Szatmármegyei Közlöny, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)
1900-01-21 / 3. szám
SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY És mert olyan általános ez a baj, azért van szükség böjti prédikáczióra a farsang elején. Szívleljék meg az apák és mamák. A farsang nem azért farsang, hogy keserűséggel gondoljunk, és kellemetlenségek emlékeztessenek vissza reá. Pokolba a társadalmi követelményekkel, azok még nem sok leányt juttattak fejkötő alá. Legyen vig és kedélyes a farsang és mulatgassunk annyit, amennyi jól esik. De az általános vidámság e hetei alatt ne tévesszük el szem elől a reális szempontokat. E nélkül ebben az élelmes világban boldogulni nem lehet. Vizszabályozási ügyeink az elmúlt évben. NyárédyLászló, a szatmári m. kir folyammérnöki hivatal főnöke a közigazgatási bizottság múlt ülésén részletes jelentést tett a vármegye vizszabályozási ügyeiről. Közérdekességénél fogva adjuk a jelentést egész terjedelmében, a melynek különösen az ecsedi- lápra vonatkozó része igen érdekes. A közérdeket vélem szolgálni, midőn ez úttal is számot adok a vármegyében a vizszabályozás terén a lefolyt évben történtekről. — így ugyanis a Tekintetes Közigazgatási Bizottság érdeklődését is kielégítem, a vármegye irattárát pedig jelentésem képében a későbbi nemzedékre nézve is közbecsü — mert hiteles adatokat tartalmaz — okmánynyal bővitem. A lefolyt évben is három tényező — és pedig: I. A tisza-szamosközi ártéri érdekeltség; II. Az államkincstár képviseletében földmivelés- ügyi m. kir miniszter ur ő nagyméltósága rendelkezéseiből a folyammérnöki hivatal; és III. Az „Ecsedi-láp lecsapoló és Szamos balparti ármentesitő és belvizszabályozó társulat“ fejtettek ki tevékenységet. I. A tisza-szamosközi ártéri érdekeltség tevékenysége a Szamos jobb partján Szatmár határától Udvari község belsőségének felső végéig még az 1898-ik évben építeni megkezdett 7100 méter hosszú védtöltés befejezéséből és felülvizsgálatából és Jánk község határának felső végén 206 méter hosszú töltésnek bellebbezéséből áll, — mert az ugyancsak az elmúlt évre előirányzott egyéb munkálatokat a kisajátítások körül felmerült nehézségek miatt megkezdeni sem lehetett. A jánki határon bellebbezett töltésbe 4998 m3 föld lett beépítve, — 1599 korona 36 fillér költséggel; — a szatmár—udvarii védtöltésbe pegig 101,608.5 m3 föld, 38697 korona 96 fillér költséggel. II. Az államkincstár költségén épülő müvekre kiadott a folyammérnöki hivatal: forgalommal, mert kijelentette, a kávésnak, hogy a kikötött áron kész átvenni az üzletet és pedig már holnap délután. Mikor a vevő eltávozott, az ügynök és kávés örömükben majd kiugrottak a bőrükből. A kávés belenyúlt a kabátja belső zsebébe, kivett egy százast és kérte az ügynököt, hogy csínján bánjon vele, hogy az összeget lehetőleg egyenlően ossza ki a vendégek között és nem benn a kávéházban, hanem künn valahol és ne ma ossza ki, hanem holnap közvetlen ebéd után, mert eddig eltaláljak költeni. Úgy is történt. Másnap ebéd után a kávéház közelében már lehetett látni fel és alá járó alakokat, melyek később egy csoportba verődtek. Szerencsétlenségére a vevő éppen akkor talált a kávéházba menni, mikor annak kedves vendégei. Feltűnt neki nagyon, kogy a különböző arczu és ruházatú emberek, mintha egy családból valók lettek volna, mivel egyszerre nyitottak be a kávéházba. Mélyebb megfigyelés után csakhamar bekezdte látni, hogy őt egy szédelgés áldozatául szemelték ki. Odament a kávéshoz és azt modta neki, hogy meggondolta a dolgot. Az üzletet csak négy hét múlva óhajtja átvenni, addig majd mindennap eljön és megfigyeli az üzlet menetét. A kávés majd elájult ijedtében e kijelentésre. Hiszen addig Darius kincse sem elég ezeknek az éhes vendégeknek, addig párszor tönkremegyen, gondolta. A kávés minden lehetőt megtett, hogy vevőjét a rögtöni átvételre bírja, ki végre hosszas huzakodás után hajlandónak mntatkozott a holnapi nap bevárása után az üzletet átvenni. A kávés meg volt elégedve. Gondolta magában: isten neki, még egy százas bánja. Eljött a nagy nap, vele együtt a drága vendégek. Ugyanaz a zaj és lárma. A vendégek már annyira megszokták ezt az úri állapotot, és úgy parancsolgattak, mintha egyebet sem tettek volna egész világ életükben. A kávés megleste a vevőjét. Már be is alkonyodott, de az még sem jött. Másnap reggel kapót egy levelet a következő tartalommal: Uram ! Az ön kávéházában nagyon drága vendégek járnak, ilyen fényes üzletre nem reflektálok. Az ügynök pedig neszét vette a fiaskónak, megugrott. Zoli. a) a Szamosnál : 1. a szatmár—csengeri szakasz medrének folytatólagos szabályozása 137,524 k. 04 f. 2. a Keér feletti szakasz szabályozására ........................................................ 11,261 k.OOf. 3. a keéri és keérsemjéni mederrendezés befejezésére ...................... 1524 k.OOf. 4. a keér-semlyéni átvágás befejezésére ................................................... 7754 k. 20 f. 5. Panyola község belterületének biztosítása végett folyamatban lévő szabályozási munkákra...................... 13,332 k. 80 f. a Szamosnál összesen . . . 171,336 k. 04 f. b) a Tiszánál: 1, a kisari partvédő művek befejezésére............................................. 959 k. 60 f. 2. a Szamostorok feletti Tisza- szakasz rendezésére engedélyezett 103,079 korona 28 fillér terhére . . 405 k. 90 f. összesen....................................... 1365 k. 50 f. va gyis a Szamos és Tiszánál együtt véve............................................'. 172,701 k. 54 f. III. Az „Ecsedi-láp lecsapoló és Szamos balparti ármentesitő és belvizszabályozó társulat* az alakulás alapjául szolgált tervezetbeli müveit már az előző években kiépítvén, tavaly csak a lápi és keleti belvízcsatornákon végzett jelentéktelenebb kiegészítési munkálatokat, s újból megkezdte a Krasznának a vasúti hid és Nagy-Majtény belsősége között való rendezése czéljából szükséges 3.1 km. hosszú uj meder építését. A társulat tevékenységének legnagyobb része az összes müvek hatósági felülvizsgálata és költségeinek leszámolása körüli teendőkre volt irányozva. A hatósági felülvizsgálati jegyzőkönyv alapján helyén valónak látom itt is megörökíteni, hogy a majtényi vasúti hídtól Vásáros-Naményig újonnan ásott „Karaszna-csatorna“, — az erdődi határtól Szatmárig újonnan ásott „Soóspatak-Homoród-Balkány csatorna“, a zsadányi vasúti hídtól Győrtelek határán át a Szamos folyónak a czégény—matolcsi átvágás folytán holttá vált medréig kellő méretekre kibővített „Keleti-csatorna“, — a régi kis-majtényi közúti Kraszna- hidtól Ecsedig, s innen egyfelől a Keleti csatornába másfelől zsilip utján a Kraszna-csatornába betorkollás- sal épített „Lápi csatorna“, az ecsed—győrteleki úttól az északi lápon át az olcsvai zsilip s szivattyú telep közbeiktatásával a Szamosig épített „Éjszaki belvízcsatorna“, — Tyúkodtól a Lápi csatornáig kibővített Tyukodi csatorna“, valamint a Szamos balpartján végleges helyükön s szabványos méretekkel eddig kiépített árvédelmi töltések építésénél kiadott a nevezett társulat : 1. 10,493,229 m3 földkiemelés és beépítés czimén..................... 7,197,220 k. 70 f. 2. A Kraszna-csatornán épített 18 drb. vashid költségei czimén . . 1,085,982 k. 90 f. 3. Zsilipek és szivattyú telep költségei................................................... 411,763 k. 30 f. 4. Kisajátítás czimén .... 1,910,201 k. 84 f. 5. Ártérfejlesztés, anyagbeszerzés, régi tartozások kiegyenlítésére stb. 482,047 k. 64 f. összesen.......................................11,087,216 k. 38 f. azaz Tizenegymillió- nyolczvanhétezerkettőszáztizenhat korona 38 fillért, vagyis ezen czimeken az eredeti költségvetésben előirányzottnál 2.047,949 k. 64 fillérrel többet. Ezen szükségleteket a társulat három összegben felvett kölcsön utján fedezte, és pedig 11 millió, 1.2 millió és 2.2 millió összesen . . 14.4 millió korona értékű, 50 évi részletekben visszatérítendő kölcsön utján. Ezen óriási tőke évi kamatai és törlesztési hányadai 762,970 koronára rúgnak, melyből minthogy a törvény szerint az érdekelteket megillető évi adóvisszatéritésből 160000 korona nyer fedezetet, melyet közvetlenül pénzügy- miniszter ur őnagym éltósága fizet ki,-602,970 koronát kell a most már végleges megállapítás szerint 157,988 877|i6oo holdat tevő ártér tulajdonosainak, —- tehát átlag holdanként közel 4 koronát fizetni. Állattenyésztésünk. Földmivelésügyi kormányunk igazán mindenre kiterjedő figyelmét, ugylátszik, következetesen elkerüli mezőgazdaságunk egy nagyfontosságu tényezője, az állattenyésztés. Nem úgy értjük ezt, mintha a földmivelésügyi kormány mulasztást követne el, vagy mintha meglevő állattenyésztésünket nem részesítené kellő gondozásban. Igenis van nagy állattenyésztésünk és igenis kellő helyet foglal el a földmivelés budget- jében. De Darányitól megszoktuk, hogy mezőgazdaságunk felvirágoztatása terén eredeti ötletei legyenek, melyet erélyesen és sikeresen, a nagy gazdaközönség megelégedésére valósit meg, ezért más szemmel bíráljuk az ő működését, mint az olyan szakminiszterekét, akik lehetnek kitűnő politikusok, nagy látkörü államférfiak, de nem szakemberek. Darányi szakember, minta gazda, tőle sokat várunk, sőt kívánunk. Állattenyésztésünk, mely oly kiváló szerepet visz mezőgazdasági életünkben, aminőt kevés másországban, a régi nyomokon halad. És ami állatenyész- tésünket hatalmas mértékben fellendíthetné, a kivitel, az is mélyen alatta áll a magyar talaj produkáló képességének. Daczára annak, hogy Magyarországnak megvan hozzá a módja, éppenséggel nem mi dominálunk Európa állatpiaczán. S ha elgondoljuk, hogy a produkáló erő teljes fel nem használása által, micsoda nagy jövedelemtől fosztjuk meg magunkat, arra a meggyőződésre jutunk, hogy a magyar állattenyésztés terén gyökeres és nagyszabású reformoknak kell a közel jövőben életbe lépniök. E reformokat általánosságban körvonalozni óhajtjuk e helyen. A kvalifikácziót a hatalmas arányú állattenyésztéshez mezőink és rétjeink adták meg, melyek óriási kiterjedésüek, szép és buja terméseket adnak évről évre. Alig van mező és rét-törvényünk, és ami van, az inkább a tulajdonjogra és a használhatási jogra vonatkozik. Arról, hogy hogyan kell kímélni és hogyan kell kihasználni a mezőt, törvényeink fogyatékosán gondoskodnak. De még hagyján volna, ha a községek, uradalmak, vagy közbirtokosságok fölismernék a legelők ápolásának fontosságát és azt a saját hatáskörükben teljesítenék. De ki hallott valaha valamit Magyar- országon a legelők ápolásáról? Legelőinken.úgy terem a fű, a hogy a természet szeszélye akarja, mikor kibújik a földből, ráhajtják a marhát és azzal vége az állattenyésztési munkának. Törvényekkel és szabályrendeletekkel kell megőrizni a legelők jogait és kell utasítani a gazdaközönséget, hogy ne kíméljen egy kis fáradságot, ápolja a mezőt és ne zsákmányolja ki. A jó karban tartott legelő kétszeres takarmányt ad, nemcsak mennyiség, de minőség dolgában is. A jó faj szaporításáról és a helyes fajkeveredésről is alig van törvényes intézkedésünk, ha van is, rosszul hajtják végre. Magyarország gazdaközönsége jórészt az államtól szerzi be tenyészállatait és bizony megesik nem egyszer, hogy a drága pénzen vett ménnek, vagy bikának nem lehet hasznát venni, nem is szólván a kansertésekről, melyek között alig találni tiszta vérüt. Számtalan magyar községben évek hosszú során keresztül használatlan van egy-egy tenyészállat. Ez egyik legnagyobb baja állattenyésztésünknek. Sovány, göthes, szaporodásra alkalmatlan a csorda és a nyáj az ilyen községekben, s végre is az a vége a dolognak, hogy a gazda akarva nem akarva eladja állatját a mészárosnak, mert másnak nem kell. Persze silány árt kap érte. Legjobban állunk még juhainkkal és egyébb gyapjas állatainkkal, bár itt is nagy baj, hogy gyapjasaink szüntelen valami betegségben sínylődnek. Hatalmas állatorvosi kara van már Magyarországnak. Ez a képzett testület meg tudná őrizni a magyar állatok egészségét és gazdaságos, helyes nevelését, ha erre jogot és módot nyújtanának nekik. A fajkeveredést nálunk a hatóság éppenséggel nem mozdítja elő, ennek a gazdasági elvnek csak a nagyobb uradalmakban vannak követői. Pedig hogy milyen fontos dolog, azt nem is szükséges magyarázni. A szegény embernek nincs módjában, hogy a fajkeveredéssel nemesítse állatait, mert ez költséges dolog és a közhatóság erre alig nyújt módot. Nem mondhatjuk, hogy állatkereskedelmünk, különös ami a belföldi forgalmat illeti, nem elég élénk. Piaczaink szilárdak, közlekedési vállalataink kedvezményekben részesítik az állatszállítmányokat, a megadóztatás sem valami óriási. Nem is itt van a hátrányos állapot, hanem exportunknál. A magyar állatot elnyomják külföldön, különösen nagy előszeretettel teszik ezt Ausztriában, ahol nem régiben is gyalázatos erőszakoskodással zárták el a kőbányai piaczot és Magyarország negyedrészét. Elsőrendű szükség, hogy czélszerü és a gazdaközönségre nézve előnyös állatforgalmi szerződéseket kössön Magyarország a külfölddel. Olyan czél ez, melyért nem szabad áldozatot és fáradságot kímélni. Hiába van jó és sok állatunk, ha a külföld az exportálást megnehezíti. Az illetékes tényezők kövessenek el mindent, hogy előnyös állatkiviteli szerződések védjék a magyar állatokat a határon túl. HÍREK. — Személyi hir. Gr. Hugonnai Béla vármegyénk főispánja f. hó 19-én a reggeli vonattal Budapestre utazott. — Rendkívüli vármegyei közgyűlés lesz január 30-án. A közgyűlés összehívását a belügyminiszternek, a vármegyénél teljesített hivatal vizsgálat és elrendelt fegyelmi ügy tárgyában leérkezett leirata és egyéb ügyek tárgyalása tette szükségessé. — Tömeges fegyelmi eljárást megelőző vizsgálat. Azon hivatalvizsgálatból kifolyólag, a melyet legutóbb Kaffka László belügyminiszteri osztálytanácsos teljesített a vármegyénél, a belügyminiszter Nagy László alispán, dr. Schönpflug Richárd t. főügyész, Gőnyei István első aljegyző, Péchy Péter harmad aljegyző, a vármegyei alispáni irattárt kezelő irattárnok, továbbá Ilosvay Endre és Szuhányi Géza főszolgabírók ellen a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálatot elrendelte. E tárgyban a vármegye közönségéhez intézet leiratot, a mely a január hó 30-iki rendkívüli közgyűlésen úgy is tárgyáltatni fog, lapunk jövő számában egész terjedelmében közölni fogjuk. — Kinevezés. Nyárády Lászlót, a szatmári m. kir. fólyamiüérnöki hivatal főnökét kir. főmérnöknek nevezték ki. Gratulálunk!
