Szatmármegyei Közlöny, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)

1900-06-10 / 24. szám

Nagy-Károly, 1900. Junius 10. 24=. szám. XXVI. évfolyam. Szatmármegyei Közlöny TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI irimvpom«i3m«rMn rnnirTT ad és VEGYESTARTALMU HETILAP. SZATMÁR VÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE. hü* MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP, m­SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: Nagy-Károlyéan, megyeház-utcza 46. sz. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés be­küldése mellett 5 korona.---* Egyes szám ára 20 fillér. *=­Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Bólyegdij minden beigtatásórt 60 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek, csak rendes levele zőktől fogadtatnak el. HIVATALOS RÉSZ. ad 2496. ein. 1900. k. m. Kivonat az 1900. évi népszámlálás végrehajtása tárgyában kibocsátandó általános utasitás tervezetéből. (Folyt.) 10. §. A számlálóbiztosnak a népszámlálási teendőknek pontos és lelkiismeretes teljesítéséért a következő meg­térítésekre illetőleg dijakra van igénye: a) fuvarkölt­ségeinek megtérítésére, ha a fuvar használata szüksé­ges és nem áll rendelkezésre természetben való fuvar, b) netalán felmerülő egyéb kész kiadásainak megtérí­tésére, c) ha beoktatás czéljából, vagy a népszámlá­lási teendőknek tanácskozásban való megbeszélése vagy szóbeli utasítások vétele végett, a vármegye vagy a járás székhelyére behivatik, a megjelenésért napi díjra, d) a népszámlálási nyomtatványok kérdő- poptjainak és rovatainak és az ezekre vonatkozó ösz- szes utasításoknak beható tanulmányozásáért és elsa­játításáért egy napi díjra, e) a tulajdonképeni nép­számlálási munkálat foganatosításáért — vagyis a számlálólapok és házigyüjtőivek kitöltéséért, esetleg azoknak kiosztásáért, begyűjtéséért és kitöltésüknek felülvizsgálatáért — a reáforditott munkanapok számá­nak megfelelő szabályszerű napidijra vagy a teljesített munka mennyisége szerinti díjazásra és pedig napidijra vagy munkadijra a szerint hogy a számlálóbiztosra nézve melyik alapon való dijazas mutatkozik előnyö­sebbnek. Ha azonban a munkamennyisége szerint ki­számítható díjazás összege a napidij szerint járó díj­nak háromnegyed részét sem érné el, az esetben a számlálóbiztos csak akkor tarthat igényt a teljes napi­dijra, ha munkálatának ezen lassúságát, melyek követ­keztében a mennyiség szerinti díjazás ily jelentékenyen alacsonyabb összeget eredményezne,elfogadható módon indokolni tudja. Ellenkező esetben a Számlálóbiztos csak az általa teljesített munkamennyiségnek megfelelő díjazásra tarthat számot. A községi gyüjtőiveknek ki­töltéséért, nemkülönben a számlás hiányainak pótlásá­ért, akár már a népszámlálás ideje alatt, akár ennek befejeztével, esetleg a népszámlálási anyagnak a m. kir. központi statisztikai hivatalban történt felülvizsgá­lata alapján derül ki a pótlásnak szüksége, a szám­lálóbiztosnak külön díjazás nem jár, — e munkálato­kat tehát a számlálóbiztos a fenti a., — e. pontokban felsorolt megtérítések és dijak fejében köteles teljesíteni. T Á R C Z A. A babona a palotákban. A babona a fejedelmi paloták czillogó termeiben csak oly otthonos, mint a zsupfedeles szalmaviskók szűk szobájában. A jövendőmondók hiszékeny közön­sége nem csupán a tudatlan és félmivelt nép egyszerű embereiből rekrutálódik, hanem akad a babonának nem egy rendíthetetlen hive a magas és legmagasabb körökből is. A most élő fejedelmi személyiségek kö­zül egész sor van olyan akiről köztudomásos dolog, hogy hisz a babonában. Különösen el van terjedve a babona az angol és dán udvarnál. A walesi herczeg, aki tudvalevőleg nem igen huzakodik egy kis kártya vetéstől, csak olyan babonás, mint minden más játékos. Csak akkor tesz föl na­gyobb összeget a kártyára, ha két hölgy között ül, akiknek azonban nem szabad feketén öltözve lenniök : a fekete ruháról azt hiszi, hogy szerencsétlenséget okoz neki. De ez még nem az egyedüli babonája. A kártyát csak a bal kezével emeli le, sohasem a jobbal. A nyereségét melyet babonaságból sohasem számlál meg, mig a játékasztalnál ül, mindig a balkezével dugja zsebre. Arra sohasem lehet rábírni, hogy hétfői napon ját­szók ; a hétfő ő nála és az egész angol királyi családnál az, ami másoknál péntek: szerencsétlen nap. A játéknak egy másik nagy kedvelője, Milán, volt szerb király még a walesi herczegnél is sokkal babonásabb. A roulette-nél sohasem tesz vörösre s annyira hisz a babonában, hogy a vénasszonyok szerencsétlenséget hoznak, hogy aznap hozzá sem 11- §• A számlálókerületek a számlálóbiztosok díjazása szempontjából napidij- és munkadijfokozati osztályok­ba sorozandók. Napidij szerinti díjazás szempontjából 4-féle napidijfokozat állapittatix meg, úgy mint: 3, 4, 5 és 6 koronás napidijak. A teljesített munka mennyi­sége szerint való díjazás esetére pedig, a melynél a kitöltött (felülvizsgált) számlálólapok és házigyüjtőivek száma szolgála számlálóbiztosnak járó dij kiszámításnál alapul, 7-féle dijfokozat állagittatik meg, és pedig számlálólaponkint és házigyüjtőiveként számítva : az J. fokozatban 4 fillér, a II. fokozatban 5 fillér, a III. foko­zatban 6 fillér, a IV. fokozatban 7 fillér, az V. foko­zatban 8 fillér, a VI. fokozatban 9 fillér, és a VII. fokozatban 10 fillér munkadij. "Minden számlálókerület nemcsak a napidij, hanem a teljesített munka mennyi­sége szerint való díjazás szempontjából is egy-egy dijfokozati osztályba besorozandó. (Vége köv.) Közigazgatási bizottsági ütés. Vármegyénk közigazgatási bizottsága folyó hó 8-án tartotta junius h. v i ülését. Jelen voltak: gróf Hugonnai Béla főispán, Nagy László alispán, Ilosvay Aladár főjegyző, Kende Zsigmond, Domahidy Sándor, ísaák Dezső bizottsági tagok, Kováts Béla, Kemény Alajos, dr Serly Gusztáv, Ilosvay Ferencz, Ka­csó Károly, Luby Béla, Zsiga Miklós és Almássy Ignécz szakelőadók. Nagy Béla, N. Szabó An­tal, Jékey Zsigmond, Lub“y Géza, ifj. Böször­ményi Sándor, Szuhányi Ödön és Balázsy Jó­zsef biz. tagok elmaradásukat kimentették. Az alispán havi jelentése szerint április hóról átjött 712, május havában beérkezett 3003 ügydarab a melyből a múlt hóban elintéztek 3322 ügydarabot. A mérki ev. ref. templom ügye. ísaák Dezső bizottsági tag hozta szóba ezen ügyet interpelláczió alakjában, hivatkozva a Heti Szemlében, Hrabovszky Isván aláírásával meg­jelent czikkben foglalt vádakra. Felszólalót nem vallási szempont vezeti, mert nagyon távol áll a felekezeti türelmetlenségtől. Mint református nem is tette volna szóvá e hírlapi támadást, a melyben az ev. reformá­tusok ellen annyi vád foglaltatik, de a mennyiben ab­nyul a kártyához, amikor vénasszony akad az útjába. Pénteki naponnem játszik s egyáltalában semmibe sem kezd bele, mert nemcsak a játéknál, hanem min­den egyébb ténykedésnél a babona rabja. Viktória angol királynőről ismeretes, hogy sűrűn vet magának kártyát s feltétlenül hisz abban amit a a kártya mond. Eugénia excsászárné is nagy barátja az efajta jövendőmondásoknak s ha a két öreg uralkodónő együtt van, egymásnak olvassák ki a kártyából jövendő sorsukat. Az angol királynő palotájában hivatásos jósok és jósnők egymásnak adják a kilincset. Signor Ruferto, Londonnak ez időszerint leg­híresebb jövendőmondója szolgálatait nem csak az angol királynő és a volt franczia császárné, hanem az előbbinek Beatrice leánya is gyakran veszi igénybe. Beatrice herczegnő a nem régen elhalt Batten­berg Henrik herczeg özvegye rendíthetetlenül hisz a jövendőmondók csalhatatlanságában mióta egy jóslat melyet sok évvel ezelőtt mondott neki egy öreg Pythia, az utolsó betűig beteljesedett. Egy czigányasszony akkor azt jósolta meg neki, hogy az akit a herczegnő szeret soha sem lesz az övé. Idegen országban fog az meghalni s az a férfi akié tényleg lesz követni fogja amazt. És tényleg igy is történt. Napoleon herczeg Eugenia czászárné fia akit szivébe zárt a herczegnő, a sötét Afrikában a zuluk assagaitól találva lelte halálát. Battenberg Henrik her­czeg, akinek Beatrice herczegnő hitvese lett ugyan­csak Afrikában hagyta ifjú életét. Ugyanaz a czigányasszony az ő vészteljes jós­latával a walesi herczegnek is sok álmatlan éjjelt okozott. ban az alispán és Domahidy Elemér főszolgabíró el­járása is kíméletlen megtámadtatásban részesül, a közönségnek joga van tudni a valót. Ezután felol­vassa a kérdéses czikk következő pontját. „Vagy hogy egészen magyaros nyíltsággal szóljak. Világos dolog, hogy az alispán és főszolgabiró építési enge­délyét olyan ok vezette, a melyet nem mertek nyíl­tan bevallani. Valóban csodálatos az alispán és fő­szolgabiró animozitása! Egyiknek sincs Mérken föld­birtoka, egyik sem tagja a mérki kálvinista gyüleke- kezetnek, mindazonáltal vissza élve hivatalos hatal­mukkal, keresztül gázoltak a törvényen, sőt attól sem riadtak volna vissza, hogy 5 vagy 6 század katonaságot is Mérkre vezényeltettek volna, ha a képviselőtestület vagy a róm. kath. hívek a legcse­kélyebb mértékben is ellenszegültek volna törvényte­len intézkedésüknek.“ Minden esetre ezek olyan erős vádak, hogy a vármegye közönségének érdekében áll mielőbb tudomást venni arról, hogy joga volt-e czikk Írónak ilyen vádakkal előállani vagy nem ? Azon kérdést intézi azért az alispánhoz, hogy áll a mérki templom építkezési ügye, mi volt a hatóság eljárása ? Nagy László alispán: A kérdésre, illetve a czikknek az erőszakosságokra vonatkozó részére nem ad választ, mivel a kérdés most már a belügyminisz­ternél van eldöntés alatt s igy nem tartja illőnek az ügy frasisait szellőztetni. Majd dönteni fog a belügy­miniszter. Különben is nem tartja helyes eljárásnak hírlapi czikkekre válaszolgatni, főleg mikor eljárása olyan volt, hogy egész nyugodt lehet. Tehát csakis a mérki jelenlegi hangulatról ad választ interpellálónak. A plébánus a miniszterhez is küldött kérvényt, a mely­ben a maga személyére nézve védelmet kért. Ennek folytán a miniszter ez ügyben Vizsgálatot rendelt el, a melyet ő meg is tartott a múlt héten. A plébános ur a vizsgálat során maga constatálta azt,hogy az az idő mikor őt állítólag meghajigálták, szóval azállitólagos izgalom 7 napig tartott, az építkezés újbóli megkezdésétől. Állítá­sai beigazolására egy esetben hivatkozott a plébános ur egy tanúra is. De mert az illető távol lakik s a mi­niszter sürgette a gyors vizsgálat megejtését, az illető kihallgatható nem volt. A plébános ur beismerte azt is, hogy éjjelenkint semmi zavar nem volt. Arra a kér­désre, hogy kiván-e a plébános ur személye védelmére va­lami rendkívüli intézkedést, nemmel felelt.Tehát az állapo­tok most már teljesen normálisak. A vizsgálat másik ré­sze az volt, hogy ha rendzavargás történt, miért nem jelentették be. A biró válasza az volt, hogy ő csend­zavargásról nem tudott semmit, a plébános ur csak egyszer beszélt vele, megmutatta a kertjét a hol 4—5 Azt jósolta ugyanis neki, kogy egy koronát lá­tok a fejed fölött lebegni. Látom amint utána nyúlsz, de soha sem fog a fejeden ülni“ A könnyüvérü her­czeg ezt a kellemetlen jóslatot eleinte nem igen vette komolyan, de mikor látta, mint teljesedik be szóról- szóra mind az a mit a czigányasszony nővérének mondott, nagyon kellemetlenül kezdte magát érezni s a jóslatból korai halálát olvassa ki. Még többet szenved a babona nyűge alatt a dán trónörökös családja. A trónörökös fia Károly lelkes spiritista. Szorgalmasan czitálja a szellemeket s már egész könyvtárt tesznek ki azok a kéziratok, amelyek írástudó szellemektől erednek. De maga Keresztély herczeg és Lujza herczegnő is hisznek a szellemekben, ami eklatánsán bizonyult be egy alkalommal, amidőn Stokholmban, a svéd ki­rálynál voltak vendégségben. Mint minden valamirevaló királyi kastély, a svéd királyé is hajlékot adott egy pár szellemnek, amelyek azonban nem igen respektálták az udvari szertartáso­kat mert mindjárt az éjjel, hogy a dán vendégek megérkeztek, elkezdték titokzatos játékukat. Először is ki dobták az ágyból a főka marás­mestert, azután egy merész szellem a dán herczeg ágyához férkőzött s jéghideg kezével végigsimitotta a a herczeg arczát, ami persze nem esett neki nagyon jól. Harmadnap a herczegnőhöz jött egy szellem láto­gatóba, a boudoirjába, amitől szegény annyira meg­ijedt, hogy ájultan rogyott össze. A java még csak ezután következett. A herczeg egy este a könyvtárba ment, hogy egy könyvet hoz­zon ki magának, melyet reggel benfelejtett. Mivel tudta, hogy a könyv hol fekszik nem gyújtott vilá­got, hanem csak úgy ment be a könyvtár sötét ter­mébe.

Next

/
Oldalképek
Tartalom