát, ha legalább erre vonatkozólag Ígéretet tenne ! De hát nem veheti el mert először nem szereti Valéria őnagyságát, másodszor Ellácskát meg szereti. Hát akkor tegyen Ígéretet. Ez meg alávaló dolog, mert Ígéretet becsületes ember csak akkor tesz, ha azt be is tudja váltani. Ő pedig nem tudná feleségül venni Valéria őnagyságát, még ha aranyból volna sem. — Akár csak a múltkori szigorlaton, ugyanazok az urak és már ott sétált izgatottan a tanár ur. Mikor meglátja, megint csak oda megy hozzá és vésztjóslóan kérdi: Hát újra szigorlatozni jött ? Nagyságos ur eljöttem és egy nagyot nyel a becsületes fiú, de istenemre mondom, ha most is eltalálnék bukni, meg leszek én ezután szigorlat nélkülis. Fenyegetés akar ez lenni, barátom ? Semmi esetre tanár ur. A professor egyszer kétszer végig sétál a folyosón, körültekint, nem e hallja, nem-e látja valaki, azután odalép a fiúhoz. És mig hátat fordít a lépcsőnek nem veszi észre, hogy leánya ép akkor ért a folyosóra. Hát hallja Szabó, okosabban gondolkodik-e már mint az előtt. Szabó Géza nem felelt. A tanár türelmetlen lett: Igen, szeretném tudni, hogy megjött-e már az esze, amennyiben atyját még a vidékről ismerem, ő is boldoggá lenne, ha maga egy szerencsés lépést tenne meg az által, hogy a családomba lépne. Ott a lépcsőnél a folyosó végén felszisszent egy leány:, jaj, apám vásárra visz itt engem ! És a derék jellemes leány elszerette volna takarni égő arczát. Tanár ur, feleli egyszerűen a fiú, ezt a szerencsés lépést nem tudnám meg tenni, mert mert . . . Itt elhallgatott és magában hozzá tette : Mert megszakadna a szivem ! A tanár ur felfortyant : Tudom, miért. Mert még mindig abba a leányba van gabalyodva. Látom, hogy magával én már semmire sem megyek, jól van, ám maga sem megy velem semmire. A fiút elhagyta türelme: Ezt helyes volt tudni tanár ur, akkor be sem megyek a terembe. És sarkon fordult, otthagyta a tanárt, mielőtt ez felelhetett volna. Sarkon fordult, egy-két lépést tett előre, felpillantott és tanárja leányával találta magát szemben. És Géza rögtön észrevette, hogy a leány könnyezik, mert mindent hallott. Udvariasan köszönt és tovább akart menni, de a leány megállította: — Maradjon Szabó ur, az én saját érdekemben kérem, hogy maradjon. Sürgöny jött atyámnak, mely fivére rosszulétét jelenti és én siettem magam elhozni neki, nem sejtve, hogy önt itt találom és nem sejtve, hogy egy ily jelenetnek leszek tanúja. Szabó ur, én becsülöm önt és becsülöm atyámat. Az ön személyétől tehát elvárom, hogy nem áll útjába szerencséjének, nem követ el bűnt és bemegy Jencsel Terézia helybeli árva leánynak adományozták. Ezután gr. Károlyi Istvánná elnök indítványára, minthogy a tagsági dijkötelezettség a f. évben lejár, intézkedett a választmány a taggyüjtő ivek kibocsátása és szét osztása iránt. A közgyűlés az elnöklő grófnő éltetésével ért véget. — Közigazgatási bejárás. Cs. Lázár Elemér nagykárolyi lakos kérelme folytán a kereskedelmi miniszter elrendelte a Nagy-Károlytól Máté-Szalkán át Csapig tervezett helyi érdekű vasút vonal közigazgatási bejárását dr. Barthos Andor miniszteri titkár vezetése alatt. Abejárás sorrendje a következő, augusztus 6-án d. e. 9 órakor a vármegyeházán tartandó tárgyalásra Nagy-Károly város, Kaplony, Kálmánd, Börvcly és Vállaj községek hivatnak meg. Aug. 7-én d. e. 11 órakor Nagy-Ecseden Mérk és Nagy-Ecsed aug. 8-án d. e. 10 órakor Máté-Szalkán, Nyir-Csaholy, Máté-Szalka és Ó-Pályi községekkel, aug. 9-én d. e. 10 órakor Vásáros-Naményban Nagy-Dobos, Olcsva, Vítka és V.-Namény községekkel, aug. 10-én d. e. 9 órakor Vásáros-Naményban, Kis-Varsány, N.-Varsány, Gyüre, Bács-Aranyos és Kopócs—Apáti községekkel, aug. 11-én d. e. 11 órakor Mándokon, Tornyos-Pálcza és Mándok községekkel és aug. 12-én d. e. 9 órakor Mándokon, Eperjeske, Tisza-Szent- Márton, Zsurk és Záhony községekkel ejtik meg a tárgyalást. — Hangverseny a népnek. Ilyen czimet adhatunk annak a hangversenynek, a melyet a helybeli dalárda rendezett f. hó 15-én a „Lövelde“ kert helyiségében. Igen szép számú közönség ment ki ez alkalommal a lövelde kertbe, a melynek sorában képviselve volt városunk intelligencziája is, jólehet kis számban. A dalárda igen élvezetes és változatos programmal kedveskedett Sok megérdemlect tapsot arattak, de azért legjobban tetszettek a kuruez dalok. Volt tűzijáték is, amely igen szépen sikerült és amelyet Thanhoffer Pál rendezett. A népnek a tánczból is bőven kijutott. Hogy ezt a népies hangversenyt mennyien keresték fel, mutatja az, hogy 30 kros belépő jegyek mellett 205 frt bevétel volt, úgy hogy valóságos népünnepnek is beillett volna. — Temetés. Poór János kegyesrendi tanárnak, a helybeli „Kölcsey-Egyesület“ irodalmi s zakosztálya elnökének temetése, akinek elhunytéról lapunk múlt számában már megemlékeztünk, f. hó 16-án d. u. 5 órakor ment végbe. A közrészvét abban is megnyilvánult, hogy óriási közönség jelent meg a temetésen, hogy részt vegyen az élete delén elhunyt derék pap, tanár, jeles társadalmi embernek végtisztesség megadásán. A temetési szertartást Kosztra Ignácz kerületi esperes, csomaközi plébános végezte fényes segédlettel. A koporsót az elhunyt rokonai, rendtársai állották körül. Képviselve volt több kegyesrendi társház. így a sátoraljaújhelyit: Szalay Károly, a m.-szigetit: Harkay István, a debreczenit: Mácska Lajos és a tatait: Czimmerman János kegyesrendi tanárok képviselték. A koporsón elhelyezett koszorúknak a következő felirata volt: Isten veled — anyád, nővéred és sógorod; szerzetes testvéreidnek — forró imádsága kisér; szeretett kartársuknak — a főgimnázium tanárai; szeretett tanáruknak — az algimn. ifjúsága; szeretett vezető-tanárának —- a főgim. segélyző-egyesület ; Poór Jánosnak a „Nagykárolyi Kölcsey-Egyesület“ ; szeretett kartársnak — a debreczeni piaristaház ; szeretett rendtársának — a sátoraljaújhelyi társház; tisztelete jeléül — a kereskedő tanoncz iskola ; tiszte- tük jeléül — az irgalmasnővérek ; Egy élővirág koszorú Andrássy Jenő és családja részéről. A temetésen a helybeli összes hatóságok is képviselve voltak. A helybeli dalegylet gyászéneke nyitotta meg a gyászszertartást, a mely egyesületnek az elhunyt vál. tagja volt. Az egyházi szertartás után Holczinger Imre fogimn. tanár igen meghaló gyászbeszédben búcsúzott el az elhunyttól mint jóbaráttól és rendtárstól. abba a terembe, hol a szigorlat fog lefolyni és atyámtól pedig azt várom el, hogy ő akként fogja önt átengedni a szigorlaton, vagy át nem engedni, amint ön azt megérdemli, vagy meg nem érdemli. Szégyenlem, nagysád, hogy tanúja volt e jelenetnek és fáj nekem, hogy igy lekötelezettjének kell lennem, de igaza van . . . Szólt Szabó Géza és bement a terembe. A tanár ur csak azután ment be ; előbb leányával beszélt . . . Szabó Géza fényesen letette a szigorlatot, a többi urak csodálták, hogy ilyen zavart ma a tanár ur, alig tud kérdéseket feltenni és nem is figyel a feleletre. A szigorlatnak vége volt s Szabó Géza hazafelé vette útját. Mikor megbukott a szigorlaton, akkor sem volt úgy lesújtva, mint most. Szégyelte a fiú nagyon, hogy annak a nőnek köszönheti utolsó szigorlatát, ki tőle semmit sem remélhet és úgy érezte magát, mint aki valamit erőszakkal, érdemletlenül zsarolt ki magának. Még lassabban, kedvetlenebbül ment fel a lépcsőkön, mint mikor elbukott. Ekkor benyitott szemben találta magát Tordai Ellával, az látva a fiú feldúlt arczát rémülten kapott levegő után és egyszerre elterült a padozaton. Géza utána kapott és felemelte, a díványhoz vitte és úgy élesztgette. Nem sokára felnyitotta szemeit a leány és kétségbeesetten kezdte zokogni: Ugye ismét elbuktatták ? Nem, nem édes Ellám, ugye mondtam a múltkor, hogy vannak rossz emberek is, de jó az Isten. És mert jó az Isten, mondom most, hát vannak áldott jó leányok is. Keresztül engedtek a szigorlaton. Ella kitárta karjait és Géza szótlanul ölelte magához a leányt, kitől már nem szakíthatta el senki soha. Saruvári.
